Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-18 / 25. szám
Thursday, June 18, 1970 , SZABAD SAJTÓ A: A'A. 7. 13. oldal VISSZAEMLÉKEZÉSEK . .7 A mult század nagy árvizei “Martzius tizenharmadikán, a’ budapesti árvíz első napján többekkel kimenők én is a’ nagy jelenet nézésére. Végig sietve a városon, Gellért hegyéhez értünk, hol a budai népesség munkás és legszegényebb része lakik. A’ folyó már túl hágott magas partjain, a’ töltésen pillanatról pillanatra messzebb terjedett a viz, ‘s egyes ledőlt házak széttört fedelekkel álltak a viz felett. A lakosoknak egy része a’ hegyre hordá bútorait, másika a’ házak körül dolgozott, mig a fájdalomszülte hallgatás közt itt ott kétségbe-esett jaj kiáltás, vagy a dolgozók lármája tölté el a környéket, Mélyen meghatva állottam ott, midőn egy aszszony siet el mellettem, ‘s karjánál egy gyermeket vezetve halad tovább olly ház felé, mellynek dőledékei előtt a szerencsétlen család épen öszvegyüjtögeté holmiát. Csak hozzám jertek, Szóla az asszony, jó szomszédok, s ti is gyermekeitekkel, s ti a’mennyien akartok jertek hozzám, mind; házamban csák nyolczvan ember van még, S nálam sok megfér! S az asszony tovább ment, ‘s a’ szegények tolongva gázlódtak utána, s a’ népnek szemeiben könyek ragyogtak, mellyeket nem bánat facsart ki szemeikből. Ez asszony László Ferenczné volt.” A fenti helyszíni riport volt bizonyára az első, amely már nem csupán az árvíz pusztításairól, hanem az emberi szolidaritásról, a segitségnyujtásról is beszámolt. Szerzője: Eötvös József., ajánlásaként jelent meg 1839-ben. Akkor már országszerte folyt a gyűjtés a nagy pesti árvíz károsultjainak javára, és ebbe az akcióba kapcsolódtak be a magyar irók. (Az ötkötetes Árvizkönyvet Eötvös József szerkesztette, a 45 szerző között pedig Bajza József, Czuczor Gergely, Döbrentei Gábor, Fáy András, Garay János, Jósika Miklós, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály és más akkoriban népszerű irók, költők szerepeltek. A könyv árából származó bevételeket a neves szerzőgárda és Heckenast, a kiadó az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta fel.) Amióta vizügyi feljegyzések vannak — mindig gyakoriak voltak az árvizek Magyarországon. (1860 és 1888 között például mindössze három olyan év volt, amely nem hozott nagyobb árhullámot a Duna magyar szakaszán. Az 1888- as viszont minden korábbit felülmúlt: 102 helyen szakította át a töltéseket és 450,000 katasztrális holdat öntött el.) A tiszai árvizek közül a legnagyobb az emlékezetes 1879-es volt, amely csaknem teljesen elpusztította Szegedet és vele együtt Tápé, Algyő és Kiskundorözsma községeket. Ennek a pusztulásnak hire akkor szinte az egész világot bejárta, és az emberi együttérzés jelentős adományokban is kifejezésre jutott. “A tömérdek élelmiszeren és ruhán kívül, amit a vizkárosultaknak küldött az ország népe, igen tekintélyes pénzbeli adományok is folytak be . . . Az adakozók neveinek felsorolásához külön kötetek kellenének . . . Tisza Kálmán miniszterelnök 1000, az egyes miniszterek pedig 200—200 forinttal járultak hozzá Szeged megsegítéséhez . . . Kossuth Lajos a maga és fia nevében Bakay Nándor utján 350 frankot küldött az árvízkárosultaknak, noha éppen akkor a legsúlyosabb pénzzavarokkal küzdött . . . Liszt Ferenc a pesti Vigadóban fellépett a szegedi árvízkárosultak javára. E hangverseny 6493 frt 78 krt jövedelmezett Szeged városának” — írja az egykorú krónikás.“ A nagykörút egyes részeit azért nevezik Római, Brüsszeli, Bécsi, Párisi, Londoni és Berlini körútnak, mert Szeged ezzel is ki akarta mutatni háláját. Gr. Beust nagykövetnél Párásban hangverseny volt, mely az árvízkárosultak javára 30,0000 frankot jövedelmezett ... A francia szinmüirők és zeneszerzők társasága 500 forintot küldött ... A párisi községtanács 5000 frankot szavazott meg a szegedieknek ... A Figaro szerkesztősége nagy ünnepélyt rendezett az Operaházban. A hangverseny a Rákóczi indulóval kezdődött, melyet Berlioz átiratában adtak elő. A hangverseny után vásárrá alakult át az Operaház nézőtéré. Ugalde kisasszony, egy kitűnő énekesnő a Zichy Mihály rajzával díszített műsorért 3000 frankot vett be. Másnap a rendezőbizottság elnöke táviratban közölte Szeged városával, hogy az eredmény negyedmillió frank.” (Dr. Szabó László: Szeged halála és feltámadása) . A szegedi árvízkárosultak javára adakoztak New Yorkban, Hongkongban, érkezett adomány Perzsiából, a román fejedelemtől és XIII. Leó pápától is. (Fennmaradtak olyan egykorú pletykák, hogy a segélyek szétosztása körül — enyhén szólva — nem volt minden a legnagyobb rendben. Kilencven év után azonban már nehéz volna mindezek valódiságáról elfogadható képet nyerni.) NAGY PÁL Az örménység gyászünnepén A lámpák sorra kialudtak, de száznál több gyertyaláng ébredt helyettük. Egy-egy lebegő tüznyelvecske világított meg minden arcot, mig öt különféle dallamon, öt különféle nyelven hangzott el egy és ugyanaz az evangélium: először örményül, aztán magyarul, oroszul, latinul és végül görögül. Ez a néhány perc volt talán a legfölemelőbb mozzanata annak a szent liturgiának, amellyel a budapesti örmény katolikus egyházközség április 26-án az 55 évvel ezelőtt Törökországban lemészárolt örmény keresztények százezreiről emlékezett meg. Az örmény nép 1915-ös tragédiáját — a főként a rádióváltozatban az elmúlt hetekben is hallhatott “A Musza Dag negyven napja” című Werfelregény nyomán — az egész világon ismerik. E nép kálváriája azonban jóval régebben kezdődött, és Magyarország is (a szomszédos államokkal együtt) szétszóratásuk állomása lett. A hódító izlám elől a 13-ik században Örményországból kivándorolt, s négy évszázadon át különböző országokban hazát kereső orthodox keresztény örmények közül háromezer család 1672-ben, Apafi Mihály fejedelemsége idején Erdélyben telepedett le. Szamosujvár, Erzsébetváros, Csikszépviz és Gyergyószentmiklós lettek az ‘Örmény compánia’ központjai. 1696-ban Verzár Oxendius püspökük vezetésével a Radnai hágónál már ők akadályozták meg a tatárok betörését, és később is ékesen bizonyították hálájukat a magyarok iránt, akik befogadták őket. Egy példa: a tizenhárom aradi vértanú közül kettő, Kiss Ernő és Lázár Vilmos is örmény volt. Budapestre zömmel az első világháború után költöztek örmények (akik még az említett Verzár püspök idejében katolikussá lettek), és 1922- ben Csernoch hercegprímás engedélyével alapították meg egyházközségüket. Ennek élén 1946 óta P. Kádár Dániel c. apát, tanácsos plébános áll. “Fogolykiváltó Boldogasszony”-ról elnevezett kápolnájuk és plébániájuk — egy Semmelweis utcai bérház második emeletén — sok régi örmény emléket őriz. KIK VOLTAK A SÁMÁNOK? A POGÁNY ORVOSPAPOK Tudományos körökben is kevesen ismerik a Kassai Kódexet, melyet dr. Fehér M. Jenő egykori dominikánus fedezett fel 1944-ben a Kassa melletti Miszlóka falu plébániájának lomtárjában. E kódex egy középkori iratcsomó 17. században átirt, korunkra maradt példánya, mely az 1227- 1498. évekből érdekes egyházi és kultúrtörténeti adatokat tartalmaz. Egyik része, a “Liber Xtiquisitorum” (Inkvizitorok Könyve), ismerteti a magyarországi sámánperek jegyzőkönyveit. Az eredeti latin szövegben “magus” néven nevezik a nemzetközi szóhasználat szerint ma “sámán ”-nak nevezett pogány orvos-papokat. A körülbelül hatvan sámánper anyagát a “Középkorimagyar inkvizíció” cimü könyv kivonatosan ismerteti, melyet a kódex felfedezője irt». Megtudjuk, hogy a sámán néha születik (ha ő a hetedik szülött a családban), néha lett az által,, hogy hires mester mellett sajátította el a “tudományt”. Az a nézet, mely szerint a pogány sámánok az exxaltált idegrendszerü emberek sorából kerültek volna ki, megdőlni látszik, mert a jegyzőkönyvekben leirt “tudományuk”: sikeres gyakorlására csak teljes értékű ember lehetett, képes. Az embereket és állatokat gyógyító sámánok diagnózisaik megállapításához ma is használt módszereket alkalmaztak, például a pulzusmérést. Mai szemmel egy Kneipp forradalmat csinált hidégviz kúrájával, pedig a hidegvíz és gőzkuraalkalmazását a sámánperek tanúvallomásaiban is megtaláljuk. 1235-ben Blasius az Ágoston, rend főnöke Moys nádor előtt több sikeres szemhályog műtétről vallott. Gyomormérgezés és- felfúvódás megszüntetéséről, rosszul összeforrt és emiatt ismételten eltört csontok teljes helyrehozásának eseteiről éppen úgy tudósítanak e perek, mint a veszett kutya marása miatt altatással egybekötött műtéti beavatkozásról, vagy vesebajok megszüntetéséről. A sikeres orvoslások perei legtöbbnyire felmentéssel végződtek. A perekből kitűnik, hogy a sámánok nagy része írástudó volt. Pálcákra, botokra és nyílra rótták fel bicskájukkal a kívánt szöveget. A rovásírásra vonatkozó legkorábbi adatot e perekből, az 1232. év körüli időből tudjuk, amikor egy Abadéd nevű öreg, vak sámán perében a jegyzőkönyvi adat szerint e sámán a betegségdémonok, a gyógynövények neveit és a gyógyító mondásokat botokra véste, és vaksága ellenére, ujjaival tapogatva, nagy könnyedséggel olvasta az akkori népi nyelven “bitik”-nek nevezett betűket. A vizsgálatok során az inkvizitorok a legtöbb esetben arra is kitértek, vajon a vádlott sámán nem dicsőitette-e a régi pogány erkölcsöket, és nem buzditotta-e a népet annak követésére? Az ezt elkövető sámánokat, mint az 1268. október 28-án tartott sárospataki sámánlázadás perében történt, máglyahalálra Ítélték. A sámánperekben elhangzott tanúvallomások tükrében feltűnik szemünk előtt az ősi hitvilág képe, melynek nyomai népünk szokásaiban ma is élnek, de már más, vagy teljesen feledésbe ment tartalommal. Népi szokásaink pogány korba nyúló eredetének feltárásához nagymértékben hozzájárulna a Kassai Kódex hazai teljes kiadása és feldolgozása. (Budapest) Burgyán Miklós Mosolyogjunk AMBÍCIÓ A Don Jüant megkérdezték, hogy mi szeretne lenni. így felelt: — Szappan Brigitte Bardot fürdőszobájában.
