Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-03-07 / 10. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY "®*2° Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN, PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY _________ THURSDAY — 1957. MÁRCIUS 7. A szeretetcsomagokra vonatkozó uj vámrendelet részletes ismertetése A vámjegyekkel való kedvezményes vámmentesités megszűnt —A vámjegyek régi árát visszatérítik Kiujul a magyar szabadságharc kitünően elszórakoztatta az Egyesült Nemzetekben ülő nyu­gati kollegáit. Azt mondta — két órás beszédében, — hogy nem a Szovjet avatkozott be Ma­gyarország ügyeibe, hanem Amerika, a Szabad Európa Rá­dión és más intézményeken ke­resztül. A nyugati delegátusok elfelej­tettek röhögni, miközben leesett állal, ámuldozva hallgatták az orosz dikciót. Sokmindent hal­lottak már Moszkva embereitől a hires üvegpalotában, — Vi­­sinszkij heves kirohanásait, Gromiko nyet-jeit és a többiek képtelen acsarkodásait, de ilyen “visszafelé beszélést,” mint amilyenben ez a Kuznetzov ré­szeltette őket, hát ilyent nem pipáltak. Az orosz ember bebizonyitot­­ha, hogy a Szovjetben minden szív Magyarországért dobog, Moszkvában nem akad ember, aki valaha is arra gondolt volna, hogy egyetlen magyarnak is meggörbítse a haja szálát. El­lenkezőleg, az orosz nép akkor boldog, ha a magyar tej ben-vaj­ban fürdik s ezt a csodálatos egymásmelleit élést, ezt a föl­döntúli boldogságot zavarta meg a fránya Amerika soroza­tos gonosz tetteivel. Ez történt Magyarországon, ez bizony. A külön bizottság tagjai néha még a mennyezetet is megnézték, nem szakad-e rá a hosszasan lefetyelő elvtársra. De nem szakadt rá s mi szegény egyszerű halandók elgondolko­zunk, hogy voltaképpen micsoda is ez a UNO néven szereplő szer­vezet . . . ? Egy bizonyos: ha a magya­rok átka megfogan, elsüllyed az a palota, mégpedig mindenestől. A közelmúlt magyar eseményei közül messze kiemelkedett a Carnegie Hallban rendezett ha­talmas hangverseny, amely nemcsak a magyarok, hanem az .amerikaiak számára is zenei eseményt jelentett. New York vezető lapjai kitűnő kritikákat hoztak, főleg Doráti Antalról. Meg is érdemelte. Az Elmhurst College magyar osztálya is megérdemli azt az összeget, ami a bevételből ju­tott. Bizonyosan igen tekinté­lyes összeg. Bárcsak minél több hasonló arányú kulturesemény­­ről számolhatnánk be. New Yorkban két nagy arányú eseményt ké­szítenek elő. Az egyik Március Idusának megünneplése. Az ün­nepély a Hunter College három­ezres tömeget befogadó díszter­mében lesz, március 16-án, szombaton este. Aszomszéd álla­mok magyarsága ezen a napon New Yorkba vándorol, már csak azért is, hogy résztvegyen a szovjet követség előtt rendezen­dő nagyarányú tüntetésen. Április 3-án a magyarság bankettet ad a Waldorf Astoria nagy báltermében. Ezt a ban­kettet azok tiszteletére adják, akik az elmúlt hónapok során Magyarország barátainak bizo­nyultak. Rendező: a Coordinated Hun­garian Relief országos néven működő magyar segélyszerve­zet. A Kádár-kormány minden nap szőrit egyet a ma­gyar nép kalodáján. Egyetlen tollvonással megszüntette a vám-mentes segélycsomagokat, a hóhér pedig újra Magyaror­szág legelfoglaltabb emberei közé tartozik. Teheti, mert a Nyugat még­­csak fejcsóválással sem fejezi ki rosszalását. “Újra kezdődik a, magyar szabadságharc” — jönnek a hírek s bizalmas je­lentések Washingtonba s mi ag­gódó szeretettel, féltő és remélő magyar szívvel gondolunk szár­mazásunk népére . . tekintünk szülőhazánk felé . . . Vájjon mit tartogat, mit hoz a szabadság­eszmék hónapja, március a ma­gyar nép számára? . . . Bizonyosra vesszük és őszin­tén reméljük, hogy az Európa nyugati országaiban levő mene­kült szabadságharcosok között sck van, aki nem ül tétlenül s ké­szül arra a pillanatra, amikor népünk ismét harcba száll el­nyomói ellen . . . Hisszük és re­méljük, hogy ha a Nyugat nem is adná fegyveres segítséget a magyaroknak egy esetleges újabb általános harchoz, fegy­vert, muníciót pénzért megvásá­rolhatnak szabadságharcosaink a külföldön s meg fogják találni a módját annak, hogyan juttas­sák, vagy vigyék majd el azt Magyarországra . . . Mert ha a harc komoly formában kiujul s ha nehéz fegyverekkel, .“páncél­­öklökkel” (bazooka) a magya­rok nem rendelkeznek, szörnyű tragédia vár nemzetünkre . . . az egész magyar népre. Vájjon, ha pénz kell, adnak-e pénzt azok, akiknek kezei kö­zött még ma is sok-sok magyar pénz van, olyan magyar pénz, amivel nem számoltak el ... az a magyar pénz, amit annak ide­jén épen ilyen célra küldött ki maga Horthy kormányzó, a kö­zelmúltban kőid usszegényen Portugáliában elhalt utolsó tör­vényes magyar államfő . . . Váj­jon előkerül-e most, a tizenket­tedik óra 55-ik percében az “el­veszett fejsze nyele” ... a Svájc­ban még 1944-ben letétbe he­lyezett sokmilliós magyar állam­pénz hiányzó, eltűnt része . . .? Vagy lesz-e, akad-e “illetékes,” aki a legnagyobb szükség ide­jén, a haza és nemzetmentés utolsó nagy percében mindent félredobva, egyesegyedül ma­gyar szivére hallgatva számon kéri, előkéri s visszajuttatja az élet-halálharcát vívó nemzetnek azt a másfélmillió dollárnyi ma­gyar vagyont, ami talán még mindent, de mindent megment­hetne . . .? Nagyon, de nagyon várjuk ezekre a kérdésekre a választ... A közeli napok bizonyára meg­hozzák . . . akár igy, akár úgy...! Március a forradalmak hónapja s a levegő már is villamosság­gal telt. A magyar nép volta­képpen megszakítás nélkül vív­ja a maga szabadságharcát az elmúlt év október 23.-a óta- s en­nek a küzdelemnek — félős — most esetleg uj szakasza övet­­kezik. Kádár és Marosán pontosan úgy viselkednek, mint a gyer­mek az erdőben. Fütyörésznek, hogy félelmüket leplezzék. Főleg Marosan tesz nagyhangú kije­lentéseket, kimerítve az őrült hordószónak összes ismérveit. Már közöltük olvasóinkkal, hogy a magyar hatóságok az 1957. március 1-től postán fel­adott szeretetcsomagokra meg­szüntették a korlátlan vámmen­tességet. A február 20-án meg­jelent rendelet lényege és főbb pontjai a következők: 1. ) Kávé, tea, kakaó, csokolá­dé és uj ruhanemüek minden kö­rülmények között vámkötelesek. Használt ruhanemüek az egy év keretén belül meghatározott mennyiségben vámmentesek. 2. ) Bádogdobozban légmente­sen elzárt konzervet ajándék­­csomagban küldeni tilos. 3. ) Egy év keretén belül min­den Magyarországon élő sze­mély a rendeletben megjelölt és alant felsorolt cikkekből csakis az előirt mennyiséget kaphatja akár uj, akár használt minőség­ben. Például egy férfi részére évenként 2 öltözet ruha küldhe­tő. Ha ez a két ruha használt, akkor vámmentes, de ha két uj ruhát küldünk, úgy azért cím­zettnek 50% vámot kell fizetni a mindenkori belföldi érték alapján. Az egy címzett részére megengedett évenként darab­szám, vagy mennyiséget meg­haladó cikkek után a magyar vámhatóság által esetenként meghatározandó m a g a s a bb vámilletéket vetnek ki. 4. ) A gyógyszerek továbbra is vámmentesek, az orvosi bizo­nyítvánnyal igazolt mennyiség­ben. 5. ) 70%-os vámot a következő cikkekre vetnek ki: kávé, tea, kakaó, csokoládé, gyapjufónál, Svéd Sándor is kimenekült Svéd Sándor, a Magyar Ope­raház világhírű énekese a sza­badságharc alatt Jugoszláviába ment át néhány esti vendégsze­replésre, onnan pedig a napok­ban Bécske érkezett. Most az ot­tani operaház zeneigazgatójával tárgyal annak a hat év előtti szerződésnek m e g u jitásáról, amit annakidején nem tudott teljesíteni, mert a magyar kom­munista kormány nem engedte többé külföldre, amikor 1951- ben vendégszereplésre Buda­pestre utazott . . . Magyarország kommunista urai, az általános szegénység közepette is gazdag, úri életet biztosítottak Svéd Sándornak, aki ettől az időtől kezdve ismét rendes tagja volt az Operaház gárdájának, ahol egykoron leg­nagyobb diadalait aratta . . . Budán fényűzéssel berendezett villában lakott, ahol Belgrádba távozása után borzalmas bűn­tény töi’tént. Rablógyilkos járt a házban (valószínűleg valame­lyik ÁVO-s legény, vagy orosz katona!) megölte Svéd házveze­tőnőjét és magával vitte a mü-' vész ékszereinek egy részét és fellelhető pénzét. Svéd Sándor Amerikában is nagy sikereket aratott. 1941 de­cember 7-én a református Egye­sület Kossuth Bankettjén jelent meg első Ízben az itteni magyar­ság körében, pontosan azon a napon, amikor a japánok Pearl Harborban orvul megtámadták Amerikát s háborúba vitték az Egyesült Államokat . . . Ké­sőbb, a hábo'ru alatt, a “Kossuth Lajos” nevet viselő szabadság­­(Folyt, a 4-ik oldalon) kozmetikai cikkek, borotvapen­ge és dohánynemü. 60% vám fi­zetendő a pullover, kötöttáru, takaró, harisnya és gyapjúszö­vet után. 50% vámot vetnek ki az uj alsó- és felső ruhaneműek­­re, ágynemű, pamut- len- ken­derszövet, selyem- müselyem­­szövet, öngyújtó, szemüveg, kés, olló, kefe, fésű és más kisebb háztartási tárgyakra, valamint szárított gyümölcsre. 40% vám fizetendő a férfi- női cipő és szandál után. 30% a sárcipő, hócipő, gumicsizma és bőráru vámja. 25% vám fizetendő a rizs, cukor, sajt, vaj, zsir, cu­korka és sacharin árukra. Alant közöljük az egy év ke­retén belül egy személy részére megengedett fontosabb cikkek darabszámait, vagy mennyisé­gét: Kávé 1.5 kg., tea 0.5 kg., ka­kaó 2 kg., csokoládé 3 kg., sajt, vaj, zsir 3 kg., liszt, keksz, süte­mény 4 kg., rizs 3 kg., husáru (Folyt, a 3-ik oldalon) Egy 4-éves leányka különös halála Bellmawr, N. J.-ben, egy üres ház egyik faliszekrényében hol­tan találtak egy Mary Jane Bar­ker nevű 4-éves leánykát, akit már egy hét óta keresett a rend­őrség s ennek az 5,000 lakosú dél-new-jerseyi falunak apraja­­nagyja . . . Minden zeg-zugot át­kutattak az eltűnt kisleányért s állítólag az üres házban is többször keresték, amely a Bar­ker család lakásának közelében van, mig végül egy hatéves‘le­ányka kinyitotta a faliszekrény ajtaját s abból egy kis kutya ugrott elő, a földön fekve pedig ott volt a szerencsétlen leányka holtteste ... Az a feltevés, hogy az ajtó rázáródott a leánykára és a kutyusra s a kislány az ijedtségtől, hidegtől, éhségtől halt meg. Kérdés azonban, hogy hogyan maradt életben a kutya­­kölyök étlen-szomjan egy hétig és miért nem ugatott, vakkan­­tott a kutya, amikor az üres házban a leányka után keresgé­­lők járkáltak? A leánykán a vizsgálat semmi olyan nyomot nem talált, amely gyilkosságra engedne következ­tetni. A szülők azonban annyi­ra ragaszkodtak ahhoz a felte­véshez, hogy a kutyus később került a szekrénybe s a leány­kát, esetleg, már holtan tette oda be valaki, hogy végül is el­rendelték a kiskutya megölését és felboncolását, hogy tüzetes vizsgálattal megállapítsák, mi­kor evett utoljára. (Az állat-ba­rátok körében nagy a felháboro­dás a szekrényből élve kimene­kült kiskutya megöléséért. Sze­rintük a szülők a kutyát emlé­kül meg kellett volna tartsák, mint aki gyermekük halálának egyetlen “szemtanúja” volt. . .) A kislányka holttestét az álla­mi bonctani intézetben viszgál­­ják. A kutyáét is. Lehet, hogy a vizsgálat valamelyes fényt fog deríteni erre a különös gyer­mekhalálesetre. Tény azonban, hogy a keresgélők nem jól keres­ték a gyermeket, akit az üres ház közelében láttak utoljára játszadozni a kutyával, tehát az üres házat a legtüzetesebben kellett volna átvizsgálják mind­járt az eltűnés napján . . .! Amerika visszahív­ta a budapesti követet A szabadságharc alatt Ameri­kának nem volt követe a magyar fővárosban, hanem csak ügyvi­vő intézte az Egyesült Államok követségének ügyeit. Kormá­nyunk november 2.-án Edward T. Wailes személyében követet küldött Magyarországra. Az uj követnek az volt az utasítása, hogy Nagy Imre kormányával vegye fel az érintkezést és hajt­sa végre az amerikai külpolitika utasításait az akkor még szabad Magyarországon. Mivel november 4-én a szov­jet csapatok megsemmisítették a semleges Magyarország né­hány napos szabadságát, Wailes követnek nem állt módjában a törvényes kormányfőnek bemu­tatni megbízó levelét. A szovjet szuronyok árnyéká­ban bujkáló Kádár-kormány most azt követelte, hogy az ame­rikai követ adja át megbízó le­velét a mostani, államvezetők­nek csúfolt szovjet báboknak. Ez a tény természetesen azt je­lentette volna, hogy Amerika el­ismeri Kádárékat. A követ ter­mészetesen megtagadta ezt a lé­pést. Kádárék erre azzal fenye­getőztek, hogy az amerikai kö­vet mutassa be nekik megbízó levelét, vagy az országot hagyja el. Az amerikai kormány erre visszahívta a követet. HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretette) kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! A magyarországi kommunis­ta bábkormány “hazacsábitga­­tó” közegeket küldött ki Auszt­riába, a szabadságharc mene­kültjeinek táboraiba, hogy mé­­zes-mázos Ígéretekkel hazacsa­logassák azokat, akik a hosszú várakozás s a már-már remény­telennek látszó nyomorúságos tábor-élet viszontagságai között talán hajlandók visszamenni Rab-Magyarországba ... A ha­­zacsalogatók munkája azonban, mindezideig egészen jelentékte­len eredménnyel járt. (Néhány kommunista megbízottnak még Amerikába is sikerült átjönni, itt azonban munkájukat legfen­­nebb csak nagyon ravasz mód­szerekkel folytathatják mert az FBI hamar nyakonfogja őket! És akik innen is készek haza­menni a csábitgatásnak enged­ve, azok jobb is ha mennek mi­nél előbb, mert az ilyeneket iga­zán nem hívta és nem várta Amerika . . .!) Moszkva bérencei az ágensek­kel megkezdett sikertelen akció után most egészen aljas, minden emberi érzéstől elrugaszkodott eszközökhöz folyamodtak: leve­lekkel árasztják el Europa kü­lönböző országaiban a magyar menekülteket s ilyen s hasonló mondatokkal, hogy “édesanyád nagyon beteg, mióta elmentél s ha nem akarod halálát, azonnal gyere haza,” a fiatal szabadság­­harcosok szivének legmélyebb érzéseire igyekeznek hatni . . . Egy ilyen levélre aztán persze, hogy hazamegy az édesanyját szerető fiú, aki a magyar határ átlépésekor eszméi csak rá, hogy tőrbecsalták; letartóztatják és büntetést mérnek rá . . . vagy a Washingtoni jelentés szerint Eisenhower elnök tanácsadói és diplomatái, akik alaposan ta­nulmányozták a magyar helyze­tet, azt jósolják, hogy egy-két héten belül újrakezdődik a ma­gyar szabadságharc. A Márci­usban Újra Kezdjük (MŰK) jelszó és figyelmeztető üdvözlés, amivel a fiatalok hónapok óta köszöntötték egymást Magyar­­országon, nem üres frázis és nem a vörösek heccelésére kita­lált valami, hanem komoly fi­gyelmeztetés, hogy a szabad­ságharcnak nincs még vége . . . folytatása következik . . . Hírek és jelentések szerint a guerilla-harc M a g y arország több részben máris folyik a he­gyek között s több olyan hely van, ahol a szabadságharcosok tartják állásaikat. Dacára an­nak, hogy a magyar nép rop­pant vérveszteséget szenvedett október óta és több mint 200,- 000-en menekültek külföldre (javarészt fiatalok), az uj nép­felkelés folytatódik. És bár­mennyire reménytelennek lát­szik is a szovjet páncélos divi­­zióival szemben ez a harc, az el­keseredés olyan nagy, hogy az emberek már nem törődnek az­zal, mi lesz, ha nem sikerül . . . A Balaton környékén, a Ba­konyban, Pécsett, a Mecsek al­ján és sokfelé máshol is az or­szágban, fiatal, elszánt férfiak­ból álló szabadságharcos külö­nítmények állanak készenlét­ben. Fegyverük van bőségesen, mert a magyar hadsereg még októberben, amikor átállottak a harcokban résztvétel miatt íté­lik el . . . * * * Figyelmeztetjük men ekült magyar testvéreinket, hogy ha ilyen leveleket kapnak hazulról, ne üljenek fel azoknak, ha csak nagyon alapos okuk nincs rá, hogy higyjenek a levél őszinte­ségében és eredetiségben! Nehéz a hontalanság útját járni ... jól tudjuk . . . Nehéz hozzászokni az uj élethez, mert már a nyelvi nehézségek is aka­dályt képeznek itt az előmene­telre ... De csak kezdetben van ez igy ... és akik szembe mernek nézni a kezdet nehézségeivel, akik komolyan hozzáfognak az angol nyelv tanulásának és igye­keznek megszokni az uj környe­zetet, szokásokat, törvényeket, azoknak egykettőre jobb lesz itt a sorsuk s boldogulni fognak eb­ben az áldott, szabad országban! Amerika tisztességes megélhe­tést ad minden munkaszerető ember számára s aki megbecsüli magát és munkáját, azt itt meg­becsülik és sokkal hamarább boldogulhat, minta világ bár­mely más országában! Se hazacsalogatóknak, se ilyen leveleknek be ne dűljön egygetlen menekült magyar se és még a honvágyát se hagyja senki most győzedelmeskedni, ameddig szülőhazá nkban Moszkva bérencei az urak, mert gyengeségéért nagy árat — ta­lán az életével — kell fizetnie! “PAULA NÉNI” szakács­­könyve és álmoskönyve kapha­tó lapunk könyvosztályán, 216 Somerset St, New Brunswick, N. J., vászonkötésben $3.75. szabadságharcosok mellé, ellátta őket mindennel. A magyar vörös kormány, Moszkva bérencei, mélyen hall­gatnak a guerilla-háboruról, de Kádár János leváltását azért határozta el a szovjet, mert gyengének tartották. Lengyelországban is puska­poros a hangulat, — jelentik Eisenhower elnöknek. Mihelyt a magyarok újrakezdik az egy­séges, komoly harcot, a lengye­lek segítségükre sietnek és a fel­kelés átterjed majd Kelet-Né­­metországra is. Menekültek, akik most érkez­nek Ausztriába, egyöntetűen azt vallják, hogy a magyar nép el­keseredése határtalan s elszánt­sága nagyogbb, mint bármikor ezelőtt . . . “Októberben bele­sodródtunk a forradalomba, most azonban készülünk rá!” — mondották Budapesten és vidé­ken az emberek. A budapésti sajtó és rádió, a moszkoviták propaganda-eszközei, egyre azt jelentik, hogy hol itt, hol ott fognak el “ellenforradalmi ban­dát” ... A valóság és igazság pedig az, hogy az ellenforradal­márok becsületes magyar mun­kások, földmivesek, diákok, a népnek pontosan az a rétege, amelyet a kommunisták 12 év óta maguknak nevelnek . . . * * * Máricus 15-ét ismét nemzeti ünneppé tették, de nem azért, mert a szabadság ünnepnapját akarják a néppel megünnepel­tetni, hanem azért, hogy e mun­kaszüneti napon éberebben szemmel tarthassák a munkás­ságot, diákokat, a népet ... A moszkvai bérencek félnek, ret­tegnek a gondolattól, hogy a “Talpra magyar” szavalása or­szágszerte tettekbe fogja lendí­teni március 15-én a szabadság­ra vágyó nemzetet.. . A szabadságharc alat lerom­bolt, elpusztított orosz emlék­műveket, vörös csillagokat, szovjet katonát dicsőítő feiráso­­kat ismét visszaállítják (sőt, még talán Sztálin szobrát is, amelynek örömmámorban le­döntött bronzanyagából még Amerikába is elhoztak egy-egy darabot a menekült szabadság­­harcosok . . . ) Ezzel az intézke­déssel még jobban felbőszítették a magyar népet, ami csak “olaj a tűzre” a harcok újrakezdésé­hez . . . 170 millió A washingtoni Népszámlálási Hivatal legutóbb kiadott jelen­tése szerint az Egyesült Államok lakossága meghaladta a 170 milliót. Eszerint az 1950 évi népszámlálás óta Amerika la­kossága 19 millió lélekszámmal gyarapodott. Államok szerint ma is első he­lyen áll New Yoi’k, 16-millió la­kossal, második California (13,- 400,000), harmadik Pennsylva­nia (10,900,000). Amerikában minden 8 másodpercben szüle­tik egy uj honpolgár és minden 21-ik másodpercben meghal va­laki. Ha pedig ehhez a statiszti­kai megállapításhoz hozzátesz­­szíik még azt, hogy minden két percben érkezik ide egy újabb bevándorló, akkor e számtani műveletből az tűnik ki, hogy minden 12 másodperc alatt egy személlyel szaporodik Amerika népessége . . . Hazacsalogatás...

Next

/
Thumbnails
Contents