Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-09-15 / 37. szám

VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 37. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Merged with ‘YASSA1C and VICINITY" •, THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. THURSDAY— 1960. SZEPTEMBER 15 “BEDOBTAM A KALAPOMAT!” Már vagy félévszázada közismert ez a kifejezés Amerikában: “My hat is in the ring!” — ami annyit jelent a politikában, hogy vala­mely jelölt bejelenti elhatározását, hogy pályázik egy bizohyos állásra, illetve kész azért harcolni. Valamikor a Vadnyugaton, a cowboy-ok kö­zött, ha valaki önként ajánlkozott egy box-mérkőzésre, lekapta kalapját s bedobta a ringbe. Innen ered ez a mondás, amit 1912-ben Teddy Roosevelt vitt be a politikába és népszerűsített, amikor a Progresszív Párt elnökjelölő konvenciójára utazva Columbus, Ohio felé, az újság­írók Clevelandban megkérdezték tőle, hogy jelölt lesz-e ő az elnök­ségre, vállalja-e a jelöltséget. “Bedobtam a kalapomat a ringbe” — válaszolta. “Áll a harc, derékra vetkőztem” . . . Roosevelt, a néhai nagy magyarbarát amerikai elnök, a hires Rough Rider katona jól ismerte a cowboyok tájszólásait, kifejezéseit s tőlük hozta a fenti mondást. A politikai harc áll Amerikában: mindkét elnökjelölt országos kampány-kőrúton van. Melyik lesz a győztes, ezt ma még nehéz lenne megjósolni . . . KENNEDY MONDOTTA... AMÍG ITT LESZNEK A HÓHÉROK, MINDEN NAP TÜNTETÜNK ELLENÜK Még egyszer az Olinipiász hadd szerepeljen ezeken a ha­sábokon, ahol egyetmást meg­irtunk már róla, cseppet sem rejtve véka alá erős borúlátá­sunkat. Távolról sem akarunk a mindent előre tudó levelibé­ka szerepében tetszelegni, de a szomorú tény mégis az, hogy a Szovjetunió vitte el a pálmát — mint aminek komoly lehe­tőségét előrevetettük ezeken a hasábokon. Aki azt hiszi, hogy a sport nem egyéb, mint sport, nemes küzdelem, amiben nyerni és veszíteni is kell tudni, az té­ved. Hruscsov tekintélyét az ENSz new yorki közgyűlésén legalább olyan mértékben nö­veli a római olimpiász eredmé­nye, mint a világűrbe kilőtt ku­tya s aki a három esemény kö­zött nem találja meg a szoros összefüggést, az ne is próbál­jon politizálni ezekben a baljós időkben. Honnét tudhatták Moszkvá­ban jólelőre, hogy a szovjet együttes lesz a győztes Rómá­ban? Kétségtelen, hogy a sportesemények néha megle­petésekkel járnak, de nem túl nagy mértékben. A hozzávető­leges eredményt jóelőre ki le­het számítani. Négy év óta az orosz sportkomiszárok egye­bet sem tettek, mint számoltak s a többit elvégezték az edző­táborokban, amiről hirt sem hallunk Amerikában. Vannak brilliáns amerikai sportolók, akiknek nincs pár­juk a világon. De csak úgy vé­letlenül vannak. Egy bizottság kiválogatja a legjobbakat s az­tán elviszik őket az Olimpiász­­ra. A Szovjetunióban vasfe­gyelemmel egybekötött szorga­lommal nevelik — hogy úgy mondjuk — kitenyésztik őket erre a célra. Nem azt mondjuk, hogy az Olimpiász szellemének a szov­jet módszer felel meg. Nem. Az Olimpiász szellemét az ameri­kai elgondolás jobban tükrözi, de “hideg háborúban” élünk. Csak látszólagos a béke, mert nem hull az atombomba. Clau­­sewitz elmélete a háborúról nem alkalmazható a mai álla­potokra. Béke van, igen, de életbevágóan fontos, hogy ki lesz a győztes ebben a béké­ben. És a béke megnyeréséhez szükséges az is, hogy az ame­rikai atléták ne csak ragyogó teljesítményt nyújtsanak bizo­nyos versenyszámokban, ha­nem mindenütt, vagy majdnem mindenütt verhetetlenek ma­radjanak. Jó volna, ha halk hangunk is segítene valamit a mostani helyzet megjavításában. Egy magyar vonatkozású könyvet bírált az egyik ameri­kai napilap kritikusa s ezt a tételt jelölte meg a szellemi termék alapgondolataként: “Ha magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre!” A kritikus szerint ez a mon­dás Európa-szerte járja és ab­ból fakadt, hogy a magyar alaptermészete az összeférhe­tetlenség, amely nemcsak az ellenséget, hanem a barátot is elemészti. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy sem a könyv szerzője, sem a kritikus nem járt soha Magyar­­országon, a magyar lelkületet csak hallomásból ismeri, Arról sem tudunk, hogy a fenti mondás Európa-szerte el­terjedt volna. De kétség kívül, van valami benne. Úgy rágni egymást, mint ahogy a magyar teszi — ez már “magas is­kola.” Nem hisszük, hogy más nációban igy pusztítana az őrlő szu. Mi, tisztelet a kevés kivétel­nek, nem másban, hanem egy­másban látjuk a legnagyobb el­lenséget. Tessék csak szerte te­kinteni. Csak magyarok fe­­küsznek a csatatéren s vala­mennyi lelkét magyar lándzsa járta át. . “Sokat locsog...” (FEC) Marosán György, a kommunista párt politikai bi­zottságának tagja (vagy ahogy a nép nevezi, “buci-Gyuri”), a forradalom leverése után “nagy fiú” lett. A szovjet cél­jainak elérésére keresve sem talált volna alkalmasabb figu­rát. őt küldték mindenhová. Kellett valaki, akinek volt “bátorsága” a csodálatos for­radalmat fasisztának minősíte­ni ;aki dicsérje a szovjet fegy­veres beavatkozást; aki azzal dicsekedjen, hogy : hívta be a szovjet katonákat (“ide hall­gassanak, itt áll maguk előtt az az ember, aki behívta a szovjet hadsereget” — mondta egy munkás-gyűlésen, mire a munkások hátat fordítottak neki), aki meghirdesse a bosz­­szuhadjáratot a szabadság­­harcosok ellen. Erre rajta kívül nem volt vállalkozó. Abban az időben minden szavát lenyomatták, a mikro­font a szája elé rakták csak­hogy beszéljen, beszéljen, mert még a kommunisták között se igen lehetett találni valakit, aki olyan történelmi napok után, mint október 23, ellenfor­radalomról tudjon beszélni. Dehát ha valaki egyszer már eladta pártját s a nagyszámú kommunistákkal szembenálló szociáldemokratákat kiszolgál­tatta a kommunistáknak, an­nak már könnyű volt az árulás. De ez sem tartott örökké. Marosán sokat fecsegett a rá­dión, leirt beszédeit csak fizi­kai fájdalommal lehetett olvas­ni, ezért egyre ritkábban nyi­latkozik és a rádió vezetői bi­zalmas utasítást kaptak, hogy mikrofonhoz, ha csak végszük­ség nincs, ne engedjék, mert “sokat locsog.” Telefon az eszki­móknak Ezer év óta még csak fo­galmuk sem volt az eszkimók­nak a telefonról. Most kapni fognak, még* pedig színeset. Kotzebueben, nyáron, a nap 24 óráig világit, télen pedig a hőmérő leszáll 50 zéró alá. La­kosainak száma 38,000. A Trang-Alaska Telefon Co. most ellátja őket színes tele­fonnal. A telefon-előfizetők száma 100. Októberben ezek már telefonálgathatnak is. VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra leszi Temesvártól Ko­lozsvárig csak ma­gyar szót hallani...” Karl Kerber, a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatár­sa nemrég Erdélyben és Romá­niában járt. A német újságíró az egyetlen használható bánáti jugoszláv-román h a t á rátlépő helyen hajtott át autóval Er­délybe, majd Temesvár-Arad- Nagyvárad-Kolozsvár irányába folytatta útját. Kolozsvárig egyetlen egy esetben sem si­került román-nyelvű útbaigazí­tást kapnia. Mindenki, még a vendéglői pincérek is csak ma­gyar nyelven voltak hajlandók a magyar és románul tudó kül­földivel érintkezni. A német újságíró szerint ez a nemzeti önfenntartási harcnak tudható be. Az erdélyi magyarok kifelé nem mutatják a román elnyo­matás okozta elkeseredettsé­güket, de nem adták fel néma ellenállásukat. A román kom­munisták egy modern autóutat építenek Temesvár és Buka­rest között. Eddig az ut Ko­lozsvár - Nagy Enyed - Brassó - Bukarest közötti szakasza kp­szült el. Az év végéig befeje­zik a Temesvár - Arad - Nagy­várad - Kolozsvár szakaszt. Ragaszkodnak hi­tükhöz a magyar luteránusok Paul Hansen, a Luteránus Világszövetség kelet európai osztályának titkára júniusban 10 napot töltött Magyarorszá­gon, ahol istentiszteleteken, vallási oktatások és konfirmá­ciós szertartásokon vett részt. Tapasztalatai szerint a ma­gyar luteránusok nagy szám­ban látogatják az istentisztele­teket és sok luteránus gyerek részesül vallási oktatásban. A falusi luteránus ifjúság 70-80 százaléka; a városi ifjúság 20-30 százaléka és a vidéki if­júság 100 százaléka járul kon­firmációra. Tavaly a magyar luteránus egyház 100,000 dol­lár segitséget kapott a luterá­nus világ szövetségétől. Walter Rishel nyilat­kozata Mindszenty hercegprímásról Walter G- Rishel, az Egyesült Államok első háború utáni repü­lésügyi attaséja Budapesten, 1946-ban azt a repülőgépet ve­zette, amelyen a hercegprímás Rómába repült kardinálissá va­ló avatására. Rishel Mindszenty­­vel először Esztergomban talál­kozott a háború utáni éhínség idején. Ekkor Mindszenty a pri­­mási palota kincseit adogatta el, hogy a befolyó összegekből élel­miszert vehessan a szegények számára. Rishel szerint a ma­gyar hercegprímás helyesen látta meg Magyarország sorsát és az orosz veszélyt. Szerinte Magyarország egyetlen remény­sége az lett volna, ha a nyugati szövetségek szállták volna meg az országot. Mr. Rishel áttért a katolikus hitre és Mindszenty hercegprímás saját nevére (Jó­zsef) keresztelte meg. A herceg­prímásnak nem voltak illúziói saját sorsát illetően — mondot­ta Rishel — és minden félelem nélkül nézett a mártiromság elé. Kennedy szenátor, a demok­rata elnökjelölt mondotta nem­rég Detroitban az Amerikai Hadviseltek ottani konvenciója előtt tartott beszédében: “Szeretném az amerikai nem­zetnek megismétr'lni azokat a rózsaszínű önbizalomkeltő kije­lentéseket, amelyeket ugyanitt röviddel ezelőtt tett Nixon. Azt, hogy ‘Az Egyesült Államok katonailag, közgazdaságilag, tu­domány és müveitség tekinteté­ben az első hatalom a világon.’ Nem mi írjuk... (FEC) A mai magyarországi vörös rendszer sokszor bírálja a régi közigazgatást és több­ször dicsekednek, hogy a régi hibákat kiirtották. A “Ludas Matyi”-ból szószerint átvett alábbi cikk nem ezt bizonyít­ja : “. . . Történt ugyanis, hogy április 13-án a megüresedett oxigén-palackot feladtuk a pé­csi lerakat címére megtöltés céljából. Többszöri sürgetésünk után végre május 19-én meg­jött az értesítés a MÁV-tól, hogy a palack megérkezett. Mikor azonban át akartuk venni, meglepetten tapasztal­tuk, hogy a palack — üres. Rögtön jegyzőkönyveztük és még aznap visszairányitottuk azzal a kéréssel, hogy a lehető legrövidebb idő alatt most már megtöltve küldjék el címünk­re. Kérésünket gyakori tele­fonbeszélgetésekkel is alátá­masztottuk. Ilyenkor minden alkalommal újabb határidőket kaptunk. Sajnos, határidőkkel nem dolgozhatunk. Naponta hordják a . tsz-ek hozzánk javításra gazdasági szerszámaikat, mi viszont nem tudjuk megjavítani, mert nincs oxigénünk. Mikor legutóbb fi­gyelmeztettük a lerakatot, hogy az ígérgetett határidők már mind lejártak, azt a vá­laszt kaptuk, hogy nem tudnak az üres palackról. Ez már való­ban bosszantó, hiszen mi fu­varlevéllel tudjuk igazolni, hogy az üresen küldött palac­kot julius 19-én, az érkezése napján visszakíildtük. Darányi Vegyesip. KTSZ” NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT - - - ELŐFIZETÉSI NYUGTÁVAL DICSÉRD A LAPOT! De erre képtelen vagyok. Be­csületemre mondom, nincs mó­domban ennyit tulajdonítani nemzetemnek. Nem azért pályá­zok az elnökségre, hogy azt Ígérjem, hogy ha majd elnök le­szek, akkor könnyű lesz az élet Amerikában. E helyett inkább azt mondom, hogy az elkövetke­ző 10 év történelmünkben a leg­válságosabb lesz.” Kennedy azt is mondotta, hogy 1812-óta nem kezelték az Egyesült Államokat oly megve­téssel, mitn manapság, amikor amerikai pilótákat börtönöznek be, csúcstalálkozókat visznek zátonyra, távbombákat görget­nek a légen át mindössze 90 mér­földre az amerikai partoktól és mernek beleavatkozni az ameri­kai elnökválasztásba is. Arra is kitért a szenátor-elnökjelölt, hogy abban a négy kategóriá­ban, amelyről Nixon áradozott, azaz katonai téren, a nemzetgaz­daságban, a tudományokban és az ‘általános oktatás terén Ame­rikával összehasonlítva, a Szov­jetunió nemcsak hogy ugyan­csak erős, hanem mind a négy kategóriában, gyorsabban halad előre, mint az Egyesült Államok. Végül azt mondotta Kennedy, hogy Kruscsev nem fog szavak­tól meghatódni, még kevésbbé tántorítják el terveitől az ame­rikai eszmecserék. Kínai misszionárus látogatása amerikai magyar papoknál Érdekes és tiszteletreméltó vendége volt a napokban a pas­­saici Szt. István r.k. egyházköz­ségnek, illetve Ft. Gáspár János plébánosnak a Jezsuita-rendhez tartozó, magyar-származású Lischerong Gáspár kínai misz­­sziónárius atya személyében. Father Lischerong 36 évvel ez­előtt kezdte meg missziós szol­gálatát a távolkeleten. A vörös­­kinaiak 2 évre bebörtönözték, majd száműzték. A nemzeti kí­naiakkal együtt ő is Formosába tette át működése szinterét, a­­hol most apostoli adminisztrá­tor. Tökéletesen beszél magya­rul, de—szerinte—még jobban kínaiul. Azonkívül németül, an­golul és franciául is tud. Egy hónapig marad Amerikában, a­­hol -— úgy tervezi — több ma­gyar paróchiáí fog meglátogat­ni s aztán visszatér Formosába.' Kruschev, Kádár János és a többi vörös hóhér szeptember 19-én érkezik New Yorkba, az Egyesült Nemzetek őszi ülés­szakának megnyitására. Mi a terve a főhóhérnak ezzel a fel­­seregléssel, még nem lehet bir zonyosra mondani, de hogy va­lami piszkos dolgot tartogat tarsolyában, az valószínű . . . Az amerikai magyarság, egy­házai, egyletei, szervezetei egy­séges összefogásával nagyará­nyú tüntetéseket rendez Krus­­csevék ittléte alatt minden nap New Yorkban, az Egyesült Nem­zetek székháza előtt, (First Ave.. és 43-ik utcától), valamint az o­­rosz delegáció épülete előtt (Park Ave. és 68-ik utca), ahol Kruschev és bandája megszáll. Kedden, szeptember 20-án hajnali 4 órakor az eredetileg a Waldorf Astoria szálló előtt a Fifth Avenue-n tervezett tünte­tés az orosz delegáció épülete előtt lesz, ahol — legújabb érte­sülésünk szerint — a moszkvai főhóhér megszáll. 20-án, ked­den délután 2:30-kor a UN épü­lete előtt folytatódik a tüntetés, majd ugyanott este 6 és 7 óra között, este 7-től 9-ig pedig is­mét az orosz delegáció épülete előtt és ez folytatódni fog min­den nap, amig itt lesznek a vö­rös betyárok. Nemcsak a New York-i magyarság, de közeli és távoli vidékekről is készül sok­sok szülőhazáját és otthonma­radt testvéreit szerető és féltő magyar és máis, a vasfüggönyön túli országok fiai. Aki csak teheti, menjen New Yorkba, legyen ott a tüntetésen, váltsuk fel egymást, adjuk egy­“MUNKÁSVÉDELEM” A SOPRONI TEXTIL­­GYÁRBAN (FEC) A soproni textilgyár egyik munkásának sikerült szabadföldre kerülni, aki mun­katársunknak az egészség és munkásvédelemről az alábbia­kat mondta: “Tekintve, hogy a gyárnak üzemi orvosa és rendelője is van, naponta van orvosi rende­lés. Ez azonban nem a munká­sok egészségének védelme, ha­nem a gyár zökkenőmentes üzememeltetése érdekében tör­ténik. Az üzemi orvos inkább munkára hajszolja a betege­ket ahelyett, hogy gyógyítaná őket. 1959 októberében például egyik szövőnek, aki egy sinda­­rabbal ráütött a saját kezére és még fogni sem tudott vele, nem hogy az elszakadt szálat ösz­­sze tudta volna kötni, azt mondta, hogy ‘miért nem a má­sikra ütött, akkor ez most nem fájna.’ A beteg keze négy na­pig dagadt volt, de nem irta ki betegállományba. Ha valaki valóban betegnek érzi magát, akkor nem is az üzemi orvos­hoz megy, mert tudja, hogy annak csak kárát láthatja, ha­nem megkerülésével a szak­­szervezeti központba megy, ahol már nem érvényesülnek úgy az üzemi érdekek és ha Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­más kezébe a tüntető-táblákat, amelyek odakiáltják a gazok­nak, hogy ide kár volt jönniök, mert Amerika szeme nyitva van s jól látja, mik az igazi terveik a szabad népeket igájukba haj­tani akaró vörösöknek! Tartsuk magyar kötelessé­günknek, hogy ezeken a tünte­téseken résztveszünk oly gyak­ran, amint csak tehetjük. Ne hagyjuk, hogy mindig ugyan­azok áldozzák drága idejüket, Váltsuk fel őket, legyünk ott mindig elegen, hogy tünteté­seink demonstratív ereje minél döntőbb módon befolyásolni tudja a közvéleményt és a köz­vélemény irányítóját: a sajtót, rádiót, televíziót! Ne higyje senki, hogy nem befolyásolják ezek a tüntetések a fejleménye­ket; nagyon sokszor megtörtént már, hogy épen ezek a tünteté­sek adtak uj irányt egy-egy a vörösek manővereinek határt szabó lépésnek. A magyar ügy, a magyar kérdés az Egyesült Nemzetek tárgyalóasztalára ke­rült ismét ezekben a napokban; Kádár Jánosnak közvetlenül fogják a szemére vetni gazságát s azt, hogy nem merte beenged­ni 56 tuán a UN vizsgálóbizott­ságot Magyarországra . . . Mi, szabad magyarok nem lehetünk ott a teremben, de kint, az épü­let előtt mi is szemére vethetünk mindent, ami szivünknek fáj; hangosan kiáltó feliratú táb­láink nem kerülhetik el a figyel­mét, se neki, se másnak! Magyarok! Találkozzunk New Yorkban, a UN épülete előtt és az orosz delegáció épülete előtt kedden hajnalban s attól kezdve minden nap! valóban beteg, kiírják és keze­lik.” HATÁRELLENŐRZÉS SZOMBATHELY KÖZELÉBEN (FEC) A Schachendorf- Szombathelyi egykori vámut két oldalán a régi, kétsoros mű­szaki zár drótjai és tartó osz­lopai elhanyagolt állapotban vannak. Eisenberg térségében a műszaki zár változatlanul a régi. Magyarkeresztes falu szé­lén, a Keresztes-Horvátlövői ut mentén uj vasszerkezetű őrto­rony áll. A duplasoros régi mű­szaki zár közvetlenül Horvátlö­vő északi részén megszakad és egy egysoros, uj betonoszlopos drótsövény zárja el a határt a Pinka partja és a falu között elterülő réten keresztül mind­addig, amig a határvonal a fa­lutól délre érinti a Pinka fo­lyót. Ettől a ponttól, Pornóapáti térségén és az Eberauer Wal­­don keresztül egészen a Mo­­nyorékerék-i erdő nyugati szé­lén levő 237-es magassági pon­tig a határ műszaki berende­zésében változás nem észlelhe­tő. A 237-es magassági és a 226-os háromszögelési pont között az uj műszaki zár kiépí­tés alatt áll. Attól a ponttól, ahol a határ dél-nyugati irány­ban elhagyja a Pinka folyót egészen a Gaas térségben már korábban kiépített, uj rend­szerű műszaki zár északi vég­ződéséig, változatlanul a régi rendszerű műszaki berendezés húzódik. A gaasi műszaki zár átépített Szakasza meghosz­­szabbitást nyert a nagykölkedi utkanyarnál levő 225-ös ma­gassági pont térségéig. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

Next

/
Thumbnails
Contents