Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-22 / 47. szám

VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK THURSDAY — 1956. NOVEMBER 22. ISTEN HOZOTT, MAGYAR TESTVEREK! THANKSGIVING első ünnepe Amerikában Szerdán megérkezett a magyar menekül­tek első csoportja. Egy hónapon át na­ponta átlag 100-150 menekült érkezik Amerikába, a “Camp Kilmer”-be NOV. 25: “FREE HUNGARY DAY” Robert B. Meyner, New Jer­sey állam kormányzója novem­ber 25-ét “Free Hungary Day-” nek proklamálta államunkban s felkért mindenkit, hogy ezen a vasárnapon minden templom­ban és minden otthonban imád­kozzanak Magyarországért, a magyar nép szabadságáért és adakozzanak a magyar segély­re. Polió-járvány Magyarországon Legújabb jelentések szerint Magyarországon — ahol a nép szabadságharca borzalmas orosz túlerő dacára is még min­dig folyik, fegyverrel, passzív' ellenállással, mindenképen — most újabb ellenség tört a ma­gyarra: polió-járvány ütött ki Budapesten és Debrecen vidé­kén és más betegségek és jár­ványok is kezdődtek minden­felé, mert nincs szappan és nin­csenek fertőtlenitő-szerek . . . Nincs élelem, nincs tej a gyer­mekeknek . . . nincs fűtő­anyag — az orosz garázdál­kodik mindenhol az országban. Az egyetlen szervezet, mely­nek segítségét beengedi a moszkvai madzagján rángató­zó vörös kormány: a Vörös Ke­reszt. De annak munkáját is lassítják és akadályozzák min­denféle ellenőrzéssel, köteke­­déssel. Pedig élelmet, meleg ru­hát, orvosságot visz a harcban elvérző nemzetnek. Mindszenty bíboros az orosz mészár­lásokról A nagy nyugati lapok novem­ber 12-én közölték Mindszenty bíboros nyilatkozatát, melyet november 4-én tett előttük az USA budapesti követségén. Sze­rinte Magyarországot csak a Nemzetek Szövetségének erélye­sebb nyomása mentheti meg, amely túlsókat beszél és szavaz, holott cselekvésre volna szük­ség. A bíboros elmondta, hogy emlékiratain dolgozik, melyeket egy amerikai szemle fog kiadni. Ebben megírja elképzelhetetlen testi és lelki szenvedéseit, me­lyeket az ÁVO fogságában kel­lett elviselnie. Kádár kormányá­ról úgy nyilatkozott, hogy ez oroszokkal mészároltat ja a ma­gyar népet, s az újságírók kér­désére kijelentette, hogy Nagy Imre kormánya egy független Magyarországért szállt síkra, mig Kádár kormányát az oro­szok állították fel. Hangoztatta, hogy a restauráció vagy a hábo­rú előtti rend visszaállításának kérdése e szabadságharc folya­mán egyáltalában fel sem me­rült. “Borzalmas mészárlás in­dult meg és tart még most is,” — mondotta a hercegprímás. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­tóságnál. A hálaadás Amióta ember van a világon, Istenben hisz és szükségét érzi, hogy hálát adjon Teremtőjének kisebb és nagyobb örömeiért, de gyakran puszta megmaradásá­ért is. A hálaadás ünnepének eredetét ennélfogva a történe­lem előtti időkre lehet visszave­zetni. Az Egyesült Államokban a Thanksgivings Day-nek törté­nelmi jelentősége is van, mert első telepeseink, a nemzet alapí­tóinak viszontagságairól é meg­meneküléséről emlékszünk meg ilyenkor. Ez a legrégibb amerikai ün­nep. Eredete 335 évre vezethető vissza, a massachusettsei ply­­mouthi kolónia három napig tartó lakomájára. A pilgrimek, akiket Angliában üldöztek, mert elszakadtak az angol egyháztól, 1620-ban a Mayflower hajón Amerikába hajóztak, hogy itt szabadon gyakorolhassák a val­lást, amelyben hitték. A kis ha­jót a vihar megtépte és 102 uta­sa, férfiak, nők és gyermekek vegyesen, már több mint három hónapig szenvedtek az utón, amikor november havában a mai Cape Cod homokos partjain sikerült horgonyt vetniök. Ez a várakozáson felüli hosz­­szadalmas utazás alaposan ki­merítette élelmiszerkészletei­ket. Terveik szerint az uj világ délebben fekvő, terményekben Fájdalmasabbat és megrá­­zóbbat alig lehet elképzelni, mint a magyar felkelők legutol­só üzenetét, amely Morse-j elek­kel eljutott a szabad világba: “lelkesedésünk nagyobb, mint valaha.” Ezek a hősök, akikről a történelem a két és fél ezer év előtti thermopylei spártaiakkal együtt fog megemlékezni, tisz­tában vannak már nyilván ma­­gárahagyottságukkal, ami csak növeli csodálatos átdozatuk ér­tékét. Ilyen hősökkel szemben a mérhetetlen szovjetorosz túlerő sem tud teljes mértékben érvé­nyesülni. Az oroszok természe­tesen a kudarcért Kádár János bábkormányát okolják. Novem­ber 10-i bécsi tudósítás szerint uj orosz delegáció érkezett Bu­dapestre, amelynek feladata Kádár tehetetlen kormányának leváltása, s ezt csak azért nem hajtották már eddig is végre, mert képtelenek megfelelő utó­dot találni. Ezzel kapcsolatosak azok a hírek is, amelyek szerint Kádár tárgyalásokat folytat a szovjet kézben levő Nagy imré­­vel, hogy rábeszélje a kormány dús tájain kellett volna kikötni­ük és nem az északi homokos vi­déken, ahol késő ősszel semmi lehetőség sem volt arra, hogy veteményes-kerteket kezdjenek, így, mielőtt még a tavaszi ülte­téshez foghattak volna, sokan elpusztultak közülök a rossz táplálkozás következtében. Tavaszfelé egy indián állított be hozzájuk és angolul szólította meg a csodálkozó pilgrimeket. Samoset volt a neve, aki korábbi telepesektől tanulta meg a nyel­vet. A pilgrimek megosztották vele sovány éléskamrájuk tar­talmát, viszont Samoset hálából megtanította őket, hogyan kell indián-kukoricát ültetni és hal­hulladékkal Y ■ ogtermékcny iteni a talajt. Samoset ott is maradt, mint indiánvezető és tolmács. Az 1621-i tavaszi évszak ki­csalta a napot a felhők közül és meleg esőt hozott a vidékre. Több indián is meglátogatta őket, Massaeoittal, a törzsfőnök­kel együtt. Az ősz azután jó és bőséges termést hozott úgy, hogy a telep kormányzója: Wil­liam Bradford, háromnapi ün­nepet rendelt el. Az indiánok iránti hálából, Massasoit-ot is meghívták a lakomára, aki az angolok nem kis meglepetésére 90-ed magával jelent meg az ün­nep reggelén. De a vendégek nem mutatkoztak szerénytele­neknek, mert legjobb vadászai­átvételére. De a hírek szerint Nagy Imre nem hajlandó az el­követett népgyilkosság utólagos ódiumának vállalására. A bécsi jelentések szerint Kádár János és emberei különböző üzeneteik­ben most már igyekeznek fuvo­lahangon szólni a néphez, han­goztatva, hogy kölcsönösen “gyógyítsuk be a sebeket, ahe­lyett, hogy felszakitjuk őket.” Mintha a tigris, miután széttép­te áldozatát, engesztelőleg meg­nyalná annak sebeit. Ugyané je­lentések szerint nagy orosz erők tartanak a nyugati határ felé, nyilván minden lehetőségét el akarják zárni annak, hogy a rabláncra vert Magyarország kapcsolatba léphessen a szabad világgal. A bécsi jelentések sze­rint mintegy tiz-tizenötezer a magyar szabadságharc buda­pesti halottainak száma, de igen nagy a vesztesége a leigázó szovjet erőknek is. A bécsi hir szerint a nemzetközi Vöröske­reszt 15 teherautóból álló con­­voy-a megérkezett Budapestre. Egyáltalán nem kedvezőbb az a kép sem, amelyet a szovjetkéz­ben levő blosevista rádió ad a kát küldték ki az erdőbe, akik csakhamar öt hatalmas őzzel megrakodva tértek vissza. A gyarmatosok vadkacsákat, lu­­dakat és pulykákat lőttek le, amit halakkal, rákokkal tetéz­tek meg. A rendelkezésre álló kukoricakenyér, szilva és hagy­ma egészítette az ételek rendjét, úgy hogy gazdák és vendégeik kiadós lakomát csaptak. A háromnapi ünneplés befe­jeztével, Bradford kormányzó megállapította ugyan, hogy az élelmiszer-készletek alaposan lecsökkentek, hogy nyárig ala­posan be kell osztaniok azt, ami­jük megmaradt, de bízott az is­teni gondviselésben, hogy az majd ismét megsegíti őket. Ez az eredete Thanksgiving hagyományának. Ahogy az évek rrjultak, az amerikaiaknak min­dig több okuk lett arra, hogy Isten különös gondviseléséért hálát adjanak. Ma a világ legha­talmasabb nemzete vagyunk, akik terményeinket más orszá­­népeivel is szívesen megosztjuk. Az 1956.-Í Thanksgiving Day alkalmából elsősorban is hálá­sak lehetünk, mert békében és jólétben élünk. De mindenkinek van személyes oka is arra, hogy hálát adjon Teremtőjének. Szálljunk magunkba tehát és juttassunk másoknak is abból, amit Isten nekünk juttatott! magyarországi állapotokról. A Kossuth rádió 9.-i adása szerint “a gyárak nem dolgoznak ... a forgalom szünetel . . . minden­felé fegyveres bandák tüzel­nek... éhínség fenyeget . . .” Újabban pedig járványok elleni óvóintézkedésekről beszélnek. Az ország számos helyén sza­kadatlanul folynak még elszór­tan a harcok. Ha az egyik he­lyen megszűntek, másutt újra­kezdődnek. November 9-12-én Budapesten , még heves harcok folytak a III. IX. XIII. és XX. kerületekben (Csepelen). Nehéz ütegekkel lőtték a felkelők állá­sait a Kis-Gellérthegyen, Külső­bányán és a Gábor Áron vasön­tödében. A város központi ré­szein is heves harcok folytak: a házak romjaiból és pincéiből a felkelők meglepetésszerü táma­dásokat intéznek szovjet kato­nák ellen. Újpesten az Erzsébet­­ut és Árpádut közti háztömbök körül folyt a harc. Ugyancsak elkeseredett harcok voltak a bu­dai hegyekben, ahova a felkelők a vérbeli és rózsadombi állásaik­ból visszavonultak. Csepelen (Folyt, a 4-ik oldalon) Szerdán délelőtt a Fort Dix-i McGuire repülőtérre megérke­zett az első szállítmány Európá­ból, abból az 5,000 magyar me­nekültből, akiknek azonnali be­bocsátását Eisenhower elnök a magyar szabadságharc durva, gyalázatos orosz letiprása első napjaiban elrendelte. Az élőké-' szülétek szerint a menekültek első csoportját a repülőtéren és Camp Kilmerben hivatalos kül­döttségek és a magyarság képvi­seletében számos vezető csoport várta és üdvözölte. A csütörtöki Thanksgiving ünnep miatt lapunkat egy nap­pal előbb, szerdán nyomjuk, — éppen a menekültek érkezése idején — ezt a cikkünket pedig kedden, tehát már előre megír­tuk. Minthogy azonban lapunk csak a pénteki postával kerül ol­vasóink kezébe, múlt időben kel­lett írjuk az érkezést, habár an­nak részleteiről és körülményei­ről mit sem tudunk . . . Annyit azonban tudunk és bitzosra veszünk, hogy minden­ki, magyarok és amerikaiak egyaránt velükérző, szerető szívvel és igaz, őszinte vendég­­szeretettel, segítő készséggel várják ideérkező testvéreinket, akiknek legtöbbje egy hónappal ezelőtt talán még mit sem sej­tett arról, hogy ilyen nagy ut áll előtte . . . hogy ilyen szomorú­­végit események részese, szem­tanúja és szenvedő alanya lesz... Ki gondolta volna még az uj ma­gyar szabadságharc elindulása idején is, október végén, hogy az oroszok gazsága ennyire nem is­mer határt . . . hogy szemfény­vesztő tanácskozásaik és nyilat­kozataik mögött a legelvetemül­tebb, állatinál alacsonyabb indu­latoktól hajtott gazság húzódik meg . . . ? * * * Szerdán 62 személy érkezését jelentették. Ezek közül 40 “fér­fi,” 22 “nő”,—16 személy 12 é­­ven aluli, 42 személy 12-50 életév közötti, 4 pedig 64 éven felüli. Árva, illetve kiséretnélküli 'gyermek nincs közöttük. Eny­­nyit tudunk az első transzport statisztikájáról. Hozzávehet j ük ehhez még azt, hogy felekezet szerint katolikusok, protestán­sok és zsidók. Sidney C. Wooten, a Menekül­tek Elszállásoló Központjának (Camp Kilmer) parancsnokló tábornoka kedden délután sajtó­­értekezletet tartott a táborban s közvetlenül tőle tudtuk meg a következőket: A mindenféle DP-táborok és Koncentrációs-táborok szomorú emléke miatt a Camp Kilmer katonai tábort a magyar mene­kültek ittléte alatt nem fogják “camp”-nek, tábronak hívni, ha­­ném “Kilmer Reception Cen­­ter”-nek (Kilmer Fogadta tási Központnak). Az Army közvetlenül -elfogad továbbításra bármilyen ado­mányt, pénzt, ruhaneműt azok­tól, akik nem akarják szerveze­tek utján eljuttatni azt a mene­kültekhez. A menekültek nem tekinten­dők bezárt személyeknek; sza­bad emberek, akik fölött azon­ban az igazolásig és papírok ki­állításáig a hadsereg bizonyos megszigorítással rendelkezik, il­letve hollétükért és jólétükért felelős. A menekültek repülőtérre megérkezése után kb. 5-6 órá­val már lehet velük személye­sen érintkezni a Kilmer Foga­dóközpont vendégszobáiban. (A Stelton-i utón észak felé menve jobbkézfelől van a Kil­mer telepnek az az uj része s bejárata, ahol a magyar mene­külteket elszállásolják. A ka­putól jobbra levő épületben van a látogatók igazolására szolgáló iroda. A látogatók nem járkálhatnak összevissza a telepen és attól a menekült­től, akit meglátogatnak, előbb megkérdezik, akar-e látogató­jával találkozni. A PIO iroda csoportokban körülviszi a láto­gatókat, kívánat szerint. Fény­képet nem szabad csinálni, ha az illető azt nem kívánja. Az Army célja az, hogy oly ké­nyelmessé és gondmentessé te­gye a menekültek számára a Kilmert, amilyenné csak lehet. Természetesen egy katonai tá­bor ez, katonáknak készült, te­hát az elszállásolás nem lehet teljesen privát és több család, több személy kerül egy-egy te­jembe, de elválasztó falakkal és függönyökkel. A menekültek a megérke­zéskor szóbeli nyilatkozatot tesznek a vámhatóság embere­inek, hogy $300-nál több érté­ket, vagy pénzt hoztak-e ma­gukkal. Aki hozott, az Írásos bevallást tesz. Ennyi az egész. További egészségügyi és más vizsgálatok alá veszik a mene­külteket az Emigrációs Hivatal emberei s akiknek papírjai, adatai Rendben vannak, már hat óra eltölte után ^‘kimenőt” kaphatnak a telepről, annak felelősségére, aki kiviszi őket. (Szó van arról, hogy már Hála­adás Napján több magyar ház­nál menekülteket vendégelhet­nek.) A különböző jótékonysági és más szervezetek munkája ér­vényesül azután, amennyiben a menekültek elhelyezéséről, munkába juttatásáról, árvák örökbefogadásáról, stb. gon­doskodnak. Mindenkinek az esetében, akinél az Emigrációs Hivatal “elintézettnek” mond­ja az ügyet, a menekült eltá­vozhat a Kilmer Elosztóhely­ről. Minden menekült, amig a telepen van, heti $2.50 zseb­pénz “kupon”-t kap a legszük­ségesebb dolgok beszerzézére, amit a PX-ben vásárolhat meg. Kórház és hasonló alkalma­tosságok, szórakozási termek, foglalkozási műhelyek is van­nak a Camp-en, de nincs tele­­vziió és gyermekfelvigyázó! Lesznek természetesen, rendsze­res istentiszteletek minden fele­kezetű menekült csoport számá­­(Folyt, a 3-ik oldalon) Sürgős gyűlések magyar ügyben Perth Amboyban, a városházán! Sellyéi F. Lajos, Perth Amboy város rendőrbirája, — akit Meyner kormányzó, illetve Donavan tábornok a magyar segélyügyek irányítójául nevezett ki New Jerseyben, — most pénteken, november 23-án este 7:30 kezdettel a Városházára, a polgármester irodájába gyűlésre hívta össze a városi és megyei hivatalos vezetőembereket, hogy megtárgyalják egy szervezett gyüjtőmozgalom elindításának részleteit a ma­gyarok érdekében s aztán az egész államban, amerikai téren is folytatódjon a gyűjtés, valamint a menekültek elhelyezé­sének megoldása. Séllyei biró felkérésére a péntek esti gyűlé­sen ott lesznek: Edward J. Patten Secretary of State, Joseph Duffy megyei főjegyző, Mihalko P. István városi tanácsos, George Otlowski megyei freeholder és más hivatalos vezető­emberek, valamint Mr. Greenman, a városi Community Chest •ügyvezetője, Diénes László, lapunk szerkesztője és mások. A továbbiakban ez a csoport majd gyűlésre fog összeülni Mer­cer, Passaic és Essex megyék vezetőivel is. SZOMBATON, NOVEMBER 24-ÉN délután 2 órára pedig, ugyancsak a Perth Amboy-i Városházán, a nagy gyü­­lésterembe Séllyei bírónk gyűlésre hívja Perth Amboy és környéke magyar egyházainak és egyleteinek, klubjainak és minden más magyar szervezetének vezetőembereit, tisztika­rait, hogy magyar vonalon is meginduljon végre itt is az álta­lános, egységes, komoly gyüjtőmozgalom. Erre a magyar gyűlésre külön meghívók nem mennek ki, legfennebb tele­fonhívások azokhoz, akiket el tudunk idejében érni. Ne vár­jon senki külön meghívót, legyen elég nálunk is egy szó: ma­gyarok, testvérek, siesünk, segítsünk, mert segítségünkre magyarok százezrei várnak odaát! Amilyen egységes ma a magyar nemzet az oroszok és kommunisták elleni' felkelésben, olyan egységesek kell legyünk itt mi is, felekezeti és minden más különbség nélkül! LEGYÜNK OTT SZOMBATON DÉLUTÁN 2 ÓRAKOR AZ AMBOYI VÁROSHÁZÁN MINÉL TÖBBEN, MAGYA­ROK! AKI EGY SZIKRÁNYIT IS MAGYARNAK ÉRZI MAGÁT ÉS AKINEK BÁRMILYEN VEZETŐSZEREPE VAN MAGYARSÁGUNK KÖRÉBEN, VAGY AKI KÉSZ MUNKÁVAL KÖZREMŰKÖDNI A MOZGALOMBAN, OTT LEGYEN! A magárahagyott Magyar­­ország halálküzdelme OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR

Next

/
Thumbnails
Contents