Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-13 / 19. szám

1954. MÁJUS 13. 4 % Szaftod (áfái & FREE PRESS ő I HUNGARIAN WEEKLY Megjelenik minden csütörtökön — Published every Thursday by LÁSZLÓ I. DIENES Editor and Publisher — Szerkesztő és kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal — Editorial and Publishing Office: 218 THIRD STREET, PASSAIC, N. J. EUGENE MARKOS I MARKOS JENŐ Managing Editor I ügyvezető szerkesztő Fiókiroda — Branch Office Knight Drug Store, 10 Monroe St. Passaic, N. J. Subscription rates: For one year $3.00 — Single copy 10 cents Előfizetési ára egy évre $3.00 — Egyes szám ára 10c Entered as second class mail matter on October 22, 1908 at the Post Office in Passaic, N. J. under the Act of March 3, 1879. Kedves Szerkesztő Uram: ... a fagyos-szentek kocsija ebben az évben két nappal ha­marább érkezett meg; aligha­nem uj kocsikenőcsöt kapott az idő vén kerekének tengelye s gyorsabban forgott ... A jó ö­­reg Pongrác május tizenkettedi­­ke helyett már hétfőn reggel le­adta névjegyét Jersey keleti ré­szében, jó kiadós jégeső formá­jában ... déltájban pedig havat is küldött ránk . . . (Nem is szólva arról, hogy Connecticut államban mit müveit.) Szervác és Bonifác már megsokallották, amit Pongrác csúfot tett ve­lünk s igyekeztek a maguk mód­ján enyhitgetni, engesztelni az időjárást . . . Na, majd meglát­juk május 25-én, hogy az öreg Orbán, akinek érkezése minden évben csalhatatlanul nyomot hagy a. hidegre könnyen reagá­lók és fázós, természetűek ideg­zetén, hogyan fog most viselked­ni? Lehet, hogy ő is két napnál e­­lőbb köszönt be az idén . . . S az­tán, ha elment, kirakhatjuk a ké­nyesebb virágokat is az ámbi­­tusra, vagy a kiskertbe . . . Két földi megy a gyártelepen s éppen egy ajtón akarnak be­lépni, amelyikre ki van Írva: “IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET.” A felírás elolvasása után azt mondja az egyik földi a másik­nak : — No akkor mi nyugodtan be­­mehetünk, mert sógorok va­gyunk . . . Biró elé került egy atyafi ut­cai verekedés miatt. A biró első kérdése ez volt: Az orvosi tudomány elismeri a méhfullánk mérgének hatását rlieumatikus esetekben. A “MUSCULAiD” egyedüli olyan bedörzsölő módszer, mely méh­­fullánkmérget tartalmaz, Fájda­lom nélkül enyhitőleg hat. Rheu­ma, Arthritis, Viszketegség, Csípő és Derékfájás, Visszértágulás, Görcs, Hülés, stb. eseteiben. NE SZENVEDJEN. Kérjen Ingyenes bővebb értesítést. Cim. JOHN TÓTH, 1143 Hillcreit Road, South Bend 17, Indiana. — Miért pofozta meg a pa­naszost? — Mit csinált volna a biró ur, ha önnek azt mondta volna ez az ember, hogy ájris bitang. — Én nem vagyok ájris! — kiáltott dühösen a biró. — Hát jó .. . Mondjuk, hogy azt mondta volna, hogy talián bitang ? — Nem vagyok talián! — ki­áltotta felháborodva a biró. — Jól van no, ne lovagoljunk a szavakon . . . Mondjuk, hogy olyan bitangnak nevezte volna, amilyen valóban . . . (Azt mondanom se kell, hogy sok idejébe tellett a vádlottnak, amig ki tudta valahogyan ma­gyarázni magát, hogy nem akar­ta megsérteni a bírót . . .) Egy fiatal apától megkérdi a klubban egy barátja: — Aggodalmasnak látszol . . . Mi bajod van? — A kisfiam pénzügyi zava­rokkal küzd . . . — Bolond beszéd az ilyen, hi­szen a gyerek mindössze csak egy éves. — Igen, de délután lenyelt egy ötcentest . . . Az asszony idegesen érdeklő­dik az orvosánál: — Mondja, Doktor ur, súlyos a férjem állapota? — Asszonyom, — magyaráz­za az orvos — az ön férjének az állapota egyáltalán nem súlyos. Amire a legnagyobb szüksége van, az a feltétlen nyugalom . . . Majd felírok egy csillapítót, sőt, egy kis kábítószert . . . — És hányszor kell neki bead­nom belőle, Doktor ur? — Egyszer sem, asszonyom! A szert önnek kell bevennie, na­ponta négyszer! Bajszosné a konyhaajtóban ül és szokatlan gyorsasággal haris­nyát köt. A szomszédasszony, arra jártában beszól s megkérdi tőle: — Aztán mondja csak, kedves Bajszosné asszony, miért köti olyan rém gyorsan azt a haris­nyát ? — Azért — feleli Bajszosné — mert a pamut már fogytán van és szeretnék elkészülni a ha­risnyával, mielőtt a pamut egé­szen elfogy . . . Az egyik brunswicki étkező­ben egy .régóta odajáró magyar zúgolódva kérdi a pincértől, aki letette elébe a kirendelt tányér ételt : — Mi az, már csak egy szelet húst hoznak nekem, a régi törzs­vendégnek, mikor eddig mindig két darabot kaptam? — Bocsánat, uram — feléli mentegetőzve a pincér — úgy látszik, a szakács a konyhába el­felejtette kettévágni . . . Ezt a viccet angolból fordí­tottam magyarra, igy hát nem is felelek érte: Egy öreg négerasszony szen­vedélyes pipázó volt. A lelki­­pásztora próbálta lebeszélni er­ről a nőknek nem való szokásról, ilyenformán: — Te számítasz bejutni a mennyországba, nemde? — Igenis, Tiszteletes, számi­tok . . . — Tehát akkor tudod azt na­gyon jól, hogy a tisztátlanok nem juthatnak be oda? Egy do­hányzónak a lehellete tisztátlan! — ó, az nem baj — felelte a néger asszony — azt úgyis hát­rahagyom, amikor oda készülök menni. . .! Más baj nem törétnt. Tisztelettel: MRS. KOTKODÁCS Amerikai magyar szabadság-hősünk Fabricy Kováts Mihály jász-kun huszár-óbesternek a Bethlehem Hotel csarnokában látható képmásáról készült a fenti másolat. Ugyanis a Penn­sylvania állambeli Bethlehem városában kapta a Kováts-ké­­pezte Pulaski Légió a zászlaját és csata előtt az ottani morva templomban imádkoztak Kováts lovasai. Május 11-ikén múlt 175 esz­tendeje, hogy Kováts ezredes a­­merikai csapatok élén elesett Charleston város védelmében. A fenti olajfestmény Raskó Aurél művészi alkotása és Nt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület országos főtitkára dolgozószobá­jának egyik értékes kincse a wa­shingtoni Kossuth Házban. Hirek a Budapesti Kei Demokrata Klub köréből Május 14-én este 10 órakor pedig Washingtonba indulunk autóbusszal, a főváros és kör­nyéke nevezetsségeinek megte­kintésére. Kimegyünk Mount Vernonba, az első elnök házához és sírjához, aztán megtekintjük a Fehér Házat, a katolikus neve­zetességeket és a Református E- gyegsület székházában, a Kos­­tuth House-ban is látogatást te­szünk. 1450 WCTC 1450 MAGYAR MŰSOR MINDEN VASÁRNAP “HUNGARIAN MELODY” IDEJE: Délben 12:15—1:00 P. M. 12:15 — MAGYAR LEMEZEK 12:30 — KÁRA-NÉMETH ZENEKAR 12:45 — CSÁRDÁS MŰSOR “CONTINENTAL HOUR” IDEJE: Délután 5:00—6:00 A LEGJOBB MAGYAR HANGLEMEZEK . ■ ZENEI MŰSORA Május ÜNNEPNAPOK Május 29 VERHOVAY 30 NAGY MAGYAR TALÁLKOZÓ NEW YORKBAN! Hej de régen volt az, hogy el­szakadtunk hazuról és ide tele­pedtünk, ebbe a gazdag, nagy országba! 'Milyen más élethez szoktunk mi ez alatt a hosszú idő alatt! Van benne jó is, rossz is, mint mindenütt a nap alatt, a­­kárhova vigyen is bennünket a sors. Nem felejtettük el a régi hazát sem, annak is megvoltak a maga szépségei. Milyen más volt egy falusi lakodalom, mint a mi mai mulatságaink! Ma már furcsának is látszik, hogy a menyasszony sirt, mikor kiad­ták a szülői házból: a násznagy olyan rikatós beszédet tudott mondani. Aztán puskalövések közt párokban vonultak föl a farsangi időszakban a keményre fagyott ropogós havon a falu templomába, ahol a papjuk összeeskette őket: “holtomiglan holtáiglan.” Egészen más lett a kedve, mire visszajöttek a lako­dalmas házhoz, ahol a jó ma­gyaros ízletes ételeket a vőfély borsosizü rigmusokban ajánl­­gatta a vendégeknek. Majd meg­indult a vigadozás, a cigány húz­ta a talpalá valókat. A legények tánc közben nagyokat kurjon­gattak. Aztán az uj házasok gondol­tak egyet és eljöttek Amerikába dollárokat rakosgatni össze, hogy azokból otthon felépíthes­sék házukat és földeket vegye­nek. De jöttek a háborúk, az óhaza szerteszakadt, az amerikai magyar munkás hovatovább itt­hon kezdte érezni magát Ameri­kában is. Itt bizony nehéz a munka. Ugyancsak neki kell gyürkőzni és küzködni egész hé­ten át idegen bószok vezetésé­vel, idegen munkások között. Kinek van olyan kőből a szive, hogy ne dobbanna meg, ha ar­ról van szó, hogy a nehéz mun­kák után végre egyszer kirob­banhat belőle a jókedv. Végre egyszer, egy év nehézségei után találkozhatik magyar testvérei­vel az ország minden részéből, akik az Országos Verhovay Na­pokra a világ leggazdagabb vá­rosában, New Yorkban össze­­sereglettek. Elmondhatja nekik buját-baját, találhat régi isme­rősöket és mutogathatja, hogy ő nem olyan utolsó, aki Ameriká­ban egy fityinget se tudott fél­retenni a keresetéből. Mert ő évek nehéz munkájából megtol­­lasodott és most meg is akarja azt mutatni. A gyárban a bósz és foreman-ek dirigálják. Most itt a Verhovay ünnepélyen a new yorki fényes szállóban ő az ur, akinek egy intésére szalad­gálnak a fürge pincérlegények, aki megrendelheti a nótáját, ha kedve szottyan dalolni. De akár­milyen széles legyen is a jóked­ve, nem felejti el azt sem, hogy hűséges életpárja milyen lassan takarítja össze a garasokat, ami­ket férjemuram kétiézzel szór­na, ha nem volna mellette az asz­­szony. A hangulat eleinte nehezen indul meg. Csak mikor aztán a zenekar táncra perditi az ifjú­ságot, robban ki lassan a jó­kedv, főleg ha egy kis itóka (ne legyen soha sok!) megkeni a csikorgó kerekeket. Milyen szép a táncoló magyar fiatalság, a jövő reménye! A szebbnél-szébb lányok kicsatta­nó piros ajka ugyan sokszor csak yankeesen selypíti a ma­gyar nyelvet, de a szép magyar ingvállban, pruszlikban, szala­gokkal és pártával a f,ej ükön, ragyogó szempillantásuk mutat­ja, hogy magyar , vér folyik az ereikben. A jókedv átragad az öregekre is néha, eszükbe jut a régi menyasszonyi tánc. A kö­zépkorú, de még mindig nyalka magyar ember rátartisan lép oda az öregedni nem tudó, még mindig szép asszony elé, vállára teszi kezét, mielőtt belefogna a táncba. Lassú bus hallgató veze­ti be a mulatságot, mert sírva vigad a magyar, századok keser­ve sir benne. De mikor megindul a gyorsa, kihúzza magát és mó­­disan lejt a táncba. Ez a magya­ros urias büszkeség, rátartiság az, amely nem engedi, hogy ma­gyarjaink rabszolgai tanítások­ra hallgassanak, amelyek szerint az ember csak egy szám a csür­­hében. Ami az amerikai testvéri ösz­­szejöveteleket illeti, azok igazán testvériesek. Otthon a jogászok, orvosok és bankárok bálokat rendeztek a pesti Vigadóban, a­­hova magyar munkásember, vagy gazda, nem kapott meghí­vást. Itt legyen egy t magyar a­­kármilyen hires gazdag ember Amerikában, lehet orvos, egye­temi professzor, tudós vagy mérnök, ő maga vágyódik ma­gyar munkástestvéreivel együtt lenni. Mi, itt Amerikában, jobb testvérek vagyunk, mint valaha otthon voltunk! Büszkék va­­vagyunk nyelvben és hagyomá­nyokban, ha Amerika polgárai is lettünk. Minden magyar meg­becsüli józan, szorgalmas ma­gyar bányász, vagy gyári mun­kás testvéreit és ők is tudják, hogy az irodában, rajzteremben, vagy kórházi laboratóriumban dolgozó magyar is hasznos mun­kát végez Amerika fellendítésé­re és a magyarság becsületére. Május 29-én, szombaton és 30-áh, vasárnap, Amerika min­den részéből együtt lesznek New Yorkban a Verhovay tagok, is­merőseik, barátaik. Háromezer magyar ünnepel együtt ezen a két napon New Yorkban! *** NAGY MAGYARORSZÁG térképe, a visszacsatolt felvidéki és erdélyi 1940-es határvonalak­kal. A Losonczy mérnök által ké­szített nagyalakú falitérkép. Ára $1.00. Kapható a Magyar Hírnök Könyvesboltjában, 134 French St., New Brunswick, N. J. (Postán csak összehajtva tud­juk küldeni, vagy 25 cent felár­ral csöves csomagolásban.) VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is tavunkra lesz! A HÉT (Folyt, az 1-ső oldalról) nyi földjéért élet-halál harcot vívtak úgy a védők, mint a tá­madók. De mig az előbbieknek veszteségét uj emberekkel pó­tolni nem lehetett, a támadok igazán nem törődtek azzal, hogy mennyi emberéletbe fog kerülni a győzelem, mert erre a kommunisták nemcsak hogy minden áron, de gyorsan is szükségük volt. Igen, — na­gyon gyorsan volt erre szük­ségünk, hogy ezt a győzelmet, mint ütőkártyát, még a genfi tárgyalások alkalmával ki­vághassák. Pedig lényegileg nagy kü­lönbséget nem tett, sőt ezután sem fog, hogy Dien Bien Phu a genfi tárgyalások ideje alatt kinek a kezében volt? A kom­munisták egész Ázsiát uralni akarják, mert Európa legnyu­gatibb részébe is Ázsián ke­resztül gondolják megtalálni a legkönnyebb utat. Ezt ma már világosan látják a szabad demokráciák diplomáciái is, de különösen az amerikai ál­lamférfiak, kik minden áron védekezni próbálnak a kom­munizmusnak ez iránybani i térj eszkedése ellen. MIELŐTT leragasztjuk a kül­földre szóló levelet, álljunk meg egy percre és gondolkozzunk: sikerült-e barátot szerezni Ame­rikának? Daloljunk... gi*Bi»niiin>iiniiniiiHin»iittiiHm»iiiiniiiüniii«niii[iiiiiiiiiiiiiiiiiHi)iimiBiiiui:iiiiii»iiiiiii»iHMiiiiiiiiii[iiuiiiHtii8iii8i:iiiiiaiiniiiHiii»iiiiHBm^ Csonka Pista, a mi kedvelt dalénekesünk és a hires Kára-Németh rádió-zenekar gyűjteményéből: A szegedi határban . A szegedi határban lila akác nyílik, Ott a kislány ajkára legény csókja illik; Minden zöld bokorban cuppannak az ajkak, Ilyenkor a mennyben is oly vigan vannak . . . jaj, de vigan vannak . . Hullámzik a buzatenger . . . Hullámzik a buzatenger, De kevés a boldog ember . . . Mint a pipacs a búzában, Ezer között csak egy szál van . . . Ökör iszik magába’ . . . Ökör hiszik magába, Tölts komám a pohárba, ne búsuljunk egy lányért . . . Bort nem mérnek hitelbe, De van pénz a zsebembe, fizetek a nótáért . . . Igyunk, mig el nem árzunk, Aztán majd hazamászunk hajnalra, Ne gondolj a babádra, Tölts komám a pohárba, . . . ökör iszik magába . . . A szegedi határban lila-akác illat, A szegedi kislány­ügy ragyog, mint csillag! Fehér fátyol rajta menyasszonyi árban, Kicsi kis szivében örök napsugár van, boldog napsugár van . . . Az is, mint a boldogságunk, Elhervad, ha rátalálunk . . . Hullámzik a buzatenger, Talán nincs is boldog ember . . . Nem vagyok én iszákos, A nevem se piszákos, iszom, amig jól esik . . . Huzatom a nótámat, Felejtem a babámat iszoní, ameddig telik . . . Csalfa volt az a kislány, A szivem nem igen fáj utána, Ne gondolj a babádra, Tölts, komám, a pohárba, . . . ökör iszik magába . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents