Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-03-28 / 13. szám

Page 6, Oldal March 28, 1952 Mit szól ehhez? BÉCSBEN letartóztattak egy hatvanötéves •munkást, aki éjszaka betört egy kereskedésbe. A rendőrségen azt vallotta, hogy maga sem tudja, miért követte el a betörést; nem volt szüksége a pénzre s egész éle­tében sohasem követett el bűncse­lekményt. "Csak egy magyaráza­tot tudok arra, hogy miért törtem be, — mondotta a betörő. — Né­hány hónappal ezelőtt súlyos be­teg voltam s vérátömlesztést kap­tam. Ugylátszik, hogy rabló vérét ömlesztették belém”. ♦ NEW JERSEY egyik kis városában leégett egy ház és a nyomozás során megálla­pították, hogy a házat annak tu­lajdonosa gyújtotta fel. Az illető be is vallotta, hogy ő gyújtotta fel a házat és amikor a rendőrségen aziránt érdeklődtek, hogy miért tette, ezt felelte: "Nem szeretem a szomszédságot”. ♦ MOST BOCSÁJTOTTAK EL egy embert a New York Hos­­pitalból,, ahol tizenkét évig kezel­ték. Ez alatt a tizenkét esztendő alatt a beteg vagy tízszer meg­halt. Egy különös betegsége volt, aminek következtében a szívveré­se gyakran percekre megállt. A kórházán sikerült a szívverését minden esetben újból működésbe hozni és végül is teljesen meggyó­gyították. ♦ EGY HOLLYWOODI filmszinésznő, miután megnyer­te a válóperét férjével szemben, ezt mondotta: “Most jöttem csak rá, hogy a volt férjem milyen jó­szívű s derék ember, miután meg­engedte, hogy azon a címen kér­jem a válást, hogy — kegyetlenül bánt velem”. ♦ A QUICK cimü magazin irta meg, hogy egy William Shores nevű ember fele­ségének hat leánygyermeke után most végre egy fiúgyermeke szü­letett. Amikor Mr. Shores meg­hallotta a jó hirt, igy szólt: “Most végre visszavonulhatok”. ♦ NEW HAMPSHIREBEN nagyon elszaporodtak a vad­macskák, ezért a hatóságok min­den lelőtt macskáért húsz dollárt fizetnek. Egy farmer betanította a kutyáját a vadmacskák megfojtá­sára. A kutya három hónap alatt ezer dollárt keresett a gazdájának azzal, hogy ötven vadmacskát el­pusztított.. ♦ COLUMBIÁBAN, az egyik állami börtönben a fog­lyok nagyrésze titokzatos körül­mények között megbetegedett. — Rájöttek, hogy a foglyok pókhá­lóból cigarettát sodortak és azt szívták: ez okozta a megbetege­déseket. • PERUBAN egy ház előtt egy kis csoport szerenádot adott és születésnapi üdvözlő-dalokat énekelt. Az öreg spanyol, aki a házban lakott, bele­lőtt a csoportba és az egyik barát­ját megsebesítette a lábán. Ami­kor a rendőrségen megkérdezték, hogy miért sebesitette meg a ba­rátját, ezt felelte: “Megharagud­tam a születésnapi dalok miatt, mert nem volt születésnapom”. '♦ A VILÁGHÁBORÚBAN népszerű jeepek gyártását a hadsereg számára megszüntették és egy újabb, a régi jeephez ha­sonló autó gyártását máris meg­kezdték. Az uj jeep szélesebb és hosszabb lesz a réginél, amellett viz alatt is fog tudni működni, ami partraszállásoknál nagyon fontos. ♦ TRUMAN ELNÖK szabad idejében, különösen este, elalvás előtt,, történelmi könyve­ket olvas. Most például a “Lin­coln és tábornokai” cimü könyvet olvassa. ♦ EGY PÁRISI divattervező nemrég New York­ban járt. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen lesz a jövő évi női-divat, ezt válaszolta: “Csak annyit tudok mondani, hogy a ru­hák melle magasabb lesz, de hogy hol lesz a derék, arról e pillanat­ban fogalmam sincs”. ♦ AZ AMERIKAI protestáns templomok bevétele az elmúlt évben meghaladta az 1 billió dollárt. A National Council of Churches of Christ in America megállapította, hogy a protestáns gyülekezetek harminchat millió tagja átlagban körülbelül 32 dol­lárt adományozott. # Mindenkivé meg akarjuk ismertetni lapunkat, ezért szeretettel kérjük a helyi s környékbeli x igen tisztelt magyarságot, hogy bará­tainak, rokonainak és ismerőseinek cí­mét szíveskedjék velünk közölni. A jó­indulatért ezúton köszönetét mondunk. Egyben arra is kérjük a magyarságot, hogy rendelései vagy vásárlásai alkal­mával említse meg pár szóval lapunkat. Egyleteink kalauza SUPREME FOREST WOODMEN CIRCLE NO. 2. KOSSUTH NŐI OSZTÁLY Elnök: Mrs. Mary Timko, 103 Fox St.; telefon 3-0736. Alelnök: Mrs. Elizabeth Varga. — Titkár: Mrs. Elizabeth M. Johnston, 103 Fox St.: telefon 67-3332; ugyan, csak a titkárnő a betegsegélyző ügykezelője. — Pénztárnok: Mrs. E Kulcsár. —Jegyző: Mrs. Mary Bayer. — Trustee: Mrs. Stephen Mák. Számvizsgálók: Gáspár Pi­roska, Paul Istvánná. Az osztály­nak 24 tagból álló Igazgató Taná­csa van. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Rákó­czi Hall oldaltermében. BRIDGEPORTI ELSŐ 1848-AS FÜGG.M AGY AR BS. EGYLET Az egylet székhelye 429 Hallett Street. Az egylet tagja lehet min­den magyar férfi 60 éves korig és minden magyar nő 55 éves korig. Gyűléseit tártja minden hó első vasárnapján az egylet saját termé­ben, 429 Hallett St. és Fairfielden minden hó harmadik vasárnapján a Kálvin Hallban, 901 Kings High way. Mindkét gyűlés délután két órakor kezdődik. Elnök Bridgeporton Simon La­jos; Fairfielden Rivnyák János. Alelnök Bridgeporton Horváth Miklós; Fairfielden Szaszák Ist­ván. - Központi jegyző Szemetkó István. Központi titkár: Borsi Jó­zsef, kihez az egyletet érdeklő le­velek küldendők. Cime: 528 Black RockTurnpike, Bridgeport, Conn, telefon: 6-0917. Központi pénztár­nok Juhász József. Pénzügyi titkár BridgeportonTakács István; Fair­fielden Scsavnyiczky József. Be­teglátogató Bridgeporton: Juhász József, 1207 North Ave., telefon: 4-3892. Beteglátogató Fairfielden: Török János, cime: 99 Fiske St., Fairfield. Trustek: Juhász József, Leskó István. Házgondnok: Csor­ba Gyula. — Hivatalos orvos: dr. Orosz Lajos, cime: 555 Clinton Ave., telefon: 6-2279. — Hattagú bizottság, Bridgeporton: Takács István, Horváth Miklós, Gombos György, Kálmán János, Tóth Pál, >i il hl «I ni Katiimt Csordás Ferenc. Hattagú bizott­ság, Fairfielden: Szajkó János, Somogyi András, Kovács Pál, Kis József, Takács János, Halász Mi­hály. Hivatalos lap: az “Amerikai Magyarság". * ELSŐ OSZTÁLY, NEW HAVEN, CONN. Elnök, pénztárnok, ügykezelő s levelező titkár Mayer Ignáz, kihez minden levél cimzendő, 180 Rowe St., New Haven, Conn.; alelnök: Sülök János: beteglátogató: Lik­­vár András, 133 View St.; ellen­őr: Sülök János: számvizsgálók: Sülök János, Barta István és ifjú Csapkovics János. Gyűléseit tart­ja minden hó második vasárnap­ján, délután 2 órakor a Magyar Házban, 142 Humphrey Street. AMERIKAI ÉLETBIZTOSÍTÓ SZÖVETSÉG “Bridgeporti Szövetség” 1. Oszt. Elnök és beteglátogató: Árva János, címe 564 Kossuth St., tele­fon 4-2267. Ügykezelő: Grega M. Dániel, Holland Hill Road, Fair­­field, Conn. tel. 9-9751. - Jegyző: Keresi János, 756 North Benson Rd., Fairfield, Conn. tel. 9-3970, akihez minden levelezés külden­dő. Gyűléseit tartja minden hónap negyedik vasárnapján, a Rákóczi Hallban. .. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 147-IK NŐI OSZTÁLYA Bridgeport, Conn. Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapját követő kedden, este 7 órakor, a Rákóczi Hall ol­daltermében. Elnök Messenger Károlyné; al­elnök Norton Ferencné; jegyző özv. Matzonkai Jánosné, titkár­­pénztárnok és pénzszedő Magyar Viktória (cime: 624 Bostwick Ave., tel. 3-8375 vagy 89 Round Hill Rd., Fairfield, Conn., telefon: 9-4175); ellenőrök: Máté Jánosné, Páll Imréné; — főbeteglátogató és tagszerző Kucsera Jánosné (cime: 309 Berwick Avenue, tel. 5-9514); beteglátogatók (Bridgeporton): Máté Jánosné: (So. Enden): Pav­­liscsák József; (Stratfordon) :Tóth Pálné; (Fairfielden): Páll Imréné. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Norton Ferencné, Kish Mihályné, Kucsera Jánosné. A vigalmi bizottság tagjai: Walsh Edwardné, Lázai Lászlóné, Vigh Mariska, Máté Jánosné, Páll Im­réné, Nagy Józsefné, MagyarVik­­tória, Lengyel Istvánné, Melkó Jánosné, Kish Mihályné és Tóth Pálné. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 69. Osztálya, Fairfield, Conn. Gyűléseit tartja minden hónap második vasárnapján, délután két órakor a Kálvin Hallban (901 Kings Highway. Elnök Szabó Ferenc: — alelnök Török János: pénztárnok Soltész János; titkár id.Straborny András, 861 Iranistan Avenue, Bridgeport 5, Conn., telefon 68-1141; jegyző Borona István: — pénzszedő Ma­gyar Viktória: beteglátogató s az Ifjúsági Osztály ügykezelője Sol­tész János, 375 South Benson Rd., Fairfield, Conn., telefon 9-1485; vigalmi bizottság: Somogyi And­rás, Porch János, Kiss Imre, Mol­nár Miklós. Orvas: Dr. Ralph J. Szűr, címe: 815 Clinton Avenue, tel. 4-2422. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 14-1K OSZTÁLYA Wallingford, Connecticut Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapján, a Magyar Ott­honban, 147 Ward Street. Elnök Wigh János; — alelnök Koch Sándor; jegyző Porczio Já­nos; titkár Wigh István, cime: 95 So. Cherry St., telefon 9-5332; — pénztárnok Mushinszky István; pénzügyi titkár Szegedi Miklós; pénztári ellenőr Grúz István: az Ifj. Osztály ügykezelője K. Cse­­hovics István: beteglátogató Sze­les József, cime: 94 South Cherry Street, telefon 9-5209;— ajtóőrök: Koch Sándor és Novák József; — tagszerző és kollektor Szilágyi Jó­zsef, címe: 361 Center St., telefon­száma 9-6359. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”. COURTHS - MAHLER KITŰNŐ REGÉNYE EGY ANYA ÉS FIA SZENVEDÉSEI, AMÍG BOLDOGOK LESZNEK — Köszönöm, Busso, a jóságodat. Ma uj bizonyí­tékát adtad barátságodnak. Megszorították egymás kezét, aztán szótlanul ül­tek még egy ideig egymás mellett. Később Busso részletesen beszámolt a Herder igazgatóval való üzleti tárgyalásáról. István felháborodott az igazgató darabos modo­rán, de Busso megnyugtatta: — Légy igazságos ezzel az emberrel szemben...... Igazán nem kellemetlen ember. Becsületes, munkás ember. Csak éppen hogy gyermekszobája nem volt, mint nekünk. Ez pedig nekünk nem érdemünk, neki pedig nem bűne. Tettereje és példátlan ügyessége valósággal csodálatraméltó. Gondold csak el, meny­nyit dolgozott ez az ember az életben és emeld meg a kalapot a biztosság előtt, amellyel most óriási vál­lalatát vezeti. Csinálja ezt valaki utána. Igazán meg lehet érteni, hogy nem volt ideje a társasági,művelt­ség elsajátítására is. — Igazad van, Busso, — válaszolta István elgon­­dolkodón. —■ Ezentúl igazságos leszek hozzá. Külön­ben is nehéz volna megmaradnom a rideg visszauta­sítás álláspontján, hiszen most minden érdekem az, hogy szívesen lásson a házában. — Légy kedves hozzá. Ő olyan nagy vélemény­nyel van rólad. — Erre ezentúl már majd rá is szolgálok. De ide­je, hogy mi is nyugovóra térjünk. Késő van. Jó éjt, Busso. Újból hálás köszönet a jóságodért. —- Jó éjt, István. Ne köszönjünk meg egymásnak semmit. XX. FEJEZET Daniela szemét ezen az estén kerülte az álom...... Folyton Lentikoffné vádló arcát látta maga előtt. Az utóbbi napok eseményei, a bátyájával való viszont­látás, az Istvánnal való megismerkedés, az uj állás elterelték gondolatait a grófnéról és a vörös bőrtás­káról, de most annál nagyobb erővel támadt rá az aggodalom a szegény öregasszony miatt, aki utolsó vigaszát vesztette el. Semmi áldozat sem volna elég nagy, csak visszajuttathatnám, amit elvesztett, — gondolta. Másnap, reggeli után, miután az urak elmentek s ő is elkészült a csomagolással, azonnal nekiült, hogy Lentikoffnénak levelet Írjon. A levél igy szólt: “Mélyen tisztelt Méltóságos Aszonyom! Képtelen vagyok arra, hogy megnyugodjam.... Mindig veszteségére gondolok, ami figyelmet­lenségem révén érte. És annyira vágyom bo­csánata után. Hisz csak az Önért és az egész­ségéért való gond miatt tévesztettem szem elől néhány percre a vörös bőrtáskát. Nyomasztó a tudat, hogy szenved a pótolhatatlan veszte­ség miatt és nincs senki, aki annyira átérezné a veszteség súlyát, mint én. Egyre imádkozom, hogy a Gondviselés juttassa vissza Önnek ta­lizmánját. Könyörgök, értesítsen, ha rátalál.... Még egyszer kérem, bocsásson meg nekem...... Higyje el, nem könnyelműségből követtem el a mulasztást, hanem az Önért való gondoskodás folytán.A megbocsátás egyetlen szaváért örök­re hálás volnék Önnek, akit annyira megsze­rettem. Hódolattal csókolja a kezét Falkner Daniela”. A levél megírása és feladása után éppen csak any­­nyi ideje maradt Danielának, hogy az ebédhez át­öltözzék és jóformán végig sem ették az ebédet, mi­kor a Herder-féle autó megállt a penzió kapuja előtt. Az urak lekisérték Danielát a kocsihoz és szere­tettel elbúcsúztak tőle. — Viszontlátásra, Daniela kisasszony. — Viszontlátásra, Kolniko ur, a viszontlátásra, kedves bátyám!.... ■ ' — Sok szerencsét! — Nagyon köszönöm! A kocsi aztán elrobogott. ' A Herder-villában nagy örömmel fogadták a ked­ves leánykát. Kató maga vezette föl szobáiba, ame­lyet a második emeleten rendeztek be a számára. Az ablakok a kertre nyíltak. — A lakás nem nagy, — mentegetődzött Kató,— de arra elég jó, hogy legyen hová visszavonulnia, ha az egyedüllétre vágyik. — Nagyon kedvesek a szobák. Nagyon boldog vagyok. Köszönöm gondoskodását, kisasszony. — Nincs mit megköszönnie..... Most pedig volna egy kérésem: mellőzzük egymással való érintkezé­sünkben a szertartássosságot. Kérem, hivjon egysze­rűen Katónak és engedje meg, hogy én is csak Da­nielának szólítsam. Elvégre lakótársak lettünk a mai naptól kezdve. — Örömmel beleegyezem, Katóka. — Most pedig magára hagyom, hogy kedvére berendézkedhessék. Ha öt órára elkészül, kérem, jöjjön és uzsonnázzék velünk. Ha egyedül vagyunk, nem teázunk. Anyus nagyon ragaszkodik a kávéjá­hoz . . . — Biztosan elkészülök időre és ott leszek, ha nem zavarom. —■ Nem zavar, Daniela, bár bevallom, hogy anyus fél egy kissé az én uj, előkelő társalkodónőmtől,mint általában minden újítástól, amire papa rászorítja... De minél hamarább barátkozik meg önnel, annál jobb. Ugy-e tekintettel lesz aggodalmaskodó termé­szetére és mindent elkövet, hogy egyszerűségével és fesztelenségével magához édesgesse? — Legyen nyugodt, Katóka, — nyugtatta meg a leánykát Daniela. — Megértem az édesanyját. Az én anyám is kis, aggodalmaskodó tanárné volt, aki folytonosan harcban állott egyfelől szűkös anyagi viszonyaival, másfelől a társadalmi kötelességekkel. Bátyámmal ketten bátorítottuk folytonosan. Nem is nyugodtunk soha addig, mig csak velünk együtt nem nevetett korábbi aggodalmaskodásain. Árulón fénylett Kató szeme, mialatt mosolyogva mondta: — Most tudom csak, mi a magyarázata annak, hogy bátyja nagyszerűen beszél az anyám nyelvén. Az ő jelenlétében az édesanyám sohasem érez elfo­gultságot. — Remélem, az én jelenlétem is megnyugtatja. — Én is remélem. Nos, a viszontlátásra, Daniela. Kicsomagalás közben ki-kinézett az ablakon át a kertbe. Milyen szép lehet az tavasszal és nyáron, amikor zöldül és virágzik. Mintha nem is nagyvá­rosban volna. Most könnyű hólepel fedett mindent. Pontban öt órakor lement a szép, barátságos lpkó­­szobába. Az uzsonnázó-asztal a kandalló előtt állt és Her­­derné már kényelmes karosszékben várt a kávéjára, amellyel éppen akkor töltötte tele a csészéjét Kató. — Jöjjön, jöjjön, Daniela, — kiáltotta Kató, — üljön ide közénk. Anyuska már mindent elrendezett. — Ó, milyen barátságos és kedves itt minden, — örvendezett Daniela és megcsókolta Herderné feléje nyújtott kezét. Az öregasszony zavarba jött. — Kérem, ne tegye máskor, — kérlelte, — keze­im kemények és durvák. De Daniela nem eresztette el. — Annál tiszteletreméltóbbak a kezei, nagyságos asszony. Nem üres udvariasság, amiért kezet csóko­lok. Kató kisasszonytól tudom, hogy ezek a kezek fáradhatatlanul dolgoztak. Herderné bizonytalanul nézett Daniela arcába. — Nagyon nehezen szoktam hozzá az uj dolgok­hoz, Falkner kisasszony, — mondotta. — Az uram ezt nehézkességnek nevezi. Az is, hiszen nem köny­­nyü, hogy az ember öreg napjaiban újra kezdje el az életet. — Nem kell újra tanulnia, nagyságos asszony.... Az olyan ember, mint ön, mindig és minden körül­mények között hü maradhat önmagához. — Igen ám, csakhogy hozzánk előkelő társaság jár. A részvényes urak a hölgyeikkel, nemes urak és más uraságok. Ezekhez pedig nekem alkalmazkod­nom kell. Daniela mosolyogva rázta meg fejét: — De miért? Alkalmazkodjék a társaság, amelyet vendégül lát, önhöz. Ön megmaradhat a maga egy­szerű jóságával és finom, veleszületett tapintatával annak, aki. És ha megmarad, már el is találta a han­got, amelyet akár a legelőkelőbb társaságban is használhat. Kató hálásan nézett Danielára. — Látod, anyuskám, — fordult aztán édesanyjá­hoz, — ugy-e hogy igazam volt. Most legalább más­tól is hallottad. Nekem nem hitted el. — Azt hittem. Katókám, hogy csak vigasztalni akarsz, amiért nehezen alkalmazkodom az előkelő szokásokhoz. Igazán azt hiszi, Falkner kisasszony, hogy kispolgári szakásaimmal nem válók nevetsé­gessé társaságunk előtt? — Egészen bizonyosan nem, nagyságos asszony. Az olyan tartózkodó, csöndes ember, amilyen ön, sohasem válhatik nevetségessé. — Annyira félénk vagyok társaságban, különö­sen ha nincs mellettem az enyéim közül senki. Már pedig férjemet és leányomat teljesen lekötik a ven­déglátás kötelességei. — Többé nem lesznek, nagyságos asszony, aggo­dalmai. Ha az igazgató urat s Kató kisasszonyt más­felé szólítják kötelességei, én mindig ön mellett le­szek. Akkor aztán majd simán, szinte magától megy minden. Támogatom majd, anélkül, hogy ezt bárki is észrevenné. Herderné már fölmelegedett a leányka iránt. — Úgy látszik, érti, — mondotta, — hogyan bá­torítson fel egy öregasszonyt. Kató mosolyogva hallgatta a párbeszédet és köz­ben vastag szeletekre vágta az illatos kalácsot. — Tessék, kedves Daniela, fogjon hozzá,— kínál­ta azután. A leányka nem is kérette magát. A kalács pom­pás volt. v A hölgyek még sokáig elbeszélgetek a legjobb hangulatban. Herderné egyre jobban érezte magát s amikor Daniela a harmadik szelet kalácsba harapott bele, hamiskás mosollyal, egészen felderült az arca. — Az ilyen igazig kedélyes kávézást százszor többre becsülöm, mint azt a modern ötórai teát, — jelentette ki Daniela és rákacsintott Katóra. Herderné kapott a szón: — Ez az én véleményem is. Annyira csüggök a szokásaimon, már pedig a délutáni kávézás mindig legkedvesebb ideje volt napomnak. Ma is magam sütöm még az uzsonnához a kalácsot. Nem szeretem, ahogyan a szakácsnő csinálja. Az uram természete­sen hallani sem akar már az uzsonnakávéról, ő most már az előkelő, úri társaságok ötórai teájáért rajong. —■ Kár. Lássa, nagyságos asszony, az én régi úr­nőm, Berken báróné, előkelő hölgy volt és mégis az volt a véleménye az ötórai teáról, hogy az külföldi kitalálás, amit nem kell mindenkinek majmolnia. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents