Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-15 / 46. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC . AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 46. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1956. NOVEMBER 15. Camp Kilmer a magyar menekültek telepe! Hálaadás 1956-ban mig lassan-lassan végül is kibontakozik a teljes, tisz­ta képe mindannak, ami az el­múlt néhány hét alatt történt Magyarországon, illetve az egész világon/ Ma még csak mozaik-képeink vannak, me­lyek csak sejtetik összefüggé­süket, de félő, hogy ami ma a világon történik, az mind egy­mással kapcsolatban álló és egy elkerülhetetlennek látszó harmadik világháború felé ve­zető mozzanat-sorozat. A fordulópont talán ott volt, annál a Kruschev-Titó találko­zásnál és tanácskozásnál ... A két irányban haladó vörös dik­tátorok alighanem megegyeztek valafniben; talán abban, hogy felosztják területeiket és a ti­­tóista vonal átveszi Lengyelor­szág, Magyarország, Románia és a többi eddig moszkvai já­romba parancsolt országok “irányítását.” (Hogy ez az “átvétel” Magyarországon a nép szabadságharcához veze­tett .amelynek során a “meg­bízhatatlan” magyarok ezrei, százezrei pusztultak el, törtek le testileg-lelkileg, vagy mene­kültek nyugatra, annak Moszk­vában éppúgy örvendenek, mint Belgrádban. . . . Ennyivel kevesebb soviniszta magyarral kell majd számolniok.) Könnyen lehetséges az is, hogy a Sztálin halála óta egy­mással viaskodó főkomcsik egy kérdésben egyetértenek s meg­egyeztek : a recsegő - ropogó kommunista világbirodalom­nak csak egy újabb világhábo­rúval lehet valami “chance”-e, tehát a torzsalkodás helyett legjobb lesz azt minél előbb, még pedig megfelelő előzetes tervekkel és sakkhuzásokkal elkezdeni. Ilyen előzetes sakk­­huzás lehetett az Egyptommal, illetve Nasser-ral csinált titkos egyezmény és a Titóval való “kibékülés.” És minden megy a lefektetett vörös tervek sze­rint. Távolabbi célok . . .? Maga a tény, hogy az oro­szok példátlan erővel fogtak hozzá Magyarország lerohaná­­sához és a szabadságharcosok ellenállásának vérbefojtásához és hogy a magyarok ellen ösz­­szevont óriási erő: mintegy 5,000 tank és 200,000 ember, vagy még ennél is sokkal több, semmiképen sem állt arányban a számitható magyar fegyveres ellenállás erejével, arra enged következtetni, hogy mindennek sokkal távolabbi céljai is van­nak. Harmadik vlágháboru? A harmadik világháború rajtütés-szerü elkezdése az oro­szok részéről egyáltalán nem lehetetlen. Tengeri, légi és szá­razföldi haderőik készen áll­nak mindenütt, elvetemült csatlósaik haderőivel együtt: Kelet-Németqrszágban (Len­gyelországban?) , Csehszlová­kiában, most már Magyaror­szágon is, Romániában, a Kö­zel-Keleten (Egyptom és az arab világ bevonásával) és a Távol-Keleten (Kínában) ép­pen úgy, mint bent az óriási kiterjedésű európai és ázsiai szovjetben. Tito szerepe is na­gyon gyanús a Kremlin urai­val történt legutóbbi személyes tanácskozás óta. Egyáltalában nem tartjuk ki­zártnak azt sem, hogy a ma­gyarországi diákság és értelmi­ség tüntetésébe és békés esz­közökkel jobb viszonyokért és engedményekért harcolni aka­ró megmozdulásába a szikrát Moszkvából, vagy Belgrádból dobták bele, hogy lángralob­­bantsák a magyar szabadság­­vágy történelemből ismert tü­­zét, jogcímnek használva ezt azután arra, hogy a roppant orosz katonai nyerserő az ausztriai határnál húzódó vas­függönyig előregördüljön Nyu­gat felé. Mintahogy ez meg is történt. A szovjet “önkéntesek” tá­borzása és Egyiptom “védelmé­re” küldése egy másik trükk, egy újabb porhintés akar len­ni a világ szemébe. Az olaj és a szuezi csatorna a vörösöknek éppen olyan fontos, mint Nyu­gatnak. Ha sikerül a világot rászedni azzal, hogy Egypto­­mot, szegény ártatlan Nassert csak “baráti védelmébe” veszi a Szovjet . . a vörös gőzhenger óriásit gurult előre itt is. A világ aggodalommal figye­li ezeket a jelenségeket, a vö­rösek függöny-mögötti mester­kedéseit, de ne higyje senki, hogy akár Amerika, akár a töb­bi nyugati hatalmak nincsenek •minden eshetőségre felkészül­ve ! A vörösek éppen ott játszók ki nagy ütőkártyájukat, hogy ravaszkodó sakkhuzásaikról azt hiszik, a világ nem lát mö­géjük i:. . nem is sejti, mi lehet a tervük. Dehogy nem sejti, de­hogy is nem veszi észre! Ha a harmadik, világháborút a vörösek elkezdik, az egész vi­lággal kerülnek szembe. S mi­alatt saját és csatlósaik .“meg­bízhatatlan” embermillióival is szemben találják magukat, ugyanakkor a szabad világ minden országa és minden be­csületes érzésű embere kemé­nyen összefog s vállt vállhoz vetve fog harcolni ellenük! Abban a percben, ahogy a há­ború kitör, a szabad világ egy­öntetű, hatalmas egység lesz, /felmérhetetlen fizikai és lelki erő-tömbbé válik, a vörösek “birodalmában” pedig ahány népcsoport, annyi ellenség lesz e “birodalom” ellen! Atomháború? Nem valószínű, hogy “atom­háború” lesz a világnak ez a harmadik nekigyürkőzése. . . . Mint ahogy az elmúlt világhá­borúban sem használták egyik oldalon sem a gázt s a gáz-há­­boru borzalmait minden körül­mények között szem előtt tar­totta mindegyik ellenfél, ugyan úgy az elhárithatatlannak lát­szó harmadik világháborúban sem fognak a hadakozó felek sem gázt, sem semmiféle nuc­lear csodafegyvert, bombát és hasonlókat használni. A Nyu­gat pedig azt a háborút azért fogja megnyerni, mert óriási katonai és gazdasági erején kí­vül oldalán áll a legnagyobb erő: a szabadság-szeretet és a lélek ereje! Az Istenfélők fog­nak harcolni abban az uj há­borúban az istentagadók ellen ... a földkerekség emberei az állatnál alacsonyabb ember­forma szörny-figurák és gép­­s'zerü élőlények ellen! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Eisenhower elnök a múlt hé­ten bejelentette, hogy utasítot­ta a bevándorlási hatóságot 5,000 Ausztriába menekült ma­gyarnak soron kívül való been­gedésére, akik az oroszok gaz­sága miatt lettek a magyar szabadságharc áldozatai és föl­dönfutói. Ezt az ötezer uj ma­gyar menekültet gyors utón fogják átszállítani Amerikába éh itt a kormány a New Bruns­wick melletti “Camp Kilmer” katonai telepet jelölte ki szá­mukra első letelepedő-helyül, AZ AMERIKAI MAGYARSÁG “ORSZÁG­­GYŰLÉSE” Clevelandban e hét végén tartja országos konvencióját az Amerikai Magyar Szövetség, az amerikai magyarság átfogó nagy szervezete. . Az 50-ik jubiláris évében kon­venciózó Szövetség ezen nagy­gyűlését méltán nevezzük az amerikai magyarság “ország­­gyűlésének,” ahol egyházaink és egyleteink képviselői és mind­azok, akik törődnek a magyar­ság ügyével és szivükön viselik a “magyar ügyet,” közös, együt­tes, erős munkában fognak össze. A jó Isten áldását kérjük Szövetségünk konvenciójának munkájára! Soha sem volt na­gyobb szükség arra, hogy egyet­­értsünk s együtt dolgozzunk né­pünkért, magyarok! “HOL VAN A CSATORNA”? r A New York Times egyik számából vettük ezt a sokat­mondó kis riportot: Egy Ausztriába menekült magyar katona elmondotta, hogy az első orosz katonák, akik Moson-Magyaróváron a házába beléptek, azt kérdez­ték: “Canal, canal, hol van a kanális?” Nyilván abban a tu­datban voltak, hogy valahol a szuezi csatornánál vannak. A magyarok levitték őket a Dunához, amire az orosz kato­nák azt mondták: “Nem ez, na­gyobb kanális, ahol franciák és angolok vannak?” Könnyen lehetséges, hogy Moszkva szemfényvesztői eze­ket a szerencsétlen katonákat azzal inditották útnak, hogy,az angol-francia imperialistákkal fognak harcolni s ehelyett le­­gyilkoltattak velük sok-sok­­ezer ártaüap magyart. Szívesen megírjuk ha valamilyen családi esemény hírét szeretné közöltetni lapunk­ban. Az ilyen személyi hírek köz­lése nem kerül semmibe, de csak akkor tudjuk megírni, hogyha ki-ki értesít bennünket, mert ri­portereink, külön hirszerzőink nincsenek. Ne nehezteljen ránk senki, ha valamilyen hire kima­rad a lapból, mert nem közölte azt velünk! — Kérjük olvasóin­kat, küldjenek, vagy telefonál­janak be minél több hirt, szives örömest közreadjuk lapunkban! illetve elosztó központtul addig is, amig megfelelő lakást, el­helyezkedést találnak. Az első , menekült-szállít­mány — állítólag — már e hét végén megérkezik a Camp Kil­­merbe. Repülőgépen hozzák őket. Ez a háború alatt igen fontos szerepet játszó katonai elosztó-telep evek óta csaknem telejsen üresen állt, de épületei között sok van, amelyben tisz­ta, rendes, lakható szobák van­nak. Sok szolját annakidején az itteni magyarság rendezett be és csinosított ki függönyökkel, ágytakarókkal, stb. A sors kü­lönös iróniája folytán most ép­pen ide hozzák a mindenüket, még a hazájukat is elvesztett magyar háborús menekülte­ket. Az itteni magyarság körei­ben máris mozgalom indult meg, hogy az ideérkező ma­gyar testvéreiket élelemmel, ru­házattal segijtsék. Capt. Collie­­től nyert értesülés szerint a me­nekülteket megfelelően ellát­ják a Camp-en, lesz meleg la­kásuk, élelmük, de ruhaféléket bizonyára szivesen vesznek s ezért bármilyen ruhagyüjtő-ak­­cióval gyors segítségükre lehe­tünk menekült magyar testvé­reinknek! * * * Őszintén reméljük, hogy a magyarság felekezeti és min­den más különbség nélkül ösz­­szefog most az egész államban, hogy úgy az ideérkező mene­kültek, mint az odaát maradók és az óhazában szenvedők érde­kében egyöntetű, komoly, hat­hatós segitő-munkát végezhes­sünk. Minden becsületes érzésű magyar csak magyar legyen és se katolikus, se református, se bármilyen más vallásu e tekin­tetben. Ne legyünk most de­mokraták, vagy republikánu­sok, uj-amerikások, vagy ré­giek, csak egyek: magyar testvérek, akik testvéreink se­gítségére sietünk, közös, szép munkával! Amint nem voltak osztályozva odaát testvéreink se, csak magyarok voltak s egy emberként álltak szembe a kommunistákkal és az oroszok­kal, egy emberként ontották vérüket a hazáért és a nemze­tért. Azt is reméljük, hogy álla­munk kormányzója, Gov. Ro­bert Meyner, aki máris megmu­tatta, hogy velünk érez e nehéz időkben, talál valami utat-mó­­dot arra, hogy az ideérkező magyar menekültek állásbahe­­lyezése, lakáshoz segítése, talp­­raállitása érdekében valamifé­le organizáció, vagy központi iroda létesüljön állami segítség­gel, ahová befutnak majd a munka-felajánlások, örökbefo­gadási ajánlások, ruhaadomá­nyok, stb. Véleményünk sze­rint ez volna a leghelyesebb és legmegfelelőbb megoldás eb­ben a kérdésben, mert most gyors cselekvésre és szisztema­tikus munkára van szükség! A hálaadás ünnepe olyan régi, mint amilyen az emberiség tör­téneté. Amióta ember van a föl­dön, hálaadás is van, amikor az elvett tertnészeti, lelki és egyéb javakért köszönetét mond az ember a Teremtő Istennek. De különösen jelentős a Hálaadás Napja itt Amerikában azóta a 335 évvel ezelőt megtartott Há­laadás Nap óta, mikor a zarán­dok atyák először ültek össze, hogy megköszönjék Istennek itt a szabad földön adott áldásait. Milyen rettenetes időket éltek akkoriban is az emberek! Az Angliában lévő Puritánok, val­lási' meggygőződésük és az evangéliumhoz való hűségűkért el kellett hagyják azájukat. Hol­landiában, ahol pedig vendég­­szeretettel fogadták őket, sem találták magukat otthon s igy neki vágtak 1620-ban “May­flower’ ’nevű hajójukon az ak­kor még félelmetesen hatalmas óceánnak. Három hónapi keser­ves és viharos, sok hányattatás­sal teljes utazás után érkeztek meg Amerika partjaira. Élel­mük fogytán volt. Betegség és halál a közel jövendőt sötét ár­nyékkal takarták el a 102 za­rándok elől . . . Mégis, a reménység ott élt a szivükben. Mégis volt bennük annyi hit, hogy ahelyett, hogy visszafordultak volna, nekifog­tak az uj élet munkájának. Az első magvetést és arcuk verej­tékével áztatott legnehezebb munkát az Ur megáldotta 1621- ben; akik sírva vetettek, most vigadozva jöttek el betakarítani termésüket. Bradford kormány­zó .elrendelte az Újvilág földjén az első hivatalosan ünneppé nyilvánított Hálaadást Napját. Meghívták a szomszédos indiá­nokat is, akik várakozáson felü­li barátsággal, 90 főnyien jelen­tek meg a fehér emberek ünne­pén. A halászat és vadászat, va­lamint az asszonyok munkássá­ga révén azonban volt mit enni az ünneplő seregnek. Amerikában, ahol a vetés és aratás oly méretekben folyik, mint manapság, nemcsak az itt­lakó millió és millió, mindenféle országból itt letelepedett lakos­ság jut bőséges táplálékhoz, ha­nem a feleslegből jut a világ minden részén éhező és nyomor­gó embertömegeknek is. Szomorú, nehéz szívvel készül azonban ma minden amerikai igaz magyar az 1956-os Hála­adási Napra. Akkor lett volna igazán okunk a hálaadásra, ha a szabadság kibontott zászlaját nem tiporták volná le a barbár, istentelen és hitetlen orosz csor­dák. Akkor lett volna igazán oka minden szabad embernek hálát adni, ha a nemcsak Ma­gyarország, hanem az egész vi­lág szabadságáért küzdő hősies és vitézségében az egész vliágon elöljáró magyar népet a szabad nemzetek nem hagyták volna magára, a világ legrettenete­sebb katonai diktatórikus hatal­mával szemben. Amikor leülünk a Hálaadás Napi dúsan megrakott asztalok­hoz, vájjon eszünkbe jut-e majd azoknak az éhező és nyomorgó magyaroknak a sorsa, akik az állati sorsot megutálva inkább a dicsőséges halált/ választot­ták? Eszünkbe jut-e a világ nagy hatalmasainak, akik pezs­­gős kocintgatások közben ad­nak hálát, hogy az a vér, amit magyarok ezrei ontottak, az ég­re kiált és a fejükre, valamint az egész szabad világ népének fejére száll vissza és egyszer az Ur Ítéletre vonja majd őket? Nem tagadhatom el, hogy ez a Hálaadás Napja itt Ameriká­ban nekem is és sok más jó ér­zésű magyarnak a gyász és szo­morúság fátylával bevont, teme­tési torhoz hasonló ünnep lesz. Amig a maroknyi magyarságot letipró, vérengző, brutális és ál­lati muszka csorda örvendezni és győzelmet ünnepelni jön ösz­­sze, addig mi jöjjünk össze és ha innen messze távolról is, si­rassuk meg a magyar szabadsá­gért kiontott legszebb ifjú élete­ket, mélységes fájdalommal a gyász nemes és tiszta érzésével töltsük meg a mi lelkünket! Ta­nuljuk meg, amit a tatárjárás, török-dulás és muszka-csapás tanít, hogy nekünk nincs se Nyugaton se Keleten egyetlen braátunk se! A jó Istenen kívül nem számíthat a magyar sen­kire ! A nyugati nagyhatalmak hi­tegették a magyart, hogy csak küzdjön és erejét meghaladó módon harcoljon, mert a nyuga­ti keresztyén világ mind mögöt­te van a csöpp magyarságnak... íme, most látjuk, mennyire van minden szabad ország mellette e szabadságért küzdő és vérét ál­dozó népnek. Szép szavak, apró kis anyagi segítség és más em­lítésre sem méltó dolgok, ez az összes, de szabadságot és önál­lóságot, azt csak a jó Isten ke­gyelméből újra maga vívhatja ki magának a magyar. Hitünket és erménységünket azonban nem szabad elveszíteni még ekkora csapás láttán sem. Isten azt Ígérte, hogy akik mindvégig állhatatosak marad­nak és kitartanak, azoknak adja az örök élet koronáját. Ha min­den ígérettől és földi táma­szunktól megfosztottak is, ha a hősi küzdők vérrel irt levéléi és halálhörgés közben elnémított rádióüzenetei süket fülekre ta­láltak is a kényelmes és jólétben elzsirosodott szivü nyugati sza­bad világ minden vezetőjénél, akkor is emlékezzünk meg arról, hogy “megmarad a hit, remény és szeretet, e három és ezek kö­zött legnagyobb a szeretet.” I. Kor. 13:13. Akikben van valami e három keresztyén erényből, az hallja úgy is a hivó szót, amit most évi szokásunkhoz híven megisméte­lünk: Jöjjetek, magyarok, ün­nepeljetek velünk a Perth Am­­boy-i Magyar Református Egy­ház nov. 18-i Hálaadás Napi is­tentiszteletén du. 4-kor és va­­vacsoráján este 6-kor a Kirk­land Place-i iskola termeünk­­ben. ÁBRAHÁM DEZSŐ Megalakult a Ma­gyar Szövetség New Brunswick-i osztálya Az amerikai Magyar Szövet­ségnek New Brunswickon is osztálya alakult, amely amolyan “egyház- és egyletközi nagybi­zottság” szerepet fog betölteni ott, hogy minden érdemes ma­gyar megmozdulásból együtte­sen vehesse ki részét a' bruns­­wicki magyarság. (A jövő hé­tén erről bővebben írunk még.) KAPCSOLÓDJUNK BE min­denütt a nándorfehérvári diadal 500 éves jubileumi ünnepségei­be, hogy ezáltal amerikaiak előtt nép áldozatos ragaszkodását a nyugati életformákhoz. Alakuljon meg a Magyar Segély- Bizottság Perth Amboyban is! Miközben Amerika minden valamire való magyarlakta helyén a már meglevő egyház és egyletközi bizottságok, vagy a sietve megalakított segélybizottságok már hetek óta mun­kában vannak, hogy pénzadományokat, ruhanemüeket gyűjt­senek odaát szenvedő véreinknek, Perth Amboy magyarságát annyira készületlenül érte az uj magyar szabadságharc és az azt követő szörnyű orosz gazság, hogy semmiféle ilyen bizott­sága nincs és még a mai napig sem alakult és szervezett gyűjtés sem indult meg. Időszerűnek és helyesnek tarjtuk, ha e helyről felkérjük a mi magyar érzésű, jószivü magyar városi bírónkat, Sély­­lyei F. Lajost, hogy úgy is, mint a volt Amerikai Magyar Segélyakció országos elnöke, úgy is mint a magyarmentő mozgalmak kormányzónk által megbízott embere, hívjon össze egy gyűlést, — hívja össze magyar lelkipásztorainkat, Perth Amboy magyar egyházi és egyleti vezetőembereit s alakítsuk meg itt is a közös magyar-mentő, magyar-segélyző bizottságot, hogy munkáját az haladéktalanul megkezd­­hese! Perth Amboy és környéke sokezernyi magyarsága áldo­zatkész lélekkel, felekezeti és minden más különbség nélkül minden bizonnyal egységesen fog felsorakozni ebben a moz­galomban, csak el kell indítani. Séllyei bírónk a múltban már számtalanszor hivott össze ilyenszerü gyűlést, valahányszor általános magyar ügyről volt szó s bizonyos, hogy lelkésze­ink, egyházi és egyleti vezetőembereink és általában a ma­gyarság most is kész hivó szavára munkához fogni s közös erővel sikerre vinni egy általános nagy gyűjtést. Szekesztőségünkhöz sokfélől jött kérés és kérdés erre vo­natkozólag és mi azt tartjuk helyénvalónak, ha egy központi irányítással indul meg itt is az általános gyűjtés. Odaát a tél hidege, nyomor, szenvedés vár magyar véreinkre, akik mindenüket feláldozták a szabadság eszméjének oltárán . . . Tekintsünk feléjük, halljuk meg segélykiáltásukat s cseleked­jünk . . . magyar szívvel, magyar testvéri összefogásssal! Minden hozzánk érkező adományt készséggel átadunk a megalakuló bizottságnak, mihelyt az munkához lát. Perth Amboy és közelkörnyéke magyarsága vegyen példát más vá­rosok magyarjaitól, akik bizottságokat alakítottak s együttes, közös erővel már sokezer dollárt gyűjtöttek össze szenvedő magyar testvéreink segélyezésére . . . Lapunk a legmesszebb­menő önzetlenséggel és segítő készséggel áll rendelkezésére minden ilyen közös magyar kezdeményezésnek és együttes, komoly munkának! Magyarok Testvérek! Most van az ideje a gyűjtés elindí­tásának, nem holnap! Merged with “PASSAIC and VICINIT THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents