Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-03-21 / 12. szám

Page 6. Oldal March 21, 1952 A Vörös Kereszt munkája Ameriká­ban és a külföldön ♦ ♦ ♦ Az amerikai nép sok időt, ener­giát és pénzt áldoz arra, hogy a Vörös Kereszt fenntarthassa tevé­kenységeit. Amikor a Vörös Ke­reszt az év ez időszakában akciót indít, hogy az anyagi eszközöket előteremtse, beszámol arról, hogy mit tett az előző évben és mire lesz Szüksége a jövő évben. A vi­lágháborúk idejét kivéve, sohasem volt ez a szüséglet ilyen nagy és sürgős. Az amerikai fegyvetes erők mellé rendelt Vörös Kereszt tevé­kenysége, ennek megerősödésével együtt emelkedik; a véradakozási JOHN ÁRVA REAL ESTATE Ha házat vagy üzletet akar vá­sárolni szolid áron, tessék ná­lam érdeklődni. Szívesen szol­gálok minden felvilágosítással. 564 Kossuth St. — Bridgeport Telefon: 4-2267 AZONNAL SZÁLLÍT BLUE COAL-t KÁLYHA- ÉS FÜTŐ - OLAJAT Vincent Bros Co. Bridgeport, Connecticut , Telefonszám: 5.1103 SUPREME FOREST WOODMEN CIRCLE NO. 2. KOSSUTH NŐI OSZTÁLY Elnök: Mrs. Mary Timko, 103 Fox St.; telefon 3-0736. Alelnök: Mrs. Elizabeth Varga. — Titkár: Mrs. Elizabeth M. Johnston, 103 Fox St.; telefon 67-3332; ugyan, csak a titkárnő a betegsegélyző ügykezelője. — Pénztárnok: Mrs. E. Kulcsár. —Jegyző: Mrs. Mary Bayer. —Trustee: Mrs. Stephen Mák. Számvizsgálók: Gáspár Pi­roska, Paul Istvánná. Az osztály­nak 24 tagból álló Igazgató Taná­csa van. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Rákó­czi Hall oldaltermében. BRIDGEPORTI ELSŐ 1848-AS FÜGG.MAGYAR BS. EGYLET Az egylet székhelye 429 Hallett Street. Az egylet tagja lehet min­den magyar férfi 60 éves korig és ■minden magyar nő 55 éves korig. Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján az egylet saját termé­ben, 429 Hallett St. és Fairfielden minden hó harmadik vasárnapján a Kálvin Hallban, 901 Kings High way. Mindkét gyűlés délután két órakor kezdődik. Elnök Bridgeporton Simon La­jos; Fairfielden Rivnyák János. Alelnök Bridgeporton Horváth Miklós; Fairfielden Szaszák Ist­ván. - Központi jegyző Szemetkó István. Központi titkár: Borsi Jó­zsef, kihez az egyletet érdeklő le­velek küldendők. Cime: 528 Black RockTurnpike, Bridgeport, Conn, telefon: 6-0917. Központi pénztár­nok Juhász József. Pénzügyi titkár BridgeportonTakács István; Fair­fielden Scsavnyiczky József. Be­teglátogató Bridgeporton: Juhász József, 1207 North Ave., telefon: 4-3892. Beteglátogató Fairfielden: Török János, cime: 99 Fiske St., Fairfield. Trustek: Juhász József, Leskó István. Házgondnok: Csor­ba Gyula. — Hivatalos orvos: dr. Orosz Lajos, cime: 555 Clinton Ave., telefon: 6-2279. — Hattagú bizottság, Bridgeporton: Takács István, Horváth Miklós, Gombos György, Kálmán János, Tóth Pál, akció kiterjesztése égetően szük­séges; a közegészségügyi, népne­velő munkát fokozni kell. Katasz­trófák esetére mindig készen kell állania, mint ahogy a Vörös Ke­reszt múlt évben is készen állott a Középnyugaton dúló árvizek ide­jén. A kórházakban ápolt katonák és polgárok gondozását sem lehet megszakítani. A külföldön bekövetkezendő katasztrófák áldozatait is támo­gatja a Vörös Kereszt és más or­szágok hasonló szervezeteinek ta­nácsadással és segítséggel rendel­kezésére áll. Az 1951 junius 30-ikával vég­ződő pénzügyi évben az Amerikai Vörös Kereszt 24 külföldi állam népét segítette meg és 27 ország­ból származó kiküldöttek tanulmá­nyait tette lehetővé az Egyesült Államokban. Az Amerikai Ifjúsági Vörös Ke­reszt 1 millió 14 ezer 300 dollár értékű adományt juttatott el kül­földi Ínségesek kezéhez. Az Ifjú­sági Vörös Kereszthez csatlako­zott amerikai fiuk és leányok 560 ezer dollár értékű, 280 ezer darab egyéni ajándékcsomagot küldtek külföldre és 380 iskolai szállít­mányt, amelyeknek 100 dolláros értéke van egyenkint és 50—50 diák egyéni iskolafelszerelését tartalmazza. Az “Amerikai Vörös Kereszt" költségvetésének egyharinad ré­szét, 26 millió 800 ezer dollárt, a fegyveres haderőre költötte el. A koreai ellenségeskedések megkez­dése óta harminc százalékkal kel­lett személyzetét szaporítania, a távolkeleti személyzetét pedig -— megduplázta. 14 millió dollárt költöttek a kö­zépnyugati árvízkárosultak felse­­gitésére és 3 millió 713 ezer dol­lárt más nemzeti szerencsétlensé­gek enyhítésére. Az első segélynyújtás tanfolya­maiban az idén két és félszer annyi személy vett részt, mint az előző évben. — A tanulók száma 400 ezerről 1 millióra ugrott fel. A katonaság vérszükséglete ha­vi 300 ezer pint-re rúg, de a Vö­rös Kereszt a polgári kórházak­nak is juttat 125 pintet havonta. ✓ Minden amerikai csatlakozhat azokhoz, akik a Vörös Keresztet ■uiitniM i Csordás Ferenc. Hattagú bizott­ság, Fairfielden: Szajkó János, Somogyi András, Kovács Pál, Kis József, Takács János, Halász Mi­hály. Hivatalos lap: az “Amerikai Magyarság". •sí­első OSZTÁLY, NEW HAVEN, CONN. Elnök, pénztárnok, ügykezelő s levelező titkár Mayer Ignáz, kihez minden levél cimzendő, 180 Rowe St., New Haven, Conn.; alelnök: Sülök János; beteglátogató: Lik­­vár András, 133 View St.; ellen­őr: Sülök János; számvizsgálók: Sülök János, Barta István és ifjú Csapkovics János. Gyűléseit tart­ja minden hó második vasárnap­ján, délután 2 órakor a Magyar Házban, 142 Humphrey Street. AMERIKAI ÉLETBIZTOSÍTÓ SZÖVETSÉG “Bridgeporti Szövetség” 1. Oszt. Elnök és beteglátogató: Árva János, cime 564 Kossuth St., tele­fon 4-2267. Ügykezelő: Grega M. Dániel, Holland Hill Road. Fair­­field, Conn. tel. 9-9751. - Jegyző: Keresi János, 756 North Benson Rd., Fairfield, Conn. tel. 9-3970, akihez minden levelezés külden­dő. Gyűléseit tartja minden hónap negyedik vasárnapján, a Rákóczi Hallban. RÁKÓCZI SEGÉLYZÖ EGYESÜLET 147-IK NŐI OSZTÁLYA Bridgeport, Conn. Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapját követő kedden, este 7 órakor, a Rákóczi Hall ol­daltermében. Elnök Messenger Károlyné; al­elnök Norton Ferencnél jegyző özv. Matzonkai Jánosné, titkár­­pénztárnok és pénzszedő Magyar Viktória (cime: 624 Bostwick Ave.. tel. 3-8375 vagy 89 Round Hill Rd., Fair-field, Conn., telefon: 9-4175); ellenőrök: Máté Jánosné, Páll Imréné; — főbeteglátogató és tagszerző Kucsera Jánosné (cime: 309 Berwick Avenue, tel. 5-9514); segítik, mint ahogy 1 millió 650 ezer amerikai meg is tette ezt az elmúlt évben. Minden amerikai igénybeveheti a Vörös Kereszt szolgálatait, mint ahogy milliók teszik ezt minden évben. Kevés szervezet tartozik olyan szorosan az amerikai élet képéhez, mint a Vörös Kereszt, mert az amerikai nép maga szervezi és igazgatja. Amikor cselekszik, a nép nevében cselekszik, ahogy minden nemes ember cselekednék szerencsétlenségek idején, vagy a sebesült katbna odala mellett. A Vörös Kereszt kéri, hogy márciusi tőkegyüjtő akciójához bőkezűen járuljon mindenki — te­hetségén felül is. Common Council llj “TBC” gyógyszer A napokban az összes amerikai l^pok közölték azt az örvendetes hirt, hogy a tüdővész (tubercolo­­sis) gyógyítására egy új gyógy­szert fedeztek fel, melynek hatása felülmúlja a Steptomicin hatását. Reichman Zoltán new yorki gyógyszerész,’ aki a gyógyszer szeretetcsomagok küldésének kez­deményezője volt, ezúttal is az el­ső, aki ezt az uj gyógyszert azon­nal le. tudja szállítani a világ bár­mely részébe. Árajánlatért fordul­janak a REICHMAN patikához, pontos cime: 1519 First Avenue, New York 21, N. Y. PÉNZKÜLDÉS 300 pb° LLY $9.25 AZ ÖN CÍMÉRE KÜLDVE KIFIZETÉS (MONEY ORDERS) 400 FORINT $17*00 OVERSEAS EXCHANGE CORPORATION 15 Exchange Place, Jersey City Á New Jersey Bank Department engedé­lye és ellenőrzése alatt HARCOLJON VELÜNK minden hazáját szerető magyar ember a kommunista diktatúra ellen! beteglátogatók (Bridgeporton): Máté Jánosné; (So. Enden): Pav­­liscsák József; (Stratfordon) :Tóth Pálné; (Fairfielden): Páll Imréné. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Norton Ferencné, Kish Mihályné, Kucsera Jánosné. A vigalmi bizottság tagjai: Walsh Edwardné, Lázai Lászlóné, Vigh Mariska, Máté Jánosné, Páll Im­réné, Nagy Józsefné, MagyarVik­­tória. Lengyel Istvánné, Melkó Jánosné, Kish Mihályné és Tóth Pálné. RÁKÓCZI SEGÉLYZÖ EGYESÜLET 69. Osztálya, Fairfield, Conn. Gyűléseit tartja minden hónap második vasárnapján, délután két órakor a Kálvin Hallban (901 Kings Highway. Elnök Szabó Ferenc; — alelnök Török János; pénztárnok Soltész János; titkár id.Straborny András, 861 Iránistan Avenue, Bridgeport 5, Conn., telefon 68-1141; jegyző Borona István; — pénzszedő Ma­gyar Viktória; beteglátogató s az Ifjúsági Osztály ügykezelője Sol­tész János, 375 South Benson Rd., Fairfield, Conn., telefon 9-1485; vigalmi bizottság: Somogyi And­rás, Porch János, Kiss Imre, Mol­nár Miklós. Orvas: Dr. Ralph J. Szűr. címe: 815 Clinton Avenue, tel. 4-2422. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”. RÁKÓCZI SEGÉLYZÖ EGYESÜLET 14-XK OSZTÁLYA Wallingford, Connecticut Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapján, a Magyar Ott­honban, 147 Ward Street. Elnök Wigh János; — alelnök Koch Sándor; jegyző Porczio Já­nos; titkár Wigh István, cime: 95 So. Cherry St., telefon 9-5332; — pénztárnok Mushinszky István; pénzügyi titkár Szegedi Miklós; pénztári ellenőr Grúz István; az Ifj. Osztály ügykezelője K. Cse­­hovics István; beteglátogató Sze­les József, cime: 94 South Cherry Street, telefon 9-5209;—■ ajtóőrök: Koch Sándor és Novák József; — tagszerző és kollektor Szilágyi Jó. zsef, cime: 361. Center St., telefon­­száma 9-6359. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”. Egyleteink kalauza A SZAMUZÖTTEK EGY ANYA ÉS FIA SZENVEDÉSEI, AMÍG BOLDOGOK LESZNEK COURTHS - MAHLER KITŰNŐ REGÉNYE Busso kacagott: — Téged, István, olyan előkelőnek tart Herder, hogy szinte fél tőled. Ha ránézel, azt hiszi, hogy va­lami társaságbeli baklövést követett el és ezért ál­landóan zavarban van. Ezt maga vallotta be nekem. Ebből láthatod, hogy gazdánknak helyes érzéke van az igazi előkelőség iránt. István mosolygott: | — Sohasem hittem volna, — fordult Danielához, — hogy a Herder-családhoz való meghívás örömet okozhat. És ime, örülök, mert maga is ott lesz...... Egyébként számontartom az ígéretét, hogy sűrűn jön el hozzánk és előre is nagyon örülök neki. A leányka fejbólintással jelezte, hogy állja, amit mondott, aztán felállt: — Javaslom, hogy ebéd után azonnal keressük fel Krisztinát. Megnézik a lakást és beszélnek jövendő háziasszonyukkal. Ennél a megbeszélésnél még ott leszek, holnap délután pedig Herderékhez fogok köl­tözködni. — Már? Alig jött meg, máris itthagy?, — panasz­kodott István. — Hisz’ nem megyek messzire. — Hála Istennek. Daniela zavartan vonta el a kezét, amelyet a fiú ajkához emelt. Ebéd után útnak indultak, hogy fölkeressék — Krisztinát. Busso szótlanul ment Daniela és Kolniko mellett és hallgatta, amit beszéltek. Azt kérdezte magától, nyugodtan nézheti-e a szemmellátható közeledésü­ket. Arca földerült, hiszen most már segítségére le­het nővérének a házitüzhely alapításában. A pénzre, amit találmányával keresett, saját magának nincsen szüksége, amennyi pedig a megélhetéséhez kell, azt úgyis megkeresi. Nem lesz ráutalva a pénzre, ha megnősül sem, mert akit elvesz, csak Herder Kató lehet. Ha nem adják hozzá, akkor nem házasodik meg, ebben az esetben pedig nővére háztartásában mindig lesz számára hely. Szóval, nem kell egyálta­lán félnie a jövőtől. Krisztina otthon volt. Daniela bemutatta neki a két fiatalembert és közölte vele, hogy azok hajlan­dók a hozzáköltözésre. Az öregasszony nagyon örült. A fiatalemberek igen tetszettek neki. Szégyenlős büszkeséggel vezet­te körül kis birodalmában a társaságot és eközben egyre magasztalta elhunyt úrnőjét, aki végrendele­tével nyugodt, gondtalan öregséget biztosított a szá­mára. Az egyik szoba falán a báróné nagy, fiatalkori arcképe függött. István megállt előtte és hosszasan nézte. Arca különös kifejezést öltött. Mintha nagy messzeségbe merült volna a tekintete. — Ez az én korábbi úrnőm, Berken bárnóné, — magyarázta Daniela. — A kép özvegységre jutása előtt készült. — Tudom, jól tudom, — válaszolta István. — Én azonnal ráismertem. — Személyesen ismerte a bárónőt? — A régmúlt, boldog időkben, még szegény szü­leim életében ismertem, — merengett el a fiatalem­ber. — Úgy látom, fáj a visszaemlékezés,— mondotta a leány résztvevőén. István erre megragadta a leányka kezét és a sze­méhez szorította: — Már nem fáj, most már nem fájl — kiáltotta sugárzó boldogsággal. Daniela ekkor újra azon töprengett, kire emlé­kezteti ez a kék szempár? De újra elterelték a fi­gyelmét. Krisztina tudni akarta, hogyan osztoznak az urak a négy szobán és milyen változtatásokat kívánnak a berendezésen. Úgy állapodtak meg,hogy a két legkisebb szobából hálószoba lesz, a báróné egykori lakószobája közös lakószoba, az ebédlő pe­dig megmarad ebédlőnek. Sok változtatásra igy nem lesz szükség. Busso most megkérdezte Krisztinát, mennyi bért kér a lakásért. Az öregasszony tanácstalanul nézett Danielára. Rövid gondolkodás után ezt ajánlotta Daniela: — Leghelyesebb, ha az urak a lakásért és ellátás­ért valamivel többet fizetnek, mint a penzióban, hisz mindegyiknek két szobája lesz. Az urak elfogadták az ajánlatot, Krisztina pedig valósággal boldog volt, különösen az összeg hallatá­ra, amit havonkint fog kapni. Kissé sokalta is, de Daniela megnyugtatta: — A munkáját is meg kell fizetniök az uraknak.... Annyit kell kapnia, hogy legalább a lakásbérre és a saját ellátásra fussa belőle. Krisztina szinte magánkívül volt az örömtől és egyre azt ismételgette, hogy jó dolguk lesz nála az uraknak. Megállapodtak abban, hogy az urak már a jövő héten beköltöznek a lakásba, hisz a penzióból, ahol valósággal ostrom volt a szobákért, könnyű szerrel megszabadulhatnak. Kis kerülővel — az állatkerten keresztül — men­tek haza a penzióba. Vacsora után még sokáig voltak együtt Kolniko szobájában. Az urak stockholmi élményeiket mesél­ték el, Daniela pedig utazásairól számolt be. Leírta a bájos, angolországi birtokot, pompás #épet festett az elhagyott Castlereagh-kastélyról és elmondotta, hogy a mostani tulajdonosa szűk londoni hónapos­szobában nyomorog. — Mindig erre a szerencsétlenre kellett gondol­nom, — folytatta — mikor a büszke kastélyt láttam. Keserves dolog lehet a nélkülözés az ilyen családból való ember számára. Kolniko különös tekintettel nézett rá: — Jól esnék annak a, szegény embernek, ha sej­tené, hogy maga részvéttel van iránta. Nehéz sor, ha az embert a napfényes életből a sötét semmibe ta­szítják. Az embernek össze kell szorítani a fogát és nem szabad hátranéznie. Daniela mosolygott: . ;— Úgy beszél, mint aki bele tudja magát kép­zelni annak az embernek a helyzetébe. István végigsimitott a homlokán: — Könnyen. De beszéljünk vidámabb dolgokról. A beszélgetés azonban Danielát újra Lentikoffné­ra emlékeztette. Elképzelte és belefájdult a szive, hogy a szegény asszony most is a kétségbeesés rab­ja. Ha csak nem kapta vissza ereklyéjét. Nem szabadult ezektől a gondolatoktól, szórako­­zottá lett és igy határozottan jobbnak látta, hogyha visszavonul a szobájába. —- Ha esetleg levél jön a címemre Nizzából, — kérte bgcsuzkodás közben, — hozd el nekem, Busso, még pedig azonnal. Bátyja megsimoga’tta a fejét: — Hát te még mindig arra a titokzatosan eltűnt bőrtáskára gondolsz?.... Folytonosan, Busso, mert határozottan tudom, mennyire fáj elvesztése Lentikoffnénak. — De hiszen te nem tehetsz róla. *— Oh, hiszen nem is erről van szó. Fáj, hogy sze­gény szenved. — Pótolhatatlan valami, ami a táskával elveszett? — kérdezte István részvétlenül. — Elhunyt fia egyetlen képe volt benne, Kolniko ur. De jóéjszakát, mert már késő van. Daniela kezét nyújtotta, amit a fiatalember ajká­hoz emelt. Bussoval megcsókolták egymást. — Látom még holnap? — kérdezte Kolniko, mi­előtt még elhagyta a szobát. — Együtt reggelizünk és együtt ebédelünk is. — Szóval még nem kell bucsuzkodnunk? — Bucsuzkodríi nem is fogunk..... Nem utazom el és annyiszor láthatjuk egymást, ahányszor akarjuk. Busso és Kolniko a leány távozása után egy ideig még együtt maradtak. István állát a tenyerébe tá- , masztotta és gondolkodva, maga elé meredt. Busso megkérdezte: — Miért nézel olyan sötéten? — Arra gondoltam, Busso, amit elvesztettem...... Sohasem éreztem a szegénység súlyát annyira, mint amióta nővéredet megismertem. — Milyen összefüggése van ennek a nővéremmel? István előrehajolt és megfogta barátja kezét: — Busso, szeretem a nővéredet. Ha gazdag vol­nék, mint régen, megkérdezhetném tőle, lenne-e a feleségem? Nem kellene beleegyeznem abba, hogy ennek az egyszerű gyárosnak a szolgálatába szegőd­jék. Tehetetlen vagyok és még csak azt sem kérdez­hetem meg tőle, viszonozza-e szerelmemet? Busso melegen megszorította a kezét: — Ennek, István, még nem jött el az ideje. Da­nidénak előbb tisztába kell jönnie érzelmeivel. — Olyan kedvesen nézett rám. Ha arra gondo­lok, mennyi időbe telik, mig a leendő feleségemnek szerény otthont teremthetek, bőszülten gondolok el­szegényedésemre. Pedig mielőtt megismertem nővé­redet, már beletörődtem. — Igen ám, Aakhogy régi viszonyaid között még több akadálya lett volna a nővéremmel való házas­ságodnak, mint most. Föltéve természetesen, ha vé­letlenül akkor is megismerkedel vele. — Én minden akadályt legyőztem volna, hogy a feleségeinmé tehessem. — Ezt most is megteheted. Csak légy türelemmel. Vizsgáld meg előbb magadat, tényleg igazi és vég­leges-e a szerelmed, azután tudd meg: viszonozza-e Daniela. Én nem látom a dolgotokat reménytelen­nek, hiszen itt vagyok én, akinek mától módjában van, hogy, ha szerényen is, segítsen. Egyszerű, ké­nyelmes lakás berendezésére mindenesetre telik.... Minden egyébről aztán már magad gondoskodhatok A kereseted kettőtök számára is elegendő lesz, hisz a nővérem kisigényű leány. Kolniko István izgatottan felugrott és megragadta barátja kezét: — Szóval, nem tiltod meg egyáltalán, hogy Da­nielát mégkérejm? • — Nem, dehogyis tiltom meg, István. Boldog le­het az az asszony, akihez te hozzákötöd életedet.... Eszemágában sincs, hogy a nővéremet ettől a bol­dogságtól elüssem. Ö nem ad sokat a külsőségekre. Szerény viszonyok között, takarékos házban nőt­tünk fel és mégis boldogok és megelégedettek vol­tunk mindig. István kitárta karjait. Szeme fénylett: — Nem hittem. — kiáltotta, — hogy karjaimat valamikor még vágyón tárhatom ki boldogság után. De a vágy már attól a pillanattól borzongat, amikor nővéred fényképét megláttam. Most meg, hogy sze­mély szerint is ismerem, úgy érzem, uj élet áramlott belém. Elég látnom Danielát, hogy elfelejtsem a múlt minden fájdalmát, minden megaláztatását. Busso fölkelt helyéről és István vállára tette a kezét: —• Bár segítségedre volna húgom abban, hogy rá­találj újra az életre!

Next

/
Thumbnails
Contents