Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-18 / 25. szám
12, oldal SZABAD SAJTÓ Thursday,, June 18, 1970 Csütörtöről péntekre virradó éjszaka, Makó. Támad a Maros, a veszély szinte tapintható. E kritikus helyzetben .szakértők véleményének meghallgatása után — az emberi életek megóvásáért, biztonságáért a területi vezető elrendeli Makó kiürítését. Ezt kell tenni, mert a veszély közvetlen! Kegyetlen éjszaka. Este 9 óra után szinte felhőszakadás zudul a városra. A szeged—makói utón katonáit;, rendőrök, munkásőrök irányítják a forgalmat. Sokasodnak az autók, a lakosságot szállítják. Villámlás, égzengés, sártengerré változott gátkorona. A védők hősiessége, akarata tiszteletet, és valami leirhatatlanul melengető érzést ébreszt irántuk. A kiürítés végrehajtását megkezdeni ! — parancs nyomán ezrek — munkásőrök, önkéntes rendőrök, a polgári védelem beosztottjai Szegedről a megye számos helységéből —- a zivatart követő szemerkélő esőben kopogtatnak a házakba, melyeknek ablakszemei világitanaik. Az asszonyok, gyerekek, az öregek vannak csak otthon: a férfiak a gátakon, ők ittmaradnak, végveszélyben hagyják el a várost, a többieknek — menniök kell. Menni? Mellbevágja az embert, hogy beleborzong. Elhagyni az otthont. Úgy fáj ez, mintha késsel hasítanának a testbe, de a legfontosabb az élet. Hogy miért kell menni? — ezt magyarázzák türelemmel. Van, aki hangosan felzokog, de értik annak indítékát azok, akik távozásra szólítanak. S láttam “némán zokogott” a kényszerű kiürítés végrehajtó munkásőr. így érezték a megyei és a helyi vezetők, párttól és tanácstól, akik életekért viselik a Sülyos felelősséget. Menni kell! De nézzünk egy makói házat, talán jellemző keresztmetszetét a kiürítés éjszakájának. Szent István tér 2. Özvegy nyugdíjas asszony a lányával, rendőr és családja, vil lanytelepi dolgozó és családja, nyugdíjas házaspár, fiatal sofőr és felesége lakja. A villanytelepi dolgozó orvos fia, a munkásör Kási Gyula érkezik: — "Tessék összecsomagolni, 10 kilós csomagot lehet vinni. Nemsokára itt lesznek a gépkocsik :— mondja, és. már indul. Anyja marasztalja: —- Gyuszikám, egyél valamit. Az orvos-munkásőr azonban siet. Dauda, a rendőr -— akárcsak többi bajtársa — szüntelenül szolgálatban. Haza se mtud jönni, csak úgy telefonál a ház melletti tsz, központjába, ahol a munkásőrök egyik állomáshelye van: “Szolgálatban vagyok, menni kell, készülj csókollak.” A nyugdíjas házaspár — túl a hetvenen, és mindketten betegen — egyre csak azt hajtogatja: “Tán túl se éljük, járni is alig tudunk, hogy visznek el? . . . Hogy busszal, és jó helyünk lesz?... Várunk ... jön értünk a fiunk . . . Jön.” — De néni! Hátha nem tud jönni . . . S a néni, akinek apja grófi birtokon robotolt, s a lánya is azt az életet élte, csak mondja: “Eljön értünk Szegedről a fiunk . . . Mert van neki autója, a grófnak se volt olyan.” A szegedi munkásőr csak hallgat, hirtelen nem is tudja, mit feleljen. E közben befut egy kis piros autó: “Na, ugye mond-j tem, megmondtam!” — igy a néni. A találkozás olyan ezen a sötét, viharos éjszakán, hogy mindannyian elérzékenyülnek. A nyugdíjas özvegy, Endresz néni! — bár sokszor tudakolják: “hát csakugyan el kell menni?” — és családja is csomagol. I — Istenem, Istenem — 1 szakad fel a sóhaj, de megértik, hogy ki kell települniük. Egyik lánya, akit másnap bazedovval operáltak volna, tartja magát. Készen csomagjaik. A villanytelepi dolgozó felesége is útra kész. A férj nincs otthon, a polgári védelem beosztotta. Még délben vitt harapnivalót. Úgy üzent, kinn van a gáton, menjen csak el nyugodtan a család, az unoka, ő csak a végveszélyben hagyja el Makót. A Diós család — a férj gépkocsivezető, a felesége tsz-ben dolgozik, — már öszszecsomagolt. Az asszony korábban elment, férje meg tán kenyeret hordott a boltokba, vagy homokzsákokat a gátra? A villanytelepi dolgozó ápolónő lánya és mérnök férje — akárcsak a többi ittlakó — a szekrények tetejére rakták a ruhákat. “Ha bejönne a viz, ne érje kár.” Van a házban egy kutya, meg több malac. Fel a padlásra velük, jól elrendezve, ha betörne a Maros, hát valahogy meglegyenek. Az ittmaradó férfinép majd eteti, ügyel rájuk. Sötét lesz a ház, a távozók magukba zárják érzéseiket. Fegyelmezettek és bizakodnak, hogy nem tör be a folyó. S ki-ki már a visszatérésre gondol, mert a pusztításnál mindig erősebb az élet. így virradt a péntek hajnal a Marostól szorongatott Makóra. Morvay Sándor Targoncával, gumicsizmában George C. Wallace, Alabama állam volt kormányzója leánya és unokája társaságában figyelte a jelentéseket az előválasztásokról,; melynek eredménye szerint ő került ki győztesnek és igy újabb kormányzósága biztositva látható. Sokan azt vélik, hogy Wallace i 1972-ben újból pályázni fog az ország elnökségére. I Várakozás, aggodalom, hatalmas erőfeszítés, néha gátakat áztató zápor, és csendben mondott reménykedés együtt kiséri a megáradt Maros minden cseppjét nappal és éjjel a Tiszában. Tegnap délelőtt kőrútunkról néhány kép: A BUZGÁR Hatalmas lehet ott a veszély, ahol ennyi ember sürgölődik — ez az első gondolata a csak száraziföldön is merős idegennek, amikor a marosi árhullám hazai főszereplőjévé előlépett makói buzgár térségébe ér. Kilométereken át csak billenős teherautók, lánctalpas katonai jármüvek mellett taposott gyalog utón haladhatunk, hogy elérj ünk a megfeszített emberi igyekezet közvetlen közelébe. Homokzsák, kavics, útépítéshez szolgáló kőtörmelék az autókon és ittott békésen alvó férfi a tetején — katona és civil. Aki itt aludni tud, nagyon fáradt lehet. A törtésoldalban frissen faragott kézi targoncákon indul a homokzsák a sok rekesszel fölszabdalt törvénytelen tavacskák köré, vagy emberláncon, az első lóditás ritmusát kézről kézre megtartva jut el a sok ezer tegnapi zsák tetejére. A targoncások szabályos körforgalmat alakítottak ki, hogy folyamatos lehessen a munka. Valahol a bezárt viz közepén van a buzgár. Ahogy í emelkedik a vizszint, úgy j előzi még néhány arasszal a homokból rakott, belülről fóliával rakott fal. Katonák' ügyködnek cölöpverő kombájnnal, meg a győri vízügyi j igazgatóság dolgozói uszóalkalm^tosságra szerkesztett j léctorony tetején, hogy a töltés viz felőli részét pátria-le- ! mezekkel erősítsék. Megszámlálhatatlan ember dolgozik itt csendben, vezényszó nélkül, nagy akarattal. Aki őket látja, csendesedik benne az aggodalom és megerősödik a második . gondolat: ahol! ennyi ember dolgozik teljes erejével, szivvel-Iélekkel, ahol ennyi gép segit, ott nem szabad bajnak történnie. Ámbár aki legjobban ismeri a vizek állását, az is azt mondja, kiszámíthatatlan az áradó folyó. A CSENDES VÁROS Nincs gyerek, nincs aszszony, lány és Öreg Makón. “Halottnak” látszik a város akkor is, ha sok férfi teljesít szolgálatot benne. Az üzmiszerbolt megcsappant forletek többsége zárva, az élelgalmát is csak férfiak szolgálják ki. Pardon, jön egy asszony — de kiderül, más szolgálat köti őt is a városához. A Koronában gumicsizmás, sáros, olajos emberek jönnek sorba — nyakkendő nélkül Babgulyás vagy őzpörkölt a választék. Talán soha ilyen gyorsan étteremben még- nem szolgáltak ki. Sokat adnak, és aláírással fizetnek az árvédelem dolgozói. Hazánk minden tájegysége, nyelvjárása találkozik most Makón. Szombathelyi, veszprémi, tapolcai, pécsi, tatabányai’, autórengeteg, a békéscsabai MÁV háztól házig kocsija ismét csak megnyugvást adhat: Makón nem jósolgatnak, inkább fölkészültek minden eshetőségre; Borpincészetek tartálykocsijában legálisan tiszta vizet szállítanak. VÁSÁRHELY Ide költözött Makó egy része és Maroslele az elmúlt éjszaka. Emberáradat az utcán. Megszólítok két nénit, azonnal ők kérdeznek: Igaz, hogy összedőlt a házuk? Igaz, hogy lóderéknyi vastagságban ömlik a viz a Szegei di utcán? — Nem igaz. Makó száraz, épségben van. Nem hiszik, pedig csak az éjjel hagyták ott. — Ha lehetne, mennének haza, gyalog is. A jószág miatt leginkább. Leginkább. Látják sáros csizmámat a többiek is, körülvesznek, mint az otthon maradtak a buzgárt. Kérdez mindegyik, és a lóderék vastagságú viz hire mellett azt is tovább adják: azt mondja ez a fiatalember, nincsen semmi baj. Látszik rajtuk, nehéz elhinnie annak, aki elhagyta házát. Horváth Dezső Színházi csemege PÁRIS — Egy kis Montparnasse-i színházban egy vidéki francia elmegyógyinté-. zet betegei mutatták be Jacques Sternberg, ismert sci-fi iró Ez a háború, Gruber ur cimü darabját. A betegek a kritika szerint kitünően helytálltak. Klasszikus művészek LONDON — A londoni Christie’s csarnokban elárverezik Konrad Adenauer gyűjteményének 36 remekművét: ' olasz, spanyol, flamand és régi német festők alkotásait. A NAGY ÁRVÍZ NYOMÁBAN . . . ^ — •«Makói éjszaka tudositásokj
