Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-21 / 29. szám

6. OLDAL _________________________ ____________SZABAD SAJTÓ____________

Thursday, July 21. 1966

Feljelentette magát egy fiatal bűnöző Billy Óraiam látására

Teljesen elégett az angol Alva Caoe tankhajó New York kikötőjében

ff é. •• ti99 ^ 1 §99

ozamuztek az öregeket a munkapiacról

BRÜSSZELI LEVÉL

Irta: FÁBIÁN BÉLA

W~~

LONDON, - Anglia. — Egy fiatal angol megjelent a rendőrség előtt, bevallotta, hogy negyven betörést követett el és elmondotta, hogy Billy Graham amerikai evangélista szellemi hadjáratának hatása alatt le akar térni a bűn útjáról.

— Tudom, hogy megbüntetnek — mondotta a megtért notórius betörő, Stephen Harvey két londoni városi bíró nak. — Szívesén megyek a börtönbe, de ha kiszabadulok, újból kezdem az életemet.

A két városi bíró, aki meghallgatta Harvey vallomását a 40 betörésről 'és értesült a rendőrségtől, hogy a fiatalember már 15 éves kora óta bűnös életet folytatott és atyja kiutasította a házából éppen ezért a festett élete miatt.

Harvey atyját behívták a bíróságra és megengedték neki, hogy cellájában beszéljen a fiával. Miután ez megtörtént, az apa újból jelentkezett a bíráknál:

— Úgy tűnt nekem, mintha nem ugyanazon fiammal beszéltem volna — mondotta. — A fiú teljesen megváltozott,

alig tudom megérteni. Ha kiszabadul szívesen visszaveszem a házamba.

— A változás — mondotta t fiatal Harvey — az elmúlt hónapban történt bennem, amikor résztvettem Billy Graham egy esti beszédjén az Eatrfs Court Arénában.

Két barátjával ült egészen elől és anyára meghatottáik Graham szavai, hogy “döntött Krisztus mellett”, mondotta a fiatalember.

— Beszéde végén előléptem, innen hátravittek az evangélista emberei, kiknek mindent elmondtam magamról és kértem, hogy értesítsék a rendőrséget — mondotta Harvey.

— Azok azt a tanácsot adták nekem, hogy adjam fel magamat, tegyek teljes és őszinte vallomást és kérjem Isten segítségét.

TŰZ A HERNYÓK ELLEN

LONDON — A londoni repülőteret valósággal megszállták a hernyók. A környező bokrokat felgyújtotta a parancsnokság és az azokban fészkelő hernyók ekkor elpusztultak.

WASHINGTON, D. C.. - Valamikor a spártaiak a hasznavehetetlen öregjeiket letaszították a Tajgetosz szikláról, hogy ne kelljen eltartaniuk őket. Szemben Athén humanista civilizációjával és nagy kultúrájával, ez a barbarizmus különösem hátborzongató. Vali mi ilyen Tajgetosz-komplex alakult ki a mi amerikai Athéniünkben is: az u. n. “öregeiket” száműzték a munkapiaciról.

Az öt és féléve tartó csodálatos fellendülésnek ez az egyik sötét foltja. Ezt az emberi problémát könnyedén iesöprik Íróasztalaikról a mi kitűnő törvényhozóink, akiket jobban érdekel a vietnami háború kiterjesztése vagy öszszezsugoritása, vagy a néger szavazatok megszerzése, mint az “öregeknek” bélyegzett polgártársáik munkanélkülisége.

Ezek az “öregek” tulajdonképpen két csoportba tartoznak. Az egyiket a nyugdíjas kort elért évek szerint is valóban “öregeik” képezik, a másikat a fcb. 40—45 éves és azon felüli “öregek”.

A nyugdíjas korbeli öregek általában a 65 évein felüli korkategóriába tartoznak, de csak általában, nem feltétlenül. A vállalatok — sőt egyes szakszervezetek — nyugdijpolitikája ugyanis erőszakolja a korhatár leszállítását. Sok nagyvállalat már 62, sőt egyesek miár 60 éves korukban nyugdíjba küldik a munkásaikat. Mindezt azzal az ürügygyei, hogy helyet nyissanak a fiatalok számára. Ez önmagában helyes törekvés volna, ha nem lenne hamis humanizmus. Először is:, a legtöbb 60- on felüli u. n. öreg nemcsak teljesen munkaképes, hanem nagy tapasztalatainál és megbizbatóságánál fogva ér anynyit, mint egy begyakorlatlan fiatal munkás. Emellett ezek a munkaképes öregeik, akik (65-ön felül) az amerikai népesség 10 százalékát teszik ki. az amerikai szegénység 20 százalékát jelentik. Ez is humanizmus? A Social Security nyugdi j nem elég, vállalati külön nyugdijat pedig nem mindenki kap! Ne felejtsük, nem minden vállalatnak van külön nyugdíjalapja és azt sem, hogy a 40—45 évi munkaidőt a munkás valószinüleg nem egy, hanem több vállalatnál töltötte el, legalábbis többségükben. így lehet, hogy az utolsó munkahelyén még nem szerezhette meg a nyugdijjogosultságot. Ez nem a munkás vándortermészetiéből, hanem az amerikai vállalati rendszer sajátosságából 'következik. Kivéve az igen nagy vállalatokat, a jelenlegi amerikai vállalatok többsége nem is létezett, vagy más formában létezett még 15—20 esztendővel ezelőtt is. A munkás kénytelen volt vándorolni, mert vagy megszűnt, vágj7 máshova költözött, vagy be olvadt, vagy más gyártási ág ra tért át vállalata. Kénytelen volt vándorolni az auitomatizáció miatt is, valamint az egészen uj — két évtizeddé] ezelőtt nem is létezett — gyártmányok bevezetése mi aitt is.

De még ezeknél a nyugdijaskoiru öregeiknél is szerent esetlenebbek a 40—45 éves korukban munkájukból kiesett ‘öregek’, pontosabban: “nemfiatalck”. Kiesésük okai ugyanazok, mint amiket az előbbi mondatokban soroltam fel. Ezek igazán a legjobb munkaerejükben lévő nemfiatalok egyszerűen nem kapnák uj alkalmazást, miért öregnek tartják őket a vállalatok. Ha valaki, mondjuk, 15 éves korában munka nélkülivé válik, áldozatául esik az ímerifcai fiatalság ikultusznak, “öreg” már, leírják, mint egy elavult gépalkatrészt.

Ez vonatkozik a legtöbb esetben a fehérgalléros dolgozókra is, valamivel enyhébben az örökifjú nőkre, mint a férfiakra. Átképzés és ilyesmi elméletileg — sőt kis mértékben gyakorlatilag is —1 segitihet ugyan, de a munkás, Piriinek családja van, házait vett, stb. nehezen vándorolhat mondjuk Clevelandiból Oregon-ba, ahol véletlenül

BENVILLE, 111. — Ennek az istemháta mögötti ilünoisi falucskának turista látványossága egy nagy sírkő a kis falusi temetőkertbein. Felírása elárulja szokatlan érdekességét. Itt nyugszik Robert Earl Hughes, aki 1926 junius 4-én született és 1958. julius 10-én halt meg. Ő volt minden idők és. minden népek legnehezebb embere, testsúlya 1041 font volt. Annyi, mint

akadna számára egy megfejelő munkaalkalom. Ezek a 45 körüli munkások és tisztviselők lehetnek a legkitűnőbb szakemberek is (kivéve egészen speciális kis munkaköreiket), még ma — a relativ munkáshiány korszakában — em helyezkedhetnek el, ha csak nem valami ideiglenes, alácsonyabbrendü munkakörben.

Ez nemcsak kiáltó emberi igazságtalanság, hanem a legrosszabbfajta pazarlás is nemzet i. munkaerő-vagy ónunkkal. Ha az Egyesült Államok elnöke, szenátorai, képviselői, főbírói, művészeti alkotói, sőt vállalati igazgatói is lehetnek nem fiatalok, vagy éppen öregek, miért válik selejtté egy munkás vagy tisztviselő 40— 45 éves korában? Johnson elmeik, Fulbright szenátor, sőt az. örökifjúnak tűnő Róbert Kennedy sem kapnának mun- Ját, ha történetesen a muncaplacra kényszer ülnének.

A Civil Rights törvénybe nemcsak a feketék él a nők egyenjogúságát 'kellett volna bevenni, hanem legalább enynyi.re a munkaképességük teljében lévő 40—45 éves vénemberek alkalimaztatási előjogát is. Ez a diszkrimináció rosz- 3'zabb, mint a nemek és fajok szerintii és erősen emlékeztet a spártaiak Tajgetosz-receptjiére. (...) (***)

öt jól megtermett ilünoisi farmer testsúlya .. .

Robert Earl Hughes normális, okos, élénk fiú volt, olyan mint a többi fiú a faluban. Nagy baja csak akkor támadt, hirtelenül és váratlanul, amikor sza mái köhögésben megbetegedett, Attól kezdve a estsulya elkezdett nőni, nőtt, egyre nőtt, szinte naponta nőtt. 10 éves korában 375 fontot nyomott. Az iskolába nem

Brüsszel, 1966. julius hó.

Istennek különös utjai vannak, a sorsnak különös véletlenjei.

Vasárnap, harmadikén este érkeztünk Brüsszelbe, este Töttössy Ernővel, a Szabadságharcos Szövetség belgiumi elnökével vacsoráztunk.

Töttössy ügyvéd volt Budapesten, itt egy amerikai vállalatót képvisel. Remekül beszél angolul, franciául, néme bűi, kitünően prosperál.

Éveken keresztül volt odahaza politikai fogoly, s nem feledkezett meg azokról, akik még mindig börtönben vannak.

— Úgyis lehetne — mondja —, hogy mi volnánk bőrt önben odahaza s ok volnának a szabad világban. Átkoznánk őket, ha elfeledkeznének rólunk.

Vasárnap van, nem lehet kapni New York Times és New York Herald Tribune európai kiadását s iigy a londoni vasárnapi újságokat vesszük meg, közöttük a Sunday Express-et.

Felmegyünk a szobánkba, felhívom Apponyi Gyurit, régi kedves barátomat, volt képviselőtársamat, kivel mindig barátsággal, sok harcban küzdöttünk együtt a magyar parlamentben, a magyar szabadságért és demokráciáért.

Telefonja nem felel s később tudom meg, nagy sajná latomra, hogy Gyuri nincs Brüsszelben.

Edna, ki a Sunday Expressst olvassa egyszerre felkiált:

— Béla, olvassa gyorsan Sir William Hayternek a volt moszkvai angol követnek cilk két.

Sir William Hayter kísérte Kruscsevot Londonba, Krus csev első európai utján, 1956 tavaszán, mikor mi London ban Kruscsevet minden utján követtük.

Krusesev mikor autójában meghallotta, hogy a tüntetőik ütemesen kiabálják bu-bu-bu — írja William Hayter — azt kérdezte a követtől, hogy miit jelent a bu-bu-bu?

Sir William Hayter megmagyarázta neki, hogy a tünetek nebeztelnelk rá s nem helyeslik a politikáját. Ezen Krusesev elborult s mikor kérésünkre Sir Anthony Eden

járhatott, mert az iskola egy méinföldnyire volt a család farmjától és a fiú óriási su lya miatt nem tudott odáig elvánszorogni. Nem is lett volna az iskolában elég nagy és elég erős szék a számára ...

Hogy a fiú ne unja magát halálra, szülei néha felrak uk egy truckna, úgy “szállitották” a közeli városokba. Hí ■e ment és a kis faluban olyasmi kezdődött, ami addig ismeretlen és elképzelhetetlen volt: idegenforgalom, turistajárás. A fiú a farmiház verandáján nehéz padján ülve közömbösen nézte az árnulóbámuló jövevényeket. Egyszer szó volt arról, hogy a televízióban fogják őt mutogatni, de a TY-vállalat vezetősége meggondolta a dolgot, nem

akkori miniszterelnök Kruscsevnél a politikai foglyok ériekében interveniált, papíron 's megtudta, szives fogadtatás helyett miért fordult éltemé a londoni utca.

Milyen boldog volnék, ha magyar barátaim ebből a tényből megtanulnák, hogy elméleti vitáiknál, tépelődésnél mennyivel többet érnek azok tíz akciók, melyekről a diktátorok is kénytelenek tudomást venni.

Európai utunknak itt Brüszszelben, mint Kopenhágában és Stockholmban, rövidesen meglesznek a látható eredményei : nemcsak nyilvánosságot kapunk a magyar ügy és a magyar politikai foglyok számára, de sorra alakulnak majd a nem magyar polgárokból álló szervezetek, melyeknek feladata lesz a miagyar ügy ébren tartása és a magyar politikai foglyok támogatása.

A belgiumi szervezet Töttössy Ernő érdeme. Az első próbája lesz az. októberi ünnepség.

Brüsszeli tartózkodásunk fénypontja volt Kéthly Anna, nki a múlt hónapban Stockholmban a szocialista párt kongreszusán mondott beszéióvel figyelmeztette az európai munkásságok mi van a szovjet mosoly mögött. A for’adalom hőseire nézve börtön és Szibéria.

Kéthlytől hallottam az alábbi remeik anekdotát.

Malinovsziky a szovjet haderőig főparancsnoka az elmúlt hetekben Budapesten volt s temcsak a magyar vörös hadereget vizitálta, a gyárakat s. Kádár az utolsó gyárlátogatás után azt kérdezte Malirovszkytól, hogy mi a véleménye a gyárakról.

— A munkások nem dolgoztak — mondotta Malinovszky kategorikusan.

— Ez igaz tábornok elvtárs — válaszolta Kádár — ez így /ölt a régi világban is, az uralkodó osztályra akkor se lolgoztak.

Kóthly — ezt örömmel láttam — egészséges, hisz a jövőben, hisz a magyar ügyben.

Bárcsak volna annyi tiszta hit miniden barátomban, mint Kétihlyfcen, s annyi optimizmus.

merte vállalni a New Yorkba tzállitás nehézségeit, kockázaáit. Már 900 font volt a testsúlya, amikor ka tónaköt-eles corba lépett. Jelentkezett katonának. Megmértek és alkalmatlannak találták ... Csak 27 éves koráiban fogadta el 2gy cirkusz ajánlatát, hogy jó pénzért mutogatni fogják. Három évig vándorolt a cirkusszal faluról falura, városól városra és boldog volt, mert városokat látott, egy egész, addig tőle elzárt világot.

Mount Vermon, Ind.-ban 1958 júliusában megbetegedett, néhány óra múlva a szive megszűnt dobogni. Orvosi csoda volt, hogy 32 éves koráig cipelni tudta egyre súlyosabb testét.

A Norris-Thermador Corp. Los Angelesben hüvelyeket készit ágyúlövedékek és rakéták részére, a vietnami háború céljaira. 1. Az első lépés, 20 láb hosszú acél-csövekből megfelelő hosszra vágják a hüvelyeket. 2. Lángvágóval nyílásokat vágnak a hüvelybe, melynél fogva felfüggesztik a repülőgépekre. 3. A kész 500 fontos bombák hüvelyei ellenőrzésre várnak, miután elküldik azokat robbanóanyaggal való megtöltésre.

William Wooldridge (bal) leteszi az esküt, mint az amerikai had sereg első főtörzsőrmestere, a Pentagonban. Az esküt Harold K, Johnson tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke veszi ki.

A VILÁG LEGNEHEZEBB EMBERE