Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
T 14. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, June 4, 1970 MAGYAR TÖRTÉNELEM: Thököly, a “kuruc király” 1672 nyarának végén arról érkeztek hirek Bécsibe, hogy Felső-Magyarországra, egy maroknyi, ezer főből sem álló sereg tört be, s ahogy halad előre, úgy növekszik. Egyformán csatlakoznak bozzá nemesek, jobbágyok, protestánsok, katolikusok, magyarok, nemzetiségiek, s mire az udvar észbekap, már szétverték a felsőmagyarországi főkapitány seregét és Kassáig övék volt az ország. A támadást azok a protestáns köznemesek szervezték, akik a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után menekültek a Partiumba. Kisnemesekből és népi elemekből olvadták össze a kuruooiknak nevezett seregek, amelyeknek vezérkara középnemesekből verbuválódott. Sem vezéregyénisége, sem pontos politikai elképzelése nem volt. Habsburg-ellenes, labanc, ellenes mozgalom volt, amely csak azért nem kapott az erdélyi fejedelemtől támogatást, mert a török megtiltotta. Mindamellett, mivel a török Lengyelország megtámadására készült, nem ellenezte, hogy a felkelők Bécs ellen támadjanak. “Fejetlen lábság állapotának” nevezték maguk a felkelők is saját táborukat. Teleki Mihály, az erdélyi fejedelem kancellárja csatlakozott hozzájuk, de csatát vesztett; Petrőczy István, akit maguk választottak, rossz diplomatának bizonyult és az erdélyi fejedelem vette fogságba. Wesselényi Pál még fiatal volt és Teleki befolyása alá került. Közben a nyomás fokozódott: Bécs növelte a katonai erőt, és a protestáns lelkészeket részint katolizálásra kényszerítve, részint gályarabságra vetve, gyengítette a mozgalom ideológiai bázisát. De a hajtóerő, amely a bujdosómozgalmat előre lendítette, erősebb volt, semhogy a belső nehézségek kikezdhették volna. Az évtized második felében az európai hatalmi viszonyok kedvezően alakultak a mozgalom számára. XIV. Lajos francia királynak szövetségesekre volt szüksége a Habsburgok hátában. — Ilyen szövetséges volt a török fölött győztes Sobieski János, akit francia támogatással lengyel királlyá választottak. Béthune márki, Lajos nevében szerződést kötött a bujdosók megbizottaival is, fegyveres segítséget Ígérve. 1678-ban uj támadást indítottak a felkelők, de Teleki Mihály ismét kudarcot vallott. Ugyanakkor egy másik sereg elfoglalta a bányavárosokat, és az örökös tartományokig hatolt. A kurucok valóban kurucos portyáit egy huszonöt éves fiatalember, Thököly Imre vezette. Talán emlékezünk még Bocskai István hívére Thököli Sebestyén marha- és borkereskedőre, aki a családi vagyon alapjait lerakta, és nemességet . 2. Pünkösd a nyár bevonulásának napja. Sokhelyütt a májusfa-állitás, illetve döntés ideje. .Még a századforduló táján is általános szokás volt pünkösdi királyt és királynét választani. A pünkösdi király címét mindig a falu legügyesebb, legerősebb, legbátrabb legénye nyerte el, aki lóversenyen, kakasnyakazáson, birkózásban és más vetélkedőkben mutatta meg tudományát. Jókai Mór az “Egy magyar nábob” cimü regényében ir le egy ilyen pünkösdi királyválasztást. A királyválasztás játéka ma inkább csak a gyerekek között él. A lányok egy náluknái kisebbet választanak királynénak, koszorút tesznek a fejére és lefátyolozzák. így látogatják végig a falut. Elhozta az Isten piros pünkösd napját, ! | Mi is meghordozzuk királykisasszonykát. i | Királykisasszonynak rózsakoszoruját, \ Ifjú legényeknek szegfű bokrétáját. \ § öreg embereknek csutora borocskát, * i Öreg asszonyoknak töltött galambocskát. ; Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem. A dal végén a kis királynét magasra emelik, fátylát lekapják és igy kiáltanak: “Ekkora legyen •kendtek kendere!” A gazdasszony persze ajándékokkal viszonozza a jó kívánságot. A pünkösd nemcsak a termékenységnek, hanem a szépségnek is ünnepe. Azt mondják, különösen hatásos, ha a lányok ezen a napon hajnalban szedett harmatban fürdőnek. 8. Medárd, az utolsó fagyosszent. Azt mondo.gatják: ezen a napon kezdődött az özönvíz. Ma is aggódva nézzük az eget: ha Medárd esőt hoz, 40 napig nem hagyja abba. 15. Vid napja azért jeles, mert erre az időre a ::növények növekedésüket már befejezték és megkezdődik az érés időszaka. 24. Keresztelő vagy Virágos szent János, másképpen Szent István napja: gonoszűző s szerelemvarázsló. Szertartásához szorosan hozzátartozott, hogy a fiatalok a falu határában tüzet raktak és hagyományos énekkisérettel átugrálták. A tüzugrás célja egyrészt a sikeres házasság biztosítása, másrészt a tisztulás hagyománya volt. Az a leány, akinek a nevét énekelték, tüzugrás közben a hozzáénekelt legényt figyelte. Ha a legénynek a lány nem tetszett, ákkor szétrugta a tüzet. A tűzrakás közben dalolt ének a falusi templomi ülésrendre utal: Tüzét megrakoljuk, négyszögre pakoljuk, Egyik szögén ülnek a szép öreg emberek, Másik szögén ülnek a szép öreg asszonyok, Harmadikén ülnek a szép ifjú legények, Negyedikén ülnek a szép hajadon lányok!” A szóláshasonlat, hogy “hosszú, mint a szentiváni ének”, onnan ered, hogy minden egyes lány, illetve legénynév kiéneklésekor az egész dalt újra énekelték, megfelelő helyre illetszve az öszeénekelendő pár nevét. Magos a rutafa, ága elágazik, Magyar Ilona selyem sárhaja. Haján felül gyöngvkoszoruja, gyöngy. Egyik ága hajlik Feri udvarába, Magyar Ilona selyem sárhaja, Haján felül gyöngy koszorú ja, gyöngy. És igy tovább, míg mindenkit ki nem énekeltek. Ekkor a tüzet eloltották és közös táncba kezdtek. Ez az éjszakai nyílt vallomás azután végleg és komolyan megpecsételte a fiatal pár sorsát. — Néhány helyen tüzes kereket forgatnak, ami bölcsen azt is jelentette, hogy a Nap az égen mái* legfelső pontjára hágott és minden dolgok változnak ezen a világon. 29. Péter és Pál napján kezdődik az aratás. A hozzá kapcsolódó aratóbál a régi sarlós aratásnál még nem volt szokásos és maga az aratóünnep sem a munka kezdéséhez, hanem a sikeres betakarításhoz kapcsolódik. A “kepebált”, vagy a cséplés utáni “masinabált” régen a tarlón rendezték, ma természetesen a termelőszövetkezet udvarán. Ünnepélyes menetben viszik a díszes aratókoszorut, amelyet a szövetkezet elnöke őriz irodájában egész éven át. — Ezenkívül Péter és Pál a balatoni halászok ünnepnapja is. szerzett. Fia császárhü, müveit főur, unokája viszont a Wesselényi-összeesküvés pártfogója. Tizenhárom esztendős fiát — a dédunokát — a császári bosszú elől küldte Erdélybe, ahol Teleki vette szárnyai alá, a családi vagyonnal együtt. A mulatozó, forrófejű fiatalemberré serdült Thököly Imre eleinte nem nagy népszerűségnek örvendett. Győzelmei után azonban “Thököli fejedelem, a magyar részek ura” felirattal vertek pénzt a bányavárosokban zsákmányolt pénzből és vetélytársai már nem vághatták el útját. De az erdélyi fejedelem tartózkodása nem könnyítette meg harcát a Habsburgok ellen. Jelleméről, egyéniségéről meglehetősen ellentmondóan a vélemények, de ebből mégis meglepően egységes kép alakult ki a vakmerő, szertelen fiatalemberről, aki sikert és hibát váltogatott. Idővel azonban erős kezű hadseregszervezővé nőtt fel, aki tudott fegyelmet és rendet tartani szilaj seregében. 1679-ben a a francia király békét kötött a Habsburgokkal, s a nyugati hadszintérről is csapatok zúdultak Thökölyre. A felkelés lendülete mégsem törött meg, és Lipót császár majd két évtizedes szünet után kénytelen volt 1681-ben országgyűlést egybehívni Sopronban. Visszaállította az ország rendi alkotmányát, betöltötte a nádori hivatalt (igazi hívével, Esterházy Pállal), felszabadították a kereskedelmet és kivitték a német helyőrséget. Thököly katonahívei azonban a további harc mellett döntöttek. Nem úgy a megyék, amelyek elfogadták Bécs engedményeit és a háború befejezését kívánták. Thökölynek ismét “több fronton” kellett egyszerre küzdenie. Tizenhárom északkelet-magyarországi vármegyéből alakult ki Thököly országa, amely az állandó háborús viszonyok között nem tudott saját hivatali apparátust kialakítani. Átvette a meglevő Habsburg-hivatalokat, s a megyékbe is saját embereit ültette. Rendeleti utón kormányzott, ami ellenállásra késztette a megyéket. Csák fegyveres erővel tudta rákényszeríteni őket, hogy a hadiszolgáltatásokat megadják. Az adókat szigorúan behajtotta, saját vagyona is növekedett a Rákóczi-birtokokkal, amikor Zrínyi Ilonát feleségül vette, a hatalmas katonai apparátus fenntartásai* mégis kevés volt a pénz. Amit a labancoktól elfoglalt, azt szétosztotta hívei között. Az állandó fizetési és élelmezési nehézségek züileszteni kezdték a sereget. A belső nehézségekkel küzdő, külső szövetségeseit elvesztő Thököly végül a portához fordult. Katonai sikerei meggyőzték az ambiciózus nagyvezért, Kara Musztafát és 1862 végére megszerezte a szultántól Thököly számára a királyi címet. A “kuruc király” azonban — hasonlatosan elődeihez — nem használta ezt a címet, s fejedelemnek nevezte magát. Pedig sokan a nemzeti királyt, az uj Mátyás királyt látták benne. De túl sok belső nehézséggel kellett megküzdenie, amelyek megoldására kevés volt a belső segitség — ingatag — ténye. Azonkívül nem tudta, nem is tudhatta, hogy a sok baj, gond, ami éri, egy törvényszerű fejlődés — pontosabban e fejlődés lemaradásának következményei, amelyeket ő éppen úgy nem hidalhat át bravúros győzelmekkel, mint ahogy Zrínyi sem hidalhatta át a nemzeti királyság eszméjével a belső szükségletek és a meglevő valóság közötti mély és könyörtelen szakadékot. B. P. KÖZMONDÁSOK Süket ember és vak asszony mindig boldog, (dán közmondás.) * * * Két igazán jó asszony van a világon: az egyik meghalt, a másikat sehol sem találod, (német közmondás) * * * Amíg egy juhért a kádihoz szaladsz, elveszíted a tehenedet, (spanyol közmondás) MAGYAR NÉPSZOKÁSOK \ ÉS HIEDELMEK I o § jiinius havában ’ *
