Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-04-27 / 17. szám

8. OLDAL SírTÁijAü Sajtó Thursday, April 27. 1967 Turista népvándorlás éve NEW YORK — Az idegen forgalmi irodák és a személy­szállítási vállalatok egyértel­mű becslése szerint az idei év — a vakáció szezon — mini den eddiginél nagyobb • nép­­vándorlásra fog vezetni. Az európai országokban is folyik nagyarányú vándorlás, de ez eltörpül az amerikai turista utazások óriási méretei mö-i gött. 1967 rekord külföldi utazá­si évnek Ígérkezik. Már eddig is megállapítható, hogy több előjegyzés van külföld utazá­sokra, mint volt a múlt évben. Amerikaiak előreláthatólag több mint négy billió dollárt fognak külföldön költeni, egyt billióval többet, mint 1986- ban. A turistaforgalom legna­gyobb részét a levegőben bo­nyolít ják le. Az Amerikából operáló légiforgalmi társasá­gok a tavalyi 1556 főszezon­repülés helyett 1769 repülés­re rendezkedik be. Az óceán­­hajózás is a múlt évinél szá­mosabb rezerválásról számol be. Az utazási irodák a turis­táknak egy általános taná­csot adnak: ne a hires váro­sokat keressék fel, London, Páris, Róma mellett a vidé­ken is vannak helyek, ame­lyekbe érdemes ellátogatni. Jó tanács ez azért, mert ép­pen a turistaforgalom meg­növekedése okából a legnép­szerűbb városokban az árak emelkedő tendenciát mutat­nak. Az idei turistaforgalomnak egyik érdekessége, hogy nö­vekvőben van a látogatás a vasfüggöny mögötti orszá­gokba. Ezek, Oroszország és a csatlósországok, mindent el­követnek, hogy minél több amerikai látogató és amerikai dollár vándoroljon hozzájuk. Extra turista látványosság ez évben a montreali Expo 67 világkiállítás is, amely ame­rikaiak millióit vonzza, rövid látogatásra. ANGLIA. Az angolok 800,- 000 amerikai látogatót vár­nak. London túl lesz zsúfol­va. Ennek fő oka az, hogy London egyike a világ legna­gyobb kulturális centrumai­nak. A színházak jók és a be­lépőjegyek olcsók, J és 4 dől lár közt valóságok bargainek az amerikai színházakkal ösz­­szehasolitva. Londont elkerül­ni, kihagyni nem lehet, de ta­nácsos néhány napi londoni tartózkodás után Skóciába, Wales szép helyeit is felkeres­ni. FRANCIAORSZÁG. — Pá­ris a legdrágább város Euró­pában. Jobb hotelekben egy szoba 17 dollár, kétágyas 45 dollárig. Jobb vendéglőben a vacsora ára 9 dollár és több. Feleannyiért lehet vakációzni az ország sok más városában. A Loire völgyében több mint ezer középkori kastély van. OLASZORSZÁG. Velencé­től Nápolyig rekord számú tu­ristákat várnak, első-repülő­ket is, miután kecsegtetően alacsonyak az uj repülési díj­szabások. Legjobb hónap au­gusztus, amikor az olaszok a városokból a hegyek közé és a tengeri fürdőhelyekre vo­nulnak el. Az adriai tenger­part a legkevésbbé zsúfolt. Passzus az összes múzeumok ba 1 dollár. NYUGAT - NÉMETOR SZÁG. — Tavaly 900,000 tu rista járt az országban, most többet vámálc. Nyugat-Ber­­lin egy különlegességet is ígér: ottani családok szívesen fogadnak tengerentúlról jöv< látogatókat kedélyes összejö­vetelre. Vidéki városokban különösen olcsó minden, szál­lás, élelem. A hotelszobák még nagy városokban is ol­csóbbak, mint Európa legtöbb helyén. Vonat-hajó-jegy 4500 mérföldre 127 dollár, kényel­mes utazás az ország minden részébe. AUSZTRIA. Egyre több ősi kastélyt, kolostort, turista­­szállókká alakítottak át. Több ilyen a ház arisztokrata asz­­szonya főz és látja el a fel­szolgálást. A vidéki nyaraló­helyeken napi 8 dollár elég. OROSZORSZÁG. A vasfüg­göny átrepiilése könnyebb lesz, mikor megnyílik a New York-Moszkva közvetlen uta­zás. Oda-vissza 730 dollár, a főszezonban 815 dollár. Intou­rist kiséri a kapitalista láto­gatót. A U. S. külügyminisz­térium figyelmeztet: Vi­gyázz magadra, hotelből, ét­teremből nem szabad elvinni emlékül még papírszalvétát sem. Aki Yaltában akar a* oroszokkal együtt örvendezni a bolsevik forradalom 50-ik évfordulója alkalmával, ha­jón utazhat «Becstől odáig, 220 dollárért. Ki kívánkozik Yaltába? Fényképezni szabad de nem mindenütt, tilos he­lyek: nyomortanyák, katonai épületek, határmenti helyek. Mindenütt minden falnak fü­lei vannak. A hotelszobákban a KGB ügynökök még korom­sötét éjjel is mindent látnak, ibolyántúli sugarakkal bevi­­lágitnak, fényképeznek. A fe­kete piacon nem szabad szó­­baállni oroszokkal, akik jól beszélnek angolul. A középeurópai csatlósor­szágok könnyítésekkel minél több amerikait igyekeznek verbuválni. Aki óvatosan “a fal mellett” jár, kellemesen tölthet el néhány hetet roko­ni, baráti körben. Turista-att­rakcióknak se szeri, se száma. Minden egyes dollárt szívesen látnak, saját pénzükre hivata­losan átváltva. Natick, Mass.-ben felfüggesztették a 17 éves Kévén Spraguet, mi­vel St. Patricks Dayn nem ment iskolába. Mellette az anyja, aki harcol a határozat ellen. — A legnagyobb baj — szólalt fel Bánfi Pál erdélyi tör­­vénybiró, — hogy sok az országunkba beszivárgott német, olasz, szász, cseh, tót, oláh, szerb. Idegen származású kirá­lyaink ezeknek adományozzák az ország legfőbb méltóságait. Már az előbbi országgyűlések is tiltakoztak Ozorai Pipo üzel­­mei ellen. Ennek valódi családi neve Pilippo Scolari. Firen­zében halkereskedése volt s amikor Magyarországra jött, azon­nal állami megbízatást kapott az Al-Duna mentén . . . Vagy a raguzai eredetű Tallócziak, a horvát Frangepánok, a Chi­leiek, a Griskák, a Brankovicsok mind-mind nádorok, zászlós­urak és természetesen a bőkezű királyi adományokból lati­­fundiumos földesurak. — Feliratot kell intézni a királyhoz — hangzott Vitéz Miklós váradi püspök józan tanácsa, — hogy a sok jött-ment idegentől tisztítsa meg a magyar közéletet. Valósággal hem­zseg tőlük a királyi tanács. Magyarul sem tanulnak meg, még­­kevésbbé remélhetjük azt, hogy magyarrá váljék a szivük! Az eszmeszegény budai országgyűlés részvétlenség és ha­tározatképtelenség miatt csakhamar feloszlott. Győrött ült újból össze. Magyarország nyugati kultur-gócpontjában sokkal pezs­gőbb volt az élet, mint Budán. Itt már teljes az országgyű­lés. Megjelentek azon az összes rendek, sőt az ifjú király is elfoglalta helyét a baldachinos trónon. De a szokatlan érdek­lődés és pezsgő nyüzsgés nem neki szólt. Hírnök érkezett örömüzenettel. Kapisztrán János átlépte már a magyar határt és Alsólendván piheni ki utifáradalmait. A vadvirágos zalai rétek májusi szinpompájának szent áhí­tatában mondta el első magyarföldi breviáriumos imáját. Hu­nyadi hívására váltott lovak röpítették a Hit, a Remény és a Szeretet ragyogó fényforrásának egyszerű, sarus bajnokát Győr felé. Ezrek és ezrek éljenző sorfala között, valóságos diadal­­manet kisérte fel a győri püspökkel bevonuló Kapisztrán Já­nost a várba. Hunyadi üdvözölte elsőként. — A magyar nép — mondta, — zsongitó sóvárgással ölel keblére és várja, hogy tüzelő lelkeddel erősítsd meg Jézus­atyánkba vetett bizalmunkat. — Ismerem a magyarság héroszi erőfeszítéseit, — fe­lelte János barát. — Tudom, hogy ebben a történelmére, ha­gyományaira és kultúrájára méltán büszke, vitézi népben nem halványulhat el a nemzeti öntudat, nem lanyhulhat al­­éltságig a rajongó nemzeti érzés. A veszély irtóztató! A ha­laszthatatlan cselekvés utolsó órájához érkeztünk el. Esengve kérek mindenkit, hogy dobja el a belviszálykodás fegyverét és vegye elő ősei harcos, fényes kardját. Én hiszem, hogy a mindenét féltő szivek aggodalmát hamarosan felváltja az is­tenhittel párosult hősi elszántság és magasbatartott kereszttel, meg életünk feláldozásával visszük diadalra Jézus szent igaz­ságait! Az országgyűlés résztvevői méltóságteljes csendben, lé­legzetvisszafojtott figyelemmel hallgatták Hunyadi katonai ja­vaslataink és honvédelmi kivánnalmainak előterjesztését. — Felejtsük el az egyéni sérelmeket — kezdte szívhez szóló, borús hangon a fővezér, — s a pártoskodás és viszály­kodás rákfenéjét távolítsuk el lelkűnkből. Én a magyar nem­zet egységének, erejének jövő boldogulásának érdekében min­den tövist eltávolítottam kemény katonaszivemből és őszinte békejobbot nyújtok minden magyar testvéremnek. Szeretet­tel kérem honfitársaimat: érezzék át drága magyar hazánk vészes helyzetét s legyenek segítségemre nehéz és felelőségtel­jes hadvezéri feladataim elvégzésében. — Éljen! Éljen! — zúgott, tapsolt, lelkesült az ország par­lamentje. — Azt hiszem, felesleges hosszasan kifejtenem, — foly­tatta Hunyadi, — hogy a törökveszély hadseregünk fejlesz­tését követeli. A török szultán ma az egész világ leghatalma­sabb, legjobban megszervezett, legfelkészültebb és legátütőbb erejű hadseregével rendelkezik. Ez az óriási tömegű hadsereg harci modorában, fegyelmezettségében és kiképzett mivoltá­ban páratlan. — Mi magyarok egyedül — emelte fel hangját János ve­zér, — képtelenek vagyunk megállítani ezt a lehengerlő ka­tonai világhatalmat. Szükségünk van a nyugati és balkáni államok szövetségére, segítségére. Ez a cél vezetett engem a múltban is, amikor nem szántam felvonulási területté a bal­káni országokat, nem engedtem felmorzsolni erejüket, hanem hivó szavukra minden alkalommal megtisztítottam a Duna vonalát az ellenségtől. A dunai várrendszer semmit sem ér ezzel a mostani török tüzérséggel szemben. Egyetlen igazán erős várunk van csupán és az Nándorfehérvár. Hatezer ló és ugyanolyan számú védősereg befogadására alkalmas ma Nán­dorfehérvár, amelyet — mint tudjuk, — Zsigmond királyunk szerzett meg diplomáciai utón Lazarovics István szerb vajda halálakor. Ugyanakkor Galambócot adta át annak fejében. A régi várrendszer ma már csak kártyavár mozgó haderő nél­­nül. Hadseregünk magva a zsoldos haderő lesz, amelyet töké­letesített hadászati módszerrel szervezek át és építek ki. Azon­kívül felállítom a királyi mozgódandárt és természetesen fo­kozatosan növelem a saját bandériális ezredeim számát is. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a főnemesi és nemesi ban­dériumok is kivegyék részüket a háborús véráldozatból . . . Mindezeken felül felállítjuk a keresztes hadsereget, amely­nek toborzására Magyarország lelkes barátját és támogatóját, Kapisztrán János atyát kérem fel. — Éljen János barát! Vivat pater Capistrano! — tombolt a törvényhozó rendek kara. — Azt mindnyájan tudjuk — folytatta Hunyadi, — hogy a hadseregszervezés és a hadsereg fenntartása óriási pénzösz­­szegeket emészt fel. A zsoldostoborzás pénzügyi fedezetét nagy részeben a saját vagy on ómból vállalom! — Éljen Hunyadi! Éljen a fővezér! — A háború összes költségeit pedig — szólt máris, — a királyi birtokok jövedelméből, a szegedi sókamara haszná­ból, a megyék adójából, a városok cenzusából, a pénzverés és pénzbeváltás hasznából, a bányák hozamából, a saját hunyad­­várvidéki aranymosóimból, nagybányai telepeimből és ter­mészetesen más adókból és adományokból kívánom fedezni. A koronajövedelmek 213,000 forintot, a többi bevételek pedig 118.000 forintot tesznek ki, összesen tehát 331,000 forintot. Ez még nem elegendő. Én, a saját vagyonomból, 95,000 aranyat bocsájtok a kincstár rendelkezésére. Raguza, dalmát város, 2.000 aranyat küldött, a szerb vajda pedig a novobród-környéki ezüstlelők egész jövedelmét, tehát körülbelül 20,000 forintot ajánlott fel. Utoljára hagytam a legörvendetesebb örömhírt. Őszentsége jelentős tengerészeti és pénzbeli segítségre tett ígéretet. Nemes és önzetlen segélynyújtása megsokszorozza minden reményünket, megnöveli önbizalmunkét és záloga el­következendő sikereinknek! — Éljen Kirsztus földi helytartója! Éljen III. Kalixtus őszentsége! — hangzott kórusban a megmámorosodott magyar rendi gyűlés hódolata a közelmúltban trónra került uj pá­pának. Ezzel véget ért a sorsdöntő országgyűlés. Most már a tette­ken a sor! Az ország szempontjából legbiztatóbb körülmény a két megingathatatlan pillér szoros összetartozása. Hunyadi és Ka­pisztrán ez a két pillér! A gyorsan pergő események fodrozó hullámain folyt ez­után a kard és a kereszt bajnokának az élete. A nagy hadvezér páratlanul nemes, ideális, önzetlen egyé­nisége emberi tulajdonságaival is hódit. A szivét dobogtató hazafiui érzelmek feltárásával elbűvölő hatást váltott ki Ka­pisztrán Jánosból. Az acélos katona és a szentek fenségét lelke mélyén hor­dozó kámzsás barát között szellemi és lelki rokonság kelet­kezett. Áruikor a hadvezér aggodalmát fejezte ki a pénz elégte­lensége miatt, Kapisztrán igy bátorította: — Ne félj, aki a fogat adta, ennivalót is ad hozzá. Megrendithetetlen hitük az Ur bölcsességében, csodákra képesítette őket. — Mi egy véleményen vagyunk — felelte Hunyadi. — Elveinkkel elférnénk mi egy szilvafa árnyékában is. S a két János elindult. Az egyik a katonáihoz, a másik az egyszerű falusi nép közé. Hadseregszervezés . . . Keresztesek toborzása . . . S a vezérben és a szerzetesben egyaránt közös volt az Is­tenbe vetett sziklaszilárd bizalom. VT. Hunyadi körülhordozttatta az országban a véres kardot, hírnököket küldött mindenfelé. Ő maga is vágtat, száguld a szélrózsa minden irányába . . . Toboroz, szervez, kiképez . . . De Hannibáltól Julius Caesáron keresztül akadt-e egyet­len olyan hadvezér is a világon, akinek hozzá hasonló nehéz körülmények között kellett megoldani feladatát? Aligha! Ha csak a török ellen kellene fenni a kardot ... De Hu­nyadinak előbb Frigyes császárral van vitája, majd a Hor­vátországban féktelenkedő Ciliéit kell megfenyítenie, tisztes­ségre oktatnia ki az oláh vajdát és a szerb despotát és meg­nyirbálni a Felvidéken garázdálkodó Griska hatalmát. Külö­nösen a huszita mozgalmak teremnek káros gyümölcsöket. Kü­lönféle csoportjaik, a kelyhesek, az orfaniták, a táboriták ter­jesztik a vallási mételyt, hintik el a tévtanok konkolyát, mi­közben kifosztják a felvidéki magyar falvakat. Napirenden vannak a templomfeltörések, perselykifosztások, oltárrablások és felgyujtások. János fővezér csapatai kifüstölik e garázdál­­kodókat is. A belső egyenetlenkedések, zavarok sem jutnak nyugvó­pontra. Az oligarchia a fővezér minden tervének ezer akadályt és csapdát állít fel. A főnemesség irigy kedése, a királyi udvar féltékenysége nem ismer határt. A közöny általános. A hagyo­mányok pisla, kialvóban lévő mécsét csak a nép őrzi. A szegény, egyszerű falusi nép. A parasztok, zsellérek, kispolgárok. Hunyadinak a Szentszékkel kiépített kapcsolatai mind szorosabbak. A pápa a “törökök ostofának” minden kérését boldogan teljesíti. De a nyugati országokból továbbra is csak szép szavak érkeznek. Sok szép sző. Katona, hadiszer, pénz semmi! A velenceiek, nápolyiak és genuaiak hajlandók tengeri flotta segítséget küldeni. A törökök titokban kötött szerző­désüket most titokban akarják megszegni . . . Felfigyelnek a rég várt, komoly fegyverdörejre. A magyar hadvezér távlatokban megnyilvánuló világos látása, politikai zsenialitása és diplomáciai szimata azonban átlát az eléje tartott szitán. Tudja, hogy a földközitengeri olasz kereskedőállamok miért taktikáznak és miért lelkesíti őket a tengeri keresztes háború. A török szárazföldi hatalom, ereje ott van, ott sebezhető és ott köthető le! Hunyadi Brassóban hadigyárat alapit, ahol szakképzett erdélyi iparosok keze alól puskák, mozsarak, ágyuk és harci szekerek kerülnek ki hamarosan. A zsoldos hadsereg magja már készen. A népfölkelők cso­portosan jelentkeznek a zsoldosi kötelékbe. Ez a hadsereg már Hunyadié! A fővezértől függ, ő fizeti, ő tartja fenn, nem a hatalmukat féltő oligarchák. (Folytatjuk) CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANRDK TÖRTÉNELMI REGÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents