Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-30 / 52. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY - 1954. DECEMBER 30. ,, ■ — I in-, , I KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT . .. Adja a Mindenható, hogy az előttünk álló 1955-ik esztendőben derű, mosoly, öröm legyen az osztályrészünk! ... Katasztrófák, háborús villongások, .baj, bánat, nyomo­rúság hirüladása helyett csak jót, szépet—derűt, osoiyt, örömet hozó híreket Írhassunk ezeken a hasábokon . . . És azok, akikért ma oly sokat aggódunk, azok, akik oly kegyetlen módon el vannak tőlünk választva egy átkos “Vasfüggönnyel,” szintén békés, boldog, szabad életet él­hessenek ... Adjon az Isten egy igazán boldog uj esztendőt min­den magyarnak! CSAK AZÉRT SE AKAROM Irta Gondos Sándor Magyar tüntetés New Yorkban Miközben egyre inkább teret hódit Amerikában az a politikai irányzat, hogy hagyjuk békén a Szovjetet, amig a fejünkre nő, — mi csak üdvözölhetjük az Amerikai Magyar Szövetség ke­leti kerületének a Magyarorszá­got rabigában tartó vörös hata­lom elleni tüntetését. Ez a tüntetés voltaképpen a mi nagyszerű Hajmássy Ilo­nánk kezdeményezése, ő gyúj­tott meg a new yorki Du Mont televíziós állomás egyik hétfői műsorán egy zöld gyertyát, arra kérve minden amerikait, hogy az idei karácsony alkalmával te­gyék ugyanezt. Legyen ez a zöld gyertya a mi reménységünk, — mondta. Az a reménységünk, hogy a rab népek is rövidesen szabadok lesznek. Az Amerikai Magyar Szövet­ség keleti kerülete, Yager Lajos agilis uj elnökével az élen azért mozdult meg, hogy Hajmássy Ilona elgondolásának tettekben is kifejezést adjon. így aztán az elmúlt hétfőn este többszáz ma­gyar gyűlt össze a Du Mont szín­ház előtt és Hajmássy Ilonával az élen, a tüntető magyarok az Egyesült Nemzetek mellé ren­delt szovjet delegáció székháza elé vonultak. Méltóságteljes, né­ma tüntetés volt s miközben a zöld gyertyák fénye lobogott a komor, lefüggönyözött ablaku palota előtt, az arra járó ameri­kaiak minden magyarázat nél­kül megértették; miért tüntet­nek a magyarok. Annyira meg­értették, hogy csatlakoztak hoz­zájuk és együtt piketeltek a sö­tét zsarnokhatalom ellen. Igen, az amerikaiak ezt job­ban megértik, mint az uj politi­kai irányzatot, Kevés amerikai akad, aki tökéletesen megérte­né, hogy miben is van az uj po­litikai irányzat lényege s ha nem tiltakoznak, annak is megvan a maga magyarázata. Úgy gondol­ják, hogy a kormány jobban tudja. A kormány bizonyosan o­­lyan erő birtokában érzi magát, hogy aggodalomra nincsen ok. Mi, nem titkoljuk, mindezek ellenére is aggódunk. A mai idők hadviselése kilépett a megszo­kott keretből. Amerika sem szá­míthat többé már arra, hogy közte és az ellenség közt ott van a mérhetetlen óceán . . . Tehát van idő bőven az alapos felké­szülésre s aztán a visszacsa­­pásra. Az is bizonyos, hogy soha még akkora felelősség nem neheze­dett kormányra, mint amekko­rát az Eisenhower-kormány vi­sel. Mi csak azt kérhetjük az Úr­istentől, adjon a felelős vezetők­nek az elkövetkezendő időkben éleslátást, mert egyetlen elhibá­zott lépés a legsúlyosabb nemze­ti katasztrófát idézheti elő. Sohase felejtsük el, hogy Moszkva sorsdöntő lépésére les­nek a köztünk megbújó kommu­nisták is. Tehát dupla veszede­lemmel kell számolni. A hadsereg létszámának akasztása Ide tartozik ez a kérdés is. Tá­vol áll tőlünk a gondolat, hogy kioktassuk az amerikai kor­mányt, de megint csak aggodal­munkat fejezzük ki a hadsereg 1 é t s z ámának csökkentésével kapcsolatosan. Kétkedünk ab­ban, hogy az elkövetkezendő hadviselésben a légierő mindent elvégezne. A modern repülőgé­pek kétségtelenül sokra, majd­nem mindenre képesek. Ez a “majdnem” azonban nagyon fontos. Az az ellenvetés sem nyugtat meg, hogy igen de ott van a tartalék. Minden háború azt bizonyította, hogy a tartalé­kos csak másodrendű katona. Bizonyára éppen megvan a tar­talékosban is a személyes bátor­ság, de hiányzik belőle a tényle­ges katona vasfegyelme, — és ez sokszor mindent jelent. Arról nem is akarunk beszélni, hogy a mai haditechnika szinte minden­napos újításaival sem képes lé­pést tartani a tartalékos. Vájjon takarékossági okokból szükséges a létszám apasztása? Ezt a takarékoskodást nehezen értenők meg. Az Egyesült Álla­mok a világ leggazdagabb orszá­ga, — s többek közt milliárdokat költ, távoli, nem is túlságosan jelentékeny népekre. Hát akkor a saját biztonsága nem drágább minden egyébnél? A dollár szorgalmatos imádá­­sa ha nem is tiszteletreméltó, de emberileg érthető dolog. Úgy érezzük azonban, hogy ennek is van bizonyos határa. Mindszenty hercegprímás pere Talán nem veszi rossznéven senki, hogy emlékeztetjük olva­sóinkat: mi jó pár héttel ezelőtt megjósoltuk Mindszenty her­cegprímás szabadonbocsátását, — ha ugyan ezt szabadságnak nevezhetjük. Minden jel arra vall, hogy a hercegprímás előtt a börtönajtó kinyílt. Legalább is az egyik börtönajtó . . . Igaz a hir, vagy sem, most nem vitatjuk. Csak arra szeret­nék felhívni a figyelmet, hogy Varga László dr., egy kitűnő magyar jogász nagyszerű tanul­mányt készített a Mindszenty­­perről. Nem a hercegprímás ár­tatlanságát akarja Varga dr. bizonyítani. Ennek bizonyításá­ra Mindszenty Józsefnek nincs szüksége, — főleg nincs itt, a nyugati közvélemény előtt. A ta­nulmány azért érdekes, mert Varga dr. tisztán jogi eszközök­kel kimutatja: még a kommunis­ta bizonyítékok alapján sem le­hetett volna elitélni a hercegprí­mást. Válasz egy jegyzékre Az a válasz, amelyet Wash­ingtonból küldtek a budapesti kormány címére, minden részle­tében elsőrangú. A budapesti kommunisták, u­­gyanis, tiltakoztak kormá­nyunknál a lapunkból is jólis­mert léggömb-akció ellen. Külö­nösen tetszik nekünk a válasz­jegyzéknek az a része, amely illő csodálkozást fejez ki a budapesti kommunisták prüszkölésére. Hi­szen — mondja a válaszjegyzék — a budapesti kormány kötelez­te magát a békeszerződésben a szabadságjogok betartására . . . Hát akkor miért toporzékolnak a vörösek. A Magyarországon leszórt röplapokon egyetlen szó­val sincs több, mint amire Buda­pesten szerződésileg kötelezett­séget vállaltak. Végül a válaszjegyzék annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy remélhetőleg nemsokára nem lesz már szükség lyen lég­gömb-akcióra, mert a magyar nép egészen természetes utón is Jelinek Ferenc, Gyarmat, Győrmegyéből 1930-ban érke­zett Amerikába, ahol már a fe­lesége várta. Óhazai képzettsé­gű, tanult hentes-iparos. Ráter­mettség, hozzáértés, szorgalom, ez a három szó talán legjobban kifejezi lényét; ez magyarázza meg sikerét. Megérkezésekor már megvolt benne mindaz a te­hetség, amire a magyar beván­dorlónak szüksége van, ha a küz­delmes amerikai életben ered-JELINEK FERENC ményt akar elérni. Első éveit mindjárt a hentesiparban dol­gozta, majd saját üzletét nyitot­ta meg New Brunswickon, a 181 French Streeten. Eleitől fogva jelentős szerepet visz iparában. Nemcsak helyben és a közeikor-1 nyéken, de messze államokban is ismerik sajátkészítésű Ízletes húsáruit. Jelinek Ferenc azután a 169 French Streeten, a saját épüle­tében folytatja üzletét. Meglát­szik rajta is, az üzleten is és mindenen, ami vele összefügg, hogy otthon tanult hentes-mes­ter! Még az óhazában nősült Jeli­nek Ferenc, feleségül véve az a­­merikai születésű Matetics Ka­talint, aki otthonléte alatt Pa­­nonhalma-i lakos volt. Lelkes tá­mogatói minden közérdekű ma­gyar mozgalomnak és hithü tag­jai a Szent László Római Kato­likus Egyházközségnek. A Jelinek-házaspárnak három gyermeke van: Gertrud, férje­zett Juhász Vilmosné. Irénke és Ferenc. Mrs. Jelinek a példás gyermeknevelés és házvezetése mellett'hűséges segítőtársa fér­jének a forgalmas üzletben, üz­letfeleik ehez már annyira hozzá vannak szokva, hogy ha nem lát­ják ott megszokott helyén, ér­deklődnek holléte iránt . . . Jelinek Ferenc 1953 március­ban kapott a Magyar Building Loan Igazgatóságába kineve­zést, ahol hivatását a legnagyobb mértékig elismerésre méltóan végzi. kifejezést adhat a maga vágyai­nak . . . Ebben szeretnénk mi is re­ménykedni. A Magygar Savings and Loan fejlődését az Igazgatóság és a tisztviselők azáltal segítették elő, hogy időről-időre részvénye­ket adtak el, a befolyt pénzt pe­dig kizárólag építési kölcsönbe, vagy házvételre adták ki. Akik kölcsönt vettek fel itt, azoknak is dús érdemeik vannak, mert ők tették lehetővé, hogy a be­folyt pénzt jövedelmezően tudta a mindenkori Tisztikar és Igaz­gatótanács befektetni. A Ma­gyar Building Loan, illetve most már Magyar Savings & Loan so­ha nem fizetett Sr/< -nál kevesebb kamatot részvényeseinek. Ez év­ben is 3'/ lesz a kamat, ami de­cember hónap zártával minden takarékbetéthez hozzá lesz Írva, és attól kezdve az is kamatozik. A harmadik évben a követke­zőknek folyósított kölcsönt ez az intézmény: Tóth Sándor, Kosa Imre, Kovács Sándor, Dávid László, Román István, Kracskó József, Mesterházi József, Bors Gábor, Horváth Eszter, Bódi József, Nagy József, Tugya Fe­renc, Hoffer János és Redler Er­zsébet. Impozáns Mind­­szenty-ünnepély volt New Yorkban December 26-án, vasárnap a new yorki Fehér Teremben megtartott nagyszabású Mind­szenty ünnepség méltán érde­melte ki a magyarság nagy ér­deklődését. Az ünnepséget a Katolikus Liga new yorki körzetének vilá­gi elnöke, Dr. Szoó József és Father Slezák Imre egyházi el­nök rendezték s annak egyik kimagasló eseménye volt Bent­ley michigani képviselő beszé­de. Bentley 1948-ban Budapes­ten tartózkodott és a hercegprí­mással való személyes érintke­zés során nyert tapásztalatai a­­lapján méltatta a mártír ma­gyar főpap kiváló egyéniségét és hősies magatartásának jelentő­ségét. A magyarnyelvű ünnepi beszédet Dr. Kertész István volt római magyar követségi taná­csos, jelenleg történelemszakos amerikai egyetemi tanár tartot­ta. Az ünnepséget művészi szem­pontból is kiváló eseménnyé tet­ték Kovács István, Antos Mária, Mezey Zsigmond és Martonfalvy Hugó zene és énekszámai, majd a “Hitszava” rádió-énekkar gyönyörű előadása. A Fehér te­rem szinte kicsinek bizonyult a nagyszámú közönség befogadá­sára és falai állandóan visz­­hangzottak a szűnni nem akaró tapsvihartól. Az ünnepségen a katolikus magyar egyházközsé­gek, továbbá a hazafias egyesü­letek képviselői is nagy számban voltak jelen. Meghosszabbítot­ták a házbérkor­­látozást! New Jersey Állam törvény­­hozása úgy döntött, hogy a ház­bérkor látozást (rent control) további 18 hónapra, vagyis más­fél évre meghosszabbítja. Ezek szerint tehát a háztulajdonosok­nak további másfél évig nem áll módjában a lakbérek emelése, hacsak nagyobb renoválást és átalakítást nem végeznek a la­káson, vagy bérbeadott helyisé­gen. • A posta nem cen­zúrázhat! Washingtonban, a szövetségi bíróság olyan döntést hozott, mely szerint a postaügyi minisz­ternek (Postmaster General) nincsen joga cenzúrázni semmi­féle postai küldeményt és sem­miféle nyomtatványt, magazint, vagy más kiadványt nem tart­hat és nem küldhet vissza azon az alapon, hogy azok tartalmá­val nem ért egyet ... (Az ame­rikai nudisták képes-magazinjá­nak postai továbbítása körül is merültek fel, például, kételyek s a posta több esetbe visszatartot­ta azokat. Úgy látszik azonban, hogy a kiadók győzelmével vég­ződik ez a csata . . .) Meghalt Dr. Földy Károly A régi amerikai magyar uj­­ságirógárda egyik közismert alakja távozott el örökre közü­lünk Dr. Földy Károly december 22- én bekövetkezett halálával, kinek temetése pénteken, dec. 23- án ment végbe New York­ban, nagy részvét mellett. Dr. Földy Kassán született, 1910 táján jött Amerikába s itt 4 évtizeden át volt az Amerikai Magyar Népszava és más lapok munkatársa. Nevét, egyéniségét széles körökben ismerték és be­csülték. SPORT HÍREK November 20-án a székesfe­hérvári uszodában Tumpek György a 100 méteres pillangó­­úszásban 1 perc 02.1 másodper­ces eredménnyel uj világcsúcsot úszott. A Bp. Vörös Lobogó (volt Hungária) november 23-án Isz­­tanbulban, a tavalyi bajnok és az idei bajnokság éllovasa ellen játszotta első törökországi mér­kőzését. A Bp. Vörös Lobogó 3 :0 arányú győzelmet aratott a Be­­siktas együttese ellen. Novem­ber 25-én a bajnokság harmadik helyezettje ellen, a Galata Sa­­ray-al mérkőztek és a magyar bajnokcsapat 7:0 arányban győ­zött. A múltban régi magyar nem­zeti szokásunk volt az, hogy ok­kal vagy ok nélkül ragaszkod­tunk a nagyhangú kiabáláshoz, hogy ezt vagy azt “csakis azért se akarom.” Nem ám és főleg azért, mert a javaslatot, vagy in­dítványt más tette és Okoskodó Jánosok szerint másnak soha ütni lehei, h aza csal nektu. Most végtelenül komoly kérdés merült fel, egész jövőnket érintő azzal, hogy két legnagyobb ame­rikai magyar biztosító intézmé­nyünket a Rákóczit és Verho­­vayt egy kalap alá hozzuk, egye­sítsük. A közvéleményben meg­van ennek többsége, de “csak a­­zért se” régi elv alapján meg­vannak az ellenzői. Szerencsére — kevesen. Körülbelül hat évtized előtt nyolcezer magyar élt Bridgepor­­ton és annak hírére, hogy a pennsylvaniai Hazelton városá­ban tizenhárom bányász csinált egy önsegélyző intézméyt, értel­mes és jóakaratu emberek azt mondták: “Messze van ide az a Hazel­ton, magyarjait nem ismerjük, de a gondolat jó és a magunk ré­szére is csinálunk ilyen jót aka­ró egyletet.” így alakult a Rákóczi Segély­­ző Egyesület és ma büszkén mondhatjuk, hogy annak életét semmi zavar, rendetlenség, visz­­szaélés nem zavarta meg. Ennek tudatában a közbizalom nevelte nagyra és pénzügyileg erősre. Van azonban Ohio államban egy nyolcvanon felül levő embe­rünk, aki évekig a rézgyárban Bridgeporton dolgozott, a Rákó­czinak is tagja, de a Verhovayt is pontosan fizeti. Ez mondotta a maga egyszerű, de nagyon jó­zan eszével: “Egy milliónál, több magyar volt Amerikában, mikor idejöt­tem. Jó, ha ma négyszázezer van, mert öregszünk, hetenként legalább ötven magyar megy a sírba. Gyermekeink csak szük­ségből beszélnek magyarul és u­­nokáink, meg dédunokáink szája csupán angolra jár. Mi lesz a mi biztositó intézményeinkkel? El­múlnak azok is, velünk együtt, mint ahogyan magyar újságja­inkkal történik? De ha a két nagy biztositó intézményünk e­­gyesül, olyasmi alakul ki, amely hírünket, nevünket örökké fenn­tartja, hogy magyarok kezdték és nevelték nagyra.” Az 1955-ik évben tartandó ként nagy egyesület konvenciója dönt véglegesen az egyesülés ü­­gyében. Vájjon akadnak-e ott is Pipogya Jánosok, akik az óhazai példára tiltakozni fognak? Úgy történt az Szentesen, hogy köz­ségi birót választottak és a nagy egyhangúságba hátulról valaki belekiabált: “Szavazást kérünk, névsze­ni ciVazast. Mx., tehetett volna a szolga - biró? Elrendelte a szavazást és akkor kiderült, hogy száz tizen­két ember Bodonyi Gábort támo­gatta, csak egy szavazólapra volt írva: — Pipogya János. Szétnézett a községházán a szolgabiró és kérdezte: “Melyik az a bizonyos Pipogya János?” Felállott hátul valaki és kissé bátortalanul mondotta: “Én len­nék az.” Csodálkozott a szolga­biró és faggatta: “Mi a fészkes csodának szavazott maga annyi emberrel szemben önmagára?” Amire Pipogya bevallotta: “Mert én csak a saját nevemet tudom aláirni.” Őszintén remélem, hogy júni­us 6-án nem lesznek “csak azért se” fajtából levő Pipogyák, akik a legjobb tervek ellenére lesz­nek. Uj, hatalmas intézményt állíthatunk fel a Rákóczi és Ver­­hovay egyesitéséyel, amely szembeszállhat az idők minden viharával és őrzi itt, Ameriká­ban, magyar mivoltunkat. Adja a jóságos Isten, hogy úgy legyen! ÉPÜLETOMLÁS BUDA­PESTEN A budapesti Népszava decem­ber 7-i száma közli, hogy (.'•. com­ber 5-én, vasárnap, a VII. Do­hány-utca 78. számú háromeme­letes ház első, második és har­madik emeleti folyosói beomlot­tak. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A Dohány-utcai ház, mint a többi, a rendszer “kezelésében áll. MAGYAR RÁDIÓ­MŰSOR MINDEN VASÁRNAP D. U. 1-TŐL 2-IG a trentoni WTNJ rádió-állomáson (1300 ke.) LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents