Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-08-18 / 33. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” ft-OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY ■ ■ ■■■ 1 1.... ATOM-HAL Az Egyesült Államok csoda-tengeralattjárója, a “Triton,” a világ legnagyobb buvárhajója, amely a tengerészet történetében uj határkö­vet jelent. A 447 láb hosszú, 5,900 tonnás, két atomeröre működő mo­tor hajtásos tengeri csoda nemrég tért vissza világkörüli tenger alatti útjáról, összesen 51,400 mérföudet tett me? a föld körül és a viz színe alatt, 84 nap alatt anélkül, hogy üzemanyagot, vagy bármi mást magá­hoz vett volna ez az óriási modern “atom-hal.” A rozsdamentes acélból készült hajótest még az atomkisugárzásnak, rádióaktivitásnak is ellenáll. “SUEZ” \ Hruscsov újból Amerikába látogat, de ezúttal nem úgy ér­kezik, mint az elnök vendége. Ha igaz, akkor a szovjet delegációt vezeti az ENSz közgyűlésre, szeptemben 19-én. Addig százszor is megváltoz­tathatja mostani szándékát. Esetleg később jön, vagy talán le is tesz a New Yorkba jövetel­ről?! Minden lehetséges. A dik­tátort szeszélye vezeti, a tegnapi tervet egyszerűen felrúgja, nincs ki felelősségre vonja. De ha mégis eljönne! De ha mégis itt lenne! Érdemes lenne illő fogadtatásban részesíteni Dzsingisz Khánt, aki bizonyára alkalmasnak véli amerikai föl­dön sértegetni az Egyesült Álla­mok elnökét. Aki békéről beszél az ENSz-ben s közben háborúra gondol. Aki a belgák kitakarodá­­sát követelte a Kongóból, de harckocsikkal tiporlatta le, a ma­gyar hazafiakat. Nem tudjuk, mennyiben lehet a szabad világ érdeke, hogy Hruscsov zavartalanul élvezhes­se a legnagyobb fórumot, az ENSz közgyűlési termét? Hogy onnét sütögesse propaganda büzbombáit? S vájjon ezt türik-e majd az amerikaiak s a kelet­­középeurópai rabnépek itteni ivadékai ? Minderről érdemes volna gondolkozni. Szem előtt kell tartani ha Hruscsov három napig New Yorkban tartózkodik — ahogy pillanatnyilag tervezi, — újból megnyer egy hatalmas értékű propaganda-csatát. Öt világrész lapjai Írnak majd erről a láto­gatásról, közük az elmondott be­szédeket. Az Egyesült Államok elnöke nem fogadja ugyan a szovjet diktátort, de kénytelen megen­gedni, hogy Amerika földjére lépjen. Békéről énekel majd, de szivé­ben csak gonosz szándék lesz, mert ennek az emberbőrbe bujt fenevadnak nincs más a bense­­jében. Vájjon ölhetett kezekkel néz­zük a garázdálkodását? Kölcsönhöz jutni újból könnyebb, a kormány igy akar friss vérkeringést vinni a gazdasági életbe, amely valame­lyest lelanyhult az utóbbi idő­ben. Szakértők szerint szeptem­berben megélénkül minden, a ka­rácsonyi vásár jobb lesz, mint valaha is volt. Persze, sok min­den függ attól is, hogy ki nyeri meg a novemberei választást. A nagy tömegek egyelőre bizalmat­lanok, mint minden választás előtt szokott lenni. De csak át­menetileg. A most ülésező kongresszus valószinüleg $1.15-ben állapítja meg a minimális órabért s meg­szavazza az öregek orvosi gon­dozására vonatkozó törvényja­vaslatot is. Ez utóbbi körül ke­mény harc alakulhat ki. A hon­atyák egyrésze szeretné “felhi­­gitani” a törvényjavaslatot, má­sok pedig szeretnének alaposabb gondoskodást iktatni törvénybe, mint amennyit a javaslat Ígér. Ez a törvényjavaslat minden­féleképen nagy lépés a kisember védelmére. Mint ahogy az volt a most negyedszázadós Social Se­curity is. A kormány igyekezete arra irányul, hogy a választások idejre a lehető legjobb gazdasági körülményeket teremtse. így, szorgalmazzák az uj házak épí­tését, javítják a kereskedelmi ki­­vtelt és több pénzt költenek hon­védelemre. Mindez szépen szóló muzsika a munkástársadalom­hoz. Közben pedig a két párt össze­csap, minden nap erősebben. A csata a kongresszusban a legéle­sebb, a törvényhozás rovására. Már nem az a fontos, hogy a rö­vid ülésszak során jó törvénye­ket hozzanak, hanem ez: melyik párt látja előnyét ennek, vagy annak a törvénynek? Tisztelet illesse azokat az amerikaiakat, akik megalkották az Uniót s ennek életét alkot­mányban biztosították. S tisztes­ség illesse a következőket is, akik csiszolgatták az első müvet: nagyobbitották az országot, mó­dosították az alkotmány egyes szakaszait. De, úgy hisszük, az alkotmá­nyon még volna tennivaló. Nem volna mód arra, hogy a játszado­zást a törvényekkel lehetetlenít­se az alkotmány? Elvégre az or­szág rovására megy. Miközbe Hruscsov leskelődik a kapuk előtt. A vallás ellen (FEC) Magyarországon a kommunista párt szívósan foly­tatja vallásellenes munkáját. Az első feladat a pártot megtisztí­tani a vallásos elemektől, majd azután jön a második csoport a pártonkivüli, de fontosabb be­osztásban levők. A “Zalai Hír­lapban” megjelent cikk igy ösz­­szegezi a párt álláspontját a val­lásos kommunista tagokkal szemben: “. . . megállapítjuk, a kommu­nista nem lehet vallásos, nem tarthat egyházi esküvőt, gyere­két nem járathatja hitoktatásra, nem bérmáltathatja és nem ve­het részt egyházi szertartáso­kon. A párton belül a vallás nem magánügy. S hogy ma még meg­lévő vallásos előítéleteket leküzd­­hessük, a felvilágosító, nevelő­munka mellett személyes példa­­mutatásra van szükség. A fej­lett párttagoknál e területen nincs is gond, s ha az idealizmus ellen a rendelkezésre álló eszkö­zökkel harcolunk, elérjük, hogy nem mondhatják párttagjaink­ra : vizet prédikálnak és bort isz­nak. Ennek bebizonyítására nap­jainkban is mindenkor lehetőség van.” Laosi katonatisztek lázadása Laos népe, amely egyre küzd az ország nyugati részein erő­södő kommunista felkelés ellen — amelyet természetesen a szomszédos é s z a k v i etnámi kommunisták szítanak állandó­an — augusztus 9-én reggel ar­­ról értesült, hogy hadseregük vezetői puccs utján háziörizet­­be vették a laosi kormány tag­jait. Saigoni jelentés szerint a Vientiane rádió azt sugározta, hogy a felkelők megígérték, hogy Laos királyság politikai semlegességét fenntartják. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtéval — a lapot! Ha ezt a nevet halljuk, vagy írásban látjuk, összeszorul az ajkunk, keserűséggel telik meg a szivünk, nekünk, magyarok­nak . . . 1956 októbere óta Suez, a szuezi-csatorna neve és emléke szomorú a számunkra, mert emiatt az átkozott csa­torna miatt, az efeletti vesze­kedés miatt hiúsult meg Ma­gyarország tízmilliónyi rab né­pének felkelése; a Szuezi-csa­torna ügye és bonyodalma volt az oka annak, hogy elbukott a magyar szabadságharc 1956 novemberében, mert a szabad világ nem sietett a segítsé­günkre. Szuez ügye fontosabb volt a világnak, mint a szegény “láncát letépve síkra lépő” rab magyar nép sorsa, jövőja. Ang­lia elindította flottáit, katonáit Suez felé, Amerika csatahajót, repülőgép-anyahajét sétáltatott a Földközi tenger keleti part­jai közelében, Egyptom őrjön­gött, az arabok ordítottak . . . a Szuezi-csatorna volt a nagy tét, itt volt a nagy “showdown” 1956 októbere végén, novem­bere elején és hiába csinált a magyar nép olyant, aminek ámulatán tátva maradt a világ szája és amire a “hősiesség” szó még csak sejtetésre se elég i- . . az amerikai “flat-top”-ok nem sétáltak be az Adriára, Nyugat nem küldött érdemle­ges biztatást, segítséget a ma­gyarnak . . . s elbukott a sza­badság lobogója ... A világ szégyene marad időtlen-időkig az, hogy 1956 októberében Su­ez fontosabb volt, a kereske­delmi és gazdasági érdekek sú­lyosabban estek a latba Suez­­nél, mint egy nemzet szabad­ságának az ügye! Honnan jutott most eszünk­be Szuez? Onnan, hogy olvas­tuk valahol, hogy a csatornát ki fogják mélyíteni, szélesíteni, hogy egészen nagy, 45,000 ton­nás hajók is átkelhessenek majd rajta. S a 101 mérföld hosszú viziut kimélyitésével 10 százalékkal több jövedelem­hez jut a csatorna vezetősége. Fontos “biznic” ez, a csa­tornát birtokukban tartók szá­mára, de 10 közül hány ember tudná megmondani hirtelen azt, hogy ki tartja birtokában ezt a csatornát? Kinek jelent több jövedelmet a kimélyités? Az angoloknak? Az Arab Köz­társaságnak? Azt tudja ugy-e mindenki, még az elemí iskola^ gyerek is, hogy a magyart, azt a tízmilliónyi népet az orosz tartja birtokában, a hatalmas Szovjet szipolyozza, tartja rab­bilincsen. S ha ettől a rabbi­lincstől önszántából szabadulni akar, nem akad senki, aki se­gítségére siessen. Mert a “biz­nic” fontosabb! Szuez! Kimélyitett csator­na! Mire egészen elkészülsz, lesz-e szabad világ, amely hasznodat vegye? Nem adta-e meg az árát ennek a csatorná­nak máris túl nagyon a világ? Rossz helyre lőtt a vadász... Regina Sasketschawanban egy kanadai vadász, nem tudni mily okból, belelőtt egy lakatlan házba. A ház nem volt teljesen üres: hat és fél láda dinamit volt elraktározva benne. A golyó tál Iáit, a dinamit felrobbant és a vadász, három társával együtt elpusztult a robbanás következ­tében — jelentette a kanadai csendőrség. KÖSZÖNÖM NÉKED Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! Meg akarom fogni a kezedet! A kezedet, mely két kezem fészkében, fehér fióka, sokszor remegett. Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! A szemedet még nézni akarom! A szemedet, mely — alig, hogy megláttam — égő napom lett, fénylő csillagom. ti Ne menj el! Fordulj még egyszer vissza! Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád! Egy szót, melyet, ha elmentél, a lelkem vak csöndjében majd visszhangoz tovább. | u 1 Ne menj el igy! Fordulj még egyszer vissza! Egy szó engem is kínoz, fojtogat! Valamit én is mondani szeretnék! Valamit még! . . . Már nem lehet sokat.-- f T Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék. A bánat bennem szebb, mint az öröm . . . Ezt a szomorú, nem rég nyílt szerelmet köszönöm Néked . . . Nagyon köszönöm. A német autógyár­tás második helyen áll Kölni hir szerint Nyugatné­metország 1959 első felében sze­mélyautógyártásban világvi­szonylatban a második helyre került. A kölni Iparintézet ki­mutatása szerint a nyugatnmet szövetségi köztársaság 1959 ja­nuártól júniusig 51,400, Anglia 570,400, Franciaország 565,800, Olaszország pedig 225,900 sze­mélyautót gyártott. Amerika ter­mészetesen vezet: abban az idő­szakban 3 millió 300 ezer sze­mélykocsit készített. Nyugatnémetországban most több, mint 3 millió 200 ezer sze­mélyautó van forgalomban. A- merikában, több mint 57 millió, az egész világon pedig összesen több, mint 86 millió. “... Valóságos cirkusz ez” (FEC) Egy baranyai kisgaz­da leveléből közöljük az alábbi sorokat, minden Változtatás nél­kül : “. . . kedvesem, mit vergődünk és dolgozunk, de próbálnánk nem dolgozni . . . Amióta hazajöttem a kórházból, portás lettem, de nem nekem való, mert igen so­kat követelnek azért a kevés fi­zetésért, igy otthonról kell pótol­ni, hogy valamennyire meg le­hessen élni. Itten már termelő­szövetkezeti minden, aki tud, az menekül. Olyan jó itten, hogy egy deka húst nem kapsz, csak betegnek van, aki kórházban van . . . nálunk mindenkinek be kellett lépni a termelőszövetke­zetbe, azért van ilyen jó módunk ... nincs iragolm, kipusztul a ló, a disznó. Egy pár kis hat-he­tes malac 700-800 forint . . . tengeri 300-350 egy mázsa. Ö- röm nem itt lenni . . .ígéret, ver­seny, terv, békegyülés, mozi, muzsika, társadalmi ingyen munka, stb. bőven van. Igazat tévedésből sem hall az ember, de mindenkivel törődnek. Valósá­gos cirkusz ez. Reggel minden­kinek fel kell kelnie ha csak él, a piciket viszik a bölcsödésbe, másik kicsit a napközibe, az is­kolába, óvodába, a többi jó nép pedig dolgozni. Mindenki huzza az orrát a földön, nem törődnek semmivel, a népnek nem kell semmi, de nem is igen dolgozik. A községben 20-30 ember van, akik élnek, a többi sir, de azért szeretnék, ha jó pofát vágna az ember; no de elég ebből ... a bor drágább lett, igy most már a legygyengébb italt fogyassza a jó nép, a pálinkát. . .” IGY ÉLNEK A BEREG­SZÁSZIAK Egy budapesti értelmiségi be­regszászi rokona nemrég Buda­pestre látogatott. A beregszászi rokont elképesztette a budapesti “luxus.” Beregszáz 40,000 lako­sa éhezik. Villamos áramot csak kétszer hetenként kapnak és ak­kor is csak este tízig. A bereg­­száczi kórházban villanynélküli napokon gyertyafény mellett operálnak az orvosok. A város magyar, rutén és orosz lakossá­ga nem érintkezik egymással. Beregszászon nincsen egyetlen egy eszpresszó sem. Az iskolák télen fütetlenek. A beregszászi rokon 12 kiló kenyeret s 5 kiló cukrot vitt magával haza Buda­pestről. THURSDAY — 1960. AUGUSZTUS 18 HUSZONÖTEZER DOLLÁR “Mellon Foundation” fejedelmi adománya a Bathlen Otthon építési alapjára Néhai való jó Bethlen Gábor, Erdély fejedelme, amikor sok veszedelmen átment kis orszá­gát a tudomány és a műveltség terén is emelni akarta: nem ta­nácskozott ország gyűléssel, nem ülésezett ezzel, vagy az­zal a bizottsággal. Pénze volt bőven, a szükséget látta s erre minden teketória nélkül meg­alapította a gyulafehérvári fő­iskolát, ami az ő idejében egye­temi színvonalú volt. A jó erdé­lyiek nem akadékoskodtak. Boldogan vették tudomásul, hogy a feje'delem számukra is­kolát fundált. Mi másképpen intézzük a dolgainkat. Ha történetesen akadna egy-két bőkezű ameri­kai Bethlen Gáborunk, aki lát­ván a mi sokféle szükölködé­­sünket a maga költségén, mondjuk, kollégiumot, főisko­lát alapitana számunkra, abba minden további nélkül bele­mennénk. Talán még azt is megállanánk, hogy nem kriti­zálnánk agyon. De amivel egyelőre itt Bethlen Gáborunk nincs s ha valami hiányon aka­runk segíteni, azért nekünk sokunknak kell áldozatot hoz­ni, igy a mi dolgaink menete kissé bizony lassú és nehézkes. arról van szó. Ötvennégy évvel ezelőtt feszegettük először, hogy nem ártana, ha felven­nénk a gondját a sok emberpa­lántának, akiknek a kenyérke­resőjét megölte, vagy nyomo­rékká tette a kohó, meg a bá­nya. Tizenöt esztendeig tana­kodtunk, amig végre — egy híján 40 évvel ezelőtt — meg­nyitottuk számukra a ligonieri Otthont. Az öregek dolga sem ment sokkal könnyebben. Ott is igen sokat tanácskoztunk, amig végre az ő fejük felé is fedelet tudtunk szerkeszteni. így hát a lassúsághoz hoz­zászoktunk s nem mondom: nem árt, mert a hamari munka sohse volt jó. De nem is hasz­nál. Itt vagyunk például a mos­tani dolgunkkal. Élemedett atyánkfiáiról jelenleg két épü­letben viselünk gondot. A kettő közül az egyiken túlfutott az idő, a másik pedig létszámunk­nak legfeljebb csak a felét tudja befogadni. A bajon csak az építkezés segíthet. Ezt tud­juk. De ez az építkezés sok­kalta nagyobb méretű, mint bármelyik, amit eddig lebonyo­lítottunk. Legalább 80 férőhe­lyet számítunk biztosítani és mert jót, szépet, mindenben ki­fogástalant akarunk építeni: az bizony pénzbe kerül. Leg­alább $400,000-ba. így hát nem csoda, ha az Otthon gaz­dái, sáfárai, támogatói jól meg­fontolják a dolgot. Azután a mi esetünkben az állammal is számolnunk kell. Szeretetintézmény lévén, álla­mi szabadalom-levéllel: a ha­tóságok mondják meg, hogy mint építkezhetünk, mi min­denről kell gondoskodnunk ah­hoz, hogy az Otthon a legké­nyesebb kivánalmaknak is megfelelhessen. Akinek állami hivatalokkal már volt dolga, az jól tudja, hogy ezeket a hivatalokat nem igen lehet megvádolni azzal, hogy tulgyorsan intézkednek. Áll ez a mi esetünkre is. Jó hosszú időbe telt, amig az épít­kezési terv megjrt minden hi­vatalt. Mikor aztán a terv hivatalos példányára rákerült minden pecsét, bekértük az árajánla­tokat. Kaptunk is több mint egy tucatot, de mert az aján­latok gondos átvizsgálása után bizottságunk úgy találta, hogy magán a terven való változta­tás nélkül az építkezési kiadás­nál lényeges megtakarítás esz­közölhető: ilyen irányban tett intézkedést. Ha már eddig vár­tunk, még egy hónapot kibí­runk, annál is inkább, mert a $400,000-os keret megőrzése kívánatos. Nőnemen levő nagyjaink kö­zött volt egy bizonyos Bodóné nevű hölgy, aki igen szeretett mellébeszélni a dolgoknak. En­nek az írásnak a tetején valami $25,000 van. Mikor kerül már rá a sor? De hiszen pontosan arról beszéltünk eddig is. Ugyanis mióta egy Montecuccoli nevű osztrák generális felfedezte a spanyolviaszkot — azt neveze­tesen, hogy a háborúhoz három dolog szükséges, tudniillik: pénz, pénz és pénz — áll ez a nagy bölcsesség az építkezésre is. Ahhoz is három dolog szük­séges: jó amerikai dollár. Gyűjtési akciónk megindítá­sával nem volt baj. Megkezd­­idejében.~jCsak éppen az­zal is lelassultunk, mint a ter­vek tető alá hozatalával. Pedig most már igazán szükség van a pénzre. S milyen áldott az Isten, hogy pontosan akkor se­gít és pontosan olyan forrás­ból, amire sokan nem is gon­doltak. Julius 8-án a Richard King Mellon Foundation-tól építési alapunk 25,000, azaz huszonötezer dollárt kapott! Tudtunkkal ez az első eset, hogy olyan vagy hasonló célra, mint amilyet Otthónunk képvi­sel, magyar intézmény ilyen je­lentős amerikai támogatást nyert. És hozzá minden kikö­tés nélkül. Ha az országosan ismert Mellon család egyik kiváló tag­ja nevét viselő alap szükséges­nek tartja aggmenházunk ki­építését, ha azt olyan fontosnak tekinti, hogy arra $25,000-t kiutalt, még fontosabbnak kell tartanunk azt nekünk, magyar htterü, vagy magyar származá­sú amerikaiaknak. Ez a ragyogó amerikai pél­da követőkre vár s amikor szi­vünk szerint megköszönjük a Mellon Alap fejedelmi adomá­nyát, bizonyosra vesszük, hogy legközelebbi Írásunknak ma­gyar név fog adni díszt és ma­gyar áldozatkészség értéket. DARÓCZY SÁNDOR Még ők tiltakoznak (FEC.) Mint ismeretes Heidt Károly nyugatnémet állampol­gárt “kémkedésért” juüus 27-én Budapesten elitélték. A magyar­országi külügyminisztérium au­gusztus 5-én tiltakozó jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségé­hez, amelyben tiltakozott Heidt Károlynak “az amerikaiak ja­vára történt kémkedése miatt.” Azt már nem közli a jegyzék, hogy ki volt jelen a tárgyaláson, Heidt Károly szabadon válasz­tott-e védőt, volt-e lehetőség a megvádolt melletti bizonyítékok felsorakoztatására. Kik voltak a “bírók” és milyen bizonyítékok alapján Ítélték el Heidt Károlyt, Vegyük csak a ligonieri .Bethlen Otthont, mert hiszen Ltük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents