Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-09-01 / 35. szám

VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINITY" ► THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES ' -THURSDAY— 1960. SZEPTEMBER 1 Megtörtént a Bohm és Mindszenty emléktáblák ünnnepélyes felszenetelése Washingtonban Haydu György — mint lapzártakor vettük az értesülést — leköszönt az Ame­rikai Magyar Szövetség orszá­gos elnöki tisztjéről. Haydu, aki a plainfieldi Haydu Indus­tries, Inc., elnöke volt, ez év tavaszán eladta az ő és fivére tulajdonában levő részvény­többséget, lemondott ottani el­nökségéről és Floridába költö­zött. Amint utóbb kiderült, a részvénytöbbség rossz kezekbe került, a gyár csődbe ment és elárverezték. A magyar ügyet újból előrántották, mint valami rozsdás kardot, amely csodák­­csodájára mindig használható és mindig félelmetes a rakéták korszakában is. Ezt a rozsdás kardot mindig kirángatja a hüvelyéből a Nyugat, ha nem is annyira móresre, mint in­kább mérsékletre akarja taní­tani az ellenfelet, Moszkvát. örülünk, valahányszor a ma­gyar ügy előkerül, de egyben szomorúak is vagyunk. Senki sem gondolja komolyan, hogy a magyar ügyben az Egyesült Nemzetek Szervezete bármit is tesz, vagy tehetne s ha mégis odakerül a világfórum asztalá­ra, ez csak egyszerű taktikai fogás a nagyhatalmak hideg háborújában. A szeptemberben összeülő közgyűlés tárgyalja, vagy nem a magyar ügyet — ez már lé­nyegtelen kérdés. A tozsdás kard a Nyugat csodafegyvere lett, amely előtt — legalább is egyideig — meghunyászkodik az ellenfél. Mindössze csak ennyiről van szó. ja a nagy bajoktól, külföldön pedig felbecsülhetetlen “pro­paganda-valutát” szerez. Ame­rikában az állam nem sokat tö­rődik még az olimpiai együttes összeválogatásával sem. Az olimpiász költségeinek össze­gyűjtése — mint tudjuk — társadalmi gond és néha botrá­nyos kihatásokkal jár. Halk vé­leményünk szerint valamit Amerikában is tenni kellene a sjiort terén, ha a nemes küz­delem propagandaeszköz lett és a hideg háborúban fontos tényező. Ha a Szovjetunió ilyen eszközzel vívja a hideg hábo­rút, akkor nagy hiba volna nem venni tudomást róla. Ezt a háborút, illetve ennek a háborúnak ezt a szakaszát az ellenség fegyverével kell vívni. Botorság volna a lehe­tőséget figyelmen kívül hagy­ni. Az öregek orvosi gondozása körül áll a harc, hatalmas erők csaptak össze a porondon és a küzdelem még sok éven át tart majd. Az állami betegbiztosí­tással szemben már eddig is nagy csatalánc fejlődött ki eb­ben az országban. Ennek a csataláncnak egyik szeme most megroppant, ami azonban csak fokozott tempóra készteti az orvosszövetséget és az egyéni biztosítótársaságokat. Az állami beavatkozás szé­lesítése ellen most minden el­képzelhető erőt összefogtak. A széllel szemben, az uj idők szelével szemben, persze, nem lesz egyszerű a dolguk. Vasárnap, aug. 21-én ünne­pelték a magyarok amerikaszer­­te Magyarország első koronás királyának, Szent Istvánnak ünnepét. E napon a washingtoni ‘Szeplőtlen Foganttaás’ templo­mában alkalmi mise volt, melyet az egyház helyettes igazgatója, Rév. Lawrence Frank celebrált. A magyar szertartást Főt. Sá­tori József, S.P., Ph.D., végez­te. Főt. Viglás Gyula a Msgr. Bohm Memorial Foundation, Inc. elnöke, — asszisztált. Főt. Irányi László, S. P. volt az ün­nepség szertartásmestere. Washington magyarsága nagy számban vonult ki ez alka­lommal, amikor két kiemelkedő életű magyar katolikus pap em­léktábláját is leleplezték. Az e­­gyik lekész — akinek emléktáb­lát állítottak — Msgr. Bohm Károly, aki az első magyar ka­tolikus pap volt Amerikában. A Katolikus Magyarok Vasárnap­ja cimü újságnak is szervezője, megindítója volt és számos más kezdeményezés is nevéhez fűző­dik. A másik táblát Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása tiszteletére állí­tották fel. Mindszenty herceg­prímás, a kommunizmus eleni marc zászlóvivője, akit a sza­badságharc szabadított ki bör­tönéből 1956-ban és aki az oro­szok visszatérse után, — miu­tán hazáját és a gondjaira bí­zott nyájat elhagyni nem akar­ta, — a budapesti amerikai kö­vetségen talált menedéket. A misét követő ünnepségen Chimo Leó ügyvéd mondott be­szédet, a templom Memorial Hal-jában, majd Erotikái Béla, az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára beszélt. Utána Főt. Viglás Gyula mondotta el emléktábla-avató beszédét, mely után az egybegyűltek elénekel­ték a magyar himnuszt. Fenti képünk Főt. Viglás Gyulát ábrázolja, paptársaival az emléktáblák előtt. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Az Olimpiász szelleme megváltozott, a hideg háború egyik eszköze lett. A Szovjetunió azzal a nem is rej­tett céllal képezi éveken ke­resztül legjobb atlétáid hogy eredményeiken keresztül kom­munista bűvöletbe ejtse a vi­lágot, a vasfüggönyön innét is. Az ókori görög tornák új­kori felújításával az volt a cél, hogy a küzdő szellemet ébren tartsák a népeknek’ ezen a nagy találkozóján. Moszkva hosszú éveken figyelte — ak­kor is, amikor nem vett részt •— hogy mekkora propaganda­­eszközt jelent az olimpiász. Tudatosan, sőt nagy műgond­dal készült arra, hogy az elsők között is az első legyen. Mint tudjuk, ez sikerült is neki, jól­lehet legutóbb Melburneben a szovjet sikereket megkeserí­tette a magyar forradalom és annak számtalan kihatása. A szovjet atléta dédelgetett kedvenc a hazájában. Nemzeti kincs, amit megbecsülnek és megbecsülteinek. Jövedelme vetekszik a szintén dédelgetett legnagyobb tudóséval és mű­vészével. Egyéb dolga és gond­ja nem lehet, mint készülni a nagy tornára. Ezzel szemben, például, az Egyesült Államokban nem ter­melik ilyen melegágyban az atlétákat. Nem is élnek gond­talan életet. Rendszerint meg kell élniök a maguk embersé­géből. Az, hogy jó úszó valaki, ez a tény nem sokat hoz a konyhára. A Szovjetunióban az állami tervgazdálkodás egyik fontos része a sport, mely otthon milliók figyelmét elvon­EZ NEM BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS . . . (FEC) A Ludas Matyiből vesszük át az alábbi sorokat: “Az Utasellátó Vállalat ke­zelésében lévő hálókocsik igénybevételénél a menettérti útra különböző címen 9 forint kedvezmény illeti meg az utast, de csak akkor — és most tessék jól idefigyelni! — ha nem há­zastársával együtt veszi igény­be a szolgáltatást! A vonatkozó szabályzat gyanis kimondja, hogy házas­­társak utazása esetén nem al­kalmazható a menettérti útra vonatkozó kedvezmény. No tessék! így aztáii, mivel két személyről van szó, 18 forint többletkiadást jelent a meg­gondolatlan férjnek! Ha a szabályzat azt monda­ná, hogy feleséggel a menet­térti utazás ennyi meg ennyi százalékkal olcsóbb, megérte­ném. De azt, hogy megbírsá­goljanak valakit azért, mert hites élettársával együtt uta­zik, nem tartom összeegyeztet­­hetőnek a békés egymás mel­lett élés magasztos elvével. — Toll István, Pécs.” HAJDUDOROG ELLENÁLL (FEC) Egy nemrég mene­kült magyar, volt kisgazda mondta el az alábbiakat: — Hajduhorogon és környé­kén eddig nem erőltették külö­nösebben a kolhozositást. A pa­rasztság körében igen nagy az ellenállás. Ezt nem kis részben az is okozza, hogy a szövetke­zetek régebbi tagjainak igen rossz a soruk. Pénzt, illetve munkaegység előleget csak ritkán kapnak, aminek követ­keztében nagy a pénztelenség a tsz parasztok körében. A szövetkezeten belül állandó a veszekedés :akik kint dolgoz­nak a földeken, szidják azokat, akik nem végeznek tényleges munkát, hanem valamiféle adminisztratív feladatot látnak el (elnök, könyvelő, raktáros, stb.). “Azért nem jut nekünk semmi, mert odabenn az iro­dában elosztják és elbratyiz­­zák, amit mi megdolgozunk” — mondogatják azok, akik dolgoznak. De egyébként a munkatempló a szövetkézetben mindennek mondható, csak lendületesnek nem: éppen a tagok közötti ellentétek miatt sokszor csak nagy huza-vona után látnak munkához, de munka közben is sokszor kitör a veszekedés. A földek június­ban nagyon gyatrán néztek ki, a kukoricát nem kapálták meg rendesen, csak “megkapir­­gálták.” Az állami gazdaság földje összehasonlíthatatlanul szebb, nem is szólva a még Ha atom-háborura kerülne a sor... Ha atomháborúra kerülne a sor, Amerika atomhadereje a háború első 24 órájában 12 bil­lió tonna clinamitnak megfelelő atomrabbantást volna képes el­lenfelére zúdítani. Ez körülbelül háromezerszeresen múlná felül a második Világháborúban vala­mennyi harctéren bevetett ame­rikai hadianyagot. egyéni gazdák földjéről, mint a szövetkezeteké.” ÉLJEN A KOMMUNISTA WEEKEND! (FEC) A Hazafias Népfront nevű kommunista szervezet bu­dapesti székházában augusztus 11-én Dr. Pesta László — a rá­dió közlése szerint — “. .. tájé­koztatta a saptó képviselőit a nagy arányú társadalmi mun­kaakcióról. A lágymányosi építkezés terve ugyanis a Ha­zafias Népfront legutóbbi bu­dapesti küldött értekezletén vetődött fel. A konferencia után vizsgálni kezdték milyen lehetőségek vannak az uj lágy­mányosi kulturpark társadalmi segítséggel való megépítésére. A javaslat hisrére igen sok ke­rület, üzemeinek munkásai jelentkeztek. A felajánlásban a leginkább érinettt XI. kerü­let halad az élen. Az itt lakó dolgozók a munka hároméves iőszakára 120,000 óra társa­dalmi munkát vállaltak. A lágymányosi kulturpark egyéb­ként Budapest újabb ligete lesz, külsejében és funkciói­ban hasonlít majd a moszkvai Gorkij-kulturparkhoz. Itt kap­nak helyet a leendő budapesti nemzetközi vásár állandó csar­nokai is. Augusztus 22-én a cse­peli munkások részvételével ünnepélyesen kezdik meg a nagyjelentőségű munkát.” Eddig a rádió hir. A további­akat nem nehéz kitalálni: a budapesti polgárok “önkénte­sen,” “komrhunista lelkesedés­sel” fogják szombatjaikat és vasárnapjaikat a pártnak felál­dozni. LABOR DAY “Az emberek a mának élnek” (FEC) Egy kanadai magyar hosszú évek után hazament Heves megyer egy kis falujá­ba. Visszaérkezése után — többek között — ezt mondotta munkatársunknak: — Az emberek ma már nem alapoznak semmire, csak esz­nek és isznak. Ha szombaton bevisznek egy teherautó rako­mány sört a falu két vendéglő­jébe, abból vasárnapra már semmi sincs. Főként sört és pá­linkát isznak az emberek. Ha más nincs, megisszák a rossz minőségű bort is. Többször elő­fordult, hogy csak rum és szó­davíz volt a kocsmában. A köz­ség egyetlen mozijában szom­baton és vasárnap van két-há­­rom előadás. Ilyenkor tömve van a nézőtér, függetlenül at­tól, hogy milyen filmet játsza­nak. A község uj iskolájában televízió is van, amelynek mű­sorát a gyerekek 50 fillérért, a felnőttek pedig két forintért nézhetik meg. Magyar ipari kiállí­tás Moszkvában (FEC) Augusztus 10-én nyi­tották meg a magyar ipari ki­állítást Moszkvában, amelyet hosszú, véget nem érő tárgya­lások előztek meg. A 'szovjet szakemberek féltve vigyáztak, hogy a kiállítást látogató szov­jet lakosság azt a tapasztala­tot szűrje le, hogy egy “gyar­mati nép” kiállítását nézi, mely messze elmarad a szovjet ipar­tól. Ezért mindenféle ürüggyel igyekeztek kizárni azokat az iparcikkeket, amelyekben a magyar ipar mindig előljárt s amelyeket még a szovjet meg­szállás sem tudott tönkretenni. A szovjet vezetők külön kér­ték a magyar szakembereket, hogy a kiállításon jelentős he­lyet biztosítsanak a magyar’ szaláminak és boroknak, mert elvégre, ha ipari kiállítást is rendeznek, a látogatók erre is kiváncsiák. A híradások meg is jegyzik, hogy az utóbbi két pa­vilion rendkívül látogatott volt. Szeptember első hétfője — Labor Day — az európai nyu­gati államok május elsejei ün­nepének felel meg az Egyesült Államokban. Kevesen tudják azonban, hogy mindkettőt elő­ször Amerikában ünnepelték meg. New York városában 1882-ben volt az első felvonu­lás, amit szeptember első hét­főjén tartottak meg. Húszezer­re rugó munkástömeg tartott gyűlést a Union Square-en, ahonnan vígan énekelve a Broadway-re vonult, a zászló­kon a nyolc órai napi munka­időt követelve. A tüntetés esz­méje más amerikai városok­ban is követőkre talált és azóta szeptember első hétfőjén az egész amerikai közönség •— —- nemsak a munkások — tör­vényes szünnapot tartanak. Az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig a városok közterein nagy tömegek gyülekeznek össze és a főbb utcákon tüntető menetben vonulnak fel az ame-Az öregek orvos­­biztositása A Szenátus 91:2 arányban megszavazta az úgynevezett “Öregek Orvosbiztositása” elne­vezésű törvényjavaslatot. Az érdekes a dologban az, hogy bár a Szenátus 2:1 arányú többség­ben demokrata, mégis leszavaz­ta a Kennedy-Johnson által ja­vasolt és a társadalombiztosítás keretébe illesztett messzebbme­nő törvényjavaslatot. Vagyis a többségben lévő demokraták a kissebbségben lévő republikánu­sok mellé álltak, hogy egy de­mokrata törvényjavaslatot le­szavazzanak. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postába­­hatóságnál. rikai fizikai és szellemi mun­kások. Május első napjának a vilá­gon való első megünneplése is New Yorkban folyt le. 1886 május 1-én az American Fed­eration of Labor, az Amerikai Szocialista Párt és a Knights of Labor 30,000 tagja együttes ülést tartott. A programmon ugyancsak a kötelező 8 órai napi munkaidő törvényes kiví­vása szerepelt. Határozati ja­vaslatot is fogadtak el a gyűlé­sen, mely szerint ezután min­den május elsején tüntetést rendeznek céljaik elérésére ‘és kivívott eredményeik leszege­­zésére. Három évvel később a Má­sodik Nemzetközi Szocialista Szövetség európai kongresz­­szusa, az amerikai kiküldöttek javaslatára kimondotta, hogy május 1-ét a munkásság min­den országban meg fogja ün­nepelni, hogy ezzel a világ munkásainak a szolidaritását bizonytisák. Azóta azonban a szocialisták sajátították ki ma­guknak a májusi eszmét, míg­nem is a kommunisták tették meg ezt a napot a maguk ün­nepévé. Minthogy a legtöbb amerikai munkás ellenzi a marxizmus minden formáját, az amerikai munkások inkább Labor Day napján ünnepelnek. A napi 8-órás és a heti 40 órás munkaidő — amely 1882- ben még csak álom volt — to­vábbá a munkásság sok más észszerű követelése — azóta régen megvalósult az Egyesült Államokban. 78 évvel ezelőtt csak 45,000 tagja volt az ösz­­szes szakszervezeteknek. Ma 18 millió szervezett munkás dolgozik az országban, akik közül 13 és fél millié az egye­sült American Federation of Labor and Congress of Indus­trial Organizations tagja. A munkásság szabad szervezke­dési és kollektív szerződési jo­gát, a tárgyaló asztalok mel­lett a vállalkozókkal való egyenrangúságát és a sztrájk­hoz való jogát ma már törvé­nyek biztosítják. Minden ame­rikai politikai párt elismeri a szakszervezetek szabad műkö­désének a szükségességét. Amikor a Labor Day eszmé­je megszületett, az egész or­szágban egészségtelen, sőt élet­­veszélyes viszonyok álltak fenn igen sok gyárüzemben és em­bertelen vállalkozók tényleg sokszor kizsákmányolták az amerikai munkást. Ezeket a visszaéléseket azóta vagy a törvény üldözi, vagy a kollektiv szerződések küszöbölik ki. A tiszta munkabérek vásárló ere­je már háromszorosra emelke­dett, a reformok, amelyeket akkor a zászlókra Írtak — mint a kötelező, ingyenes elemi iskola, fokozatos jövedelmi adó — régen megvalósultak. A mi­nimális órabér, aggkori, mun­kanélküliségi és baleset-biztosi­­tás, fizetett vakációk — általá­nosak az Egyesült Államokban. Sok üzem ma biztonságosabb és egészségesebb, mint a mun­kás otthona. A magasabb élet­színvonal kivívásával az ame­rikai munkás társadalmi hely­zete is előnyösen megváltozott. A társadalmi biztosítás a kiöre­gedett munkásnak is biztonsá­got és életkedvet ad. Az amerikai demokrácia — ha'még kívánni valót is hagy hátra — bebizonyította, hogy a legtökéletesebb gazdasági rendszer a világon. American Council A VILÁG LEGMODERNEBB REPÜLŐTERE New York repülőtere, a Long Island-i Idlewild International Air­port a fenti képen látható egészen újszerű várócsarnokokkal kezd be­épülni. A TWA épülete egy ultramodern óriás-repülőgép formáját kö­veti, melynek falai, fedélzete hangfelfogó anyagokból és formában ké­szült, különös tekintettel a ma még dübörgő és rendkívül zajos jet-gé­­pekre. (Remény van arra, hogy a jet-gépek zaját teljesén eliminálni tudják s egy napon majd úgy röpködnek óriásgépeink a levegőben, mint a madár, suhanva, hangtalanul . . . Alsó képünk az épülőfélben levő TWA Passenger Terminal-t mutatja, amint a betont öntik hatal­mas tetőzetére 1961-ben lesz teljesen készen. Várótermében, mint szinházban, lépcsőzetes párnázott széksorok lesznek s a várakozók on­nan szemlelhetik a hatalmas üvegablakon át a repülőtér izgalmasan érdekes “eseményeit” < , « Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

Next

/
Thumbnails
Contents