Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4, 1970 SZABAD SAJTÓ 11. oldal MÁJUS Az emberi vereségeik felett nem lehet csak úgy egyszerűen napirendre térni. Legalábbis annak, aki úgy született, hogy függetlenül attól, mi jobb, mi célravezetőbb életében úgy egyénileg, ezen túl a mindenki másra való gondolásra áldozza idejét. Az ilyen ember élhet otthon, vagy idegenben, abban különbözik a többitől, hogy szó szerint szeretné értelmezni a mindenkori világvaj udás közepette, a hirdetett igéket. Legyenek azok bármilyen világmézet nevében fülébe suttogok. És hallgat és gondolkozik. Azzal a készséggel, jóakarattal, ami a mindennapok névtelenjére szinte jellemző. Mert lám: “ha igy van, igy is helyes . . . Rendnek muszáj lenni ...” Ez az úgynevezett “többek” igazsága azonban csak látszólagos. Mert a jóakarat, a türelem nem jelenti minden esetben azt, hogy aki ezekből indul el, gyengébb szellemi képességű, lekacagni való. De azt igen, hogy feltétlenül alkalmas a becsapásra. Ilyen körülményes bevezető után jutok el, e májusi éjszakán írógépemhez, hogy tovább potyogjam a betűket. És megdöbbentsen ez a tegnap, tegnapelőtti nap. Igen, május 20-ika. Amint hazámra viszszagondolok. . . . Vérmező! Hányszor sétáltam ott barátaimmal, barátnőimmel. S bár tudtam valami történelmi hátterét az iskolából, valójából eszembe se jutott, hogy a közelmúltból ismert kiváltságosak lovaglóhelyén, vagy utána a közparknak átadott téren, mi az, ami a vér fogalmával kapcsolódik? Igen, éppen ma 175-iik éve hogy itt más szelek “lovagoltak” és más szelek nyugtatták a népet. Azóta — amint mondom, — barátokkal, barátnőkkel el vitáztunk errefelé jártunkban. Volt olyan közöttük, aki a mindenkori hatalmon levők helyzetét védte. És olyan is — éppen talán a gyengédebb nem közül — aki ösztönösen, női mivolta miatt szólt úgy, hogy az uralkodó réteggel szemben, jó a TERJESSZE LAPUNKAT A VÉRMEZŐN Irta: IVÁNI ZOLTÁN % májusra, az éjszakára is gon^ dőlni. Mert igy emberibb, igy igazabb. — Hogy mi kerekedik ki mindebből, ma ezen a május 20-i napon? — Viszagondolás közben? Valamiféle sejtés, amit a történelem mindig elhomályosít. — Vérmező! — említem újra magamban. S aztán hirtelen felágaskodom a gépelés közben. Iváni Zoltán Nemcsak a mi magyar sorsunkban, hanem az egész világéban is, átsüt egy örökérvényű, szomorú törvény. — Nem elvek, hitek, elképzelések pásztázzák a világot. Hanem a mindenkori ilyen-olyan társadalmi élet illik je, vagy nem illiikje. A polgár, aki a nép nevében beszél, de magára gondol. A polgár, aki otthon-idekint nem törődik a jelen-parancsolta életigazságokkal, az önmaguk fölé emelkedő kivételekkel és a nagy jóakarata tömegekkel szemben nem közéjük áll, fontoskodik és intézkedik. A polgár, amely nem veszi soha a fáradságot, hogy a Vérmező lényegére gondoljon úgy igazából. S csak a történelmi felületességet nézi benne, és használja ki. Jelszavának. Ma, ezen az emlékeztető májusi estén, egyenként potyogtatom magam elé az akkori május húszadikán lefejezettek nevét: Martinovics — Hajnóczy Laczkovics — Szentmarjay— Sigray . . . Gondolom, nem éppen az úgynevezett pór-népből valók voltak. S éppen ezért emlékeztetnek arra, hogy a pórnép közüliek sem csalhatatlanok. S lám, a nevesek közül is kiemelkedőket éri el a sors keze. Az életben, világnézeti mezbe öltöztetők között, vannak olyan jószándékuak, akik felismerik az igazi igazságot. S azt, hogy nem a történelem, s benne az igy-vagy úgy ' felfogott eszmék mózgatják | a lényeget. Hanem, a “ki vagyok én”, a hiúság. A mindenkori ön' bűvöletével. Ha valami szomorú lehet, ilyenkor a hősökké vált nevek emlegetésénél, talán csak az, hogy nem eszmékért, hanem a mindenkori illik — nem illik határai miatt haltak meg vagy halnak meg a jövőben, az igazak. Mert a “polgár”, a Vérmezőre hivatkozik, felöltözteti magánélete cicomái közé — de soha nem követi annak lényegét. És halált kiált Saint-Justökre, Jeanne d’Arc-okra, ha még nekik is köszönheti hatalmát. Csoda-e, ha másfél század s egynéhány év távolából, otthon— vagy idegenben az ember azon gondolkozik: , — Tulajdonképpen a Vérmezőt miért hívják Vérmezőnek ? Sorsunkért, vagy csak a nevében beszélő senkikért. Mixon javaslata az iskolák faji integrálására WASHINGTON — Nixon elnök 500 millió dollárt kért a kongresszustól arra a célra, hogy a következő tanévben az északi és a déli államokban megvalósítsák az iskolák faji integrálását és a fehérek és a szinesbőrüek együttes oktatását. Az elnök az “Emergency School Aid” keretében sürgősen kéri 150 millió dollár kiutalását erre a célra, az 1971-es pénzügyi esztendőben újabb 350 millió dollár kiutalását fogja kérni. A program keretében minden olyan déli iskola, amely a lakókörzetek megoszlása következtében fennálló faji szegregációt faji integrációval akarja felváltani önkéntesen, támogatásban részesülne. Ugyanez lenne a helyzet az északi államok nyilvános iskolái esetében is. A kongresszus által kiutalt összeg egyharmadrésze a közegészségügyi, közoktatási és népjóléti miniszter rendelkezésére állna, egyes olyan faji integrációs kísérleti programok finanszírozására, amelyeket a miniszter erre érdemesnek tart. Óhazai krónika I Megnyílt a Gemenci vadrezervátum a kirándulócsoportok előtt. A csoportoknak látogatási szándékukat előzetesen be kell jelenteniük Szoksz árdon, a Tolna megyei Idegenforgalmi hivatalnak, amely számukra változatos i programról gondoskodik. * * * ' I Uj müvésztelepet nyitnak a Mecsek legszebb részén, Me- j cseknádasd faluban. A villányi és a siklósi után ez lesz ! Baranya megye harmadik al-j kotótábora. A baranyai müvésztelepekre az idén külföldi alkotókat is meghívnak. * X * Hatszintes reprezentativ szálloda építését kezdték meg Szombathely hétvégi negyedében. A hotel Claudius mellett fedett uszoda épül. * * Megtartották a hires hortobágyi lóvásárt. A Hortobágyi Állami Gazdaságot a vásár idején sok belföldi és külföldi vevő kereste fel. Az elért eredmények mutatják, hogy a magyar sportló iránt változatlanul nagy az érdeklődés külföldön. Az összeg fennmaradó kétharmadrészét az egyes államok kapnák, annak arányában elosztva, hogy mennyi a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek száma. Brandt hajlandó Kelet-Németország felé közeledni KASSEL, Nyugat-Németorország. — Willy Brandt, nyugatnémet kancellár, itteni megbeszélésük a 1 k a Imával, felajánlottá- Willi Stoph, keletnémet miniszterelnöknek: hajlandó Kelet-Németország politikai elszigeteltségének végetvetni, amelyikben ezért cserében Kelet-Németország megszünteti a két terület közötti közlekedés és látogatás akadályait. Amikor Willi Stoph Kasselbe érkezett, a megérkezésére várakozó tömeg nagyrésze ellenszenv-tüntetést rendezett. A nyugatnémet rendőrség azonban távoltartotta a kommunista-ellenes csoportokat a pályaudvartól. Brandt ugyanekkor átnyújtott á keletnémet miniszterelnöknek egy 20 pontból álló listát, amely Nyugat-Németország javaslatait tartalmazza a két Németország kapcsolatának normálizálására vonatkozóan. A lovassportok népszerűségének emelkedésére mutat» hogy újabb két mezőgazdasági üzem létesített lovasiskolát. A balmazújvárosi termelőszövetkezet tiz lóval indította meg a lovardát, mig a Nyirtassi Állami Gazdaság az: iskola mellett Kisvárdán. nemzetközi versenyekre alkalmas /pályát is építtet. Júniusra tervezik a pálya megnyitását. A megnyitón nemzetközi lovas versenyekkel, ügetőfutamokkal és csikós bemutatókkal szórakoztatják majd a közönséget. fi U M 01 A világhírű hegedűművész: koncertjén a feleség odasug- . ja férjének, az ismert autószalontulajdonosnak : •—Néz Paul, a szomszédod elaludt! — Szörnyű vagy, Mariska! Ilyen csekélységért képes voltál fölébreszteni... * * * Monsieur Dupontnak határ- ■ tálán öröme van és boldogan, meséli legjobb barátjának» Mauricenak, akit öt éve nem látott, a nagy újságot: — Képzeld csak, Maurice, a feleségemnek tízévi házasságunk után fia született! — Gratulálok —feleli Maurice —, és ki a kisfiú apja? Dupon rettenetesen felháborodik, és úgy ordit, hogy az; egész ház összefut. — Ez, barátom, a legnagyobb szemtelenség! Hogy mered megkérdezni tőlem, amikor elmesélem, hogy a fe- . leségemnek tízévi házasság ; után fia született, hogy ki a kisfiú apja? — Nem értem — igyek- . szik Maurice lecsillapítani —, . miért vagy olyan dühös. Azt hittem, tudod . . . * * * A pedagógus-házaspár vacsorázik. Isszák megszokott teájukat, majd a tanár ur kezébe veszi az asztalra helyezett kalács egy szeletjét, jóizüt harap belőle, majd megkérdi : — Ezt a kalácsot te sütötted, Viktória? — Igen, Frantisek, dr&- gám. Miért? — Pontosan olyan, mintha az édesanyám sütötte volna. Viktória elpirul a dicsérettől, majd szól kedvesen, melegen: — Óh, Frantisek, milyent kedves vagy, még ötévi házasság után is. Frantisek feláll az asztaltól és közelebbről nézegeti a kalácsszeletet : —Semmi, semmi, drágám... De ez volt az egyik ok» amiért az apám elvált tőle .. .
