Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-25 / 17. szám
8. OLDAL SZABAD SAJTÓ 1963 ÁPRILIS 25 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND A homályos sűrűség mind közelebb ért. Már a tevék láthatóvá váltak. Peti örömittasan kiáltott: — Ugy-e mondtam? Jön a sivataghajó! Tevekaraván ! Szivük határtalan örömre vált. . . — ó-ó! Megmenekültünk! — kiáltotta Telekes. — Csak fölvegyenek bennünket — aggályoskodott a vajda. — Talán lesz annyi emberségük ... A karaván közelükbe ért. Petiék kalapukat, zsebkendőjüket lóbálták a jövevények felé, majd öt-hat keleti nyelven adtak magukról életjelt. A karavanbeliek észrevették őket. Megálltak. Arab kalmárok, kereskedők voltak, aki gyarmatáruikat vitték Afrikából Európába. Embereink most hozzájuk siettek. Fölkérezkedtek. — Mi Kairóba megyünk — mondta egyikük arabul Petiéknek, mire Peti derűs arccal szólt adó. — Nekünk mindegy bárhová, csak innét szabaduljunk ! Fölvették őket a tevehátra s megindultak. Útközben valamelyik jóindulatú kalmár tanácsára légióbeli ruhájukat levetették s szétdobálták, majd a kereskedőktől kapott ruhákba bújtak. Fejükre még fezt is aptak, hogy a vámvizsgálók őket is hozzájuktartozó kalmárokna letekintsék. Ötödnapra Kairóba értek, ahol Petiék még néhány napig a kereskedőknek rakodni segítettek, majd onnét hajón Európa felé vették útjukat. . Szerencse a szerelemben. Imre a lakásán vette kézhez Eleonóra levelét és annak olvasásán leírhatatlan örömet érzett. Úgy érezte, hogy közel az az idő, amikor reménye valóra válhat. Mégis. Reményes örömébe üröm is vegyült. Szivében, lelkében borongást keltett bizonytalan sorsa, szegénysége... Eleonóra levelét kétszer is elolvasta, gondolkozott, mélázhatott' fölötte. Mit válaszoljon ? Mivel biztassa Eleonórát? Odahívja magához, a bizonytalanságba? ... . . ... . Minden reményét barátjától, Joó Andristól vart jóhirhozásába vetette. Türelmetlenül nézegetett az ajtóra, barátja lépteit lesve. ; Végre áz mégérícezétt V .. —Nos, mi van? — kérdezte izgiiltan Imre. — Minden jól megy, pajtáskám! Holnapra etáől, hogy megveszik-e a bányát! - , 1JS — Igazán? , | —Biztosan! A mérnökök a szakértőkkel együttesen alapos vizsgálat alá vették az egész teleprészt és megállapították, hogy nagy teületre nyúlik a talált szénképződmény. így tehát mégis a te sejtésed s következtetésed igazolódik. — Ugy-e, jól láttam?! — Úgy va ns még a holnapi napon mindent megtudunk. — A közjegyzőnk is eljött? — Ott volt ő is és nagyon bizakodó. Azt izente, hogy délelőttre téged is okvetlen elvár, mert.megéghetik,. hogy megkötjük a szerződést. — Ott leszek, pajtás. — Akkor holnap már talán pénzt is kapunk. — Meglehet, ha sikerül. De kéné is, mert szeretnék mielőbb hazautazni. — Hát mégis? — Persze! Képzeld, épp az élőbb kaptam Eleonórától levelet! — Ejha! — Itt van. Elolvashatod. Nagyon szépen, kedvesen ir. Joó Andris figyelemmel elolvasta a levelet, azután örömtelt arccal fordult Imréhez: —Fiú, neked még a szerelemben is szerencséd van! —Bárcsak úgy lenne! Mit gondolsz, húz hozzám? — Most már igen. Nőül is menne hozzád. — Épp azon tépelődöm, hogy mit Írjak néki» álivei biztossam? —Avval, hogy elveszed, ha ő is úgy akarja! — Hát ha a bányafölfedezés holnapra szerződésre vezetne, akkor nyugodtan feleségül kérném. — Délig elválik — biztatta Andris. És az uj bánya dolga délre tényleg szerencsés megoldást nyert. Megkötötték a szerződést, amelynek értelmében Zalka Imre a fölfedező első, Joó Andris a második társtulajdonosa lett az általuk fölfedezett bányának . . . Még aznap nagyösszegü előleget kaptak kezükhöz a bányának mielőbbi megépítésére, üzembehelyezésére. Imre boldog és elégedett volt. Még aznap szüleinek s Eleonórának levélbeli értesítést küldött arról is, hogy útban van hazafelé . . . örömhír. Zaikáék talán sose öröültek meg annyira fiuk levelének, mint ennek. “Kedves, jó szüleim! Moszkvával; az “Egyesült Államok minden szükséges intézkedést megtett, hogy az emigránsok ilyen támadásokat amerikai földön ne készíthessenek elő.” Mit szólnak ehhez a kubai emigránsok? Azt jelenti-e ez, hogy a kubai menekültek a jövőben beszüntetnek minden támadást? A Miamiban élő emigráns vezérek válasza erre a kérdésre: Nem . . .! Elismerik, hogy a kormány bizonyos mértékig megbénította munkájukat, de ragasz kodnak ahhoz, hogy a rajtaütéseket és támadásokat tüzön-vizen keresztül folytassák ... az £lő vászon Tucson, Ariz.-ban egy tisztitóüzemben robbanás i örtént, amely 6 embert megölt, 25-öt megsebesített. A mentők a romok között kutatnak az esetleges uj abb áldozatok után. Ä U.S. kormánya megbénítja a Castro-cllcnes erőket Az utóbbi időkben érde-i kés eseményeknek lehet - tünk tanúi: az Egyesült Államok kormánya egyre több és több akadályt állít Castro ellenségeinek útjába. Valamikor — évekkel ezelőtt — a Castrb-ellenes kubai emigránsok bátorítást kaptak Uncle Samtól, ma — számíthatnak arra, hogy támadásaikért börtönnel lakóinak, valamelyik amerikai vagy angol fegyintézetben. Senki előtt sem kétséges, hogy — ez a fordulat a kubai blokád utáh következett be. Krus. csev hazaszállította támadó rakétáit, de továbbra is fegyveres erőkét tart a szigetén,, s Oástro ; “birödálmá” váltírt zatlan fenyegetést jelent a nyugati világ számára. Castro katonailag hétrőlh'étré erősödik Moszkva vál tozatlanul támogatja hü csatlósát, a fegyverszáHitások akadálytalanul folynak tovább. És a kubai diktátor most -váratlanul uj sző vetségesre talált — az Egyesült Államok kormányában. A U.S. amely eddig támogatta az emigránsok akcióit,most ellenük fordult, s azokat, akik életük kockáztatásával harcolnak a kommunizmus ellen, — letartóztatja, megbünteti. . 'V A floridai parti őrségek az ilyen akciók, rajtaütések megakadályozása érdekében megerősítették. Április lkán további kétszáz amerikai katona, 12 őrjárati hajó, több, tengerre is leszállni tudó repülőgép, helicopter érkezett, erre a területre, Áz elhárító • tevékenységbe bekapcsolódott Anglia is. Március 1 .-ón 17 Castro ellenes személyt — akik rajtaütésszerű támadásra készülődtek Kuba ellen — letart óztatebben az időben az angolok elfogtak egy' Castro ellenes hajót Bahama közelében, s az amerikaiak egy másikat Miami partjai mellett Az eseményekkel párhuzamosan a U.S. további lépéseket tett: korlátozta a kubai emigráns vezérek aktivitását. A kormány rendelet értei méhen 25 kubai emigráns vezető engedély nélkül nem hagyhatja el Miami körül Az Amerikában élő kubai emigránsok!? felháborodással értesültek ekekről az eseményekről s kormány -intéz* kedései széleskörű tiltakozást váltottak ki. Két évveb ezelőtt az Egyesült Államok fegyveredé fel es képezte ki a kubai emigránsokat a Castro elleni invázióra. A meghiúsult partraszállási kísértet után a' Kennedy kormány tovább támögatta a menekülteket és kijelentette, hogy a jövőben bizonyára mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy elűzzék CaStrot és felszabadítsák a kubai népet a kommunizmus igája a lók Ezek az idők — a jelek szerint — elmúltak; most a U.S. ahelyett, hogy támogatná akcióikat, élesen szembefordult velük, s azo - kát, akik továbbra is makacsul kitartanak korábbi törekvéseik mellett, börtönnel fenyegeti, vagy leküzdhe - tétlen akadályokat állít utjukba. Az amerikai polgárok nagy többségében ez a politikai pálfordulás nagy meglepetést .keltett. Mások egyszerűen 'hera , értik, miért változott meg'ilyen élesen a kormáhy magatartása s ezt kérdezik: “Mi az oka ennek, mit akar tenni a Kennedy kormány?” Április 3.-án, Kennedy elnök egy sajtókonferencia keink. A letartóztatást ango- rétében adott magyarázatot lók hajtották végre, de az erre a rejtélyre Akkor — Egyesült Államok külügymi j többek között — a követkenisztériurna elismerte, hogy a zőket mondotta: tippet^’ ő adta nekik. Ugyan.1 “Ezek a rajtaütésszerű, al-Eloy Roldan és Angela Cots áldomást isznak annak örömére, hogy a Nina II. (balra) — Columbus hajójának mása — Mexicóban úszó muzeum lesz. A hajót egy mexicói TV .tulajdonosa vásárolta meg. talmi támadások nem hatásosak, s nem hisszük, hogy azok gyengítenék Cástrot. Ezenkivül megnehezítené helyzetünket; mi ugyanis azt követeljük Kruscsevtől, hogy vonja vissza az ott állomásozó szovjet csapatokat. Az ilyen rajtaütések ürügyet szolgálhatnak a szovjetnek, hogy errevonatkozó Ígéretüket megszegjék. Végül a szovjet hajók ellen intézett tárna dások megtorlást vonnak maguk után — feltehetően amerikai hajókkal szemben. Ha ezeket az akciókat megtoroljuk, azok újabb ellenakciókat szülnek, ügy vélem tehát, hogy az egyensúlyi helyzettől mpst a háború és béke problémája függ, S ha az ilyen Kuba ellenes támadó- j sokat amerikai földön készítik elő, ezt a kormánynak bi-1 zonyos. mértékű kontroll alatt kell tartania.” Á nyilatkozat lényege: az. Egyesült Államok el a. kar kerülni minden olyan konfliktust, amely esetleg a világháború kitörésének lehetőségét idézné fel. A Castro ellenes emigrán - sok az elmúlt hetekben újfajta tevékenységbe kezdtek. Ahelyett, hogy Castrot támad nák, megtámadták azokat a szovjet kereskedelmi hajókat, amelyek a szigetnek szállítanak különböző árukat. Március 17.-én egy emigráns csoport hajója behatolt a kubai Isabela de Sagua kikötőjébe és tüzet nyitott az ott állomásozó “Lvov” nevű szovjet tehergőzösre. Egy későbbi sajtókonferencián az emigránsok vezetője azt állította, hogy a kikötőben partra is szálltak és háromnegyedórás tűzharcot vívtak szovjet katonákkal Tiz napoal később megtámadták a “Baku” nevű szovjet tehergőzöst. Ezek a támadások rendkívül heves tiltakozást váltottak ki Moszkvában. A szov jet kormány leszögezte, hogy azokért az Egyesült Államoknak kell viselnie a teljes felelősséget. “Ha a U.S. eltűri az ilyen akciókat veszedelmes helyzetet teremt a Karibi tenger térségében és a támadások tüze könnyen átterjedhet az egész világra. “ — hangoztatták. A szovjet Ízelítőt is adott e veszedelemről: március 28-án Castro két szovjetgyártmányu MÍG har ci repülőgépe tüzet nyitott a “Floridian” nevű amerikai mo toroshajóra, amely nemzet - közi vizeken, Kubától távol hajózott célja felé. Castro később ugyan “bocsánatot kért az incidensért”, de a cél világos volt: a kommunisták tüzelni fognak amerikai hajókra, ha a kubai emigránsok tovább folytatják támadá'sai■ kát. ’ Április 3.-án a U.S külügyminisztériuma közölte Az azbesztot már az ókorban ismerték: halotti lepedőket szőttek belőle és ebbe burkolták hamvasztáskor az előkelőbb személyek holttestét. Mivel az ilyen lepedő túlélte a hamvasztást, élő vászonnak nevezték. E különös anyag neve a görög “aszbesztosz”-ból (eléghetetlen) számazik. Először Plinius emlékezik meg róla. A monda szerint Nagy Károly, amikor birodalmát Harun al Rasid fenyegette, békekonferenciára hívta meg az arab uralkodó küldötteit és szemük láttára azbesztkendőt dobott a tüzbe, majd onnan épségben húzta ki. Ez a látvány annyira megdöbbentette a követeket, hogy lebeszélték urukat a támadásról, mondván: Nagy Károly nyilvánvalóan varázserővel rendelkezik. A középkorban Európában az aszbesztot csak kuriózumnak tekintették. A tatárok birodalmában azonban — mint arról MarcoPolo 1300-ban beszámolt — olyan szövedéket ismertek, amely ellenáll a tűznek. Ez valószínűleg az azbeszt volt. Fordulópont az ásvány történetében az 1877-es esztendő: ekkor fedezték fel Kanada Quebec tartományában a hires lelőhelyet. Megkezdődött a rendszeres azbesztbányászat. A gőzgép feltalálása és az öntödei technika fejlődése mind több hőálló anyagot igényelt (pl. szigeteléshez). Újabb és újabb felhasználási területek felfedezése, újabb feldolgozási módok és termelési eljárások következtében az azbeszt ma már alapvető ipari nyersanyag. Az ipar számára azért nagy jelentőségűimért tűz- és hőálló, továbbá ellenálló savakkal és lúgokkal szemben. Ezenkívül előnye, hogy baktériumok nem támadják meg, a villamosságot nem vezeti, g froszszabb szálak szőhetők, impregnálható, stb. • ' Az azbeszt “anyakőzete” szilikát osllozet. Bányászása igen költséges. . , . ; - . A világ jelenlegi, nyersazbeszt- termelése kb.,,k3 millió tonna évente. Az értékes, szőhető, hosszú szálú azbeszt termelése azonban ennek csak 15 százaléka. A világ legnagyobb azbeszt-termelő orszá,ga Kanada — a világ termelésének 7Ó százalékát produkálja. ' A rövid argentin lázadás két sebesültje a kórházban. A bíboros k£t szenvedélye Sok érdekes megemlékezés jelent meg a katolikus lapokban a nemrég 80 éves korában elhunyt John D’Alton bíborosról, Írország prímásáról, akit 1953-ban a biborosi kalap átnyujtásakor a pápa “a katolikus Írország büszkeségének és dicsőségének” nevezett. Nemcsak a kitűnő teológust tisztelték benne, aki a II. Vatikáni Zsinat központi előkészítő bizottságának is tagja lett, hanem a messzetekintő politikust is, aki De Valera oldalán talán a legtöbbet tetté hazája függetlenségének elnyeréséért. A komoly munka mellett azonban két nagy szenvedélye is volt a bíborosnak. Egyik a cricket, a másik a virág. Ifjú korában hires cricket-játékos volt, nem egy versenyen győzelemhez segítette csapatát. Később már nem versenyzett, de élete végéig cricketezett barátaival és házipapjaival, a kiemelkedőbb mérkőzéseket pedig, akárhol folyt Írországban és Angliában, rendszerint megtekintette. Székházának parkjában rózsakertet és sziklakertet rendezett be, amelyeket maga gondozott. Ez j a nagy természetszeretete magyarázza végrendeleté- I nek azt a pontját is, amelyben meghagyta, hogy ne a katedrális kriptájában temessék el, hanem kint a [parkban, azoknak a bükkfáknak és szilfáknak árnyé* I kában, amelyek a két virágoskert szélén állnak, így | lett ő az első ir prímás, akinek hamvai nem a székes- I egyházban pihennek.
