Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)

1969-08-21 / 34. szám

Thursday, August 21. 19S9 SZABAD SAJTÓ Két tudós — Dr. Kenneth Herr (balra( és Dr. George C. Pi­mentel azt állítják, hogy a Marson életnek kell lennie. IKREK NEW YORK — Az ikrek mindig megmozgatták az em­berek fantáziáját: különös dolog, hogy egy gyerekből mindjárt kettő van, vagy bá­rom, vagy négy . . . Az ókorban az ikerszüle­tést tenmészetfölötti erőkkel indokolták és az eseménynek különös varázserőt tulajdo­nítottak. Romulus és Remus ikrek, ők alapították Rómát; a görög Kastor és Polydeukés egyenesen a csillagok között foglalt helyet; az egyiptomi Isis és Osiris ikerpárt a min­denható istenek trónjára emelte a népfantázia. Szokatlan dolgokat jegyez fel a tudományos irodalom az ikrekről. New Yorkban született egy ikerpár. A szülők meghaltak, a kicsiket nevelőszülők vet­ték gondozásiba. Az egyik itt maradt, a másikat Dél-Ame­­rikába vitték. Három évesek voltak, amikor elszakadtak egymástól. Negyven eszten­dős korában az itt élőnek eszébe jutott a testvére: ki­nyomoztatta, hol él, levelet irt neki, s feleuton, Panamá­ban találkoztak. Harminchét év után látták viszont egy­mást és — szinte hihetetlen — azonos szabású ruhát vi­seltek, ugyanolyan szinü nyakkendőt, s mindkettő szin­te ugyanazt az ajándékot vit­te magával: ládába csoma­golt, hatszemélyes porcelán­szervizt. TERJESSZE LAPUNKAT TRAGÉDIA ÉS BOLONDSÁG NÁPOLY, Olaszország — Nemrég népes család vett bú­csút a meghatott tömegtől s a szenzációra éhes újságírók­tól a nápolyi kikötőben. Ausztráliába emigrált Vit­torio Mayol feleségével és 5 gyermekével. Az emigráció, amely száz és százezer olasznak jut osz­tályrészül, már önmagában is tragikus. Az ő igazi tragédiá­juk azonban tizenegy évvel ezelőtt történt . . . Az apa.— munkája nem lé­vén — tűzijátékokhoz szüksé­ges rakétákat, petárdákat gyártott, természetesen en­gedély nélkül. S hogy ne fe­dezzék fel, mit is müvei, nyo­morúságos viskójában, a rob­banóanyagokat az egyik ágy alá rejtette. 1958. augusztus 25-én éjjel az ágy alatt tárolt anyagok — máig is ismeretlen okból — felrobbantak. Csak az apa és az anya maradt életben. Öt gyermekük: négy lány és egy fiú, életét vesztette. Vittorio Mayol a tragédia után Nyugat-Németországba emigrált, majd visszatért ha­zájába azzal a vággyal, hogy ismét öt gyermek apja lehes­sen. S hő óhaja teljesült: ismét négy lánya született, majd az ötödik gyermek, aki megint fiú lett. Ugyanazokat a ne­veket kapták, mint elhunyt testvéreik: Clementina, Car­­mela, Anna, Lucia, Carmelo. Vittorio Mayol ezekkel a szavakkal búcsúzott a nápolyi kikötőben: ‘Nehéz lesz távol élni szü­lővárosomtól, Nápolytól . . . Cserébe a távolság lassankint segít majd elfelejtetni azt a szörnyű éjszakát . . .” ULÁNBÁTOR — Ez a tör­ténet egy 70 éves mongol asz­­szonyról szól, Cagani Cedev­­ről, aki régi állattenyésztő családból származik. Ötéves korában tanult meg lovagol­ni, hétéves korában már nagy nyájat őrzött és tizedik élet­évének betöltésekor már a háztartás minden ágában tö­kéletes segítséget nyújtott édesanyjának. Unokái és ük­unokái ma is őszintén értéke­lik szakácsmüvészetét, az éte­leket, amelyeket húsból, tej­ből és teából készít. Főzelékféle azonban soha­sem szerepel Cedevék étlap­ján, és hogy mi a gyümölcs, arról néhány évvel ezelőttig csak halvány elképzelésük volt. Igaz, hogy a régi mongolok ismerték a földművelést és folyóik partvidékén vala­mennyi kölest vetettek és arattak, de ez az ismeret az évszázadok folyamán feledés­be merült. A "kettéfürészelt" rokon MANILA. — A fülöpszige­­ti egészségügyi miniszter egy rokonát valósággal “kettéfü­­részelte” egy géppisztoly-so­rozat. A merényletet egy jól menő üzlet tulajdonosának fia követte el. A tragédia Manila előváro­sában történt, amikor néhány 14-18 éves kamasz — gazdag és befolyásos szülők gyerme­kei — “játékaival” dicseke­dett egymásnak. A banda tag­jai sok fegyvert vásároltak zsebpénzükből. Egy másik esetben egy sze-AZ ELSŐ ALMA A kánoknak a nomád mon­golok, akik jobban függtek a vezetők szeszélyeitől, mint a szántóvetők, engedelmesebb alattvalói voltak. És a mon­golok igy csak az ették, amit a kiterjedt állattenyésztés nyújtott, vagy amit orosz és kínai kereskedők a határon túlról hoztak be. Csupán a 20-ik században, a mongol népi forradalom óta eltelt 50 év során fedezték fel a mongolok újra: földjük nemcsak arra való, hogy a szélvész sebességével végig­nyargaljanak rajta. A széles völgyekben hatalmas gabona­ültetvényeket létesítettek s ma már répát, káposztát és burgonyát is termesztenek. Mongóliának mintegy 8 év óta nincs többé szüksége ga­bonabehozatalra. Az Ulánbátortól száz kilo­méterre északra fekvő Dzar­­kalandban működő állami gazdaság dolgozói két évvel ezelőtt szüretelték első gyü­nátor fia és annak unokatest­vére maguk fabrikálta pisz­tollyal súlyosan megsebesítet­ték egy tisztviselő fiát. Eg y25 éves egyetemistát — egy tekintélyes manilai üz­letember fiát — fényes nap­pal 22-es kaliberű pisztolyból leadott lövésekkel sébesitet­­ték meg. A merényletnek az volt az oka, hogy a fiatalem­bernek valami nézeteltérése támadt egy másik privilegi­zált főiskola tizenegy hallga­tójával. A gyilkossági kísérlettel vádolt fiatalember a fülöp­­szigeti külügyminisztérium egyik magas beosztású tiszt-5. oldal mölcstermésüket. Cagani Cedev akkor szakí­totta le a számára ismeretlen fáról a soha nem látott gyü­mölcsöt és életében először harapott bele egy almába., Ez az állami gazdaság mon­­góliai viszonyokhoz mérten nem túl nagy, de területe igy is 45,000 hektár. A gazdaság­nak, ahol 4000 ember él és dolgozik, 24,000 juha, 2000 tehene és 6000 lova van. Ebben nincs semmi rend­kívüli. Sokkal érdekesebb és a mongóliai mezőgazdaság szer­kezeti változására jellemzőbb, hogy a gazdaság 31,000 hek­táron gabonát, 700 hektáron kukoricát, 300 hektáron bur­gonyát, 70 hektáron zöldsé­get és 40 hektáron gyümöl­csöt termeszt. A sokáig pi­hentetett talaj és a jótékony mongóliai éghajlat igen gaz­dagon fizet a mezőgazdasági munkáért. viselőjének a rokona, A manilai polgármesteri hivatal egyik magas állású tisztviselőjének a fia mindem ok nélkül megölte egy vám­hivatalnok 17 esztendős fiát. A listát még sokáig folytat­hatnánk . . . L. Ribaiya, a fü­­löp-szigeti egészségügyi mi­nisztérium vezető ideggyó­gyásza szerint a mind gya­koribbá váló tragédiáknak az az oka, hogy a fiatalok utá­nozni akarják a mozikban s a televízióban látott “hősö­ket”. Legalább ilyen mérték­bei felelős a történtekért a bulvársajtó is, amely szintén magasztalja az erőszakot. Égő autók roncsaival van tele az írországi Belfast utcája. A protestáns-katolikus összecsapásban faj­­' zonyos hulliganizmus is észlelhető, mondja a rendőrség.

Next

/
Thumbnails
Contents