Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)
1967-04-20 / 16. szám
6. OLDAL SZABAp SAJTÓ Egy ellenőrző bizottság tagjai jelentést készítetlek egy Apollo űrhajó január 27-én történt elégéséről és három ürpilóta haláláról. A bizottság tagjai. Szinészdiák a hadszíntéren Értékes lelet egy amerikai magyar pesti palotájában Joe Jacobs a California! Stanford egyetemen színházművészetet tanult, amellett az ujságtrási tanfolyamot el elvégezte, a mozik szorgalmas látogatója volt, színész karrierről álmodozott. 1965 októberében önként jelentkezett a hadseregbe és a múlt év szeptemberében Vietnamba ment, a vietnami ’hadszíntérre. Theatre of operations igy nevezik angolul a hadszínteret. Oda került a fiatalember, aki színész akart lenni. A hadak és a lesipuskások hadszínterére. •Múlt szeptember óta Joe több mint 300 levélben számolt be családjának, barátai i mák, ismerőseinek arról, ami azon a színtéren lejátszódott. Sokat látott, mert amolyan haditudósító szerepet kapott: nyomon követte a (hadműveletekre elindított csapatokat, járőrökét .és jelentést tett a látottakról a parancsnokságnak. Sokat irt és sokat fényképezett. És nap nap mellett levelet itt. Itt egy pár kivonat leveleiből: 1966. október 3. Kedves Ma ma és Papa, ez itt egészen más, mint amit valaha láttam. Izgalmas, és úgy érzem ti ezt nem tudjátok megérteni, én sem tudom megérteni hogy miért van az, de igazán érdekes. 1966. október 4. Köszönöm a süteményt és az ujságki vágásokat, de Stanford veresége rontotta a kedvemet. Na talán a jövő évben. 1966. november 11. Azt irtatok, hogy szeretnétek tudni, miként vélekedem én en ről a háborúról. Hát előszói is, én úgy gondolom, hogy Amerikának nem kellett volna belemenni ebbe a háborúba amikor a franciák kivonultak Vietnamból. De most itt vagyunk és úgy el vagyunk kötelezve, hogy nem lehet egyszerűen odébbállni. Hogy a baj társaim hogyan vélekednek? Mind úgy véli, hogy ez egy forró, ronda, büdös háború és alig várják, hogy már hazamehessenek innen. De tisztában vannak azzal, hogy ittt egy feladatuk van és ezt a feladatot teljesíteni kell olyan jól, ahogy tudják. Mi hasznuk ebből ? 1966. november 29. Kemény dolog. Az ember bátor akar lenni, nem úgy, (hogy nem fél, hanem úgy, hogy bátorságát nem veszti el és kitart. Sokszor az ember fel alkar sikoltani, szaladni akar, el akar bújni, de nem lehet sehová menni. Nézel magad elé és nem látsz mást, mint végtelen változatlan napokat — unalom, tehetetlenség,- hasztalanxág. Holnap és holnap és holnap — egy, hülye beszéde ez, és ez a hülye én vagyok. Este 10.30 van és fáradt vágyóik. De holnap mégis írnom kell Jean néninek, Helen néninek és Charlotte néninek. 1967. január 6. Én sohasem lelkesedtem Martba Raye-ért, le az ő itteni U. S. 0. programja. mulatságos volt, és amikor azt énekli: I left my heart in San Francisco, ez nagyon megható, mert, mint ő mondja, San Francisco az utolsó város, amelyet a legtöbben látnak, mielőtt ide jönnének. Én azt hiszem, annak hogy Martba Raye újra meg újra ide jön közénk, a magyarázatát Sidney Brusteinnek ebben a mondásában 'kell keresni: “Én törődöm, mindennel törődöm, nagyon nehéz lenne nem törődnöm.” 1967. január 11. (Charles fivérének.) Tegnap éjjel mozsárágyutámadás alatt voltunk és ez -mégjo'bban tudatossá tette bennem, hogy itt halhatok meg. Ha én itt meghalok, te leszel az egyedüli túlélő fiúgyermek a. családban, mint ilyen fel leszel jo. gositva az 1-Y sorozási klaszszi'fikációra és igy mentes maradnál a besorozástól. Erről á levelemről ne tégy emlitést senkinek, különösen Mamának és Papának nem. Én mit fogunk nekik adni az évfordulójukra? 1967. február 13. A kambodzsai határ közelében arra i felé meneteltünk, ahol a páncélos szállító autó állt és láttam, hogy két emberünket aknasrapnell robbanás érte.. Őrülten v,éreztek. Én pár fényképet csináltam róluk és továbbmentem. A kapitány azt mondta, maradjak ott, ahol vagyok. Én nem szóltam semmit, csak magamban mormoltam: “Vigye él az ördög bajtárs!” és a járőrrel bementem a dzsungelbe. Minden pa* rancs-nokló tiszt azt hiszi) hogy ha egy katonai fotográfus vagy egy civil liaptudósitc kimegy velük, nekik különös kötelességük, ügyelni arra. hogy ezek az emberek távolmaradj anak az akciótól és baj ne érhesse őket. Nem gondolnak arra, hogy igy elveszne a lehetőség egy igazi story Írására vagy fényképezésére Később letört a szemüvegem Minthogy szemüveg nélkül tehetetlen vagyok, nem tudom a kamerámat jó fókuszra beállítani. . 1967. február 14. Mint legutóbbi levelemből tudod, csak üggyel-bajjal tudtam elkerülni, hogy megsebesüljek vagy meghaljak. Értsétek meg, én incidensekről nem azért írok mert azt hiszem, hogy ez igy rendjén van. Amikor a srapnell-szóró akna felé mentem; nem voltam biztos benne, hogy mi lesz. Ijedtség vett erőt rajtam, de tudtam, hogy amire készültem, azt nem tudtam volna megcsinálni, ha ott maradok, ahol a kapitány mondta, hogy ott maradjak. Amikor a harc megkezdődött, én nem mehettem vissza. Én nemi állhattam odébb, amikor láttam azokat a vérükben fetrengö embereket. Tudtam hegy akármit is akarok csinálni, én nem fogok sem elszaladni, sent elbújni, sem sikoltozni. V V* v 1967. február 16-án, két nappal az utolsó levél megírása után, Joe Jacobs felkapaszkodott egy ambulance autóra, amely útban volt a Tay Ninhben levő tábori kórház felé. Azért akart a kórházba menni, hogy uj szemüveget kapjon. Az ambulance autóban két sebesült feküdt. Az autó kommunista aknára futott, a két sebesült és a soffőr szörnyethalt, Joe súlyos sérülésekkel a saigoni katonai kórházba került, ott meghalt. 2:2 éves volt. BUDAPEST. - Lázas tevékenység folyt az utóbbi időben Balogh Miklós 53 éves iparművész XII-, Városin aj o, utca 41. száma házban levő lakásán. A környékbeliek megfigyelték, hogy Balogh ős felesége gyakran rendelnek taxit a ház elé és nagy csomagokkal megrakódva hagyják el a lakást. Vándorló csomagok Hamarosan a rendőrség is tudomást szerzett a dologról. Először azt gondolták, hogy Baloghék nagyobb összeget nyertek a lottón, vagy a békekölcsön sorsoláson, de akkor éppen a lakásukra kellett volna szállítani a csomagokat és nem fordítva. — Miután Baloghné vezeti a lakónyilvántartó könyvet, egy nyomozó ment ki lakásukra, hogy valami után érdeklődjön. Közben körülnézett a lakásban, amely telis-tele volt festményekkel, szőnyegekkel, szobrokkal, ezüst és bronz dísztárgyakkal. Hamarosan az is kiderült, hogy a közelmúltban a kerületi házkezelőségi igazgatóság két kőművese statikai vizsgálat céljából bontási munkálatokat végzett a padlástétben. A nyomozók most már összefüggést kerestek a lakásban levő műkincsek s a padlástérbontás között. Megállapították, hogy a Városmajor Utcai egyemeletes ház a dúsgazdag dr. Gál Gedeon tulajdonát képezte. Gálnak öntödéje volt. 1948-ban családjával Amerikába utazott s többé nem tért vissza. A házat állami tulajdonba vették, részben uj lakók költöztek a lakásokba, köztük Baloghék is. Műkincsek a lakásban Baloghot rá feleségét most már beidézték a XII. kerületi reíidŐi kapitányságra. — Honnan szerezték a tömérdek értékes régiséget? — tették fel a kérdést Bajoghnénak. Az asszony azt állította, hogy egy régi ismerősüktől vásárolták, aki azóta meg-' halt, nem tudta azonban megnevezni az illetőt. Férje később beismerő vallomást tett. — Miután a házba költöztünk — mondotta el Balogh —, a régi lakóktól és a szomszédoktól hallottuk, hogy Gálék milyen gazdag emberek voltak, és azt is rebesgették, hogy nyilván nagy értékű holmikat rejthettek el a pincében vagy a padláson. Ezeket a mendemondákat mozaikszerüen összeraktam, s amikor az év végén statikai felmérés miatt megjelent a HKI ké't kőművese, közültük velük hogy a padlásfeltárási munkálatoknál elrejtett értékeket találnak majd. A két kőműves a padlástér bontása során a deszkák alatt bőröndöket és csomagokat talált. Baloghnié megikértet őket, ne értesítsék a rendőrséget folytassák a kutatást, a megtalált értéken majd osztozi nak. Újabb csomagok kerültek elő: szob' ok, porcelánkészlet, ezüst evőeszköz és számos régiség. A holmikat Baloghék lakására vitték. A két kőműves hallgatása fejében, mintegy 16,000 forint értékű holmit kapott. A házaspár később tovább folytatta a kutatást a padlástérben; újabb képekre, szobrokra, festményekre bukkantak, s egy ovoumltonis dobozban brilliánsokkal és gyámén' tokkal kirakott ékszerekre. Jutalom helyett vádirat Elhatározták, hogy értékesítenek egy részt. Megkezdődött a csomagok szállítása. Különböző zálogházakban 14 ezer forintot vettek fel az ékszerekre, a Bizományi Áruház pedig 36,000 forint értéliben vett át régiségeket, s 10,000 forint körüli összeget adott előlegként. A szakértők szerint az elrejtett és eltulajdonított 34 darab festmény, 12 darab keleti szőnyeg, az antik szobrok, régiségek és ékszerek értéke több százezer forint. A lefoglalt műkincsek egy részére a múzeumok tartanak igényt. A Balogh házaspár rosszul járt. Ha bejelentették volna i megtalált tárgyakat, úgynevezett találói jutalékot kaptak volna. így azonban az ügyészség ellenük és a HKI két kőművese ellen társadalmi tulajdont károsító lopás miatt vádiratot adott ki. Bállá Ödön (Budapesti Népszava) 100 MILLIÓ AUTÓ DETROIT. — General Motors büszkén kihirdette, hogy április 21-én lefut a futószalagról a százmilliomodik G.M. kocsi, automobil, truck, autóbusz. General Motors 1908. szeptember 6-án alakult meg. 1954. november 23-án gyártotta az 50 milliomodik kocsit, 1962. március 14-én a 75 milliomodikat. Egy gazdag bostoni férfi felesége végrendeletében meghagyta, hogy temetése alatt héliummal lelt ballonokat bocsásnanal; fel a temetkezési intézet előtt. A NYALÓKA JELENTŐSEGE NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN WASHINGTON. — Mr. Huminik, egy 31 éves amerikai mérnek és tudós, ha azt látta, hogy a levelesládájának nyílása ragacsos lett, mert valaki chewing gum nyalókát tapasztott oda, tudta, hogy ez veszélyt jelent: FBI veszélyt. Mert Huminiknak az volt a megállapodása a szovjet kémszervezettel, hogy a nyalóka vészjel. Öt éven át vészjel volt a nyalóka, és Valentin Revin, a washingtoni orosz nagykövetség harmadik titkára nem tudta, hogy Huminiknak semmi oka sem volt az FBH-tól félni, hiszen ő az FBI tudtával végezte kémtevékenységét, pontosabban; a dupla-kémtevékenységet. Huminik öt éven át adott a szovjet kémnek adatokat az amerikai űrhajózási program előmeneteléről, a rakétagyártásról, és a katonai repülőgépek alkatrészeiről és gyártási technikájáról. Ezek az adatok valódiak voltak, máskülönben az orosz kémek gyanút fogtak volna, de nem is voltak elsőrangú fontosságú adatok, úgy hogy a mérleg Amerika javára billent: lehetővé tette az FBI-nak, hogy nyomon követhesse az orosz kémtevékenységet Amerikában. A nyalóka-veszélyen 'kívül még egy érdekes apróságot említett Huminik az Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló képviselőházi bizottság előtt, miután Revin szovjet fő kémet az országból eltávolították s a kémhistóriát nyilvánosságra lehetett hozni. Az orosz kémeknek szóló útmutatásokat Huminik oly módon adta, hogy bizonyos nyilvános telefonfülkékben a sárga telefonkönyv egyes oldalait bekarikázta. Vészjel volt még az is, ha vendéglői titkos találkozóknál az orosz a nyakkendőjét izgatottan megigazgatta. Hogy az oroszok mennyire értékelteik Huminik megbízhatóságát, annak kézzelfogható jelei voltak az ajándékok, amelyeket — 5000 dollár készpénz ajándékon felül — Huminiknak adtak: Vodka, meztelen nők képeivel díszített kalendáriumok, arany karkötő óra, kamera, Moszkvai Éjszaka parfüm Mrs, Huminik részére. Thursday, April 20, 1367 A63 éves Wilburn Cobb a San Qeentin fegyház őre, San Franciscóban bemutatja a világ legnagyobb gyöngyét, mely 14 font súlyú és egy Fülöp Szigetekben törzs főnökétől kapta, mert megmentette fia életét.. Értéke 3.5 millió dollár. Nagylelkű Chow Mein mágnás \ DULUTH, Minnesota. — J. F. Paulucei, az A. J. Reynolds Föocl Corporation igazgatóságának elnöke, több mint egymillió dollárral megakadályozta hü alkalmazottjait. A milliókból azok, akik tiz vagy több évig álltak a szolgálatában, egyenként körülbelül 50,000 dollárt kapnak, a többiek kevesebbet. És a hü alkalmazottak ezt adómentesen kapják, inert a törvény szerint az ajándékozási adót. az ajándékozó fizeti. Ki ez a nagylelkű, bőkezű munkaadó? J. F. Paulucei 1917-ben elkezdte keleti élelkülöniegésségek gyártását. Alaptőkéje 2500 dollár kölcsönpénz volt. Kezlettől fogva sikere volt, Chun King Corp.-jának Chow Mein kínai specialitása — amely nem is valódi kínai, hanem amerikai étel — idővel milliomos cikk lett s Paulucei 1966-ban x vállalatot, eladta 64 millió dollárért a Reynolds vállalatnak, amelynek igazgatósági elnöke lett. : ' f Sogéd-cowboy AMMAN, Jordán. — Savit moziban egy vadnyugati fii met mutattak be. A mozi vásznán a főhős cowboy egymásután végkett ellenfeleivel telitalálatai révén. A legnagyobb feszültség pillanatában hirtelen a nézőtéren is lövések dördültek el. Egy tizenötéves fiú revolverből lövéseket adott le. aminek nyomán pánik tört ki. Az emberek eszeveszetten menekültek és a rendőrség lefegyverezte a fiút, aki azzal védekezett, hogy segíteni akart a főhősnek ellenfelei felszámolásában . . . NEVESSÜNK Két anya beszélget katonafiaikról. — Az én fiam — mondja az egyik — azt állítja, olyan sok az elfoglaltsága, hogy nem ér rá levelet Írni. Havonta csak egyszer ir. — Ez csak kifogás — mondja a másik mama. — Nekem van egy módszerem, amelylyel elérem, hogy levelemre azonnal jön válasz., J, — Hogyan csinálja? . — Egyszerű. A levél végére ezt irom : “Édes. fiam! A 'övéihez mellékelek tiz dollárt.” . — Na és ? — Na és, nem mellélkelek semmit! Egész biztos, hogy a fiain postafordultával reklamálja a tizest. * * * Látod őket, látod azt a szép fiatalasszonyt, a szomszéd-nőnket? — kérdi réggel a feleség. Mondja a férj: — Látom. — Azt is látod, hogy a férje minden reggel, amikor a munkába megy, milyen lioszszan és szeretettel csókolja meg? — Látom. — Miért nem teszel te is '-így ? — Ugyan, kérlek. Alig ismerem ... '■"v i- y West Palm Beach, Fla.-ban bankrabláshoz hivták ki a rendőrséget. A 31 éves John C. Cooley mindkettőjüket agyonlőtte.
