Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)
1967-03-30 / 13. szám
Thursday, March 30, 1967 SZABAD SAJTÓ 7. OLDAL "SZOMORÚ A NYÁRFAERDŐ.. Irta: gróf NYÁRY EDI Ezeken a hasábokon olvastam Csávossy Leo: “Emlékezés a magyar nótafejedelemre” című megiható Írását Balázs Árpádról. Hogy teljes legyen a kegyelet koszorúja, melyet a tengerentúlról küldök haza Balázs Árpád sírjára, el kell mondanom, hogy mi késztette őt arra, hogy dalköltő legyen; elmondom a történetet, melynek egyik kis szereplőjeként én is részese vagyok. Balázs Árpád, mint 19 éves jogász, nagyon megszerették egymást a 16 éves szőke, kékszemii anyámmal. Mint kérő jelentkezett, de nagyszüleim a gyerekembert nem találták elég partiképesnek s nem adták hozzá lányukat; de ismeretségük elején s addig is mindig éjjelizenével kedveskedett a szőke kislánynak. Az első volt, az akkor divatba jött — még nem az ő szerzeménye — “Csak egy kislány van a világon”. De már ezt követően saját szerzeményei szerepeltek szerenádjaiban. “Akit én szeretek nem való közétek”, “Babonás két szép szemednek imádója lettem”, “Ahogy én szeretlek nem szeret úgy senki”, “Gyere velem az erdőbe”, “'Gyöngyvirág az én galambom virága”, “Gyere velem akáclombos falumba”, “Nem tudja azt rajtunk kívül senki más, hogy a szived régóta az enyém már”. S mint kérő is dalolta mondókáját, mikor cigánymuzsikával, egy Farkas Imre közös szerzeménnyel köszöntött be az aradi biróék, anyámék házához: Néni tudok én neked csak virágot adni Nem tudok én mást csak rólad álmodozni, Nem hallok nem látok, rabod lett a lelkem, Gyönyörű szöghaju, sugaras kedvesem. Lesz két kicsi szobánk, hej! több, hogy is lenne? Ugye kis galambom megférünk mi benne? Ugye, hogy megférünk, ugye, hogy nem félünk? Megáldja az Isten a mi szegénységünk. Mikor megtudta a szomorú tényállást, hogy a kislány szülei nem adták hozzá feleségül, akit olyannyira, mindenek felett, rajongásig szeretett; a lelkében örökre őrzött szerelem kikristályosodott fájdalma tett őt dalköltővé. Veleszületett nemes lelkét a fájdalom nem durvította el, hanem magasztossá, magas röptűvé tette. Anyám esküvőjére sajátkezüleg ii’t kotta-albumot ajándékozott, melyben az addig komponált boldog szerelem és az azt követő boldogtalan szerelem diktálta. Mint: 3. szakásza a “Babonás két szép szemed” c. dalnak: Őszrchajló sötét felhők borultak a tájra Az én szivem a le rózsás leveledet várja Meg is jött, de jaj Istenem, nincs köszönet benne, Mintha csak a szegény szivem gyászlevele lenne! Balázs és Farkas Imre a háború előtti boldog békeidők legnépszerűbb lírai dalköltője volt. A két jó barát, bohém cimborák, együtt udvaroltak, vigadtak vagy búsultak, szerezték közös dalaikat. Az albumlapok dalainak szövegét majdnem mind Farkas Imre irta, amit anyám kapott esküvőjére. “Volt nekem egy szép kedvesem”, “Szeretnélek újra rózsák között látni”, “Gyere haza kincsem”, “Régen hallgat a hegedűm”, “Fehér nyírfák utján”, “A templomba vasárnap se mentem” “Györgyön innen”, “Elmegyek a templom mellett”, “Beleszólnak a dolgunkba”, “Nem tudlak én soha elfeledni”, “Felednélek”, Ezek a közösen megbeszélt témák Farkas Imre által irt vers szövegei úgy beleolvadtak mint a nemes fém, Balázs szomorú nótáiba. És váltak a legnépszerűbb dalokká. Mind a ketten, de ugyanigy Fráter Lóránd, Éltető Ákos, Antal Iván, Balázzsal és Farkassal együtt, magával ragadó, szuggesztiv egyéniségek, csupa derű, vidámság, csupa virág, csupa dal, csupa szív és mások lelkében ébresztett örömök voltak — az igaz nemes emberi sziveket jellemző — igazi boldogságuk. Ebben rejlik feledhetetlen lelki nagyságuk ! Egy alkalommal bátyámék Balaton-menti házában, mint 12 éves érett nagyleányt, a zongorához ültettek, hogy édesanyámtól rámhagyott Balázs-albumból olyan szépen és érzéssel zongorázzak és énekeljek, ahogy szoktam. Nagy vendégkoszorú vett körül, mint hálás publikum és én önfeledten csak énekeltem: “Valakinek muzsikálnak esküvőjén valahol”, “Tudod, hogy megszerettelek, csodáltalak, imádtalak téged”, “Ha az Isten nem egymásnak”, “Volt nekem egy szép kedvesem”. “Felleg borult az ei'dőre”, “Itthagyom a falutokat”, “Nem az enyém a szerelmed”. Ahogy a következőt el akartam kezdeni, egyszerre csak a nagytársalgóba nyíló szobában megszólaló cigányzene folytatta, ugyanakkor a vendégek sorából előlépett két férfitag s nagy ováció között énekelte “Rácsos kapu, rácsos ablak”. Azután hozzám lépett, megölelt és megcsókolta pírtól égő arcomat, mondván: “Hát te vagy az én Múzsám kicsi lánya! Éltessen az Isten!” Balázs Árpád volt. Ugyanigy tett Fráter Lóránd is e szavak kiséretével: “Mert hárfa lelked hárfa hangját olyan szépen megszólaltattad!” Persze mikor őt megismertem, édesanyám már nem volt az élők sorában. A vendégek kérésére felváltva énekeltünk zongora és hegedű kísérettel Balázzsal. Közben szomorú pillantásokat vetett édesanyám majd életnagyságú portréjára, hol rá, hol rám nézett. Nyilván keresett valami hasonlatosságot, de mig színben nem talált, gesztenyebarnaságomban úgymond ugyanazt az individualitást fedezte fel bennem, ami anyámban is volt. S csak énekeltünk, szállt a nóta hangja szívtől a szivekhez. “A hajnal már”, “Azt beszélik”, “Szomorú a nyárfaerdő”, “Te loptad ki”, “Álmodtam a szerelemről”, “Atya, fiú meg aztán”. Én evvel a rögtönzött dalommal köszöntem meg a sok szép énekét és hegedűszólóját. Van néha úgy álmodunk a boldogságról Valakinek hozzánkvaló jóságáról! Az álomból valóság lett, megismertem A te drága aranyszived végre, Hogy az a jó Isten áldjon két kezével érte! Mig nővérkém Krisztina Hortensia, akit Púdnak becéztünk odarohant Balázshoz, hirtelen átölelte, megcsókolta és igy köszönte meg a művészi élvezetet nyújtó előadását: “Jaj! de szeretem azt a kedves muzsikáját, a kezét, mely ha megérint-; zengenek vagy sírnak a hurok! Milyen áldás hallgatni ezt!” Taps és helyeslés volt mindenki részéről. Bátyám meghívására illusztris barátai akkor két hétig vakációztak a birtokon. így másnap, de minden nap összebarangoltuk a Balaton-parti er-New York és környéke magyarságának figyelmébe! Ebben a cikkben oly sűrűn emlegetett Farkas Imre szerző most ünnepli szerzői karrierjének 70-ik évfordulóját. A 89 éves világhírű szerző (az Iglói Diákok-at is ő irta) jelenleg Budapesten él és jó egészségnek örvend. A jubileum alkalmából amerikai barátai és tisztelői elhatározták, hogy április 9-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel emlékünnepélyt rendeznek Farkas Imre tiszteletére hires magyar énekesek és zenészek felléptével. Jegyeket Paprikás Weiss és Taliga Second Avenue-i üzletekben lehet elővételben kapni. A műsoros délután színhelye 339 East 84th St.-i (1-ső és 2-ik Ave. között) diszterem lesz. döket, mezőket gyalog. Messzibb távlatokban lovashintón hajtottunk ki a környékre; Tapolca, Tátika, Csobánc, Keszthely, Badacsony. Balázs és mindenki imádott fürdeni a hévizi sós forrásvízben. Akkoriban bolondja voltam a pettyes anyagoknak. A másnapi kiránduláshoz a szünidei két hónapos háztartási tanfolyamon magamvarrta pirospöttyös fodros fullardselyem ruhámat vettem magamra. Balázs el volt ragadtatva s úgy mondta “Mintha álmomba én ugyanezt a ruhát láttam volna?! S aztán teleszedtük magunkat mezei virágokkal, füzéreket koszorúcskákat fontunk, meg is koszoruztuk egymást s egyik legszebb virágot tűztem kabátjára, mit ő gyengéd csóklehelettel köszönt meg. A társaság elkocsizott egy keszthelyi zenés kávéházba, mig én Margit kisasszonnyal hazatérve’ boldogan hajtottam fejem nyugovóra. Egyszerre csak finoman átszűrt hegedüszóra lettem figyelmes. Az ablakról ellebbentettem a függönyt s Balázs kedves arcát láttam, ahogy énekelte: Pirospöttyös ruhácskádba láttalak meg téged Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet Hirteleniil a szivemet valami átjárta tí egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya. Ez a nóta neked szól te kis pirospöttyös ruhás kisleány! S a következőt meg te hoztad ki belőlem. A te dicsérő szavaidra jött létre! kis Tinkém Pucika! Azt mondta Pucika — eszem a zúzáját — De szeretem azt a kedves muzsikáját! Szerelem a zengő, siró hegedűjét Amikor hallgatom csupa gyönyörűség! Nővérkém Pucika, mint egy madár egyik ablaktól a másikhoz röppent. Igen élvezte a szerenádot. Én meg gondoltam, valóban őszintén, igazán, nagyon szerethette ez a nagyszerű ember anyámat! A következő nap ebédnél kivette a prímás kezéből Fráter Lóránd a hegedűt, igy: “Idehallgas Ácsi! Most olyan nóta fog kiszűrődni ebből, amit most fogsz hallani először, s e nagyrabecsült baráti ház legfrisebb hajtású rózsabimbójának szól, amit nagy meglepetéssel és örömmel hallgattunk: Farkas Imre irta a szöveget; Hívlak akkor is ha nem jössz, ha nem jössz is1 várlak! Kereslek én akkor is, ha meg nem is talállak! Szeretem a szép szemedet, arcod mosolygását! Amikor én rádgondolok, már az is imádság! Szeretem a ruhácskádat, hiszen magad varrtad! Szeretem a rózsáspiros csókos dalos ajkad! Szeretem a széles uccát, hol hozzátok járok! Szeretem én körülötted az egész világot! Nagy könyörgésemre ideadták azt a kis kottalapot, melynek egyik oldalán csak úgy hevenyében a “Pirospöttyes” a másik oldalon Fráter “Hívlak akkor is . . .” dalok voltak Írva. Ezt, a préselt virágaikat a pirospettyes fényképről készült festmény reprodukcióját — sikerült megkapnom. Ma is őrzöm kis emlékkönyvemben. Minden ünnep vagy évfordulók alkalmával megszólalt Balázs kedves hangja a zenés szerenádokon; Megvársz-e mig érted megyek Megfogom a kicsiny kezed Simogató biztalgató erős férfikézzel Aztán akkor soha többé nem ereszteném el. Máskor: Edikc édes mondja meg nékem Jönne-e vélem, ha szépen kérem Nem hosszú útra, csak a kis falunkba, Nem nagy időre . . . mondjuk örökre. Egyszer husvétra olyan magas virággal telerakott kosarat kaptam, az orgona minden árnyalatával, fehértől a legsötétebb biborlila szinéig, valóságos orgonaerdővé vált szobám. S akkor hajnalban felcsendült a “Szeretnék május éjszakákon, ellopni minden orgonát” c. dal, aminek úgymond első szakasza nekem, a második anyámnak Íródott. Azután egymást követték a szebbnél szebb, megzenésített Petőfi-költemények: a “Reszket a bokor, mert madárka szállott rá”, a “Fa leszek, ha fának vagy virága”. Szerenádjai. Én az “Uj idők”-ben is megjelent kis verssel köszöntem meg: Küldöm hozzád ezt a kis sonettet Legyen ez a dicséreted Lelkemből szeretnék szőni hozzá Himes virágos rimeket. Érthetetlen a szó a hang Ha te rendbe nem szeded Te vagy a Forma és a Ritmus Te vagy a Szin és a Képzelet! Oly messze vagy . . . mégis Mintha közel lennél rád gondolok Formállak magamba, mint egy verset S dúdollak, mint egy dallamot. Az következett, hogy nagyanyám végetszakitott ennek az ideális idillnek azzal, hogy egy általa választott előkelő családból származó, korban hozzámillő jogászhoz gyorsan férjhezadott. Azt tartotta, hogy egy fiatal kislány nem kötheti le magát egy apjának beillő korabeli férfihez. Balázs ezt megtudva, tőlem is sajátkezüleg irt dalgyűjteménnyel búcsúzott evvel az ajánlással: “Ti ihlettétek a szivemet dalra. E vagyonom Titeket illet. (É-rfve édesanyámat és a lányát.) Veletek vagyunk én és dalaim!” Én viszonzásul két saját szerzeményű dalomat ajánlottam Balázsnak. Nem tudlak én elfeledni soha soha — amig élek — téged! Bárhova is vigyen sorsom mindenhova elkísér a képed Felirom a csillagokba, széllel sírom el zokogva! Nevedet sóhajtom százszor, virágnyiláskor és hervadáskor. Ugye hallod suttogásom ,a levélhullás halk zizegésébe? Ugye látod könny hullásom, a borús ég esső özönébe? Halljad szivem dobogását, felhők villámcsattogását Simogató szellők szárnyán, küldeni hozzád üzenetem, . .árván! És a másik: Vidám szívvel dalolgaítam valamikor régen Reménységgel keresgettem csillagot az égen! Elszállt minden ifjú álmom, emlékét szivembe zárom Elmúlik lassan a bánat, s csendben fehér rózsaszirmok hulldogálnak! Vissza visszagondolgatok az elmúlt időkre Mikor egyedül bolyongok a csendes erdőbe! Valamikor nem is régen, a balatoni partvidéken Minden fába szivet vágtunk Beleírtuk nevünk mellé boldogságunk! Azután hiriil vettük Balázs nősülését, egy kolozsvári zongoragyáros leányát vette nőül. Később sok sok év múlva látogatását jelentette. Az akkor már felcseperedett Zsuzsi kislányom, akit Giginek, Babinak becéztünk, Balázst hozzánk beléptekor lelkesen, kis kosárból virágokkal szórta tele; valóságos virágszőnyegeken járt. Ekkor már Balázs megözvegyült. Igen örült a lelkes fogadtatásnak. Kislányomat magához ölelve megcsókolta e szavak kíséretében: “Drága kicsi Babi, én szivem gyermeke! Megengedte az Isten, hogy téged is megismerjelek. Most látlak legelőször, s mégis úgy érzem, hogy öröktőlfogva szeretlek! Áldjon meg az Isten!” Az uj tavasz mindig uj életkedvet ád. A száraz alvó öreg ágak újra kivirulnak. Ölébe vette Babit, a zongoránál kis fejét a keblére simította a zongorán máris kipötyögtetett egy uj dalt, Petőfi versére: Rózsabokor a domboldalon borulj a vállamra angyalom Súgjad a fülembe, hogy szeretsz Oh! Mily jólesik nékeni ez! S hogy Babi sem maradjon ki az éjjeli szerenád örömeiből, beváltotta azt az Ígéretét, amit Fráterrel együtt nekem tettek arra a megjegyzésemre, hogy “azt hiszem már a legszebb nótákkal ki fog fogyni a nótafa bősége?” — “Olyan aztán nincs kisjány! Majd meg fogja látni, hogy nótafánk bőségéből nemcsak magának, hanem még utódainak is fog jutni bőven.” így is történt, Babinknak is kijutott az éjjelizenéből: Mikor kis ablaka alatt megszólalt a kedves, régi hang: Álom álom földretévedt á-á-lom Termettéi a legszebb virágszá-á-lon! Napsugárból van a szemedfénye! Hogy az ég is gyönyörködve né-éz le! És újra a: “Gyöngyvirág az én galambom virága’’. (Folytatás a 8. oldalon) Ha jói lesz a jövőben az autó, legyen jobb az automobilista is NEW YORK. — Miután országos törvény szigorú berendezéseket követel meg a közeli években az automobil gyáraktól, egyes államokban már foglalkoznak az autóbalesetek másik fő okozójának, a hajtónak, szigorúbb megrendszabályozásával. Legveszedelmesebb hajtó az ittas hajtó. Aki tökrészegen vezet autót, azt mindig is elég súlyosan megbüntették, különösen ha balesetet okozott. De az ittasságnak fokozatai vannak és nem minden esetben lehet a hajtóra a részegséget rábizonyítani s ily bizonyíték alapján bűnösnek kimondani. A bizonyítást megnehezíti az automóbilistának az a joga, hogy megtagadja az alkoholpróbának alávetni magát. Ezen a nehézségen segíteni kell, nem lehet az ittasságra gyanús automobilistának választására bízni, hogy megengedi-e vagy nem engedi meg a bizonyítást. Egyes állami törvényhozó testületekben olyan törvény készül, amely szerint ugyan.senkitsem lehet kényszeríteni, hogy testi vizsgálatnak vesse alá magát, de — lehet hozzájárulását vélelmezni. “Vélelmezés” — ez jogi szakkifejezés, olyan feltételezést jelent, amelynek jogi következményei vannak vagy lehetnek. Nos, igy érvelnek a törvényjavaslat szerzői, az automobilista, amikor hajtási engedélyért folyamodik, tudomásul veszi, hogy megvonják tőle az engedélyt, ha adott esetben vonakodik alávetni magát az alkohol-vizsgálatnak. Ilyen javaslat van jelenleg tárgyalás alatt Maine, Michigan, Indiana, Ohio, Wisconsin, Washington, South Carolina es Texas államok törvényhozása előtt. A texasi és hawai törvénytervezet további érdekessége, hogy felhatalmazza a rendőrséget autóbaleset áldozatainak vérvizsgálatára, ami megkönnyíti annak a feltevésnek megvizsgálását, hogy a balesetnek bizonyos mértékben az áldozat volt az okozója. Az illinoisi Cook megyében már hosszabb idő óta gyakorlatban van ez. A J. Toman halottkém egy és fél év alatt 41 baleseti áldozaton végzett alkohol-vérvizsgálatot, oly áldozatokon, akik egyedül hajtottak. A 41 eset közül 23-ban a halálba hajtó automobilista vérében alkoholt találtak. Egy California államban végzett vizsgálódás arra a megállápitásra vezetett, hogy 10 közül 7 automobilista, akinek kocsija másba, mint autóba ütközött, ittas volt. Washington államban tárgyalás alatt van egy törvény-; javaslat, amely szerint az állami országúti rendőrök bármikor megállíthatnak automobilistákat — még ha semmi gyanúsat nem észlelnek — és követelhetik a hajtási engedély felmutatását, megvizsgálhatják az autót. így “horogra akadT hat” oly automobilista, aki még nem csinált bajt. Ki öl meg kit —miértés mikor? NEW YORK. — A rendőrség statisztikusa felel erre a hárem kérdésre, és még más kérdésekre is. íme: A múlt évben New Yorkban történt 654 gyilkosság közül a legtöbbet rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok követték el, éspedig legtöbbnyire pillanatnyi elhatározásból. Leggyakoribbak az ilyen gyilkosságok szombat estéken, 10 és 11 óra közt, az öt városrész közül Manhattanban. A múlt évben 19 férjet a feleségük ölt meg, 36 feleséget a férj küldött másvilágra. 12-en voltak a fiuk, akiket anyjuk ölt meg, 5 leánynak gyilkosa az apa volt. De nem fordult elő, hogy apa a fiát megölte volna. Viszont 5 fiú követett el apagyilkosságot, egy leány gyilkolta meg az apját. Hat anyának gyilkosai a fiaik voltak, 2 lány ölte meg az anyját, egy nőtestvérgyilkosság történt, fiútestvérek gyilkossága nem fordult elő. Egy anyósgyilkosság történt a múlt évben, a veje ölte meg az anyóst. Az évi összes 654 gyilkosság közül csak 94-et követtek el nők. A gyilkosság eszközei voltak: 263 esetben kés, 184 esetben revolver vagy pisztoly, 24 esetben puska. Fegyver nélkül, puszta testi erővel végrehajtott gyilkosságok száma 110 volt. 34 gyilkosság tettesei a kábítószer rabjai voltak, mind heroin-élvezők. Csak 387 esetben tudta vagy gyanította a rendőrség a gyilkosságok okát. 62 gyilkosság motívuma mögött nőt találtak. Október és december hónapokban volt a legtöbb gyilkosság, egyikben is, másikban is 73. Területi fekete statisztika: Manhattan, 257 gyilkosság; Brooklyn, 231 gyilkosság; Bronx 99 gyilkosság; Queens (Long Island), 58 gyilkosság; Richmond (Staten Island), 8 gyilkosság. UTOLSÓELŐTTI ÜZENET MIAMI, Fla. — Azt üzeni 100. születésnapján mindenkinek Harry R. Mason, hogy a 100 éves korát Istennek, az egyszerű ételeknek, a villanynak és Theodore Roosevelt elnöknek köszönheti. A villanynak, miért? Azért, mert csudás találmány volt az. Az ember megnyomott egy gombot és lett világosság és melegség körülötte. Ilyen csoda még soha azelőtt nem létezett! Jól emlékszik az öreg Teddy Rooseveltre, aki Kuba felszabaditásáért harcolt, a Rough Rider lovasság élén. “Teddy azt mondta, amit gondolt és amit gondolt, azt meg is csinálta.” Életében forduló pontot jelentett az a nap, amikor a kezébe került a vén bolond Bernarr McFadden, magazinja és benne egy cikk a testgyakorlat fontosságáról. Attól a naptól kezdve sokat gyakorlatozott, egyszerű ételeket evett és tartózkodott a cukorkától. Arra nem emlékszik, hogy az orosz cár Alaszkát eladta Amerikának; ő négy héttel később született, 1867. március 6-án. Két éves volt, amikor Lincoln elnök gyilkos merénylet áldozata lett. Patikus volt és világjáró vándor, bejárta a fél világot. Világéletében egészséges volt, még ma is nevet azon, hogy 1879-ben, amikor 22 éves volt, a biztositó társaság nem adott neki életbiztositási szerződést. Szakértő orvos volt, aki akkor megvizsgált, mondja huncut mosollyal. Volt sok öröme és bánata, ebből is abból is elég, mim deliből elég, nem akar 110 éves lenni, A halál mosolyogva fog elém jönni.
