Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-02-29 / 9. szám

Page 6. Oldal

February 29, 1952

___________________________________KECSKEMÉTHY LÁSZLÓ:___________________________________

Imien-Oiiiiaii; Miért sir a magyar?

Egy amerikai magyar asszony i jugoszláv származású férje a mult J napokban érkezett haza egy euró(vái látogatásról és azt jelenti,hogy jóformán minden pénzét hazahoz'ta, mert még emléktárgyakat sem tudott vásárolni. Ami kapható, az mind amerikai áru és sokkal olcsóbban megveheti azt itthon, a tizcentes áruházban. A jugoszlávok rettenetesen félnek: csak zárt ajtók és lehúzott redőnyök mögött mernek bizalmasan suttogni és ha •kármán vannak együtt, akkor már senki sem mer szólni. Dolgozni senkinek sincs kedve. Bort készítenek és naphosszat iddogálnak... íme, még a nemzeti kommunizmus is csődöt mondott.

★

Az oroszok sietve befejezték a Fekete Tenger környékén kezdett cement- és drótsövényakadályok •építését és a lengyelországi utakat állandóan jókarban tartják, hogy sietve szállíthassanak lopott holmikat Oroszországba és ágyukat Lengyelországba, abban az esetben, ha megszűnnek majd békét kiabálni .... Csehszlovákiából menekült börtönőrök azt jelentik, hpgfy az oroszok elkészítették a tervet arra, hogy háború esetén minden politikai foglyot azonnal megölnek úgy, hogy gázt bocsátanak minden cellába.Ez bizonyítja, hogy nem oly biztosak a győzelmükben, mint azt hirdetik,mert el akarják tüntetni a bűnjeleket és a terhelő tanukat. De vájjon fog-e ez segíteni rajtuk, vagy még inkább terheli bünlistájukat?

★

A bulgár paraszt is megelégelte •a közösen müveit birtok áldását, mert a múlt hetekben az egyik parasztgazda rálőtt a vörös megváltóra, Chervenkov-ra, amikor az egy disznóhizlaldát nézegetett. Az egyetlen hiba csak az volt, hogy a golyó a testőrét és nem magát a •diktátort érte . . . Az albánok is megkóstolták Sztálin atya atyai gondviselését a napokban, amikor Hoxha diktátor Moszkvába ment és azzal jött vissza, hogy a jóságos Sztálin atya gépeket és gabonát fog a kis albán népnek ajándékozni. Most azután megérkezett az ajándék: eucalyptus mag és facsemete. Egyék meg az albánok, ha tudják.

★

Megint visszafelé sült el a Magyarok Világszövetségének a propagandája. A múlt héten érkezett' meg a “Szabad Föld” cimü újság

“Kincses” kalendáriuma, amely minden olyat elmond, amit a kommunisták titokban szeretnének tartani. A "Kincses" kalendárium ócska újságpapírra van nyomtatva és csak kis zsebkönyv alakíi. Ez idáig nem nagy kincs. Az ára azonban nagyon borsos: 4 forint. Az átkozott rossz időkben sokkal külömbet adtak 50 fillérért. Ez is bizonyitja azt a híradást, hogy mióta a jegyrendszer megszűnt, az árak óriásira emelkedtek, mert nagyon kevés az áru és az emberek már nem bíznak a pénzben; újra a csere-kereskedelemhez folyamodnak.

A kalendárium tartalma pedig mindjárt az első oldalakon elénk tárja a magyarországi helyzetet úgy, ahogy van: a napok jelzése után a jobb időkben a szentek élettörténete és a keresztyén év nevezetesebb eseményei következtek. Most ezek helyett a kommunista forradalom évfordulóit jelzik. Az ünnepekből CSAK Karácsonyt és Husvétot tartották meg; nincs többé Virágvasárnap, Nagypéntek, Advent, böjt.... vagy talán állandó böjt s állandó Nagypéntek van. Szent István napja a “Magyar Népköztársaság Alkotmánynapja" lett.Pogány, bálványimádó lett Magyarország: bálványa a nagy Sztálin. A 32-ik lapon így bálványozzák egy oldalon keresztül az uj bálványt: A Szovjetunió ajkán biztatva csendül e név: SZTÁLIN.

Kina földje ezt a nevet kiáltja; SZTÁLIN.

A francia bányászok sztrájkolnak, integetnek és ezt kiáltják: SZTÁLIN.

A chilei költő verset ir Rólad (nagy R-rel) SZTÁLIN.

Varsó tégláit a Te neved serkenti munkára, SZTÁLIN.

A világ minden táján emberek indulnak győzelemre e névvel: SZTÁLIN.

Embermilliók említik áldva nevét: SZTÁLIN!.... SZTÁLIN!.... SZTÁLIN!

A 33-ik lap azután már ki van tépve. Nem tudom, ki téphette ki. Ezen az oldalon bizonyára lehetett valami, amit nem akartak velem közölni. Bizonyára a Rákosihoz intézett hasonló versecske lehetett rajta, mert mindjárt utána következik Rákosi Mátyás, az igazságtalan, harcsa képe. így azután Rákosi dics és dicséret nélkül maradt előttem, sőt még a neve sincs képe alá irva; névtelen

hősként tűnik el előlünk az ócska lapok homályain.

Ezután jönnek a beszédes fényfényképek: ágyuk, harckocsik,

repülőgépek és iiiégin{ harckocsik és bevető katonák. Ezékét kisérik a béke fehér galambjai. A legérdekesebb kép azonban az, amelyik File József, Í9 holdas hajdúnánási “középparasztot” ábrázolja, aihirit kocsijáról 40 mázsa gabonát ád be mosolygós arccal a “C" (harmad osztályú) vételi jegyre. Ebből látszik, hogy a paraszt még mindig paraszt és csak harmadosztályú egyén. Olyasfélét azonban nem látunk egy képen sem, amit ez a nyomorult Amerika tudna mutatni a magyar “parasztról”, aki nadrágos úr benyomását kelti; fürdőszobás saját háza van; aki két nap alatt pontosan annyit keres, mint a pesti munkás egy hónap alatt — tessék csak ezt kiszámítani: Pesten egy havi fizetéséből 15 kiló szalonnát vagy két pár cipőt lehet venni, Amerikában, ebben a nyomortanyában nem egészen kétnapi keresetnek felel meg — és végül, akinek saját autója van, a bankban megtakarított pénze, televíziója és megveheti a legjobb dolgokat jegy nélkül, bemehet a legelőkelőbb helyekre engedély nélkül. Érdekes, hogy Amerikában nem kell a termelésről s a bőségről képeket közölni a naptárakban, mert az egészen természetes és nem kell “Szabad Föld” cimü újságot irni, mert mindenki tudja, érzi, hogy szabad földön él.

A legérdekesebb s legfontosabb dologgal zárom ezt az ismertetést: a 161 -ik oldalon ez a hirdetés áll: "A falusi reakció ellen kíméletlenül harcol a Szabad Föld”. — A parasztképekkel dicsekszik és azután odateszi ezt a nagy, kirívó hirdetést, amely azt mondja, hogy a falusi gazda még mindig nem adta be a derekát (hála Istennek) annak a tőle vérbelileg és gondolkodásbelileg idegen vezetőségnek: Rákosi, Gerő, Sztálin atya-, fiáknak és nem engedi, hogy lenyúzzák a semmirekelők és munkakerülők róla még az ingét is. Szóval a magyar falu népe nem szereti a paradicsomi életet és ellene még mindig “kíméletlenül kell harcolni”. Ezt elhisszük, nincsen semmi kételyünk felőle, hogy a mi drága magyar véreink ellen kíméletlenül harcolnak ezek a minden hájjal megkent gonosztevők, de azt is tudjuk, hogy már nem sokáig. Isten adja, hogy igy legyen!

Szabadság... Sztálin stílusban

A SzAmüZÓTTEK

EGY ANYA ÉS FIA SZENVEDÉSEI, AMÍG BOLDOGOK LESZNEK

COURTHS - MAHLER KITŰNŐ REGÉNYE

Az iriás a hall jobboldali falán kinyitott egy szárnyas ajtót, amelyen áf á testvérek nehéz, sötétre pácolt tölgyfabutorral berendezett szobába léptek. A párnázott bútorok huzata nehéz plüsből való volt és ugyanaz volt áz ariyága az ablakok és ajtók függönyeinek is. A szoba közepén óriási perzsaszőnyeg nyújtózkodott, a többi szobába vezető ajtókban pedig kisebb, értékes szőnyegek tették puhává az átjárást.

A szoba egyik ablakmélyedésében mély karosszékbe sülyedten ült a háziúr és újságot olvasott. A leánya az asztal mellett állt és látszólag frissén érkezett könyvekben lapozott. A háziasszony a kerevet sarkában ült s kézimunkázott. Békés családi kép volt, amely a belépőket fogadta. A testvérek tekintete elsőben a fiatal hölgyre esett, aki az asztal mellett állt. Ezt még nem vette észre Daniela, de az már nem kerülte el figyelmét, hogy — Kató arcát Busso megpillantásakor könnyű pirosság öntötte el.

A leány azonnal a legrokonszenvesebb benyomást tette Danielára. Amikor meg ráfüggesztette mély, kék szemét, megérezte, hogy szeretni fogja.

A háziúr rövid habozás után felállt székéből. Nem tudta bizonyosan, fel kell-e egyáltalán állnia. Hisz’ Falkner dr. elvégre alkalmazottja, a nővére pedig most van azon, hogy alkalmazást vállaljon nála: fölösleges igy, hogy a látogatókat fölállással megtisz telje. Mégis engedelmesen ment vendégei elé, hiszen a leánya már csak igazán tudja, hogy előkelő körök- j ben mi a szokás.

Kissé bizalmaskodó kedélyességgel üdvözölte a , testvérpárt, de ezen nem akadt fönn senki. Megve- j regette a fiatálember vállát és tréfás megjegyzést tett az időre. Különben pedig nem is titkolt csodálkozás- } sál nézett végig Daniela előkelő megjelenésén.

A testvérek biztos fellépésükkel átsiklottak a kényes helyzeten.

Busso a ház asszonya felé fordult és meghajtotta magát előtte. A hölgy barátságosan kezét nyújtotta neki. A fiatalember megcsókolta, ami kissé zavarba hozta. A megkeményedett, kidolgozott kéz nem is arra való, hogy megcsókolják. A kezdet szegénységében nem volt mód a kímélésre, később pedig az egyre gyarapodó vagyon ellenére sem szokta már meg a tétlenséget.

— Isten hozta, mérnök ur, — üdvözölte, — Igen kedves, hogy bájos nővérét elhozta hozzánk.

Busso nővéréhez fordult és magához intette:

— Nővérem nagyon boldog, hogy tiszteletét tehe*■1 a nagyságos asszonynál.

És mialatt Herderné kezet fogott és néhány szót váltott a leánykával, Busso Katót üdvözölte mély meghajlással. Kató meghajtotta fejét, néhány kedves és barátságos üdvözlő szót mondott, azután előrenyujtott kézzel, szives mosollyal Danielához fordult:

— Örülök, hogy megismerhetem, Falkner kisasszony. Kérem, üljön le.

A háziúr közben egyre Danielát nézte... Nagyon tetszett neki. Biztos fellépése és eleganciája végtelenül tetszett neki, mert a finomság és előkelőség minden megnyilvánulása iránt nagy tiszteletet érzett... De nem engedte, hogy ezt észrevegyék rajta. Megtartotta kedélyeskedő modorát, amely mögé ijedten húzódott meg társasági bizonytalansága. Vonakodás nélkül azonnal rátért a tárgyra:

— A fivére bizonyára közölte önnel, Falkner kisasszony, hogy Kató leánykám mellé társalkodónőt keresek.

Daniela meghajtotta a fejét:

— Közölte, igazgató ur.

— H m. És ön pályázik, ugy-e, erre az állásra? ;

Daniela ajka halkan vonaglott. De látta Kató kérő

szemét és ez elfeledtette vele az apa kérdésének íormátlanságát.

— Eljöttem, igazgató ur kérem, mert bátyám azt mondta, hogy ön látni óhajt. Az állásra még nem is gondoltam. Öntől és a hölgyektől függ, vájjon rám óhajtják-e ruházni a társalkodónői tisztet. Ezidőszerint szabad vagyok és szívesen vállalnék olyan állást, amely családhoz köt.

Busso mosolygott. Nővére egészen a kívánsága szerint beszélt. Útközben ezt mondta neki:

— A Herder-hölgyekkel szemben egészen feszte- | len lehetsz, de sohasem lehetsz eléggé előkelő —- az | igazgatóval való érintkezésben.

Most elégedetten állapította meg, hogy Daniela megfogadta a tanácsát.

Herder igazgató azonban nem zavartatta magát vallató kérdezősködésében:

— Hm.... ön, ugy-e, valami bárnónénál volt alkalmazásban?

— Igen, kérem. Berken bárnónénál és pedig kevés híján négy évig.

— És miért hagyta ott az állását.

— Megváltozott viszonyai nem engedték meg a bárnónénak, hogy társalkodónőt tartson magának. Ő ajánlott azután Lentikoffnénak, aki társalkodónőül és utitársul vett magához. Angliában, Párisban és Nizzában voltam vele. Különben, ha úgy kívánja, itt vannak a bizonyítványaim.

Átnyújtotta az írásokat és Herder belemélyedt az olvasásukba. Ezelalatt Herderné néhány barátságos szót váltott a testvérekkel. A bizonyitványok áttanulmányozása után az igazgató nevetve megszólalt:

— Önt ezekben a bizonyítványokban egekig ma^asztabí-k. Ami jót valakiről el lehet mondani, azt •'Itnond-’-i- bonnük. Nekem személy szerint nincs is semmi kiforrásom az ellen, hogy ön az állást elfoglalja. Ön nagyon tetszik nekem; nagyon előkelő benyomást tesz és nem kétséges, hogy a legfinomabb érintkezési formák sem ismeretlenek ön előtt. Erre pedig nagy sulyP helyezek, mert nagy házat viszünk majd és előkelő embereket fogadunk vendégül. Akkor pedig nem szabad hibának történnie. Értette?.... És te, Kató, hogyan vagy a kisasszonnyal? Tetszik neked?

Kató piros volt a szégyenkezéstől. Kissé bizoűytalanul nézett Bussora, hogy lássa, miként vélekedik atyja modoráról és az egész ügyről. A fiatalember nyugodtnak és elfogulatlannak látszott. Erre aztán Kató is megnyugodott. Élénken és igen melegen fordult Danielához:

■— Már az első pillanatban rokonszenvet éreztem ön iránt, Falkner kisasszony. De a viszony, amely bennünket majd összefűz, föltételezi, hogy mindkét fél rokonszenvezzen egymással. Ha nincs ellenére, kérem, jöjjön velem a szobámba, ott majd kikopogtatjuk egymás hajlandóságát.Atyámnak, úgy tudom, úgyis üzleti dolga van a mérnök úrral. Ugy-e, nincs kifogásod ellene, papa, hogy ha Falkner kisasszonynyal visszavonulok.

Az öregur bólintott.

— Természetesen, nincs. Vezesd csak körül Falkner kisasszonyt a házban, hadd lássa, hogy itt nincsen semmiben hiány. Bizonyosan hozzászokott az előkelő élethez; mégis azt hiszem, hogy nyugodtan megmutathatjuk neki termeinket.

Kató arcát újra pirosra festette a szégyenkezés, mégis odabólintott barátságosan az atyjának, megcsókolta édesanyját és igy szólt:

— Ugy-e. megvársz itt, anyuskám?

Az öreg hölgy szeretettel nézett leánya arcába;

— Menj csak, gyermekem, megvárlak.

A leányka Danielához fordult:

— Hát ha úgy tetszik ... f

Elmentek együtt, de nem végig az egész házon, ahogy az öregur kívánta, hanem egyenesen Kató szobájába. Ott a háziasszony hellyel kínálta meg Danielát és maga is leült veié szemben.

Daniela elégedetten jártatta körül szemét a bájosan berendezett szobában. Ennek a helyiségnek lelke volt. Lakója finom és előkelő egyéniségéről tanúskodott. Kató mélyen lélekzett, mielőtt hozzáfogott mondókájához:

— Négyszemközt akartam önnel néhány szót váltani, Falkner kisasszony.Bizonyosan azonnal észrevette, hogy szüleim egyszerű emberek. Sok mindent érthetetlennek érezhet rajtuk, hiszen önnek jó gyermekszobája volt és előkelő körökben fordult meg. Szüleim nagyon szegényes viszonyok közül dolgozták fel magukat. Apám egyszerű gyárimunkásként kezdte pályafutását, anyuskám pedig ugyan csak erősen dolgozott fiatal korában a konyhában és a mosóteknő mellett, ahogyan azt már kispolgári asszonyok szokták. Megmaradt egyszerűnek s jónak

a gazdag ember oldalán is és sohasem lesz más......

És apám csak dolgozott, egyre dolgozott, hogy előre jusson, addig, amíg egyszer csak nagy üzleti képességeket fedezett fel magában, amelyek aztán óriási vagyonhoz juttatták. Én jó nevelésben részesültem, de apám nem tekintette nevelésemet addig befejezettnek, mig az egyik előkelő nevelőintézetben el nem sajátítottam a társasági modort is, amelyre ők nem taníthattak meg. Azt akarták, hogy különb le gyek, mint ők. Főképpen édesapám sürgette ezt, mert mindig szerette és tisztelte, ami előkelő. Hálás is vagyok szüleim iránt és nagyon szeretem őkef... Ezért meg kell mondanom, hogy bármennyire is szeretném önt társalkodónőnek, le kellene mondanom erről a nagy örömről, ha szüleim iránt nem viseltetnék a legőszintébb nagyrabecsüléssel. Nem tudnám elviselni, ha mulatna kis társasági hiányosságaikon. Megérezném, ha igy tenne. Az én szüleim megérdemlik mindenki nagyrabecsülését, mert tisztességles és nehéz, fáradságos munkával küzdötték fel magukat, higyje el, kérem.

Daniela nyugodtan hallgatta végig az elbeszélést, amelyen a leányka könnyű izgalma reszketett végig. Aztán szeretettel nyújtotta neki a kezét:

— Mindenekelőtt az a mód érdemel nagyrabebecsülést, ahogyan ön a szüleiről beszél. Higyje el, hogy teljesen megértem s hogy én nem aszerint osztályozom az embereket, mennyiben és milyen mértékben tartják be a társasági formákat. Egyébként is annyi jót és dicséretest' hallottam már szüleiről a bátyámtól, hogy máris a legnagyobb tiszteletet előlegezem nekik.

— Bátyja jót mondott a szüléimről? —• kérdezte Kató és könnyen elpirult.

— Jót. Édesatyját határozottan üzleti lángelmének tartja. Édesanyjában, akiről szintén nagy véleménnyel van, azt a bátorságot értékeli legtöbbre, hogy mostani ragyogó viszonyai között is megmaradt annak, aki volt. Amit pedig önről mondott, nem ismétlem meg, de nem azért, mintha magam is nem osztanám véleményét.

Rövid hallgatás után,; amely alatt folyton Danielát nézte, igy szólt a leányka:

— Szakasztottan olyan a szeme, Falkner kisaszszony, mint a bátyjáé, az övé pedig becsületesnek látszik. Örülök,'hogy jó véleményt nyilvánított szüléimről. Minden embernek vannak fogyatékosságai. Édesapám hibájául csak az róható fel,hogy tulkivánkozik a maga körén, számomra pedig a legelőkelőbb társaságban keres állandó elhelyezkedést. Élete legfőbb céljának tekinti, hogy nekem főúri férjet szerezzen.