Szabad Sajtó, 1953 (47. évfolyam, 5-53. szám)

1953-12-31 / 53. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 47. ÉVFOLYAM — NO. 53. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY 1953. DECEMBER 31. THURSDAY — 1953. DECEMBER 31. Megmozdulás Mindszenty hercegprimásért Az Amerikai Magyar Kato­likus Liga Mindszenty herceg­prímás letartóztatásának ötö­dik évfordulója alkalmából új­ból fel kívánja hívni az USA és az egész szabad világ figyelmét a nagy magyar egyházfejede­lem, szabadsághős martyrumá­­ra. Mindszenty hercegprímás személye a kommunizmus elleni harcnak egyik szimbólumává vált. ő volt az, aki felemelte til­takozó szavát a szabadságjogok, a faji üldöztetés és az emberi jo­gok védelme érdekében. Ezért már másodízben kerül börtönbe és mostani Ítélete életfogytig­­lanra szól. A magyar biboros-herceg­­primás személye, mint útmutató és példaadó eszménykép nem­csak a katolikusok és magyarok, hanem a világ minden szabad­ságszerető polgára előtt kell, hogy éljen. Nekünk magyarok­nak, akiknek véréből származik a világtörténelem e modern hő­se, legelsőrendübb kötelességünk az, hogy mindent megtegyünk kiszabadítása érdekében és ad­dig is szenvedéseinek enyhítésé­ről igyekezzünk gondoskodni. Az Amerikai Magyar Kato­likus Liga ezért Eisenhower el­nökhöz az US szenátus és kon­gresszus tagjaihoz, valamint az amerikai püspöki kar összes tag­jához feliratot intézett. Amerikai püspökeitől a Kát. Liga kérte, hogy az első vértanú, Szt. István napján, dec. 26-án, az amerikai papság emlékezzen meg a szenvedő bíborosról és a kát. templomokban imádkozza­nak a börtönben sínylődő ma­gyar egyházfej edelem egészsé­géért és közeli kiszabadításáért. A továbbiakban kérte a Liga, hogy a törvényhozókhoz intézett kéréseket a püspöki kar támo­gassa. Az USA elnökéhez intézett feliratban és a törvényhozókhoz intézett levelekben a Liga tájé­koztatást adott a püspöki karhoz intézett kéréseiről, valamint fel­hívta a figyelmet azokra az ag­gasztó hírekre, melyek a Cardif­­nális egészségi állapotáról ér­keznek, s melyek az amerikai sajótban is olvashatók Voltak. Az amerikai Magyar Kato­likus Liga ezért kéri, hogy tétes­sék meg minden lépés, az öt éve kommunista börtönben sínylődő Egyházfejedelem kiszabadítása érdekében, s a továbbiakban u­­gyancsak minden elkövetendő annak érdekében, hogy semleges államok polgáraiból alakult or­vosi bizottság látogassa meg a súlyosan beteg Mindszenty kar­dinálist. A Katolikus Liga vezetősége az akcióról jelentést tett a Szent Aytának, kérve áldását a mártír magyar Egyházfejedelem érde­kében történő kezdeményezés­re. A jelentést a Washington-i pápai nuncius továbbította Ró­­; mába. Üzenet Amerikába! MAGYAR HADIFOGLYOK SORSA A szovjet kormány többször kijelentette már, hogy nincse­nek hadifoglyok a Szovjetunió­ban. Annál nagyobb csodálko-Labdarúgás HAAC NEW BRUNSWICK­­PATERSON INDIANS 3:0 Újabb győzelmet ért el csa­patunk hazai pályán az 1953-as év utolsó vasárnapján, mely győzelmeméi 11 pont birtokában a State Liga 6-ik helyére került. Az első félidő változatos és ér­dekes játékot hozott, nagy erő­vel küzdött mindkét csapat a ve­zető goal megszerzéséért. A mérkőzés 22-ik percében Czakó Gábor szépen rúgott szabadrú­gásával megszerzi csapatunk ve­zetését, 1:0. Fokozatosan erősít csapatunk és támadást támadás után vezet az ellenfél kapuja felé, melyet Embler Herbert ré­vén a 31-ik percben be is vesz 2:0. A második félidőben többet támad a magyar csapat, de a tá­madó sor tulkombinált akcióival nem tud eredményt elérni. A mérkőzés 24-ik percében Hor­váth Tibor jó érzékkel bevágja a vetődő kapus mellett a HAAC 3-ik gólját. Jövő vasárnap, jan. 3-án — hazai pályán a HAAC ellenfele a Deportivo • Espanol csapata lesz. Mérkőzés kezdete fél 3-kor. B. MÁTYÁS HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tarto­zásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelené­se ezzel is biztosítva legyen! zást keltett a hadifoglyok visz­­szatartásának beismerése, ami­kor most a.z oroszok nagylelkűen újabb 13 ezer német hadifoglyot bocsátottak haza: tehát valóban még nagyon sok hadifogoly ra­boskodik a vasfüggöny mögött. S ezek között a szerencsétlenek között, akik teljesen ki vannak szolgáltatva a szovjet rabszolga­tartóknak, sokezer magyar is van. A jelenlegi hzaai kormány nem sokat törődik a szovjetben raboskodó magyarokkal és egy lépést se tesz “gazdája” felé e­­zeknek a szerencsétlen magya­roknak érdekében. Az oroszok összesen 620 ezer magyart ejtettek fogságba — részben a háború alatt, részben a háború után. Sztálin maga is propagandisztikus ígéretet tett — különösen a választások előtt, amikor a kommunisták helyze­tét erősíteni szerette volna, — hogy a hadifoglyokat hazaenge­dik. Mindez csak Ígéret maradt. A kommunista kormányt sem akkor, sem most nem érdekli a hadifogoly kérdés. Talán azért, mert ezek a magyarok, akik éve­ket töltöttek a szovjet területe­ken, nagyon jól ismerik, mi is az a kommunizmus? Talán azért, hogy a magyar nép ne lássa, mi­lyen állapotban térnek vissza e­­zek a hadifoglyok, mennyire tet­te tönkre őket az a rendszer, a­­mely szemérmetlenül hirdetni meri, hogy “legfőbb érték az ember.” Ha néhány hadifogoly néha haza is tér, azokra a rendszer azonnal ráteszi a kezét, nem e­­resztik őket haza, családjukhoz, otthonukba, hanem lágerekben élnek, raboskodnak tovább és é­­pitik a “szocializmust.” Nálatok a tenger habja fehér, a rónákon a fü zöld és kövér... Nálunk szárazság van évek óta, pipacs nélkül is piros a róna. A hadak utján vér folyt [szerteszét S naponta könnytől törli a tszemét az öreg, a fiatal, a gyermek s az életnek sem igen örvendnek, mert vizünk’ pirosra festi a [vér ... Nálatok a tenger habja fehér! Nálatok békében él a család... nálunk a régi átok vert tanyát: Háború volt. Ránk szakadt az [ég, Öt évig tombolt és még sem elég. A haza földje alattunk inog, százezrével hántolván a sírok, az özvegyek száma tán millió, az árvák kínja ki sem mondható. A farkas romokon üvöltöz át . . . Nálatok békében él a család! Nálatok még ünnep is vagyon: születés, vagy névnap az [alkalom. Az ünnep nálunk mindig fekete, az életünk gyásszal van tele: meghalt a fiú, — az hősi halál, az apja sírja négy árvát talál... Minden családnak más baja van, szenvedésünk kínos, hangtalan... Ruhánk kopott, szavunk [fájdalom Nálatok néha ünnep is vagyon... Nálatok a harcban is béke volt... Nálunk is béke van, de felsikolt a martolócoktól vérző torok... Letették a fegyvert a magyarok, Az ellenség, nehezen, megverte, most nyakunkon a világ szemete. Tiltakozó szavunk nem ér oda, hol békét oszt a népek pásztora. Vártuk és átkozzuk a béke szót! Nálatok a harcban is béke volt! Kivándorolt testvérek! [Magyarok! Amerikába szakadt rokonok! Felétek nyújtjuk reszkető [karunk Hozzátok küldjük kérő [szavunk’: Segítsetek rajtunk!... Itt a harc [eldőlt, — megbünhödtük a múltat s [jövendőt!... Segítsetek gyorsan, mert úgy [lehet: Ránk teszik a koporsó fedelet és a sírból, melyet muszka [kéz ás, a magyarnak nem lesz [föltámadás! (Ezt a szivbemarkoló, meg­rendítő verses üzenetet az “A- amerikai Magyarság” c. laptár­sunk hozta, a szerző nevének, vagy álnevének megjelölése nélkül . . . Úgy érezzük, hogy minden magyarnak szól az az üzenet itt Amerikában s ezért ime “tovább adjuk” . . .) A “MAGYAR KÖNYVES­HÉTEN” ALIG VOLT MAGYAR KÖNYV Az úgynevezett “magyar könyveshéten,” melyet az egész országban egyszerre tartottak, volt elég propaganda- és szovjet könyv, igazi magyar irodalom a­­zonban annál kevesebb. Az e­­gyik lap nyíltan meg is irta: “Kerestünk és nem találtunk a könyvhéten magyar klassziku­sokat, ifjúsági és mesekönyve­ket. A vásárlók keresték Illyés Gyula népmese-gyűjteményét, de az telj seen kifogyott. Sok szü­lő sóhajtott fel az olcsó szovjet könyvek láttán: “Miért nincs magyarul is ilyesmi!” A lap ta­nácsot is ad, hogyan lehetne se­gíteni a papirhiányon, mely a könyvkiadás főakadálya: csök­keni kell a népszerűtlen brosúra­­kiadványokat! (Tudniillik a bol­­si propagandairodalom képezi a brosúra-kiadványok nagy ré­szét.) POLITIKAI FOGLYOK VÁCON A magyarországi börtönök­ben a politikai foglyok ezrei szenvednek embertelen körül­mények között. Ezekre a szeren­csétlen magyarokra semmiféle amnesztiarendek: nem vonat­kozik, hozzátai... .5:k' sfe tudnak róluk semmit, mert a külvilág­gal se levelezhetnek. Egy nyugatra menekült váci fogoly most mintegy 81 nevet hozott nyilvánosságra. És ezek közt találhatjuk: Lukács István kereskedő, Máj Lajos gépész­­mérnök, Menyhért Lajos épí­tészmérnök, Nagy Kálmán ke­reskedő, Ottó Ferenc zeneszer­ző (aki az Egyetemi Énekkarral járt 1937-ben Amerikában), Ördög Ottó főhadnagy, Pászti János iparművész, Pászti János iparművész, Pásztor Tamás képviselő, Tabakovics Pál ügy­véd, Szabó József óbudai plébá­nos, Szacsvay Imre százados, Toldi Szabó Géza zászlós, Tóth Zoltán repülőszázados, Varga Jenő fogász, Vájná Viktor egye­temi hallgató. Vácról a gyüj tőfogházba vit­ték át: Regőczi Imrét, Plaskó Lajos sebészt, Reményi Miklóst, Sági István bírót, Sürü Béla re­pülőhadnagyot, Solti Molnár István századost. gyék gyűjtéseiről és kevesli az ifjúság munkáját a gyűjtésben. Versenyeket hirdetnek minden­fele, de a gyüjtőállomásokban nem igen emelkedik a fémhulla­dékok n^rysága. Félő, hogy szi­gorú rendelet fogja kényszeríte­ni a lakosságot, hogy mindenne­mű fémhulladékaikat haladék nélkül adják le a gyűjtőhelye­ken. FÉM-HIÁNYRÓL PANASZKODNAK A vörös sajtó valóságos haj­szát indít országszerte hulladék fémek gyűjtésére, olyan nagy a nyersanyag hiány Magyarorszá­gon. A Szabad Nép hasábokon keresztül számol be az egyes me­SPORT A MAI KOMMU­NISTA POLITIKA SZOL­GÁLATÁBAN Az év elején az Országos Sport Bizottság körlevelet inté­zett az ország sportegyesületei­hez, melyben felhívja azokat, hogy legeredményesebb sporto­lóikat bírják rá az év közepén Mátraházán meginduló tanfo­lyamon való ‘önkéntes jelentke­zésre. A körirat szerint a tanfo­lyamok célja az, hogy az élspor­tolók öntudata megerősödjék és ezáltal külföldi szerepléseik al­kalmából az eddiginél nagyobb és meggyőzőbb mértékben bizo­nyítsák sportteljesítményeiket kizárólagosan a marx-lenini po­litikai elmélet gyakorlatba való átültetésének köszönhetik. Hogy a bizottság nagyobb kedvet csi­náljon az élsportolók “önkéntes” jelentkezéséhez, a köriratban azt is közzétette, hogy vala­mennyi 1952-es olimpiai bajnok és helyezett, tiszteletbeli tagja lesz az ideológiai tanfolyamok­nak. Ennek dacára az eredmény nagyon gyenge volt, mert alig volt néhány “önkéntes” jelent­kező, a mindennapi élet megél­hetési gondjaival védekezett a legtöbb sportoló. (Érdekes meg­figyelni, hogy az olympiai ma­gyar sikereket, legutóbb pe­dig a footbalosok nagy londoni győzelmét nem annyira a ma­gyar sport, mint inkább a vörös rezsim érdemének és dicsőségé­nek igyekeztek elkönyvelni és világgá kürtölni Moszkva csaho­­sai...) Előadás a hun-szé­kely kérdésről Másfélezer évvel ezelőtt, Kr. u. 453-ban halt meg Attila hun király, akinek emlékét idézte dr. Szász Béla, a Clevelandban élő magyar történész, a hunok­ról szóló történelmi mü szer­zője, az Amerikai Erdélyi Szö­vetség new yorki szervezetének közelmúltban tartott előadásán. Főleg a hun-székely kapcsolatok kérdésével foglalkozott, de vilá­gos áttekintést nyújtott a hon­foglaláskori és korai Árpád-kori magyarság helyzetéről is. LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS BARÁTJÁNAK BOLDOG ÚJÉVÉT KÍVÁNUNK! Visszaemlékezés negyven esztendő távolába... Irta: ZÁMBORY SÁNDOR, ŐFELSÉGE MAGÁNTITKÁRA . . . 1914 nyarának elején, amikor az amerikai magyarság Károlyi Mihály gróffal volt elfoglalva, a trentoni Függetlenség szerkesz­tőségébe, — amely szemléltető­­bizonyitotta, hogy az 1914-es pá­­nikb an igen nagy úrrá avan­zsált Dollár ott nagyon ritka vendég, — mosolyogva beállított egy hallatlan elegánciával öltö­zött fiatalember ... És én nem akartam hinni a szemeimnek, hogy aki előttem áll, az lovag Dr. Steer Gida, őfelsége I. Ferenc József magyar ki/rály és osztrák császár első magántitkára (aki előtt őfelsége kegyét kereső nagy urak hajlongtak, a régen eltemetett és talán soha fel nem támadó monarchia volt urai . . . és aki minden reggel pontosan 6 órakor feszes vigyázzban refe­rált felséges urának . . .). Ahogy nézem az én volt isko­latársamat, elémbe szalad egy csőmé idecsuszott magyar nagy­ság . . . Látom az öreg Dun­­gyerszkit, a bácskai nábobot, aki egy pár tízezer hold bácskai föl­det elcigányozott s most abból él, hogy a new yorki cigányban­da után hordozza a cimbalmot. Aztán egy Soós nevű magáról el ­felejtkezett kúriai biró, aki a harcos Kovács McKeesport-i plébánosnál lengyeleskedik (a­­mikor az első és legnagyobb Ka­­tolkius Ligát megszervező plé­bános elhunyt, az öreg bírót a városon kívül, egy dülledező paj­tában megfagyva találták). — Egy kis new yorki vendéglőben pincéreskedik az akkori volt honvédelmi miniszter, volt hu­szárkapitány fia . . . Dr. Nessi Pál képviselő, a “Gotterhalte” hőse kölcsönkből nyomorog . . . A közkedvelt Boulevardban Herz manager ur már csak kapi­tánytól felfelé ad tányérmosoga­tó állást, mert a hadnagyi és fő­hadnagyi státus már betelt . . . Ezek után mondom az uj jöve­vénynek : — Gidám! Kossuth Lajoson kívül te vagy a legnagyobb ur, aki Amerikába csúszott! 1914-ben a gazdasági viszo­nyok Amerikában meglehetősen a fagypont alatt állottak. A dol­lárjaikat ma esztelenül dobáló Broadway-tömegek helyett 14- ben tizszerte nagyobb tömegek tolongtak a Times Squaren in­gyen-levest osztogató konyha körül... A féléves Függetlenség annyit nyújtott, hogy megboldo­gult Gerenday nyomdászommal napokon át szalonnán éltünk és azt is csak úgy, mert az egyik trentoni bucserosnak a könyve­lését csináltam . . . Egyszóval: nem voltak paradicsomi állapo­tok ! Azonban az én Gidám vidá­man vette tudomásul, hogy szo­bával, ággyal és szalonnás me­nüvel szolgálhatok addig is, a­­mig “majd csak kerül valami jobb” . .. Közben szól a telefon. Simko Father, a bethlehemi katolikus magyarok kedves papja hivott egy kis barátságos “magyar bib­lia-olvasásra.” — Viszek vendéget is — mon­dom a Fathernek, — egy kitűnő zongora és organa-müvészt, ta­lán lehetne belőle kántort csinál­ni .. . így lett lovag Dr. Steer Guido a bethlehemi egyházköz­ség kántora. Ahogy odakerült, meghalt egy bizonyos Özv. Hudák Mária. Szegény öreg asszony kapott o­­lyan kántoros temetést, ami­lyent Bethlehemben még nem látlak! Mert a kántor uram ki­­öltozött cilinderbe, fekete zsa­kettbe, csikós nadrágba és fehér kamáslival borított lakkcipőbe és — monoklisan “circum-dede­­rozott” . . . * ❖ X Amikor megnyílt a Transat­lantic Trust Co., Pirnitzer el­nök Steer Gidát maga mellé vet­te titkárnak. Már minden jól lett volna, ami Gidát illeti, ami­kor egy szép napon a szövetségi kormány emberei bezárták a bankot és a tisztviselőket, elnök­től lefelé, mint kémgyanus, el­lenséges idegeneket, őrizetbe vették. A bank, állítólag, a né­met kémhálózatto finanszírozta. Steer Gida a Mercer-megyei börtönbe került Trentonbá. On­nan irt, hogy látogassam meg és vigyek neki Mecca-cigarettát és olvasnivalókat. Az én barátom azonban nem tudta, hogy mint kémgyanus, a szövetségi kor­mány foglya és mint ilyen: “lég­mentesen” lett elzárva. Még a feleségét sem engedték hozzá . .. Egy szép napon az irodámba beállított egy mags, szikár em­ber, — amolyan Connan Doyle kreálta Sherlock Holmes-alak — szükrehunyoritott, szúrós sze­mekkel és szótlanul az asztalom­ra dobta a névjegyét. Eltalál­tam, hogy detektív a jövevény, még pedig az Intelligence Bu­reau philadelphiai körzetének a főnöke. Mielőtt megkérdezhet­tem volna, hogy milyen szeren­csének köszönhetem a nagy ur látogatását, rámbölbölve kér­dezte : — Do you know Mr. Stir? Tagadólag ráztam a fejemet, amire az én Sherlockom felug- V rótt a székről és vérvörös arccal reám bömbölte, hogy hazudok... Erre én is felálltam s szó nélkül az ajtót kinyitva a nagy urat ki­felé parancsoltam . . . ^ Félóra múlva jött értem a U. S. Marshall egy elfogató pa­ranccsal és csak azért nem tette reám a karpereceket, mert visz­­szaemlékezetf arra, hogy két hét előtt alaposan beboroztunk e­­gyütt... A szövetségi ügyészsé­gen azután kiderült, hogy akit a főnök ur Stirnek nevezett, az nem más, mint az én Steer Gida barátom... — No hát ez igen jó! — mondj a a főnök és azzal hozzám jött és semmivel sem kért keve­sebbet, mint hogy én Gidától tudjam meg, hogy a felesége mi­ért utazott háromszor Európá­ba, ki és miért fizette az útikölt­ségét, stb. . . . Erre én, a világ legtermésze­tesebb hangj án megmondtam neki, hogy én lapszerkesztő va­gyok és nem detektív és nem va­gyok hajlandó a gyermekkori pajtásságot kémszolgálatra be­váltani, még akkor sem, ha nyomban fel is akasztanak... Steer Gida a háború végéig egy koncentrációs táborban volt őrizetben. Ott ismerkedett meg egy patersoni német selyemgyá­rossal, aki havi $500-ral titkár­jának nevezte ki. ... A kíméletlen Kaszás akkor ragadta magához Ferenc Jóska volt titkárát, amikor már gon­datlan úri életet élhetett . .

Next

/
Thumbnails
Contents