Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-05 / 49. szám
6. OLDAL SZERELE AI KIIFÁBJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS : — Egy házban, ahol minden hónapban a takarítást szoktam végezni, — válaszolta a banya. — Már sok év óta vagyok ebben az állásban s az az ur, kinél alkalmazva vagyok, bizonyítani fogja, hogy mindig becsületes asszony voltam. Ki az az ur és hol van az a ház? — Az urat Dr. Morvaynak hívják, a ház pedig a hírhedt tébolyda. — Morvay doktor — tébolyda, — rebegte Géza gróf, mialatt halotti sápadtság ömültt el nemes vonásain. Rédey Irma ezt látva, ijedt pillantást vetett uj barátjára. A gróf gyors mozdulattal előrántotta pénzes tárcáját ,elő vett abból öt darab százast s letette az asztalra. — Ez a magáé, ha nekem az igazsághoz híven megmondja, hogyan jutott ezen gyűrű birtokába, — mndotta. —Hol találta a tébolydában, hogyan jutott nozzá és mikép történt, hogy megtarthatta? A takarítónő kapzsi szemekkel nézett abankókra, kezével már akart is utánok nyúlni, de aztán eszébe jutott, hogy előbb a kívánt árt a maga részéről is íe kell tenni, igazat mondani. — Kegyelmes ur, — kezdte olyan lázatos hangon, mely Gézát épp úgy, mint Irmát kellemetlenül érintette. — Minden hónapban egyszer felmegyek Morvay doktor ur tébolydájába a cellákat kitakarítani, amelyekben az őrültek laknak — haha, mondhatom, nem Valami tiszta munka, de uram Istenem, szegény vagyok, s mindennel be kell érnem, amivel pénzt kereshetek. Tegnap ismét dolgom volt a cellákban, ahonnét az őrülteket természetesen előbb eltávolították .És ahogy az egyik cellát tisztogattam, egyszerre egy fénylő tárgyat pillanatok meg, lehajolok és fölemelem — hát ez a gyűrű volt, melyet most itt lát. — És aztán meg is tartotta, — egészítette ki a ,róf az öreg banya szavait. — A doktornak azonban nem mondta meg, hogy mit talált, ugy-e? — Nem, uram, — dadogta az asszony, — úgy gondoltam — azt hittem, — : — Jó, jó, maga jónak látta a talált drágaságot elsikkasztani — no de ez a maga dolga, ezt saját lelkiismeretével kell elvégeznie. Most azonban erre az egy kérdésemre feleljen: Látta-e valamikor azt a boldogtalant, ki a Morvay doktor házában lakott és akié ez a gyűrű volt? — Oh százszor is láttam, — válaszolt a takarítónő — valamikor nagyon szép lehetett, csodaszép! De most -1- Istenem atyám, már csak csont és bőr! És mindig oíy szomorú, szótalan és oly kétségbeesett! Gróf ur könyörületes lélek vagyok és könny szökik a szemembe, valahányszor szegény Sároltára gondolok. — Sarolta — mindenható Isten az egekben, ő az! r * E pillanatban tisztán látta Szentiványi Géza gróf, i hogy Ilka, ez a hűtlen álnok kígyó, hazug szavakkal tévútra vezette őt. Azt mondta neki, hogy Sarolta vízbe ölte magát és most a véletlen — de nem is a mező véletlen — hanem az Isteni gondviselés maga árulta el. hogy a szerencsétlen még életben van, hogy ifjúkori szerelme dr. Morvay tébolydájában van eltemetve — tizenhét év óta eltemetve, a tébolyda sötét éjszakájába. A gróf egy székre rogyott a nagy felindulástól. Irma hozzáment és igy szólt: — Gróf ur, ön az imént azt mondta nekem, hogy a vigasztalást keresni kell, ha el akarjuk érni. Keresse tehát ön is, ha nem is itt a földön, de legalább ott fenn annál, ki a vigaszt mindenki számára tartogatja, a jó Istennél, gróf ur! — Úgy is teszek — emelkedett fel eltökélten Géza gróf s hálásan szorította meg Irma kezét; majd ismét a takarítónő elé lépett, ki e közben jelentős pillantásokat váltott Dáviddal. — Ön tehát azt állítja, — mondotta oly hangon mely most is mély felindulástól remegett, — hogy ezt a gyűrűt tegnap a tébolyda zárkájában találta? — Igenis tegnap, gróf ur! — És a cella lakója ugyanaz volt még mindig, Sarolta? — Igenis, gróf ur, mert ahogy kitakarítottam a zárkát, ismét behozták őt. — Jól van, köszönöm! Vegye át ezeket a bankjegyeket — ezek most az ön tulajdona! — És most uram, tette hozzá a zálogoshoz fordulva — adja viszsza tüstént a kisasszonynak a karperecét, melyet egy negyed óra előtt zálogba tett: lefizetem, ami érte jár. Egy görény gyorsaságával sietett Hirsch Dávid u tüzmentes szekrényhez s mig az ékszert a vasszörnyeteg belsejében kereste, ezen szavakat mormogta maga elé: — Szerencséjének kell lennie az embernek. Egy negyed óra előtt becsapta és most a szép fiatal hölgy rnár visszajön egy ilyen finom udvarlóval — no ez ugyan nem tesz jót, hiába! Néhány perc alatt az ügy rendezve lett. Irma a SZABAD SAJTÓ DEC. 5, 1963 hála könnyeivel szemében vette vissza a karperecét. Géza lefizette az árát, melyet Hirsch felszámított, aztán karját nyújtva, magával vitte Irmát a zálogházból és kint az utcán búcsút vett tőle. Magyarországi Képeslap — Bocsánat kisasszony, — szólt sietve, — hogy e pillanatban nem szentelhetek önnek több időt; egy ügy, melytől talán életemnek egész boldogsága függ, gyors válásra kényszerit. De kérem, legyen szives, ide adni lakcímét — talán tehetek valamit érdekében. Hiszem, hogy mai találkozásunk nem volt csupán csak a vak véletlen müve. Azoknak a könnyeknek, melyeket ön amiatt hullatott, hogy kénytelen volt anyjának egy becses emléktárgyától megválni — köszönhetem az első nyomot, mely reámnézve kimondhatatlanul fontos és ezért örökké lekötelezettje maradok. Rédey Irma egy percig habozva nézett a grófra, aztán mégis közölte vele lakását és gyorsan eltűnt a sokaságban. Géza egy darabig követte őt tekintetével. Bágyadt arca kissé megélénkült és megnyugodva suttogta maga elé: Meg vagyok győződve, hogy nem méltatlannal tettem jót. Aztán megállított egy arra menő kocsit és meghagyta, hogy a lehető leggyosabban vigye ki őt Morvay doktor tébolydájába. Ha igaz mindaz, amit a takarítónő Saroltáról mondott, akkor késedelem nélkül meg kell kezdeni a szabaditás müvét. Teljes tizenhét éven át sínylődött egykori menyasszonya ama borzalmas épületben. A győtrelmes elhagyatottságnak, a leírhatatlan borzalmaknak mily sokasságát szenvedhette ezen hosszú, hosszú idő alatt. De most — most végre ütött a szabadulás órája! — Jövök, Saroltám, jövök, -- suttogta Géza s széniét lázas izgalommal szegezte a komor épületre, mely éppen feltűnt a távolban. Jövök és ha egyáltalán még segíteni lehet rajtad, ha emberi kézzel vagy emberi tudománnyal szét lehet tépni az őrült leplét, mely nemes lelkedet elborítja — akkor, Saroltám, megfog történni mindaz, ami hatalmamban áll, a szomorú múlt elfeledtetésére. Egykor esküvel fogadtam .hogy hü leszek hozzád — nos, eskümet még egy őrülttel szemben ;s meg fogom tartani. VIII. FEJEZET Relientő viszontlátás Ugyanaznap délutánján jelentették Morvay doktornak, hogy egy ur beszélni akar vele -fó nevét azonban csak magával a doktorral akarja majd megismertetni. Ekkor már nyílt is az ajtó és Szentiványi Géza gróf jelent meg a küszöbön. Morvay doktor összerezzent, midőn meglátta azt a férfit, kinek nemcsak menyasszonyát tette tönkre, hanem azonfelül gyermekét is elrabolta. Rémületében az előtte levő íróasztalba kellett kapaszkodnia, hogy össze ne rohadjon. — Uram, — kezdte Szentiványi Géza gróf hangon, melyből olyan fenyegetés hallatszott ki, — eljöttem, hogy számon kérjek öntől egy emberi életet. Ön tudja, hogy ki vagyok, ezért szükségtelennek tartom bemutatni magam. Azzal bizonyára tisztában lehet, hogy miről van szó. Morvay doktor idegesen rángatta szemüvegét, melyen keresztül ádás és gyűlölt pillantásokat vetett a szemközt álló grófra. — Megvallom, — mondotta bizonytalan hangon, — igazán fogalmam sincs róla, kit akarhat Szentiványi Géza gróf az én intézetemben meglátogatni; mindamellett már előre is biztosíthatom gróf urat, hogy látogatása célját tőlem telhetőleg elő fogom segíteni. — Akkor vezesse nengem Técsőy Saroltához, ahhoz a szerencsétlen nőhöz, ki teljes tizenhét év óta sínylődik ezen szörnyű falak között. — Mindent tud, — gondolta magában Morvay, de agyafúrt lelkének bámulatos ügyességével máris készen volt tervével. Utoljára is miért ne szolgáltatná ki Saroltát? Miért ne hozná őket össze? Sarolta többé nem árthat neki, mert már régóta elmebeteg. A téboly éjszakája borult lelkére — ilyenektől már nincs mit félni. Tizenhétévi ittartózkodás elég volt arra, hogy Sarolta leikéből minden visszaemlékezés kitörültessék és hogy azzá legyen, amivé őt Ilka akarta: árnyék, emberi rom, amelyből az éltető szellem már régen kiköltözött. Az elmeorvos felállott s a jóravaló. becsületes embert játszva, ki mély és őszinte részvéttel tud lenni, közelített a grófhoz. — Most már világos előttem minden, gróf ur. — szólt olyan hangon, mely csakugyan meleg részvétet látszott kifejezni, — ön Técsőy Saroltát egykor sze- rette, nemde? — Itt bizony ne kérdezgessen, — felelte idegesen j a gróf, miután föltette magában, hogy nem hisz ennek az embernek s nem engedi magát tévútra vezettetni általa. — Öntől egyebet nem várok, mint hogy kérdéseimre választ adjon! Óvakodjék engemet tévútra vezetni — még van igazság ebben az országban! (Folytatjuk) SZÓ SZÓT KÖVETETT Pesten, italoboltban történt. Két jóbarát összeszó! lalkozott, a vitába beavatkozott egy békéltető harmadik, ; szó szót követett. | — Add meg az egy forintomat ! — Nem adom — Pedig jár nekem az egy forint. — Tudod mit — szólt köz- I be a harmadik —, négy forintot ajándékozók neked. Egy fröccs árát. Csak ne pajpolj! — Nekem nem kell a te négy forintod, nekem az egy forint kell, ami jár . . . Ebből kerekedett a vita, amely — halállal végződött. Gerzsenyi Gyula 64 .esztendős vasesztergályos, a Robert Károly körúti italboltban a négy forintot felajánlotta Stangl István 55 éves segédmunkásnak, valami sértő szót válaszolt. Szó szpt követett. — Ha valami nem tetszik *— mondta indulatosan Berzsenyi Stangl nak —, gyere ki velem. A két ember kiment Kint Stangl ököllel arculütötte Berzsenyit, aki erre kirántotta zsebkését és beledöfte Stanglba. Az összeesett, meg halt. CSALÁDI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Sorozatos személyi változások történtek a kalocsai járás orvosi szolgálatában. Dr. Réfy Vilmos járási főorvos nyugdíjaZtatta Dr. Bölcsföldi Ferenc szakmári körzeti orvost és helyiébe a fiát, ifj. Réfy Vilmost ültette. Dr. Horváth Józsefné orvosirnoknőnek az főorvos felmondott és helyébe a saját feleségét nevezte ki az irnoki állásba. Több családtag nem lévén, a családi részvénytársaság megalakultnak volt tekinthető. De csak addig, amig a sértettek panaszaira a megyei tanács nem intézkedett. A megyei tanács intézkedett: Az elbocsátottat és a nyugdíjba küldöttet visszahelyezte állásaikba; a Réfy fiút áthelyezte egy másik körzetbe, ahol ő lesz az egyetlen Réfy; a Réfy mamát kitette az állásból, amely Horváthnét illette meg; Dr. Réfy Vilmos főorvos, a családi részvénytársaság igazgatója ellen megindította a fegyelmi eljárást. A DOLGOZÓ FELELŐS A diósgyőri gépgyárban Horváth János 35 éves vasesztergályos az emelődarunál dolgozott, mint más vasesztergályosok is, mert darukezelő szakmunkás nem volt az üzemben Egy leeemelési műveletnél a nagy, nehéz haj! tótengely megcsúszott és Horváth bal lábfejét összezúzta. Bal lábát térden alul amputálni kellett. Amikor lázasan feküdt a kórházban, aláírattak vele I valamit. Az a valami, mint \ ! később kiderült, egy nyilat-! I kozat volt, amelyben Horváth elismeri, hogy a baleset az ő hibájából történt. Amint valamelyest felépült, Horváth keresni kezdte az igazát. De a Népszava riportere jelenti, hogy még ma is | csaknem öt évvel a baleset után, hiába keresi igazát, az őt megillető baleseti kártérítést. Horváth János 457 napot töltött kórházban az azóta napjait nyomorúságban tölti. Mt. V. 93 (2), (g) ÉRTELMÉBEN A szótár nem ad felvilágosítást, csak a magyarországi viszonyok ismerői tudják, az “átszervezés” szó igazi értelmét. A népidemikratikus rendszerben, ahol “tied a gyár, magadnak dolgozol!” — azt a munkást vagy tisztviselőt, aki valami okból nem tetszik a felettes elvtárs urnák vagy basának vagy kiskirálynak, üzemi átszervezés címén kirúgják állásából. Átszervezésnek esett áldozatul egy budapesti állami hivatalban T. Miklósné 40 éves tisztviselőnő, aki 20 év óta volt ott és egyebütt állásban. (Vagyis: hogy amerikai szóval éljünk, 20 évi szenioritása volt.) A 24-ik év küszöbén, a kétheti felmondás utolsóelőtti napján megbetegedett és csak hat héttel később tudott más hivatalban álláshoz jutni. Baj volt ez, nagy baj. A Népszabadság cimü kormánylapot idézzük: Tovább volt beteg, mint szabad lett volna, ennek folytán megszűnt a jogfolytonossága és igy uj munkahelyén mindent elölről kell kezdenie, hogy élvezhesse az előnyöket, amik a Munka Törvénykönyve . értelmében megilletik. Mit mond a Munka Törvénykönyve? A Mt. V. fejezete 9>3-ik paragrafusa 2-ik bekezdésének g pontja ugv szól, hogy aki 30 napon belül nem áll újra munkába, az elveszti a jogfolytonosságot (szenioritást). Szegény T. Miklósné, Ő tovább volt beteg, mint a Munka Törvénykönyve szerint betegnek lenni joga lett volna. T. Miklósié kapkodott fühöz-fához, szaladt az állami vállalathoz, amely kiebrudalta, szaladt a bírósághoz, a bíróság utasítására a vállalati egyeztető Bizottsághoz, onnan, mert elutasitották, a Budapest Fővárosi Területi Egyeztető Bizottsághoz és ott végre igazságot szolgáltattak neki: utasították a vállalatot, hogy T Miklósáé munkakönyvébe az elbocsátás időpontjául három héttel í későbbi napot Írjanak be. ] Hurrá! I Megálljunk. Hogy is mondta Petőfi? “Kedved követen-! • ' . ' I di gyász . . T. Miklósné kedvét gyász követi vala. A vállalat jogtanácsosa a Terű-' ! leti határozat ellen “törvé! nyességi óvást” emelt a Fő- 1 városi Főügyészség ,meg is állapította a törvénysértést, hatályon kívül helyezte a dátum-kiigazitást. Nagyon érdekes és nagyon elszomorító ennek a véghatá! rozatnak indokolása: A munkaviszony folyamatosságának megszakításától a Mt. V. 93. 2 g. értelmében akkor sem lehet eltekinteni, ha a munkás betegsége miatt nem tud 30 napon belül uj állásba belépni. Hej, pedig a betegségnek megtiltani nem lehet, hogy 30 napon belül eltakarodjék. A magyarországi szovjet paradicsomban igy történt, hogy T. Miklósné kedvét követi vala gyász. INNENONNAN TORONTO, Ont. — Mrs. Sofia Salamon 46 éves aszszony húsz év óta nem látta leányát, akit 9 hónapos korában elhagyott. Most szemrehányó levelet kapott lányától: “Miért hagytál el engemet ? Húsz év előtt az történt, hogy az asszony első férje az auschwitzi irtótáborokban e 1 p tisztult 6 éves fiát Lublin városában az utcán a németek lelőtték, ő maga a bergen-belseni koncentrációs táborba került, ott esküdött meg mostani férjével. Mielőtt a nácik elhurcolták, a kétségbeesett anya 9 hónapos kislányát egy lublini katolikus templomban hagyta, hogy védve legyen a németek vérszomjától. Azt mondja most: az anyai ösztön azt súgta neki, hogy leánya életben van. Mindenféleképpen keresett, kutatott utána, végül a lengyel vöröskereszt nyomra vezette. Leánya Jexorko lengyel faluban él, férjnél van. Boldog viszontlátás lesz?— “Nem hiszem, mondja Mrs. Salamon, a lányom idegen lett. . . ” NAIROBI, Kenya, Afrika. —- A boszorkányok tízeiméi ellen hozott rendelet alapján bíró elé citálták Saumu Bint Hamisi asszonyt. A vádlott nem egyedül jött, hanem kígyóval a karján. “A kedvencem,” mondta vigyorogva. De mást mondott az Ügyész: “A védelmezője. A kígyóval hessegeti el rendőröket, akik le akarják tartóztatni.” William Mackenzie biró elrendelte a kígyó elpusztítását. DÜSSELDORF. — A törvényszék négyévi fegyházra ítélte Lapáti Józsefet,aki különböző arisztokrata álneveken nagy összegű pénzt csalt ki nyugatnémet bankoktól és iparvállalatoktól. Edward T. Breathitt, Kentucky uj, demokrata kormányzója, a "e leségével. kedd van. . . . hogy a Népszövetség 26 évig állt fenn, 1920-tól 1946-ig. Helyébe 1945-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete lépett. . . . hogy Kanadában a kommunista párt és a Natioj nal Unity nevű fasiszta párt 1 be vannak tiltva. ... hogy Chicagóba 34 vonat fut be. mint Texas. . . . orgy amikor nálunk hétfő Vé/c, Koreában már
