Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-11-07 / 45. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 45. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1957. NOVEMBER 7. Nagy demokrata győzelem országszerte! Meyner kormányzó nagy többséggel győzött New Jerseyben és az állami Képviselőház is demokrata többségű lett — New Yorkban Wagner polgármester könnyen kapta meg újravá­lasztását — A községi választásokon is legtöbb helyen a de­mokraták győztek! SZABÓ LÖRINCZ: IMA A JÖVŐÉRT (Az elhunyt nagy költőnek ez az utolsó hasa a budapesti Irodalmi Újság november 2-ki számában jelent meg.) Magyar szabadságunk visszavivása (melyhez hason­ló fordulat talán csak az a régi felszabadulás lehetett, ? török hódoltság alóli), szülővárosomban, Miskolcon ér egy irodalmi est után. Délelőtt itt, Budapesten, még látt' szobrát a nagy bálványnak — akivel szemben tárg) gos ítélkezésre bizonyára csak hosszu-hosszu évtiz múltán lesz képes a háborgó szív és a tiltakozó értek és tizenkét órával később, vacsora közben, már ledöntésé­nek hírét hozták az izzó telefondrótok. Két napig ott, Miskolcon, mint egy óriási ciklon köz­ponti szélcsendjében — akkor még zavartalan szélcsend­jében — éltünk, onnan nézve az örvény körülöttünk forgó, fenyegető és omló falait, onnan sóvárogva, majd sietve visz­­sza, mihelyt lehetett, a harcoló Budapestre. Nem akarom elhallgatni, hogy ezt a relativ akkori nyugalmat s a fel­támadásnak ott is elemi erővel kitörő jeleit és tetteit a bányavidék magyar munkásságának és három egyesitett megye — politikailag tőlem idegen, de — idejekorán fel­ocsúdott magyar vezetésének köszönhette szülővárosom. Azóta naponkint, óránkint haladt felettünk a törté­nelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkűnkben. De Magyarország el­érte a hihetetlent: felszabadult! Fel a föld és a nép, mely­nek erejét csak apáink vérét és véres zászlait idézve em­legettük nemzeti imánkban. Azt a vért most a fiainkéval együtt kell ízlelnünk szabadságszomju ínyünkön: azok­nak a zászlóknak a csattogását lelkűnkben ezentúl együtt kell hallanunk ,az elmúlt nyolc nap piros-fehér-zöld repe­désével. Magyarország felszabadult. Hadd kérdezzem ázom ban magamtól és mindenekelőtt: igazán felszabadult-e? Felszabadult-e a további lidércnyomás lehetőségétől, fel­szabadult-e a megismétlődés veszélyétől? És még valami­től ! Amit a magyarság most müveit, azt nyolc napon át lángoló 'glöihcikAnt csavart^ maga körül a földgolyó, gló­riaként, melyben soha ki item hül a visszanyert tisztelet, a szeretet és a csodálat. Sehol a szabad világban, sőt ta­lán még másutt sem, nem szabad csökkentettünk ezt a fényt, nem szabad ezt a ragyogást. Ész, erő, készenlét és minden szent akarat fogjon most össze és őrizze és emel­je végső diadalra benne céljainkat, az igazság, az okosság, az emberiesség, a nemes hagyományok és az életképes ha­ladás mnnkálását abban a — semmi harcnál nem kisebb — másiíc feladatban, ami most következik, az uj, az igazi országépitésben: Nem minden rossz, amit az elmúlt szerencsétlen 12 év akart. Nem Csirájában minden — el ne felejtsüzk. De még százszorta, még ezerszerte kevésbé felejtsük a rosz­­szat, amit csinált és amit tervezett. A konok kegyetlensé­get, a jog, igazság és a szellem bitang tiprását, az egész poklot, melyet halálos ellenségként próbált az eleven élet gazdaságába beépíteni az életképtelen terrorizmus. Ta­nulságképpen se felejtsük a fájdalom növelését, mint kor­mányzati eszközt! Akként is fel kell szabadulnunk, hogy megmentsük magunkat és jövőnket az elmúlt 12 év bű­neinek ismétlődésétől és ismétlésétől. Sok jóvátennivaló vár még ránk, sok becsületes igaz­ságtétel, aminek szüksége csak ezután fog kiderülni. S ami nélkül nem nyugodhatnak meg igazán a lelkek. Magyarországot a fiai, a szenvedése és kétségbeesése szabadították fel. Váltsa meg most a szent munka és vala­mi hasonlata a mennyei igazságnak a földön. Budapest, 1956 október 31. Orosz kutya ugatja a holdat, mégpedig meglehetősen közel­ről. Ott kering a világűrben, az uj Szputnyik hátán, miközben a föld minden táján lélekzet­­fojtva figyelik az emberkészi­­tette bolygó útját. Nincs mit szépíteni a dolgot. A Szovjet újra óriási, szinte be­hozhatatlan propaganda­­előnyre tett szert. Az ázsiai “semleges” népek rajongva beszélnek a szovjet csodáról, Kanadából a világ egyik leg­tekintélyesebb embere “azon­nal leülni a szovjet vezetők­kel!” kiáltást hallat. Még Dél­­amerika népei is szükölnek, mert már ők sincsenek bizton­ságban. Washingtonban — állítólag— “nem okozott meglepetést” az uj Szputnyik. Szép, igazán szép. Nehéz elképzelni, hogy ha még ez sem, mi okoz majd meglepetést? A tény az, hogy Ameriká le­maradt ebben a versenyben. Márpedig ez a verseny sors­döntő lehet. S miért maradt le? Nem azért, mintha óriási ipari kapacitásával Amerika nem lett volna képes a mübolygót felrepiteni. De a kongresszus takarékoskodni akart. Most akart takarékoskodni, amikor a világtörténelem legsorsdön­tőbb éveit és hónapjait éljük. No és aztán a legfelső vezetés­ben is hiba van. Háborút viselünk s ennek kimenetelén az egész emberiség sorsa fordul meg. Teller Ede, a magyar származá­sú nukleáris tudós néhány nap­pal ezelőtt megmondta, hogy mi mindent elkövetünk, hogy a Szovjet fölé kerekedjünk — footballban. Baseballozik, foot­­ballozik, golfozik a boldog Ame­rika és — nem utolsó sorban — az 1958-as autókban gyönyör­ködik. Eljöhet a pillanat — ne adja Isten! — amikor egyszerre mindez a gyönyörűség semmivé válik. Ha háború van, akkor harcolni kell. Azokkal a fegy­verekkel, amelyek éppen adva vannak. Ne takarékoskodjanak sem a nagyiparos, sem a kisember pénzével. Hanem tegyék azt, amit tenni kell. És szűnjék meg végre Washingtonban a versen­gés, hogy vájjon a hadsereg, a haditengerészet, vagy a légierő lesz-e az első a rakétában? Ha igy megy, csakis a Szovjet lehet az első. És legyen végre erélyes vezetés Washingtonban, olyan, amelyik megszünteti az áldatlan viszályt s Amerikát oda helyezi, ahová való. Az első helyre. Mert, minden Szputnyik dacára is meg vagyunk győződve, hogy Amerikát illeti meg az elsőség s mindössze — jóvátehetetlen — műhiba történt. A Szputnyik tudományos jelentősége eltörpül katonai és propaganda ereje mellett. Ezt ma már mind­annyian tudjuk. De miért nem tudták már régen azck, akiknek az volna a kötelességük, hogy az ilyesmit idejében kielemez­zék ? Aztán még valamire rá sze­retnénk mutatni, ami nemcsak magyar, hanem az egész embe­riség szempontjából szomorú. Amerikában is, másutt is akadt jónéhány egyesület, amelyek erélyesen tiltakoztak a Szput­nyikban keringő kutya miatt. De ugyanezek az egyesületek el­felejtettek tiltakozni november 4-én a magyar szabadságharc százezer áldozata miatt. A Szputnyik és a benne levő kutya elhomályosította a ma­gyar szabadságharc brutális le­verésének évfordulóját. Pedig itt volna a Nyugat, a szabad emberiség számára az erkölcsi erőforrás, minden Szputnyikkal szemben. Mi is szeretjük a kutyát s gondolatban követjük halálos útját. A Szputnyik magányos utasának az őse talán több ezer esztendővel ezelőtt szabad far­kas volt s aztán egyszer elfo­gadta a barlangban lakó em­bertől az első feléje dobott cson­tot. Azóta az ember szolgálatá­ba állt. Most a kései utód, ha gondolkodni tudna, bizonyára sajnálná, hogy az őse meghu­nyászkodott és a szabad erdők helyett az ember barlangja kö­rül sündörgött. Az amerikai diplomaták újra résztvehetnek a szovjet fo­gadásokon. A washingtoni kül­ügyminisztérium ezelőtt egy év­vel a magyar szabadságharc le­verésekor megtiltotta diploma­táinak, hogy a szovjet nagykö­vetségek vodka-káviár osztoga­tásain résztvegyenek. Most ezt a tilalmat feloldották Washing­tonban. Ez is egy kicsit a Szputnyik­­lélektan birodalmába tartozik. A megalkuvást nem ismerő ma­gatartás halványul. A Szovjet szalonképes lett. Leverte ugyan a magyar szabadságharcot, de viszont kilőtte a Szputnyikot. S ezzel jóvá tett mindent. . . Igazán jóvá tett mindent? Ha valóban igy hisfci a világ, akkor megérdemli romlását. AVIDOVITS-UGY A magyar szabadságharc me­­nekültj einek kétségkívül leg­markánsabb politikai alakja Vi­­dovits Ferenc. Egyike volt a legtöbbet szenvedőknek. A ná­cik eltörték a lábát. A kommu­nisták kegyetlenül megkinoz­­ták. Kétszer szolgáltatták ki az orosz NKVD-nek, hogy vallo­másra bírják. Embertelen szen­vedéseken ment keresztül. Befa­lazták. A tortúrák ellenére nem tört meg, még akkor sem,, mikor az év elején Bécsbe menekülése­kor az ÄVO változatlanul ül­dözte és a később visszaszökött ÁVO kém, Szabó Miklós rágal­mazó hadjáratot indított ellene. Amerikába jutását Szabó és társai, itteni kapcsolataik ré­vén többször megakadályozták. Barátai azonban nem rettentek meg és memoradumokban, cik­kekben követelték a Vidovits kö­rüli rejtély tisztázását. A szená­tus Eastland-bizottsága vette kezébe Vidovits ügyét és szemé­lyes kihallgatása végett Wa­shingtonba rendelte. Az első ki­hallgatás már fellebbentette a Vidovics-ügy vasfüggönyét és a bizonyítás folytatása során fény derül a bécsi rejtelmekre. Nyugtával dicsérd a napot, Előf izetési nyugtával — a lapot! ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va lamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon: CHarter 7-8484. 1957. november 5 nevezetes napja az amerikai történelem­nek: az 1960. évi elnökválasz­tásra is kihatással biró jelentő­ségteljes választási eredménye­ket hozott ez a nap! Államunk kormányzóját, Robert B. Mey­­nert közel 300,000-es szavazat­­többséggel választotta vissza a nép s húsz év óta először történt meg, hogy az állami képviselő­ház, a General Assembly is de­mokrata többségű lett, az állami szenátusban pedig a republiká­nusok többsége már csak egé­szen minimális (13 reg., 8 dem.). Meyner kormányzónk győzel­me ezért is jelentőségteljes, mert Eisenhower elnök s Nixon alelnök is beleszóltak a jerseyi politikába, amikor Meyner el­lenfeleét, a republikánus Forbes szenátort indorzálták s ennek dacára a többség mégis Meyner mellett döntött. Ez elvitatha­­tatlanul azt jelenti, hogy a nép megelégelte a washingtoni re­publikánus kormányzat semmit­tevő, lehetetlen politikáját úgy belföldi, mint külpolitikai vi­szonylatban s a következő elnök egészen biztosan demokratapár­ti lesz! (Nagyon is valószínű, hogy Meyner kormányzónk vagy az elnökjelöltséget, vagy az alelnökjelöltséget fogja meg­kapni a demokrata konvención s akkor győzelme bizonyára ve­hető !) A választási harcban Meyner kormányzó mögé feflsorakozott nemzetiségi csoportok között a “Magyarok Meynere Kormány­zó Újraválasztásáért Bizott­ság” derekas munkát végzett, Haydu K. György elnökkel és “vezérkarával” az élen. New Jersey magyarsága csak büszke Séllyei F. Lajos biró gyásza Séllyei F. Lajost, Perth Am­boy város rendőrbiróját mély gyász érte: édesanyja, özv. Séllyei Jánosné szombaton, no­vember 2-án az Orange, N. J.-i Memorial Kórházban 78 éves korában örök álomra hunyta le szemeit. Mrs. Séllyei hosszú éveken át Perth Amboyban, a Cathe­rine Street-en lakott, majd Flo­ridába költözött nővéréhez, az utóbbi 5 év óta pedig South Orange-ban lakott unokahugá­­nál. A zottani Our Lady of Sor­rows r. k. templomban megtar­tott gyászmisével ment végbe temetése szerdán, november 6-án. Fián, Séllyei bírón kívül leánya, Mrs. Patrick Clooney (Lakeside Park, N. J.), nővére Mrs. Theresa Shenk (Florida), 11 unokája és 3 dédunokája, valamint más családtagjai és sok-sok jóismerőse gyászolják. Mis is igaz részvéttel, őszinte barátsággal osztozunk Séllyei F. Lajos birőnk gyászában. lehet arra, hogy hallgatott sza­vunkra s pártfogásával, szava­zataival 'győzelemre segítette kormányzónkat. És — most már megmondhatjuk — büszke lehet minden magyar ennek a bizott­ságnak a munkájára és a zöld tagsági kártyájára! A GYŐZTES ROBERT B. MEYNER New Jersey Állam újraválasztott kormányzója New Yorkban is a demokra­ta Wagner polgármestert vá­lasztotta újra t többség, a re­publikánus jelöltet csúnyán ki­­buktatva. Middlesex megyében csaknem minden községi választáson a demokraták győztek. (South Ri­ver, Matawan, North Bruns­wick, Helmetta és Dunellen ki­(Az Amerikai Magyar Szö­vetség október 21-én megtar­tott igazgatósági és rendkívüli közgyűléséről már megírtuk és közöltük saját tudósításunkat. Az első nap végeztével, sajnos, ázsiai náthás megbetegedé­­szünk miatt haza kellett utaz­nunk s igy a másnapi határo­zatokról és az Egyesitett Ma­gyar Segélyakció gyűléséről, valamint a gyűléseket záró diszbankettről nem tudtunk beszámolót adni. A Szövetség titkársága által kiadott jelen­tésnek azt a részét, amely nem ismétli a már általunk megir­­takat, szóról-szóra közöljük te­hát, azzal a megjegyzéssel, hogy az elsőnapi ülés által el­fogadott Memorandum szöve­gét egy' bizottság van hivatva kidolgozni, a Szövetség állás­pontját pedig egy másik bizott­ság fogja körvonalazni s bizo­nyára referendum-szavazásra bocsájtják az Igazgatóság tag­jai elé. A végleges szöveget az­tán teljes terjedelemben kö­zölni fogjuk lapunkban, hogy a magyarság tudja, mihez tart­sa magát.—Szerk.) vételével, ahol a republikánus jelöltek kerültek be.) Neveze­tes az Edison Township-i de­mokrata győzelem, ahol Yelen­­csics Antal polgármester, Wil­liam Ashton, Bernard Dwyer, William Margolis, Dr. Neil Mc­Donald, Takács Ferenc, Dr. Tóth Béla és Walter Wood ta­nácstagok mind bekerültek a de­mokrata pártlistán s a község vezetése teljesen demokrata ke­zekbe került! A Middlesex megyei demok­rata j eleöltek: David Stepakoff, William Kurtz és Edward Cra­­biel állami képviselők, Thomas Dolan és Karl Metzger freehol­­derek, Elmer Brown surrogate mind nagy szavazattöbbséggel kerítek ujravlasztásra. Országszerte minden felé nagy demokrata győzelmekről számolnak be az újságok, a rá­dió és televízió. “Földcsuszam­lás” történt, a republikánusok megállíthatatlanul megcsúsz­tak lefelé és 1960-ra el is ké­szülnek majd egészen . . . egy időre befejezik szomorú ered­ményeket hozó uralmukat! (A republikánus nagyfejek máris kijelentették, hogy ala­pos nekigyürkőzésre lesz szük­ségük a jövőben . . . Mintha nem gyürkőztek volna neki ugyancsak alaposán a mostani választáskor! Forbes megvá­lasztására csak úgy ömlött a pénz New Jerseybe, de — mint azt választások előtti vezér­cikkünkben is megírtuk — pénzzel nem lehet az öntuda­tos, gondolkozó amerikaiaktól megvenni a választást!) Szegedi István pénztárnok jelentette, hogy szeptember Vegén a Szövetség bank-egyen­lege $2,418 volt, ami alig fede­zi a folyó költségeket. Ajánlja, hogy mindenképen szorgal­mazni kell az önkéntese ado­mányokból fenntartott intéz­mény pénzalaphoz segítését. Ft. Gáspár János passaici plé­bános $150, Béky Zoltán tren­­toni főesperes pedig egyház­­községe, valamint a Független Református Amerikai Magyar Egyház részéről $100-$100, Deésy Ipoly fairfieldi plébános pedig $50 hozzájárulást nyújt át a pénztárnoknak. Elhatározta, a közgyűlés azt is, hogy művészi kivitelű okle­velet nyújtsanak át mindenütt a helyi bizottságok azoknak az amerikaiaknak, . akik tevé­keny részt vettek menekültje­ink támogatásában. Az okleve­leket a Szövetség washingtoni központja készítteti el és jut­tatja el mindazoknak, akik ünnepélyes keretek között óhajtják megköszönni az ame­rikaiak magyarbarátságát. Több felszólalás után ki­mondja a gyűlés, hogy a köz­ponti titkár lehetőleg gyorsitas­sa meg az uj bevándorlási tör­vény végrehajtási utasításának kibocsátást, valamint sürgesse meg a fehér igazolvánnyal ren­delkező, uj bevándoroltak kár­tyáinak zöld színűre átcserélé­sét. Illetőleg olyan intézkedé­sek foganatosítását, melynek alapján a munkaadó ne disz- Ecriminálhassa a munkát válla­lókat. A Kováts Ház ügyének tár­gyalása során a fenntartási költségek előteremtése érdeké­ben Suta Péter, az American Life Insurance Association or­szágos elnöke autó-kisorsolást, emlékérem kibocsátását és ha­sonló módszerek minél széle­sebb körül bevezetését javasol­ja. A William Penn és a Refor­mátus Egyesület által a Kováts Házra már átadott 1,000- 1,000 dolláros adományon kí­vül, amint Suta Péter, az Ame­rican Life Insurance Associa­tion országos elnöke bejelenti, a Bridgeporti Szövetség $500-os adománnyal járul. Javasla­tára egyhangúlag akként hatá­roz a közgyűlés, hogy a wash­ingtoni magyar ház neve: “Headquarters of the Ameri­can Hungarian Federation — Col. Kováts Memorial Build­ing” legyen, ami az épület homlokzatán is feltüntetendő. Az igazgatósági értekezletet követő közgyűlés kimondotta, hogy minden rendelkezésre ál­ló összeköttetést latbavetve, az Amerikai Magyar Szövetség ezután is mindent megtesz az Óhaza népének megsegítése és a kimenekültek támogatása ér­dekében. Mindenki megegye­zett abban, hogy amint Ma­gyarország visszanyerheti füg­getlen államéletét, a megpró­báltatások dacára a szülőhazá­ban maradottaké lesz olyan kormány alakításának joga, a mely megfelel a magyar nép minden rétegének. Az AMSz, mint amerikai polgárjogokat szerzettek képviselete, mind­össze az Óhaza önkormányza­tának és a lakosság egyéni jo­­(Folyt, a 2-ik oldalon) AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG GYŰLÉSÉRŐL ________________/• ' /

Next

/
Thumbnails
Contents