Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4, 1970 SZABAD SAJTÓ Ä Végzet kilencet számolt Gene Tunney, az egykori ökölvívó világbajnok felett Az elmúlt ősszel, az egyik bostoni kórházban, egy 72 éves férfi, aki hát-operációja után lábbadozott, remegő, bizonytalan kézzel a következő nyilatkozatot irta a sajtó számára egy papírlapra: — Jelentések érkeztek arról, hogy Joan Tunney Wilkinson, Carter Wilkinson felesége, egy európai vakáció alkalmával, amelyre férjével és két. kislányával, a 6 éves Alexandrával és a 3 éves Erinnel utazott, eltűnt. — Az európai rendőrségek nyomoznak az eltűnt után, akinek eltűnését augusztus 28-adikán jelentették. Ezen a napon látták utoljára Joan Winkinsont, Bergenben (Norvégia) és innen kellett volna Hamburgba (Nyugat-Németr-ország) utaznia, hogy ott, egy előre megállapított helyen, férjével és gyermekeivel találkozzék. A férfi, aki ezt a nyilatkozatot irta a sajtó számára, James Joseph Tunney, többszörös milliomos üzletember, egykori Shakespeare kutató, volt. Évtizedekkel ezelőtt, ezt a férfit. Gene Tunney néven ismerte meg a világ, amikor a hivatásos nehézsúlyú ökölvívás világbajnoka volt. Nemsokkal a nyilatkozat után, Hamburgban, Max Schmelihg, Tunney közeli barátja, aki valamikor ugyancsak a nehézsúlyú ökölvívás világbajnoka volt, 1,300 dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki az eltűnt, 30 éves Joan Tunney Wilkinson, . Gene Tunney leányának, nyomára, vezet. Robert Mayo, a kormány büdzsé igazgatója bejelentette, hogy Nixon elnök ebben az évben uj adót javasol a kongresszusnak a gazolin használatára, amiből a várható deficitet csökkenteni igyekszik. Októberben, váratlanul Joan Tunney Wilkinson, Marseilleben (Franciaország) bukkant fel: céltalanul kóborolt az utcákon. Nyomban kórházba szállították, ahol kiderült: amnesiában (emlékezet-kihagyás) szenved, valamint általános szervezeti gyengeségben, mivel hetek óta nem evett. Felgyógyulása után visszatért férjéhez és gyermekeihez. Alig 5 hónappal később azonban Joan Tunney Wilkinson egy angol bírósági tárgyalóteremben állott, ahol közölték vele: férje meggyilkolásával vádolják, a rendőrség befejezte az ügyben, a nyomozást. Gene Tunney, Joan Wilkinson édesapja, a hivatásos nehézsúlyú ökölvívás egykori világbajnoka, ekkor csak ennyit mondott az újságíróknak: — Szomorú és megdöbbent vagyok. Az élet megnehezedett. A Végzet kilencet számolt felettem . . . Joan tárgyalásának eredményétől függ, hogy “kiszámolnak-e?” Gene Tunney, az egykori legendás boxoló, volt világbajnak, tehát uj küzdelem előtt áll a “ringben” . . . alighanem ez a küzdelem lesz élete legnehezebb küzdelme. Tunney Összesen 68 mérkőzést vívott, mint hivatalos ökölvívó — sohasem számoltak tizet felette, vagyis sohasem “számolták ki.” James Joseph Tunney ir-amerikai szülők gyermeket, Greenwich Village ban született, apja kikötői rakodómunkás volt. A high school elvégzése után egy new yorki iroda küldönce lett, heti 5 dolláros fizetéssel. “Gene” mint keresztnév, úgy vált általánossá, hogy húga nem tudta kimondani a Jim nevet és úgy hívta őt elnyujtottan, hogy “Jiim” és ebből lett a “Gene” (kiejtése: dzsiin) keresztnév. Gene Tunney már gyerekkorában szenvedélyes olvasó volt: első könyvei azonban korántsem tartoztak az irodalom élvonalába: kedvence James Fenimore Cooper volt. (Cooper indiántörténeteket irt és a huszadik század első felében indián-történetei majd nem olyan népszerűek voltak Európában is, mint a német May Károly indián-regényei. — Szerk.) Gene 16 éves kora előtt, éppen csak időtöltésből kezdett boxolni és 16 esztendős korában, már a környék tornatermeinek ismert amatŐrboxolója volt. Első hivatásos küzdelmét Bobby Dawsonnal vívta: Dawsonnak akkor komoly jövőt jósoltak: a jóslások nem váltak be, Gene a nyolcadik menetben kiütötte Dawsont, a mérkőzésért 20 dollárt kapott és Dawson ezzel eltűnt az ökölvívás színteréről. Az első világháború idején Gene Tunney a US Marine Corp&ba jelentkezett felvételre és mint Marine katonát, franciaországi szolgálatra osztották be. Az Európa felé tartó hajón összebarátkozott egy tiszttel, aki a polgári életben ügyvéd volt. Ez a tiszt ösztönözte arra Tunnvet, hogy Shakespearet olvasson. Tunney később, nemcsak olvasott Shakespearet, hanem Shakespeare kutatásokat is végzett* számos cikket irt erről a kérdésről és egyidőben Amerika egyik legkiválóbb Shakespeare szakértőjének tartották. Tunney katonaként is folytatta a boxolást: először ezredének kisnehézsulyu ökölvívó bajnoka lett, majd a Marine bajnoka lett ugyanebben a súlycsoportban és ekkor tért át a nehézsúlyú csoportra. A jóképű, 6 láb magas Tunneyt, felettesei az igazi Átlagos Amerikainak, az igazi amerikai hősnek, tekintették. Leszerelése után Gene Tunney elhatározta, hogy véglegesen hivatásos ökölvívó lesz, testsúlyának megfelelően, a nehézsúlyú csoportban. A szakemberek fanyalogva fogadták Tuneyt: Tuney szelíd ember volt, nem rendelkezett azzal a “gyilkos-ösztönnel”, amelyet a szakemberek elengedhetetlennek tartottak a sikerhez. Ezzel szemben Tunneynak volt egy hatalmas előnye, mindegyik ellenfelével szemben intelligens ember volt és intelligens ökölvívó volt. Tunney úgy boxolt, ahogyan mások sakkoznak: előrelátóan, tervszerűen, elméletileg kidolgozott támadásokkal és védekezésekkel. Az első világháború utáni első mérkőzésén, a második menetben kiütéssel győzött Küríhy Miklós: KRÓNIKA A közelmúltban a dohányzás elleni kampány vezetői arról panaszkodtak: a cigaretta-elleni televíziós hirdetések kétségtelenül eredménytelenek voltak, mivel az amerikai serdülőkoruak között emelked e 11 a Kürthy Mikló« fend szeresen cigarettázók száma. A nyilatkozatot megdöbbenve olvastvm: megdöbbentem azon, hogy a dohányzás elleni kampány vezetői megdöbbentek a cigaretta-ellenes televiziós hirdetések eredménytelenségén és kudarcán. Nem értem, hogy mi mást vártak? Mindenekelőtt: a cigaretta-ell e n e s kampánnyal olyan népszerűvé tették a cigerettát, amilyen népszerű a cigaretta sohasem volt. A kampány túlhangsúlyozásával kívánatos ,tiltott gyümölccsé emelték a cigarettát. Ezek az urak egyszerűen nem vettek tudomást arról a közismert és már banalitássá vált emberi tulajdonságról, hogy minél inkább tiltanak valamit, annál jobban kívánjuk. Meggyőződésem, hogy amennyiben, annakidején, a Teremtő á Paradicsomba helyezett Ádám és Éva számára nem azt a bizonyos almát, hanem a cigarettát teszi tilossá, Éva nem az alma leszakitására biztatta volna Ádámot, hanem nyomban elővette volna paradicsombeli öngyújtóját és cigarettára gyújt. Ezenkívül: a cigarétta-ellenes televiziós hirdetések éppen olyan együgyüek, mint a többi egyéb televiziós hirdetés. Tévednek a cigaretta-ellenes kampány vezetői, ha azt hiszik, hogy a mai serdülő-Bob Pierce ellen. Gene azonban nemsokára felfedezte gyengeségét: minden mérkőzés alkalmával valamelyik kezének néhány ízülete eltört. Ezután Gene állandóan kemény gumilabdát hordott magával. — A labdát állandóan “gyurogattam”, mig végül is, öklöm megedződött és elég erős lett — irta később Tunney egyik cikkében egy folyóiratban. Tunney csakhamar Levinsky, majd Harry Grab ellen állott ringbe: mindkettejük ellen megnyerte a 175 fontos korúak ostobák. Nem ostobák — a felnőttek ostobák, akik ostobáknak vélik a fiatalokat és színvonaltalan ostobaságokkal próbálják őket elárasztani. Meggyőződésem, hogy a cigaretta-ellenes hirdetésekből kevesebb (vagy semmi) és kevésbbé ostoba — több lett volna. Gyakorlott lánc-cigarettázó lévén, bizonyos vagyok ebben. * * * Az 1970-es esztendőnek majdnem a fele elmúlt már. A hozzám érkezett levelek egynémelyikére szeretnék válaszolni. íme, néhány levél és néhány válasz: Uram: Maga olyan tehetségtelen, hogy az egyenesen; elképesztő. Egyáltalában, miért ir? (Mr. B. S. — New York.) Válasz: Azért, mert fizetnek az írásaimért, Mr. Kürtihy: Nagyon szeretjük cikkeit és azokkal egyetértünk. Miért nem ir többet? (Mrs. L. J. Chicago.) Válasz: Azért, mert nenn fizetnek eleget az Írásaimért. Uram: Mondja meg őszintén : hisz maga a tulvilági életben? (Mr. N. K. Detroit). Válasz: Ne bolygassuk ezt a kérdést. Egyelőre, talán csak ennyit: szeretném remélni, hogy nincs tulvilági élet* Bizonyos emberekkel nem: szeretnék “örökké” együtt élni és meggyőződésem, hogy ők sem vágynak a velem való* hosszabb együtt élésre. Mr. Kürthy: Tisztában van maga azzal, hogy azért tart kutyákat, mert az embereket pótolja vlük? (Mrs. K. H. —New Jersey.) Válasz: A dolog nem ilyen bonyolult. Azért tartok kutyákat, mert szeretem őket» Mea culpa! Mr. Kürthy: Látom cikkeiből, hogy igazán szereti a. kutyákat. Ezt meghatónak és rokonszenvesnek tartom. (Mrs- S. W. — Akron, O.) Válasz: A dolog ennél bonyolultabb: azért tartok kutyákat, mert az embereket pótolom velük. Mea culpa! 15, oldal ’ testsulyu amerikai bajnokság; bajnoki cimét. Tunney karrierje 1924-ben újabb lendületet kapott: technikai kiütéssel győzött Georges Carpentier ellen Franciaországban. George Bernard' Shaur, a világhírű angol iróv miután végignézte a mérkőzésről készült filmet, ezeket mondotta: — Uj bajnok született. Carpentier jobb ökle valósággal “bombázta” Tunney állát.. Tunney meg se rezdült. Ennek az embernek vasból van, az álla. (Folytatása a jövő héten) HIRES bűnügyek
