Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)
1958-06-12 / 24. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY r* THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 24. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1958. JUNIUS 12 50 ezer muszka katona marad Magyarországon, — ez a Neue Zürcher Zeitung cimü hires svájci lap értesülése. Nemrégiben 17,000 katonát hazahivott a szovjet hadvezetőség, Hruscsov pedig a minap jelentette be, hogy egy hadosztályt Magyarországról kivonnak. 50,000 muszka katona! Egyes vélemények szerint a Szovjet főemberek újra csak hazudnak, mert legalább kétszer annyi orosz katonának kell lennie Magyarországon. . . . Lehet. A moszkvai vörösek úgyszólván mindig hazudnak, a szavukon elindulni nem lehet és éppen ez az újság figyelmeztette és figyelmezteti a magyarokat, hogy Magyarország megrontóinak egyetlen szavát se fogadjuk el teljes értékűnek. De kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: miért volna ma szükség több muszka katonára Magyarországon? A mai modern fegyverzettel felszerelve még ennél kevesebb is elég a lázongó magyarok fékentartására. Romániából kivonják a vörös légiókat ha igaz, ha a moszkvai bejelentésinek hinni lehet. Nem marad ott egyetlen fia muszka katona sem. Erre is csak azt mondjuk: lehet. Elvégre Románia állapotában változás nem áll be, továbbra is szovjet járszalagon marad. Baj esetén a Besszarábiában, Bulgáriában és Magyarországon állomásozó vörös hadsereg ófák alatt Bukarestben teremhet. Hruscsov azonban feltételezi, hogy nem lesz baj. Romániában a románoktól nem kell félni. Rövid történelmük során hosszú lista tanúskodik arról, hogy nyíltan még sohasem szálltaik szembe semmiféle ellenféllel. Csak akkor támadtak, ha az ellenfél jóval gyengébb volt, vagy a figyelme másfelé irányult. A régi recept nem újítható meg, szovjet vonatkozásban. A romániai magyarok nem bolondok, hogy maguk alatt vágják a fát — igy okoskodnak Moszkvában. Az erdélyi magyarokat közvetlenül a háború után a szovjet hadsereg mentette meg a teljes vagy részleges kipusztitástól. A “Maniu-gárditák” néven ismert terror-szervezet már perzselte a falvakat s irtotta a magyar népet, amikor az erdélyi magyarok segitséget kértek a megszálló szovjet haderő parancsnokától. Ez bizony történelmi tény. S az is történelmi tény, hogy Moszkva akarata folytán kaptak a székelyek autonómiát. Nem ér semmit? Lehet. De egyszer az európai végső rendezés során, ha majd minden nép szabad lesz, a székely autonómiát elsőrangú fegyverként lehet használni a nyugati államférfiaknál. Lehet, hogy csak névleges jelentősége van a székely autonómiának, de ne felejtsük el, hogy a két világháború közt a Nyugat még egy ilyen névleges rendezésbe sem ment bele. Genfben a kisebbségi sérelmeket meg sem hallgatták és soha tisztességesen ki nem vizsgálták. Mi csak azt mondjuk a székely autonómiáról: a Nyugat többé nem dughatja be a füleit a jogos erdélyi követelések előtt, mert még a Szovjet is hajlandó volt ezek egyrészét — legalább névlegesen — teljesíteni. lm, ezért vonja ki Hruscsov haderejét Romániából. Románia nem veszélyes terület. Bezzeg nem úgy Magyarország. Lecsapolják a Hansági mocsarakat s mint minden nagyarányú munkát, ezt is részben kényszermunkával végezteti a budapesti kormány. Az egyetemistákat és a középiskolásokat vezénylik oda. Sátortáborokban laknak ott és “jó, ütemes” munkával megpróbálják a megmozgatásra váró 900 ezer köbméter föld egyrészét kitermelni. Állítólag cipőt és ruhát kapnak a tanulók, de fizetést nem. Jéghullás... „ Meyersville, N.J. közelében John Sterling farmer mitsem sejtve lovagolt a napfényes uton, amikor előtte alig egy lépésre egy hatalmas jégdarab zuhant le valahonnan, “derült égből villámcsapás-szerüen” . . . A jég olyan erősen megfagyott volt, hogy a földhöz ütődés ereje sem törte össze. Bevitték a faluba s azonnal jégszekrénybe tették, hogy azt hivatalos vizsgálat alá vétessék, mert az a gyanú, hogy a jég egy jet-repülőgépből kiáramló gőzoszlop lecsapóddása, illetve annak megfagyásából keletkezett. Illatos levelek... A nyugatmagyarországi katonák az utóbbi időben illatos leveleket kapnak, melyek női kéz^ iyással vanak Írva . . . Találkára hívják ezek a levelek a katonákat, rendszerint valahová a kelet- és nyugatnémetországi határsáv közelébe. Az ismeretlen nőktől származó leveleket gyanúsnak találták a katonák s átadták azokat a bonni kormánynak, amely kiderítette, hogy az oroszok női kémhálózatot építettek ki és “vetettek be” s légyott-okkal akarják tőrbecsalni a német katonákat. Figyelmeztette a nyugatnémet kormány a katonákat, hogy ne dőljenek be az ilyen szerelmes leveleknek. MAGYAR FOGLYOK OROSZORSZÁGBAN Nemrég az oroszok 15 hónapos fogság után hazaengedtek néhány felkelőt. Egy Tomszk melletti táborban még több mint 800 magyar szabadságharcos van. Több felkelőt az oroszok halálra ítéltek és kivégeztek azért, mert a szabadságharc alatt oroszok ellen fogtak fegyvert. TEJHIÁNY BUDAPESTEN A budapesti “Népszava” nemrég közölte, hogy Budapesten tej hiány van. A hatóságok szerint a tej hiány oka a tejszállitó eszközök és a tejtárolyó berendezések elégtelen volta. (Azt, hogy a pesti vörös kormány a Szovjetnek “tejel,” bölcsen elhallgatják.) BIZONYOS 0HI0I HÖLGYEK ÉS EGYEBEK Különös, bár nem hasonló előzmények nélküli jelenségeknek vagyunk kesergő tanúi manapság országunk fővárosában A mindig mogorván “nyet”-ező utóbbi követek helyére a minden olcsó diplomáciai csalafintaságra kész orosz Szovjet most egy olyan nagykövetet küldött, akinek arcáról soha le nem fagy a fakutyaszerü édeskés mosoly s akinek felesége is megüti az‘ átlag amerikai sociely-nő mértékét. Nem benyomott orrúnak, nem kiálló csontuak, nem pohosak, jól szabott ruhákat viselnek. Arcképeiket egy s más javítással bármelyik borbély üzlet vagy szépészeti üzem is használhatná reklámul. Fő nevezetességük egyelőre az, hogy estélyeket és fogadó délutánokat rendezek, ahol bőven van kaviár, vodka, sőt francia pezsgő is. És amig egy esztendővel ezelőtt a főváros magukat valamiretartó társadalmi személyiségei, politikusai és magasabb hivatalnoki serege tüntetőleg távoltartotta magát ezektől a balekfogó alkalmaktól, most már, a legelső alkalommal is ott begyeskedett sok más társaságbeli hölgy élén a Mrs. Mesta néven ismeretes “hostess with the mostess” — is, hogy a többieket ne is említsük. De ez még csak hagyj án, mert őmestasága egyelőre megelégedett azzal, hogy lefényképeztesse magát a kiöltözködött követi párral s kijelentette, hogy nálunk “charming”-abb házaspárral még keveset találkozott. Azóta aztán a “charming” házaspár nemcsak fogad, de fogadtatja is magát a legmagasabb helyektől a kevésbbé magasakig mindenütt, ahonnan a követ “elvtárs”-nak, vagy alárendeltjeinek egy bárminő halkat is füttyentenek. Legutóbb például az egyik ohiói congressman füttyenthetett neki, mert nyomban hajlandó volt fogadni a Republikánus párt értekezletére ide érkezett száztagú női küldöttséget. Ez a hölgykoszoru aztán alaposan levizsgázott. Legalább is a mi szemeink előtt. Vígan csicseregtek ezek a hölgyek azon a követségen, amellyel szemben még csak pár hónappal ezelőtt is plakátok hirdették, hogy a budapesti taglózók cocktailjaival nem igen illik koccintgatni tisztességes embernek. Ezek a drága jó hölgyek úgy látszik csak az “elragadó” modorú házaspárt látták a Stalin életnagyságu arcképe előtt, ahol mellesleg .vígan fotografáltatták magukat s miközben a jól hűsített italokat szürcsölgették, azzal a naiv indokkal, hogy vezeték nevét nem tudnák helyesen kimondani — “I Like Mike” féle kér esztnévkomázást engedtek meg maguknak a “charming” követtel szemben. Sőt! Kedves babához (just like a doll) hahonlitgatták a kétméteres követet, s bevették tőle azt a maszlagot is, hogy Stalin nagy-nagy államférfi volt, de persze — mint minden embernek — neki is voltak hibái, amiket azonban Hruscsev elvtárs már azóta régen jóvá tett. Még talán azt is elhitték volna neki, hogy azt a vagy harminc millió embert is feltámasztotta, akiket eddig a másvilágra küldöttek. Sőt talán a budapesti mészárlás is tulajdonképen baráti majális volt, amit itt mi, hitvány imperialista bérencek, persze gáládul félre magyaráztunk. Nos, igy szórakoztak az ohiói hölgyek. Mellesleg pedig szinte naponként jelennek meg az ujabb tervek arról, hogy mi is legyen hát a tárgya a vörösök által olyan kitartóan és kínosan forszírozott “summit meeting”nek. És ezekből a tervekből az utóbbi napokban már feltűnően hiányzik a rabállamok felszabadításának követelménye. De— ugye — minek is volna ilyen bagatell ügyekkel törődni, amikor az uj vörös követ olyan elragadó, sőt még a felesége is a legelőkelőbb “beauty shop”-okban hullámoztatja haját. Sajnos, tartanunk kell tőle, hogy ez a “charm schooling” majd ódáig fajul megint, mint az első vörös szerelmi láz idején, a második világháború alatt, amikor nem volt elegendő hosszú orral tudomásul venni a lelkendező kommunista barátságot, de egyenesen szeretni illett őket s az is gyanús pillantásokat kapott, aki nem mosolygott boldogan, amikor a “good old Joe”-t emlegették. Persze nekünk, elfogult, sovinista, gyütt-ment, értelmetlen és csak bajokat szerző magyaroknak nem túlságosan ildomos véleményt nyilvánítani az ilyen jel éhségekről s eszünk ágában sincs minősítésre vetemedni az említett ohiói s más hasonló hölgyekkel szemben sem. Távol legyen! Mindössze annyi kívánkozik ide, hogy — jobb hijján — mi szégyeljük magunkat. BORSHY KEREKES GYÖRGY (“Testvériség”) Elfogták a temetőgyalázókat A woodbridgei rendőrség elfogott három 16-17 éves fiút — jobb családok gyermekeit — akik bevallották, hogy ők festették az otani csidő temetőben 300 sírkőre a horogkereszteket. Pár nappal azelőtt az East Brunswick-i temetőben gyaáztak meg ismeretlen tetesék 158 sirkövet hasonló módon, de a lefülelt fiuk tagadják, hogy azt is ők követték volna el, beismerték azonban, hogy anak a hire “ösztönözte” őket erre a csínyre. Mivel nem holmi gyerekcsinyről, hanem minden jóérzésü embert megbotránkoztató komoly hátterű kérdésről van szó, az ifjak súlyos büntetése várható. Tavaszból a télbe... GYÓNI GÉZA orosz hadifogságban irt verse Most tavasz jön, a virágzászlót Lengetik már a szép magyar fák. S minket telével, vad szelével Messze pusztán vár orosz rabság. Magyar tanyákra március Virágos ággal most köszön be. S jaj, minket, minket vár a tél. Minden szabadság temetője. Magyar országút jegenyéi Mint bánat orgonái zugnak — S magyar tanyákra elviszik Szelekre bízott sóhajunkat. ♦ Kik tavaszból a télbe mentek, Majd visszatérnek a rabok. Győzelmi zászlós szent magyar fák, Csak addig virágozzatok! KÉSZÜL A H0LD-LÖVEG! Army-körökből kiszivárgott hírek szerint az első amerikai hold-löveget már ez év augusztusában kilövik s ut(ina még két “sputnikot” küldünk a holdba; egyet szeptemberben, a másikat pedig októberben. A hirt, hogy a hold-lövegek már készülnek és hogy alig két hónap választ el az első hold-rakéta kilövésétől, hivatalos helyről cáfolják ugyan, de ez a cáfolat valahogy úgy szól, hogy az illető magasrangu katonának “nem volt joga fecsegni.” Atomerővel hajtott rakéták Kormányunk külön húszmillió dollárt kért a Kongresszustól az atomerővel hajtott rakéták előállítására és mielőbbi tömeges gyártásának megkezdésére. Ezideig a kormány meglehetősen közönbös volt e tervvel szemben, mert az volt a nézete, hogy a meglevő ismert robbanószereket kell fejleszteni és használni. Most azonban meggyorsított programmal láttak neki az atomerő ilyenszerü felhasználásának. Aranymisés magyar pap Trenton és környéke katolikus magyarsága junius 29-én nagy egyházi ünnepségre készül. Ekkor tartja 50 éves papi jubileumát és ezzel kapcsolatban 'aranymiséjét az egyházközség egykori volt plébánosa, Ft. Dr. Szabó János. Ft. Kish Gyula trentoni plébános levélben hívta meg erre az alkalomra Father Szabót, ki jelenleg a St. Charles amerikai egyházközségben működik a floridai Orlandoban. Huszonöt évvel ezelőtt ugyancsak a trentoni Szent István templomban tartotta az ünnepelt ezüstmiséjét. Az ünnepségen a manuduktori tisztséget Ft. Kish, az ünnepi szónoklatot Ft. Reseterich József bethlehemi plébános fogja tartani. Mint szerpapok Ft. Szmutko és Ft. Vince fognak az aranymisén segédkezni. Széchenyi Lászloné gyásza A Washington-i egyetemi kórházban, hosszas betegeskedés után, élete 49-ik évében meghalt Mrs. Eugene Bowie Roberts, sz. Széchenyi Kornélia, néhai gróf Széchenyi László volt washingtoni magyar követ és felesége, sz. Vanderbilt Gladys leánya. A megboldogult, — akit férje, édesanyja, két leánya és egy fia gyászol — vezető szerepet vitt a Vörös Kereszt munkájában és több gyermekvédelmi mozgalomban és édesanyjával együtt minden nemes magyar megmozdulásból igaz szívvel, lelkesedéssel vette ki részét. A magyar szabadságharc után heteken át időzött a Camp Khmerben és minden tőle telhető módon segített a menekült szabadságharcosokon. A megtörtszivü, igaz magyarbarát édesanya és az egész család gyászában a magyarság őszinte együttérzéssel osztozik. Gondolkozz . . . Az emberi életet nemcsak a mindennapi események irányítják és gyakorolnak hatást rá, hanem sokkal inkább azok a lelki faktorok, melyek keresztül-kasul járják az egyé mindennapi életét. Itt két dologra szeretnénk kitérni: 1. Az ész. 2. Az érzelem. Mind a kettőről igen sokat lehetne írni és beszélni, mi azonban szorítkozzunk csak a legszűkebbre. Az ész. — Az ember értelmi és akaratbeli munkája irányítja az életet, formálja és célszerüsiti azt. A nagy nemzetek éppen úgy, mint a kis népek közössége a családok ezreiből tevődik össze. Az emberi ész törvényeket és szabályokat teremtett és alkotott, irányítani az embereket, hogy a közösségi élet jogot és biztonságot nyújtson mindenkinek, azoknak is, akik erről nem tudnak, de a közösség tagjai. Az érzelem lelki tulajdonság, mely nagyobbrészt külső behatások eredménye és nem tisztán az ész összeállítása. Tehát egy olyan eredménye az emberi élet külső eseményeinek, mely igen nagy hatással tud lenni az emberi ész munkájára. Az érzelem ezenkívül hatása alá tudja venni az emberi élet testi részét is, melynek eredményei nem egyszer komoly betegségek lehetnek. Vagyis, más szóval, az érzelmi világ nem lényeges kelléke az ember életének. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ha van és jót eredményez, nem baj, de egyáltalában nem baj az se, ha nincs. A mai kor dekadenciájának okózója legfőképen az, hogy nagyobb hatással van a ma emberére a külvilág, mint a belső lelkivilág elhatározása, azaz az ész értelmes munkája. Másszóval : ott tartunk, hogy a mai kor gyermeke szinte rabságában van azoknak az eseményeknek, amiket a világ mint ilyen, mozin, televízión és más egyéb megnyilatkozásokon keresztül kívülről befelé nyújt és azok által tettre kényszerít. Ez az elméleti része eszmefuttatásunknak. Most jön a gyakorlati része. Vegyük mindjárt a legfontosabbat, a családot. Amit mondani fogunk, talán nagyon mélyen fogja érinteni az. érzelemből élő szülőket, de az-igazság követeli a szókimondást. A sok bűnözésnek és eltévelyedésnek a legfőbb oka a szülők érzelmes engedékenysége. Sok szülő a gyermekben nem látja a jövő emberét, akinek kemény harcokat kell majd megvívnia az élettel, hanem egy kis mimózát lát, akinek csak azért enged meg mindent, mert nem akarja őt megszomoritani. Maga a szülő is érzelmi szempontokból vizsgálja meg a helyzetet és azt teszi, amit éppen abban a percben érez, de nem gondol. És vegyük a gyermeket, úgy ahogyan van. Ha kielemezzük a gyermek lelkét és tanulását, akkor rájövünk arra, hogy cselekedeteinek rugója majdnem 90 százalékban érzelmi mozzanatokon alapszik. Például: tanul és közben felcsendül a zene valahol. A bban a pillanatban abbahagyja a tanulást és odafigyel. Vagyis: pillanatok alatt kikapcsolódik az értelmi tevékenység a cselekedetből és átváltozik érzelmi mozzanatokká. Nagyon sok szülő nem emberré neveli gyermekét, hanem az eljövendő élet színpadjára egy színésszé, aki majd nagyszerűen fogja megjátszani a szerepét, egyszer úgy mint okos ember (hiányos tudással), másszor mint szülő, apa, vagy anya, adva a komolyat, holott csak egy van a háttérben, éspedig az, hogy kénytelen igy tenni, holott jobban szeretné, ha gyermeke nem zavarná kérdéseivel. Nagy tragédia az, ha az ész és értelem háttérbe szorul, aminek csak egyedül van ereje felmérni a való helyzetet és a jövőt úgy irányítani, hogy az értelmes és értékes legyen. Élve eltemetett élet az, ha a szülő annyira rabja tud lenni érzelmeinek, hogy a nagy és döntő pillanatokban érzelmeit követve Ítél, vagy ad választ. Innen van a bölcs mondás: “Késő bánat eb gondolat!” Az ember életében az érzelem az a ruha, amit cserélhetek, felválthatom színesre és mégis mindig ruha marad, akárkire is huzom fel, mégha bábra is. Az értelem azonban az a láng, mely mindent a maga mezében tüntet fel úgy, ahogyan van és a színek alatt is meglátja az igazi lényeget. Az a gyermek, akit szülei nem nevelnek az értelem és bölcsesség irányította életre, hanem az érzelmek alanyává engednek fejlődni, boldogsága sírjának megásóit kapja szüleiben! így fejlődnek ki azután a hisztérikus és kiállhatatlan nyafka emberkék, akik az őrültek házába tudják kergetni a tehetetlen szülőket. A példát és nevelést a szülők adják és nem a gyermek! SPEKTÁTOR Az amerikai magyar sajtó gyásza _ Megírtuk, hogy Pittsburghban meghalt Szécskay György költőnk, akit 78 éves korában agyvérzés vitt a sírba. Sok-sok éven át állt az amerikai magyar sajtó kötelékében. Még meg se száradt a nyom-» dafesték lapunkon, amelyben ezt a hirt közöltük, amikor újabb szomorú hir érkezett hozzánk az amerikai magyar betű nagy családjából. Meghalt Kelemen P. Jánosné, sz. Mag Mária, a Dayton, O. -ban megjelenő Magyar Híradó szerkesztő-tulajdonosának felesége. Május 28-án temették el az ottani Calvary r. k. temetőben. Mélyen sújtott férjén, Kelemen P. János kedves kollégánkon kívül gyászolják gyermekei: Mrs. Mary Ummel és Mrs. Irene Fitzgerald és cs., szerető szülei Mag József és neje és 5 unokája és más.rokonsága. A bánatos szivü gyászoló családoknak, illetve Kelemen P. János kedves koolégánknak ezúton fejezzük ki őszinte részvétünket! VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelvek lapunkban hirdetőinknek es nekünk ia hirdetnek. Ez' önmagának, javunkra lesz!
