Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-06-30 / 26. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 26. SZÁM ' PASSAIC, NEW JERSEY __________________________________________THURSDAY— 1960. JUNIUS 30 Emberfeletti embert követel a Fehér Ház elnöki szé­ke. Olyan embert, aki a világ legjobb külpolitikusa, ismeri a különféle országok belső erővi­szonyát, a hátsó mozgató ru­gókkal együtt. S egyben belpo­­litikust, aki el tud igazodni a két nagy párt. szövevényes ügyeiben, naponta változó küz­delmüket megérti s a kellő pil-Julius 10-én: Magyar Református Nap Az idei Magyar Református Nap 8 egyházközség közös ren­dezésében julius 10-én, vasár­nap lesz a Farcher’s Grove­­ban, Springfield Road, Union, N. J.-ben (a 22-es utón a “Fl’agship”-től nyugatra mint­egy fél mérföldnyire van a Springfield Road, ahol már kis magyar és amerikai zászlók fogják jelezni az útirányt). Reggel 10 órakor angol-ma­gyar nyelvű kulturális prog­ram lesz, 11 órakor szabadtéri magyar-angol i s t e ntisztelet, déli 12-től 2-ig ebédidő, dél­után 2-től kezdve műkedvelő előadás, ének, zene és sport­­jrogram, délután 3 órától kezd­ve pedig zene, tánc, kellemes további szórakozás. Hidi Ká­roly jónevü zenekara muzsi­kál. Finom magyar ételekről és italokról gondoskodik a rende­zőség, nyolc magyar reformá­tus 'egyházközség legjobbjai­­ból alakult nagybizottság. Az idei Magyar Református Napot a következő egyházak rendezik közösen: Elizabeth-i, P’ranklin-i, Manville-i, Ne­­wark-i, New Brunswick Somer­set Utca-i, Trenton-i, Wood­­bridge-i és Yonkers-i. A rende­zésben résztvevő egyházak elöljáróinál és lelkészi irodái­ban kaphatók a csekély 1 dol­láros belépőjegyek. (Minden résztvevő egyház az általa el­adott és felhasznált jegyek árát saját pénztárában tartja meg, te hát érdeke az egyhá­zaknak minél több jegyet elad­ni előre!) Mint minden évben, az idén is nagy várakozással tekint a magyarság ez elé a Magyar Református Nap elé, amely közeli és távolabbi vidékek ma­gyarjainak kedves találkozó alkalma szokott lenni kint a jó Isten szabad ege alatt, szép helyen, kéllemes környezet­ben. Julius 10-én már kora reg­geltől kezdve, Is'tennek tetsző szórakozási alkalma nyílik mindenkinek a Union, N. J.­­ben levő Farcher’s Grove-ban, ezen a gyönyörű piknikhelyen, ahvá nem nehéz eltalálni. Köz­ponti fekvése révén alkalmas ez a hely úgy a keleti irányból oda igyekvőknek, mint a nyu­gati irányból jövőknek. New­­arkról a Somerset Bus Co. au­tóbuszai óránként, minden óra előtt 5 perccel indulnak a Broad St.-ről, a Washington Parktól. A Flagship-en túl egy fél mérföldnyire kell leszállni az autóbuszról a Springfield Road-nál, Unionban. Keleti irányból jövők is könnyen meg­találják a helyet. Készüljünk s legyünk ott a Magyar Református Napon va­sárnap, julius 10-én 1 lanatban és mértékben lép köz­be, ha az ország legmagasabb érdekei úgy kívánják. A Fehér Hz urának elvben a legjobb katonának kell lennie, elvégre ő az amerikai haderők legfőbb parancsnoka, ő dönt a béke és háború kérdéseiről és lehet, hogy eljön az idő, ami­kor egyetlen perc alatt hatá­roznia kell: melyiket választ­ja? De tehetséges közgazdász­nak is kell lennie, elvégre az amerikai dollár jövője rajta múlik; elvárják tőle, hogy a pénz vásárló erejét, ügyes sakkhuzások révén, növel je,­­miközben csökkenti az adót, a nemzeti és egyéni jövedelme­ket gyarapítja. Mindezt elvárják, elvárjuk tőle. Legalább ennyit. És ezen felül még sok mindent. Legyen kiváló szónok és mindig mond­ja azt, ami tetszik, mert az amerikai állampolgár idegeit még az elnöknek sincs jogában kikezdeni és sorvasztani. Az amerikai alkotmány úgy rendelkezik, hogy minden külpolitikai kérdésben az el­nök és csakis az elnök dönt. Ezt a jogát senkire, soha rá nem ruházhatja. Jóllehet az alkot­mány nem mondja ki, de elvár­ják tőle, hogy a többi, néha egészen jelentéktelen kérdé­sekben is ő döntsön. Hogy úgy mondjuk, a szeme legyen rajta mindenen, elvégre ez a köteles­sége. Nyugateurópai barát aink mondják, hogy az ottani népek is nagy figyelemmel kisérik az amerikai elnökválasztás előjá­tékait. Azt mondják, hogy el­végre az amerikai elnökválasz­tás nem az Egyesült Államok belügye. Az egész szabad világ ügye, mert a mindenkori Fehér Ház ura egyben a világ szabad népeinek is a vezetője és a rab népek reménysége. Ha igy van — és igy van! — akkor nagyon megfontoltan, a legnagyobb k ö r ü lt ekintéssel kellene az elnököt megválasz­tani. Ám, az átlag szavazó pol­gárt nem vezetik eféle meg­gondolások. Az elnökvárandó­sok közül arra adja a szavaza­tát, akinek az arca jobban tet­szik. Lesz olyan elnökjelölt, aki esetleg a hajviselete miatt nem kap elég szavazatot. De az is lehet, hogy éppen amiatt sokat kap. Tehát mindenben és mindennek az ellenkezője is bekövetkezhetik. Esetleg az is befolyásolhat­ja az elnöki szavazást, hogy valahol elvezetik-e, vagy nem vezetik el az utat, épitenek-e a helyi tűzoltóságnak tornyot, vagy nem. Az amerikai szavazók nagy többségp éppen csak azt nem mérlegeli, hogy valóban em­berfeletti ember-e a jelölt, vagy nem? Képes lesz-e nem­csak Amerika, hanem az egész világ vezetésére? Mindez nem fontos. Esetleg az a döntő, hogy tud-e meg­nyugtatóan mosolyogni? Ha nem, jó pár millió szavazattól elesik. Egyelőre még nem tartunk a szavazásnál, csak a jelölésnél. Még alig pár nap és összeül a két nagy párt országos gyűlése, hogy megke­resse azt az embert, aki meg­­(Folyt. a 3-ik oldalon) A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT 1776. julius elsején az angol flotta vörösruhás katonáit Howe generális a new yorki partra tette. Ugyanakkor 90 mérföldnyire onnan, Philadel­phiában az amerikai Continen­tal Congress vitatkozott a vir­­ginai gyarmat javaslata felett, mely szerint “az egyesült ame­rikai gyarmatok ténylegesen és jogosan szabad és független államok.” A javaslatnak julius 2-án történt elfogadásával az ame­rikaiak függetlensége jogerőre emelkedett, a két nappal ké­sőbb jóváhagyott függetlenségi nyilatkozat ennek a határozat­nak a világ előtt való megindo­kolása volt csupán. A massachusettsi John Adams vezérlete alatti sza­badsághősök már julius elsején este szereztek többséget és mi­kor julius 2-án George Wash­ington hírnöke a New York elleni támadás részleteit nyil­vánosságra hozta, a még kétel­kedők és habozok is a javaslat mellé állottak, úgy hogy a 13 gyarmat határozatát egy­hangúlag fogadták el. “1776. julius 2-a — irta John Adams nejének, Abigail­­nak — legnevezetesebb nap lesz Amerika történelmében. Bizonyos vagyok abban, hogy késői nemzedékek is lelkesen Dr. Séllyei F. Lajos Séllyei F. Lajos, Perth Am­boy város magisztrátusa (bírá­ja) és felesége életük egyik na­gyon boldog napjának köny­velhették el junius 16-át. Leg­idősebb fiuk: Ifj. Séllyei F. La­jos a. Philadelphiai Hahne­mann Medical College-ben ak­kor kapta meg sokévi tanulásá­nak szép eredményét: orvosi doktorátusát. Séllyei F. Lajos, II, a Perth Amboy High School elvégzése fogják ünnepelni ezt az évfor­dulót.” Julius 3-án kezdődött meg a vita a függetlenségi nyilatko­zat körül, amelynek szövegét Thomas Jefferson szerkesztet­te, hogy megmagyarázza az egész világnak, miért kellett az amerikai függetlenséget ki­kiáltani. Julius 4-én történt azonban a végső szavazás. A kiküldöttek, nem a saját sze­mélyükben, hanem a gyarma­tok nevében egyhangúlag ma­gukévá tették a történelmi ok­mányt. A nemzet a Declaration of Independence megszavazá­sát julius 4-én ünnepli meg ju­lius 2 helyett, amikor magát a függetlenséget kiáltották ki. E napon azonban csak John Hancock, a Continental Con­gress elnöke irta alá tényleg az okmányt, hogy az aktust “hi­vatalossá” tegye. A Kongresz­­szus többi tagjai — 56 férfi összesen — csak későbben, de valamennyien augusztus 2-ka előtt látták el azt kezeirásuk­­kal. Az okmány cime: Unani­mous Declaration of the Thir­teen United States of America. Itt szerepelt először országunk hivatalos neve. A történelmi esemény emlé­kezetére az első ünnepség már 1776 julius 8-án folyt le, az el­fogadást követő első hétfői na­pon, amikor is az Állami Épü­let kertjében, Philadelphiában felolvasták az okmányt a pol­gárok, harangzúgás és katonai parádé közepette. Julius 4-én tehát nemzetünk születésnapját ünnepeljük és bár az eredeti napon nemcsak örömhírek jutottak a nemzet­­alapitók tudomására, a szüle­tésnap örömünnep, amelyet mindenki vidám szórakozással töltsön el. De ha külföldre írunk beszámolót, jelezzük azt is, hogy julius 4-én az ameri­kai nép jogainak kinyilvánítá­sát ünnepeljük, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulás­hoz való jogait. American Council Engesztelő magyar zarándoknap Doylestownban A Pálos atyák a doylestowni “Czestochowai Madonna” kegyhelyükön a szokásos évi engesztelő magyar zarándok­napot az idén augusztus 14-én tartják meg a Nagyboldogasz­­szony tiszteletére. Ezen a na­pon — mint az előző években is — több ezer magyar közös imádságban és engesztelésben könyörög a Nagyboldogasz­­szonyhoz Magyarország sorsá­nak jobbrafordulásáért és a vi­lágbékéért. Az ünnepségi rend­ről később közölnek részlete­sebb tájékoztatást. Az egyházközségi egyletek vezetői már most közöljék a ta­gokkal a magyar zarándok­napnak a fenti időben való meg tartását, jll. buzdítsák őket az azon tárasulatilag, vagy egyé­nileg való részvételére. A kö­zös Engesztelő Magyar Zarán­­déknapra minden magyart sze­retettel meghívnak a P á lo s atyák. Érdeklődni lehet: Pálos Atyák Kolostora (Pauline Fa­thers Monastery), P. O. Box 151, Doylestown, Pa. Tele­phone: Fillmore 9-4427, vagy Fillmore 8-4882. Elvégezte a közép­iskolát DIÉNES M. MÁRIA lapunk szerkesztőjének, Dié­­nes I. Lászlónak és feleségének legidősebb leánya sikeresen el­végezte a Metuchen High School-t, ahol a múlt hét szer­dáján tartották meg az ünne­pélyes diplomakiosztást. Diénes Marika az Ohio Uni­­versity-n fogpa az ősszel tanul­mányait folytatni, Athens, Ohioban. HÍREK RAB - MAGYARORSZÁGBÓL DR. SÉLLYEI F. LAJOS után a Georgetown Egyete­men folytatta tanulmányait Washingtonban, az ország fő­városában, majd a philadel­phiai orvosegyetemre iratko­zott be s állandóan a jó előme­neteld diákok közé tartozott. Tagja volt a Phi Chi Fraterni­­ty-nek. Nős, egy 6-éves fiacská­juk van, 'Louis F. Séllyei, III. “Intern” évét a floridai St. Pe­­tersburgban, a Mt. Park Hos­­pitalban tölti ki és a sebészor­vosi pályán specializálja ma­gát. Gratulálunk és sok sikert, szerencsét kívánunk Ifj. Séllyei F. Lajos doktor urnák, drága jó szüleinek pedig e helyről is egy meleg, barátságos, “kéz­­szoritással” mondjuk el azt, aminek elmondását a szív dik­tálja. A jó Isten megáldotta őket, mert szép családot nevel­tek, Istennek, hazának, szülei és embertársai szeretetének és megbecsülésének nevelték fia­ikat! HOVÁ VISZIK AZ URÁNIUMOT? (FEC) A magyar forrada­lom óta sokféle hir keringett a magyarországi uránium lelő­helyekről. Megbízható hirek szerint a szovjet-uránium­­szakértőket nagymértékben ér­dekelték a magyar lelőhelyek és Magyarországon gazdag le­hetőségekkel számoltak. A “Társadalmi Szemle” má­jusi számában egy cikk jelent meg “a magyar-szovjet gazda­sági kapcsolatokról,” amelyből nem nehéz kiolvasni, hogy a Szovjet a magyar urániumot is kézbevette. A cikk többek kö­zött ezeket közli: “A hazai uránium geológiai felkutatásá­ban és felmérésében, a bányá­szat megszervezésében sokat köszönhetünk szovjet szakem­bereknek, akik magyarokkal együtt megvetették ennek a fi­atal uj iparágnak: az alapját.” A cikk azután dicséri a szovjet kölcsönöket, de arról már hali­ga, hogy ezek kamata fejében oda kellett és kell adni a ma­gyar ipari termékek javát, de az urániumot is. MIT JELENT KÁDÁR AM­NESZTIÁJA A VALÓ SÁGBAN A Basler Nachrichten beszá­molt egy Budapestről nemrég érkezett tudósítónak a ma­gyarországi amnesztiával kap­csolatos benyomásairól. Ezek szerint a politikai foglyok nem egészen öt százalékát érinti csak az amnesztia. A rosszhi­­rü recski és kistarcsai interná­lótáborokat a rezsim julius el­sejéig fel akarja oszlatni. A tu­dósító szerint az internáltak legnagyobb részét u. n. “neve­lőtáborokba” akarja a Kádár rezsim thelyezni. Ilyen “neve­lőtáborok” az ország uránium AMERIKAI VENDÉGEK PESTEN Irta: KLAMÁR GYULA (Becs) Egy ismerősöm nemrégiben New Yorkból Bécsbe jött és mesélte, hogy a Queen Eliza­beth hajó szinte majdnem felé­ben magyarokat szállított Eu­rópa felé. A kapitány azt mon­dotta, hogy már vén tengeri ró­ka, de soha ilyent nem látott, hogy egyetlen nemzetiséghez tartozók — persze, kivéve az angolszászokat — annyira megtöltsenek egy luxushajót. Hja, a magyarok hazaszerete­te páratlan, legfeljebb a len­gyeleké vetekszik vele, a töb­bi náció nyomukba se jöhet. Ez a nagy vándorlás akkor indult meg, amikor az Egye­sült Államok elhatározta, hogy nem üti bele többé az útleve­lekbe azt a bélyegzőt, amely szerint az útlevél a világ min­den részébe érvényes — Ma­gyarország kivételével. Mind­azok, akik hosszú idő óta vár­ták ezt a pillanatot, most meg­váltják hajójegyüket és elutaz­nak rokoni látogatásra Buda­pestre, megnézik egy füst alatt a Balatont, a Mátrát és a Mar­gitszigetet, persze a Várat is és Budát, azonkívül egy-két vi­déki várost talán s megállapít­ják: ahhoz képest, amit Ma­gyarországról és Budapestről az utóbbi esztendőben gondol­tak vagy olvastak, az ország és a főváros sokat fejlődött. Azt is megállapítják, hogy a ma­gyar hatóságok mindenütt igyekeztek a kedvükben járni és még a hazai rokonok szájá­ból sem igen hallottak pa­naszt. Szóval Amerikába visszaté­résük után hajlandók lesznek — ha nem is éppen Kádárék propagandistájává lenni — de másképpen nézni a magyar kérdést és ennek megfelelően beszélni róla baráti, ismerősi körben. Az ilyen jóhiszemű, de vas­függöny mögötti világban já­ratlan turisták számára szeret­nék egyet-mást elmondani. Nem azzal a céllal, hogy visz­­szatartsam őket az utazástól; elvégre menjenek, látogassa­nak haza, öleljék meg szülei­ket, testvéreiket, rokonaikat, sütkérezzenek a múlt emlékei­ben — ezzel még senkinek sem ártanak. Csak azt ne gon­dolják, hogy a kommunisták valóban olyan szeretettél van­nak eltelve irányukban, aho­gyan mutatják. A kommunisták halálos el­lenségei a kapitalistáknak, A szemináriumok alaptételé min­dig is az volt, hogy a két világ közötti béke csupán “tartós béke” és nem “örök béke.” A két világ ellentéte — vallják a kommunisták — kibékíthetet­len, mint ahogyan nem fér ösz­­sze tűz a vízzel, farkas a bá­ránnyal. (Persze, a “farkas” a kizsákmányoló kapitalista.) A tartós béke pedig addig tart, amig a Szovjetunió és a vele egyesült szocialista országok annyira meg nem erősödtek, hogy saját Jétük veszélyezteté­se nélkül harcba szállhatnak a kapitalizmus végleges legyő­zésére. Addig “békés együttélés” van, amely azonban nem je­f és szénbányái mellett működ­nek, ahol máris rengeteg fo­goly végez kényszermunkát. Az amnesztiarendelet teljesen elfeledkezett a Szovjet-Unióba és Vörös Kínába deportált sza­­(Folyt, a í-ik oldalon) lenti az elvek feladását. A vas­függöny mögötti világnak min­denekelőtt időre van szüksége, mert előbb el kell jutnia oda, ahol már régen állanak a fej­lettebb kapitalista országok. Utói kell érni őket; e cél érde­kében kereskedni kell velük, mert szükség van nyersanyag­ra, műszaki tapasztalatra és a nyugati világ haladottságára, amit egyszerűen — időt és fá­radságot megtakarítva — át lehet tőlük venni. És szükség van a valutájuk­ra is, mert enélkül nem boldo­gulhatnak a világpiacon. Ez az érem egyik oldala. A hazai utazásoknak van azonban egy mellékterméke is, amelyet szintén nem lehet le­becsülni. És ez a propaganda­lehetőség. A kommunisták még nagyobb fontosságot tulajdoní­tanak a propagandának, mint az amerikaiak, akik pedig ma­guk is tudnak egyet-mást róla. Az amerikai rokon, akik végig­sétál a fényes Körúton, talán nem képes majd elhinni, hogy három esztendővel ezelőtt füst és korom volt a város a szovjet és Kádárék jóvoltából. Ahol ma újságárus pavilonok áll­nak, ott 1956-ban tankok me­resztették fenyegetően csö­veiket a békés lakóházak felé, a parkokban nem hortenziák virultak, hanem gyereksirokon kábult krizantémumok. Ami ma látható: a sebtében kitatarozott épületek, az os­tornyeles lámpák, az árkádosi­­tott utcák, mindez nem az iga­zi Magyaroszágot mutatja. Az igazi arculat mindezek mögött van és éz nem ismerhető meg három hét alatt. De nem ismer­hető meg a rokonok “őszinte” szavaiból sem. A testvér vagy szülő, akihez az amerikai rokon megérkezik, jól emlékszik még arra, hogy személyi lapján ott díszelgett — s bizonyára még ma sem tüntették el onnan — a “meg­bízhatatlan” jelző. Az ok pe­dig semmi egyéb nem volt, minthogy bevallotta: testvére, rokona él az Egyesült Államok­ban . . . S ezért nem léphetett előbbre soha, nem kaphatott fizetésemelést, ezért nem vet­ték fel fiát az egyetemre. “Imperialista bére ncként” tartották nyilván, pedig esz­tendőkig egyetlen sort se irt Amerikába, sőt megesett, hogy az onnan érkezett levelet “A címzett nem fogadta el” meg­jegyzéssel ridegen visszairá­­nyitotta tengerentúlra. “Ó, mindez mr a múlté!” — fog legyinteni egyik-másik kommunista, talán maga a ro­kon is, de mindegyik tudni fogja, hogy semmisem válto­zott, mert a kommunizmus nem változik, legfeljebb az idő követelményeihez szabja pil­lanatnyi cselekedeteit. A mai idők pedig azt kívánják, hogy jó arcot vágjanak a játékhoz. Ne hagyják magukat elkábi­­tani a propagandától. Kádá­­réknak nincs fontosabb céljuk, mint hamis látszatok alapján a konszolidáltság képét idézni a külföld elé. De mi közük a kommunistáknak ahhoz, hogy a Margitsziget gyönyörű és a Halászbástyáról a kilátás fen­séges? Gondoljanak a turisták arra, hogy mindez oroszok és Kádá­rék nélkül még sokkal, de sok­kal szebb volna! (Amerikai Magyar Népszava, 1960 junius 22) Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents