Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-04-04 / 14. szám

Page 6. Oldal

April 4, 1952

HallO-testvér!...

LEVELEK AMERIKÁBÓL

HUSVÉT

A téli napok végük felé járnak ■cs a tavasz éledése kihat az emberek hangulatára is. Megenyhül az emberek egymás közti viszonya s azok. akik a zord idők alatt bezárkóztak és magukba vonultak, barátságosan integetnek már á szomszédnak, aki kerítésen túlról üdvözli őket.

Nem lehetne-e ezt a megenyhülést a világviszonylatba is átvinni? Ott is vannak kerítések és határok, még ha ^ok-sok mértföld választ is el bennünket tengerentúli szomszédainktól.

Ha kezünkbe vesszük a tollat és tanúságot teszünk baráti érzelmeink felől, felujitjuk a családi érintkezést, egyszeriben szomszédokká válunk, a politikai határok ellenére is. Leveleinkben a húsvéti hangulat és szellem életre kél.

Mi legyen a húsvéti üzenetünkben? A Feltámadás, természetesen és mindaz, amit jelent uj életben és reménységben.

Keleten, a Vasfüggöny mögött,' az emberek félelmetes elnyomásban élnek. Nyugateurópában a drágaság, a támadástól való félelem, a bizonytalanság gyötri az emberiséget.

Kétségtelen, hogy el kell kerülnünk minden politikai célzást.' A Husvét vallási jelentőségéről még is írhatunk, hirdetve, hogy a tél után tavasz következik és a halál után feltámadás.

Nyugateurópába irt leveleinkben nyíltabban is kifejezhetjük a gondolatainkat. Beszélhetünk arról, hogy a háború utáni időszak a böjthöz hasonló, amely a Husvét örömeit megelőzi. A megújhodás közeledik már, ahogy a nemzetek megerősödése és összetartása meghiúsítja a Szovjet támadását.

Fogadkozhatunk, hogy Európa mellé állunk, hogy átsegítsük a leközelebbi nehézségeken.

"Veletek vagyunk szellemileg”, — írhatjuk nekik — “és fizikailag is, ha arra kerülne a sor, hogy támadás érne benneteket. Ha mindannyian összetartunk és megteszszük a magunkét, uj tavasz, uj Husvét virrad az egész világra!”

Mit üzen a vetőmag?

Minden levél, amelyet külföldi rokonainknak vagy barátainknak írunk, tanúskodik arról, hogy —• Amerika a közelükben van és velük érez. De ezt a gondolatot, mely az óvilágot az újhoz köti, még jobban kidomboríthatjuk, ha legközelebbi levelünkhöz egy csomag vetőmagvat mellékelünk.

Ez a csomag nemcsak fizikai küldeményt jelent, hanem az amerikai szellem megtestesítését is, a mely hozzásegíti kedveseinket ahhoz, hogy szenvedéseket és nélkülözéseket könnyebben bírjanak el.

Most, a tavasz beköszöntével, mindenütt beszerezhetünk egy csomag vetőmagot, virágot vagy főzeléket, amely alkalmas arra is, hogy az óhazai talajban megfoganjon. Mellékeljük ezt a levelünkhöz; a csomag ára s a bélyegköltség néhány centből kikerül. Lehet, hogy olyan vidékre küldjük, ahol a termés szűkös volt és akkor gyarapodást és változatosságot hoz a hazai kertnek. De ha olyan szerencsés helyre jut is el, ahol bőséges a termés, tanúskodni fog arról, hogy Amerika szívesen felajánlja Isten áldását másoknak; nem azért, hogy uralkodjék mások fölött, hanem az ajándékozás felemelő érzésével.

Amikor a magvakból növény lesz a távoli mezőn, különös küldetése lesz. Gazdájuk mutogatni fogja majd szomszédainak: “Ezeket a magvakat Amerikából kaptuk az öcsénktől; majd meglátjuk, milyen ize van az amerikai ajándéknak!”

Mit írjunk mi a levelünkben?

“Küldjük a magvakat, hogy reánk gondoljatok és a napra, amikor a föld minden népe békében s nyugalomban élvezheti kerte gyümölcseit”.

Nem nagy munkát és nem sok pénzt fektetünk e vállalkozásba, de a szeretet melegét és a remény csiráit terjesszük vele a világon.

Terjesszük, hogy a demokrácia és szabadság eszméje mindenütt nőjjön és terebélyesedjen és gyümölcsüket az egész emberiség élvezhesse. Common Council

Mindenkivel

meg akarjuk ismertetni lapunkat, ezért szeretettel kérjük a helyi s környékbeli igen tisztelt magyarságot, hogy barátainak, rokonainak és ismerőseinek címét szíveskedjék velünk közölni. A jóindulatért ezúton köszönetét mondunk.

Egyben arra is kérjük a magyarságot, hogy rendelései vagy vásárlásai alkalmával említse meg pár szóval lapunkat.

Egyleteink kalauzai

Ulti IIMl

SUPREME FOREST WOODMEN CIRCLE NO. 2. KOSSUTH NŐI OSZTÁLY

Elnök: Mrs. Mary Timko, 103 Fox St.; telefon 3-0736. Alelnök: Mrs. Elizabeth Varga. — Titkár: Mrs. Elizabeth M. Johnston, 103 Fox St.: telefon 67-3332; ugyan, csak a titkárnő a betegsegélyző ügykezelője. — Pénztárnok: Mrs. E. Kulcsár. —Jegyző: Mrs. Mary Bayer. —Trustee: Mrs. Stephen Mák. Számvizsgálók: Gáspár Piroska, Paul Istvánná. Az osztálynak 24 tagból álló Igazgató Tanácsa van. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Rákóczi Hall oldaltermében.

BRIDGEPORTI ELSŐ 1848-AS

függ .mag y ar bs. egylet

Csordás Ferenc. Hattagú bizottság, Fairfielden: Szajkó János, Somogyi András, Kovács Pál, Kis József, Takács János, Halász Mihály. Hivatalos lap: az “Amerikai Magyarság”.

*

ELSŐ OSZTÁLY.

NEW HAVEN, CONN.

Elnök, pénztárnok, ügykezelő s levelező titkár Mayer Ignaz, kihez minden levél cimzendő, 180 Rowe 'St., New Haven, Conn.; alelnök: Sülök János; beteglátogató: Likvár András, 133 View St.: ellenőr: Sülök János; számvizsgálók: Sülök János, Barta István és ifjú Csapkovics János. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, délután 2 órakor a Magyar Házban, 142 Humphrey Street.

Az egylet székhelye 429 Hallett Street. Az egylet tagja lehet minden magyar férfi 60 éves korig és minden magyar nő 55 éves korig. Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján az egylet saját termében, 429 Hallett St. és Fairfielden minden hó harmadik vasárnapján a Kálvin Hallban, 901 Kings High way. Mindkét gyűlés délután két órakor kezdődik.

Elnök Bridgeporton Simon Lajos; Fairfielden Rivnyák János.

Alelnök Bridgeporton Horváth Miklós; Fairfielden Szaszák István. - Központi jegyző Szemetkó István. Központi titkár: Borsi József, kihez az egyletet érdeklő levelek küldendők. Cime: 528 Black RockTurnpike, Bridgeport, Conn, telefon: 6-0917. Központi pénztárnok Juhász József. Pénzügyi titkár BridgeportonTakács István; Fairfielden Scsavnyiczky József. Beteglátogató Bridgeporton: Juhász József, 1207 North Ave., telefon: 4-3892. Beteglátogató Fairfielden: Török János, cime: 99 Fiske St., Fairfield. Trustek: Juhász József, Leskó István. Házgondnok: Csorba Gyula. — Hivatalos orvos: dr. Orosz Lajos, cime: 555 Clinton Ave., telefon: 6-2279. — Hattagú bizottság, Bridgeporton: Takács István, Horváth Miklós. Gombos György, Kálmán János, Tóth Pál,

AMERIKAI ÉLETBIZTOSÍTÓ SZÖVETSÉG

“Bridgeporti Szövetség” 1. Oszt.

Elnök és beteglátogató: Árva János, cime 564 Kossuth St., telefon 4-2267. Ügykezelő: Grega M. Dániel, Holland Hill Road, Fairfield, Conn. tel. 9-9751. - Jegyző: Keresi János, 756 North Benson Rd., Fairfield, Conn. tel. 9-3970, akihez minden levelezés küldendő. Gyűléseit tartja minden hónap negyedik vasárnapján, a Rákóczi Hallban.

RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 147-IK NŐI OSZTÁLYA Bridgeport, Conn.

Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapját követő kedden, este 7 órakor, a Rákóczi Hall oldaltermében.

Elnök Messenger Károlyné; alelnök Norton Ferencnél jegyző özv. Matzonkai Jánosné, titkárpénztárnok és pénzszedő Magyar Viktória (cime: 624 Bostwick Ave., tel. 3-8375 vagy 89 Round Hill Rd., Fairfield, Conn., telefon: 9-4175); ellenőrök: Máté Jánosné, Páll Imréné; — főbeteglátogató és tagszerző Kucsera Jánosné (cime: 309 Berwick Avenue, tel. 5-9514);

beteglátogatók (Bridgeporton): Máté Jánosné; (So. Enden): Pavliscsák József; (Stratfordon) :Tóth Pálné; (Fairfielden): Páll Imréné. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Norton Ferencné, Kish Mihályné, Kucsera Jánosné. A vigalmi bizottság tagjai: Walsh Edwardné, Lázai Lászlóné, Vigh Mariska, Máté Jánosné, Páll Imréné, Nagy Józsefné, MagyarViktória. Lengyel Istvánné, Melkó Jánosné, Kish Mihályné és Tóth Pálné.

RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET

69. Osztálya, Fairfield, Conn.

Gyűléseit tartja minden hónap második vasárnapján, délután két órakor a Kálvin Hallban (901 Kings Highway.

Elnök Szabó Ferenc; — alelnök Török János; pénztárnok Soltész János; titkár id.Straborny András, 861 Iranistan Avenue, Bridgeport 5, Conn., telefon 68-1141; jegyző Borona István; — pénzszedő Magyar Viktória; beteglátogató s az Ifjúsági Osztály ügykezelője Soltész János, 375 South Benson Rd., Fairfield, Conn., telefon 9-1485; vigalmi bizottság: Somogyi András, Porch János, Kiss Imre, Molnár Miklós. Orvas: Dr. Ralph J. Szűr. cime: 815 Clinton Avenue, tel. 4-2422. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”.

RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 14-IK OSZTÁLYA

Wallingford, Connecticut

Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Magyar Otthonban, 147 Ward Street.

Elnök Wigh János; — alelnök Koch Sándor; jegyző Porczio János; titkár Wigh István, cime: 95 So. Cherry St., telefon 9-5332; — pénztárnok Mushinszky István; pénzügyi titkár Szegedi Miklós; pénztári ellenőr Grúz István: az Ifj. Osztály ügykezelője K. Csehovics István; beteglátogató Szeles József, cime: 94 South Cherry Street, telefon 9-5209;— ajtóőrök: Koch Sándor és Novák József; — tagszerző és kollektor Szilágyi József, cime: 361 Center St., telefonszáma 9-6359. — Hivatalos lap az "Amerikai Magyarság”.

Herderné jóízűen kacagott:

— Ugyan, Falkner kisasszony, mondja el ezt alkalmilag az uramnak, akkor talán majd nem nevet ki a délutáni kávémmal.

— Meg is teszem, — nevetett Daniela.

XXI. FEJEZET

Daniela hamar megszokott a Herder-házban......

Anélkül, hogy észrevette volna, Katóval egyformán középpontjává lett a családnak. Daniela kisasszony nélkül egyszerűen nem történt semmi. Mindenütt ott kellett lennie. Véleményt kellett mondania, ha Kató vagy az édesanyja ruhát rendelt, ha a háziúr nyakkendőt vásárolt, ha valamelyik szoba átrendezését határozták el. És az ő ízlését követték mindenben... A leánykák valósággal felüdültek egymás társaságéban. Daniela újra megismerte a kacagás gyönyöhüségét, melyben két korábbi állásában alig volt része, Kató pedig boldog volt, hogy magához illő társsal cseveghetett és tréfálkozhatott.

Közben pedig készültek a decembereleji nagy ünnepségre. A meghívókat máris szétküldték. Kaptak meghívót természetesen Busso és István is. A családfőt üzleti ügyei Münchenbe szólították s igy a rendezés minden terhe és gondja a két leánykára hárult. De vállalták és végezték annyi készséggel, biztossággal és örömmel, hogv Herderné is bátran nézett már a “nagy est” elé.

Egyszer délben Herderné a városba kocsizott, hogy még néhány bevásárlást végezzen. A leányok egyedül ültek Kató kicsiny szolónjában és kézimunkáztak .amikor váratlan vendéget jelentettek be: Falkner dr.-t.

— Kisérje ide a doktor urat, — rendelkezett Kató gyorsan.

Erre aztán elpirult és bizonytalanul nézett Danielára:

Bocsásson meg, hogy elsiettem a dolgot és a fivérét ide kérettem. Biztoson négyszemközt akar vele maradni. Azonnal visszavonulok.

De Daniela visszatartotta. Tudta, hogy szívességet tesz vele Bussonak és talán Katónak is.

— Maradjon csak itt, Katóka, nincs titkunk, amiről beszélnünk kellene.

A leányka maradt és szívdobogással várta Busso belépését. A fiatalember szeme boldogan villant meg, mikor nővére mellett meglátta ideálját.

— Remélem, nem zavarom? — kérdezte. — Bocsásson meg, kisasszony, hogy alkalmatlan időben jövök, de olyan levelet kell kézbesítenem nővérem- ‘ nek, amelyet már izgatottan várt.

— Egyáltalán nem zavar, doktor ur. Ha szó lehet arról, hogy valaki itt fölösleges, az a valaki csak én lehetek.

Kérem, ilyet ne is mondjon, kisasszony, — ijedezett Busso.

— Talán Lentikoffné irt nekem? — kérdezte most. Daniela.

— Valószínű. Legalább is Nizzából jön a levél....

Éppen most vettem át a levélhordótól. Utánam küldték uj lakásomba..... És nem akartam, hogy sokáig

kelljen rá várnod. Itt a levél és most már megyek is. Nem akarok tovább terhűkre lenni.

De doktor ur, nem szép, hogy ilyen rövidre szabja látogatását, — hirtelenkedett Kató.

A fiatalember meghajtotta magát és égő szemmel nézett a leánykára.

— Szívesen maradnék, ha megengedné, de Kolniko barátom lenn vár ream.

Kató elpirult az égető tekintet alatt, de azért bátran válaszolt:

— Micsoda? Künn hagyta a barátját ebben a dermesztő hidegben? Ezt igazán nem jól tette.

Busso nevetett:

— De hiszen magam is úgy tolakodtam be, hogyan hozhattam volna magammal még valakit?

— De én nem akarom, hogy szegény továbbra is künn fagyoskodjék.

Szólt és már nyúlt is a csengő gombja után. Az inasnak aztán nyugodtan és határozottan adta ki a parancsot:

— Kolniko mérnök ur künn vár Falkner dr. urra. Kérem, menjen ki hozzá és kérje meg, hogy fáradjon be. Kisérje ide.

Most Danielán volt a pirulás sora.

Busso megfogta Kató kezét és nagy hódolattal megcsókolta:

— Jó és szeretetreméltó, mint mindig.

— Elolvashatom gyorsan a levelemet? — kérdezte Daniela.

— Természetesen, Daniela. Jöjjön velem, doktor ur, a kandalló sarkába. Beszélgessünk, mig a nővére elkészül az olvasással.

Busso nem várt újabb felszólításra..... Leült Kató

mellé és mialatt közömbös dolgokról beszélgetett vele, le nem vette róla a szemét.

Lentikoffné ezeket irta Danielának:

“Kedves Daniela!

Csak mára lett annyi erőm, hogy a levelére, melyet pedig már napok előtt megkaptam, vá-i faszolhassak.... Biztosan tudja, hogyan érzem magamat. Hisz Ön megért engemet. Nem haragszom magára, Ön nem oka semminek. Csak eszköz volt a gonosz sors kezében, amely földre sújtott és elrabolta tőlem silány életem utolsó örömét is. Ereklyém elvesztése végképpen boldogtalanná tett..... Fáradozásaim, amelyekkel

visszaszerzése érdekében nem takarékoskodtam, eredménytelenek maradtak. Ha a tolvaj sejtené, hogy mindenemet odaadnám cserébe fiam képéért, talán megkönyörülne rajtam és visszaadná. De vagy nem olvasta hirdetéseimet vagy darabokra törte már az ereklyét.Ugy, ahogyan van, nem igen adhatta el. Az ereklye nagyon is feltűnő, úgyhogy okvetlenül kérdőre vonják az eladóját.

Tovább folytatom pihenés és megnyugvás nélkül zarándoklásomat a világban, most már azzal a céllal, hogy fiam képét megkeressein...

Addig nincs megállás a számomra..... Benézek

minden aranyműveshez, kereskedőhöz és házalóhoz; felkutatok mindenütt, mindent. Csak ez az egy célja van az életemnek. Sajnos, ezidőszerint még annyira erőtlen vagyok, hogy a vándorlást nem kezdhetem meg. Mihelyt anynyira összeszedem magam, hogy utazásra gondolhassak, néhány hétre a comói tóhoz utazom, ahol egy villám van. Kissé kipihenem magam, mielőtt a nagy útra elindulok.

Most nem akarom viszontlátni, Daniela. Szivem, lelkem csupa fájó seb. Látását, hangját, nem bírnám el. Natasának nincs könnyű dolga velem. Tudom, hogy igazságtalan vagyok Ön iránt, de nem tehetek másként. Ha fájdalmamat nem tudnám némán elviselni, az eget kellene megrendíteni jajveszékelésemmel. Ezért ne közelítsen hozzám. Akit a sors boldogtalanságra kárhoztatott, vonuljon félre, nehogy másokat is boldogtalanná tegyen. Ha megtalálom ereklyémet, hall majd rólam, ha pedig nem — akkor ez az utolsó hir rólam az Ön számára.

Lentikoffné”.

Daniela felsóhajtott és könny gyűlt a szemébe. .. Lentikoffné megbocsátott neki, de azért nem könynyebült meg..... Vele érzett a boldogtalan anyával;

tudta, hogy addig nem pihen meg, amig fia képét vissza nem szerezte.

Még egyre sötét gondolatai foglalkoztatták, amikor Kolniko István belépett. A fiú szeme azonnal őt kereste. Kató ezalatt Bussoval beszélgetett, Jóformán nem is tudta, miket mondott neki a fiatalember, csak a hangját hallotta, a szemét nézte s bágyadt boldogsággal érezte szive melegedését.

István belépésére föleszmélt. Gyorsan felugrott és eléje sietett.

— A nagyságos kisasszonynak meg kell bocsátania — hajolt meg előtte a fiatalember, — hogy nem illő öltözetben jelenek meg önöknél, de, csak úgy, mint Busso barátom, munkából jöttem és nem akartam, hogy Falkner kisasszony annyival később kapja meg izgatottan várt levelét, amennyi ideig az átöltözés tartott volna.

Kató kedvesen mosolygott:

— Nem kell mentegetőznie, Kolniko ur„ hiszen én kérettem be. Nem engedhetem, hogy künn fagyoskodjék a kerítésnél.

— Nagyon kegyes, bár én ennél sokkal nagyobb hideget is könnyen elviselek. Ebből azonban ne tessék arra következtetni, hogy szives hívásának nem örömmel tettem eleget.

— Ezért megjutalmazom. Forralt bort kap..... Jó

lesz? Ne is szabadkozzék. Addig innen nem mehet el.

Kató elsiethetett, hogy rendelkezéseit megtegye, mert közben odalépett hozzájuk Daniela. A fiatalember nagy aggodalommal nézett a leányka nedvesen csillogó szemébe.

— Örülök, — mondta, — hogy üdvözölhetem, de levertnek látszik. Rossz hirt kapott?

Daniela kissé nehezen lélekzett az elfojtott felindulástól:

— Lentikoffné megbocsátott, de jóságos szavain boldogtalanság és kétségbeesés reszketését érzem. ..

Nagyon is megértem szegényt..... Képzelje csak el,

Kolniko ur, mit tenne az ön édesanyja ennek a boldogtalan asszonynak a helyében, ha a képet, amely egyetlen emléke volna önről, valaki elrabolná tőle.’

— El tudom képzelni, — válaszolta sötéten a fiú, — hogy a boldogtalan asszony emberfölötti módon szenved. Vannak anyák, akik meghalnak, ha elveszik tőlük gyermeküket.

— Ez a szegény anya a maga nagy fájdalmára él és én reszkető részvéttel vagyok iránta.

— Részvétét méltányolom, — fogta meg Kolniko a leány kezét, — de ön szenved is vele. Ennek pedig nincs értelme, hiszen ném segíthet rajta.

Kató lépett ekkor újra hozzájuk és belekarolt Danielába:

Kolniko urnák igaza van, Daniela. Én is ezt mondtam önnek.

— Hugóm egészen fölösleges módon gyötri magát ezzel a dologgal. Igazán nem tehetett róla, hogy mialatt ájult úrnőjével foglalatoskodott, valaki besurrant a szobájába és elemelte a táskát.

— Természetesen nem. Körmönfont gazember lehetett, aki erre a kockázatos lopásra vállalkozott.

— Bizonyosan valami hivatásos szálloda-tolvaj volt, azok közül való, akik a nagyvilági fürdőben garázdálkodnak, — vélte István.

Az inas nagy tálcán behozta a füszeresiliatu forralt bort és töltött belőle az urak számára.

Kató most a készülő ünnepségre terelte a beszélgetést:

— Remélem, uraim, derekasan nekilátnak majd a táncnak is?

— Tánc is lesz? — kérdezte Busso.

(Folytatjuk)