Szabad Sajtó, 1951 (45. évfolyam)
1951-02-16
Page 2 Oldal February 16, 1951 AMERIKA India hónapok óta igyekszik Amerikát és az Egyesült Nemzeteket újabb és újabb engedményekre birai a kínai kommunistákkal szemben. Először csak zárt ajtók mögött próbálta Nehru miniszterelnök megbb zottjai utján Amerikát és az Egyesült Nemzetek képviselőit álláspontja helyességéről meggyőzni. Kína Ázsia egyik vezető hatalma, magyarázták az indiaiak és tudomásul kell vennünk a tényt, hogy Kinát a kommunista kormány tartja uralma alatt. Nem lehet tehát elzárkóznunk a kínai kommunista kormány elismerése elől — mondották — és be kell vennünk őket az Egyesült Nemzetekbe. Ezen az alapon könnyebb lesz majd a háború kérdésében is megegyezésre jutnunk. Közben a kínai kommunisták hadüzenet nélkül megrohanták csapatainkat és gyilkolták az amerikai fiukat Koreában. Az Egyesült Nemzetek felszólítását, hogy szüntessék be hadműveleteiket, visszautasították. Kihívóan és szemérmetlenül bennünket vádoltak támadással és azt követelték, hogy vonuljunk ki Koreából. Nehru viszont tovább is azt kívánta, hogy ne ingereljük a kínai kommunistákat. Nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a kínai kommunisták voltak azok, akik Amerika és a szabad világ közvéleményét a végsőkig ingerelték. Az Egyesült Nemzetek elment az engedékenység legmesszebb menő határáig. De India ezt nem találta elegendőnek, összeszövetkezett az arab államokkal és mindent elkövetett, hogy az Egyesült Nemzetek ne bélyegezzék meg támadónak a kínai kommunistákat. Ha terve sikerül, az Egyesült Nemzetek elvesztette volna minden tekintélyét a világ közvéleménye előtt. És különösen megingatta volna az amerikai közvélemény bizalmát az Egyesült Nemzetekben. Az indiai terv megbukott. De a kísérlet nem maradt hatás nélkül a világ szabad népeire. És különösen Amerikára. Bizonyos mértékig megértettük India álláspontját abban az időben, amikor sokan reménykedtek abban, hogy a kínai kommunistákat el lehet téríteni a háború folytatásától és abban is, hogy lehet éket verni Mao Tse-tung és Sztálin közé. De amikor világossá vált, hogy mindezek hiú és gyermeteg remények voltak és amikor a kínai kommunisták tovább folytatták a háborút és Amerika pimasz rágalmazását, súlyos szemrehányások hangzottak el vezető amerikai politikusok részéről India politikája miatt. Mindezt most csak azért idézzük emlékezetbe, mert Indiában éhség pusztít és szüksége van Amerika segítségére. India megkapja a segítséget és senki sem emel kifogást ellene. India csak a maga önző érdekeit nézte, amikor rövidlátó politikájával meg akarta akadályozni, hogy az amerikai fiukat gyilkoló bandákat ha nem is gyilkosoknak, de legalább támadóknak bélyegezzük. De amikor arról van szó, hogy éhező milliókon seoitsünt- *kkor e1* ’ritjiik a tegnapi sérelmet. Truman ■ Min Toove»*-- ‘lnököt, utu-jK meghívta aoz ’ voit < megeiuetuodje véleményét az ügyről, mert a kérdést ki akarta emelni a pártpolitika küzdelmeiből. Hoover volt elnök, aki élesen ellenzi a kormány külpolitikáját, nyomban kijelentette, hogy teljes mértekben helyesli Truman elnök elhatározását, hogy sürgősen élelmet kell küldeni Indiának. Ez Amerika. AMERIKAI ÖTLET Titkos fegyvereinket még nem használtuk fel Koreában, pedig Sztálin nagyon szeretné megtudni, hogy milyenek azok a fegyverek, amelyekkel egy szép napon majd neki kell szembe néznie. Nincs semmi kétség, hogy a koreai háború megindításának egyik oka éppen az volt, hogy ap. oroszok szerették volna megismerni titkos fegyvereinket, amelyeket kémeik nem tudtak megszerezni. De mi nem vagyunk hajlandók Sztálinnak azt a szívességet megtenni, hogy kijöjjünk titkainkkal és esetleg kitegyük magunkat annak, hogy azok a kommunisták kezébe kerüljenek. Az utolsó hetek eseményei különben is arra mutatnak, hogy erre nincs is egyelőre szükségünk. Meglévő fegyvereink ereje elegendő arra, hogy az óriási túlerőben levő kommunistákra súlyos csapásokat mérjünk. És közben úgyis felhasználjuk legveszedelmesebb titkos fegyverünket, az amerikai ötletességet és az amerikai zsenialitást. Az utolsó hetekben legnagyobb problémánk az volt, hogyan akasszuk meg a kínai kommunista hadsereg utánpótlását. Repülőgépeink tönkre bombázták a vasútállomásokat és igyekeztek a teherautókon lebonyolított utánpótlást szintén lehetetlenné tenni. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközött. A teherautók csak éjjel közlekedtek, nappal pedig elrejtőztek repülőink elől. Erre kitaláltunk valamit, ami megoldotta ezt a problémát. Egy egyszerű, de zseniális amerikai ötlet az egész, amellyel azonban nagyobb eredményeket értünk el, mintha erre a célra az atombombát használtuk volna fel. Nappal, amikor a teherautók drejtőztnk, de az országutakat látni lehet, teleszórjuk szögekkel, amelyektől aztán éjjel a teherautók gummija kilukad, megakadnak, összetorlódnak és nem tudnak elmozdulni mielőtt világos lesz és igy repülőink számára kitűnő céltáblát nyújtanak. UJ ATOM BOMBA Névadóban az elmúlt héten négy atom robbanás történt, amelyet száz mile-nyire megérezték, sőt látták is az égboltozaton. Hogy mi célja volt ezeknek a robbantásoknak és hogy mit próbáltak ki, persze nem közölték pontosan a nyilvánossággal. De annyit elárultak, hogy újfajta atombombákkal folytattak kísérleteket és a vezérkar főnöke azt is kijelentette, hogy a kísérletek eredményeivel nagyon meg vannak elégedve. Újságírók azonban nagyjában megtudták, hogy ezeket az újfajta atombombákat milyen célokra gyártják. Állítólag arról van szó, hogy kisebb atombombákat készítenek ágyuk számára, azután olyanokat, amelyeket rakétával lehet kilőni és a tengeralattjárókat is atombombával akarják felszerelni. Miután a kísérletek a hírek szerint sikerrel jártak, ha ezeket a bombákat elkezdik nagyban gyártani, megoldják azt a problémát, hogyan lehet egy kis hadsereggel megállítani az oroszokat, ha esetleg majd megkísérlik Európa lerohanását. Egyetlen egy ágyúból kilőtt atombombával akár egy egész divíziót is el lehet pusztítani. Nem beszélve arról, hogy irányított rakétával nagy távolságból kilőtt atombombával milyen eredményeket lehet elérni. ★ ★ ★ ^ ★ ★ ★ Amerikai élei ★ ★ ★ ^ ★ ★ ★ Nagy női kalapkereskedés tulajdonosa megkérdi az üzletvezetőjét: "Mondja mi történt azokkal a kalapokkal amelyeket ki akartunk mustrálni, nem látom őket sehol?" Az üzletvezető büszkén válaszol: "Beletettem a helyi újságba egy hirdetést, hogy néhány napig kiárusításra kerülnek olyan kalapok, amelyek az átlag jövedelmű nők számára túl drágák. Délre valamennyit eladtam”. • • Egy koreából hazajött katona mesélte a következő történetet: Az éjjeli őr zajt hall a bokorban és odakiált: "Ki megy ott?” Boldogan jön a visszhang a sötétből: “Egy amerikai katona”. "Mi a jelszó” kérdezi az őr. “Azt bizony nem tudom — hangzik a válasz — három napig el voltam vágva a csapatomtól". Az őr egy pillanatig gondolkozik, majd ezt mondja: "Szavald el a The Star Splangled Banner .második versszakaszt”. "Meg vagy őrülve, hogy ilyet kérdezel, hát ki tudja azt”, hangzik a sötétből. Mire az őr: "Rendben van, látom, hogy amerikai vagy, jöhetsz előre”. • • A szülészeti osztályon a bridgeporti kórházban egy ápolónő közli az ott várakozó férfival, hogy megszületett a gyermeke. “Fiút, vagy lányt akar" kérdi. "Fiút” válaszolja izgatottan az uj apa. "Sajnálom — mondja az ápolónő — leány gyermeke született". "Nem baj — válaszolja az apa — úgyis azt kívántam, hogy ha nem fiú, akkor lány legyen”. • • A régi New York Tribune-nak volt egy hires szerkesztője, akinek nehezen volt olvasható a kézirata. Egy napon irt egy vezé/” ciKKet, de olyan későn, hogy nem volt idő a kiszedett vezércikket korrektúrára bemutatni. A cikk tele hibákkal jelent meg. A szerkesztő olyan dühbe jött, hogy levelet irt a szedőnek, legorombitotta és felmondott neki. A szedő, amikor nagy nehezen kisilabizálta, hogy el van bocsájtva, elment a konkurrens laphoz állást keresni. Ott megkérdezték, hogy van-e ajánló levele. “Hogyne, a Tribune szerkesztőjétől — válaszolta a szedő és átadta az elbocsájtó levelet. A nyomdavezető ránézett a levélre, de egy szót sem tudott elolvasni, csak a szerkesztő aláírását. “Ez elég jó ajánlás — mondotta — jöjjön be holnap reggel dolgozni”. • • 1 Egy garfieldi elemi iskolában a tanítónő Washingtonról magyaráz és közben megmutatja Mt. Vermon fényképét. “Itt lakott Washington” mondja. Az egyik kis magyar gyerek alaposan szemügyre veszi a gyönyörű két emeletes palotát és ezt kérdi: “Hányadik emeleten?” • • Stone, Mississipi volt kormányzója mesélte halála előtt, hogy egy négertől tanulta az első leckét abból, hogyan kell egy hivatalnoknak a néppel viselkedni. Abban az időben egy kis községben állomás főnök volt. Két néger farmer jött hozzá és különböző kérdéseket tettek fel egy gabona szállítmánnyal kapcsolatban. Stone akkor nagyon fontos személyiségnek tartotta magát és fölényesen és röviden válaszolt a négerek kérdéseire. Mikor elmentek hallotta, amikor az egyik néger ezt mondotta a másiknak: “Ez mindég igy van. Mennél kisebb az állomás, annál nagyobb fiun.ak tartja magát az állomás főnök ur ’. Ezt mondotta Stone: "Egész életemben soha nem felejtettem el ezt a mondatot és talán ennek köszönhettem, hogy kormányzó lettem”. • • Egyik leghíresebb rádió és televíziós program a “Twenty questions”. Ezen a programon a kérdezetteknek húsz kérdés alatt ki kell találniok egy tárgyat, vagy egy bizonyos személyt. A műsor vezetője a kérdésekre, csak igennel, vagy nem-mel válaszol. Az elmúlt héten az egyik kérdés nagyon könnyű volt csak ennyi: “anők”. A kérdések során megállapították, hogy emberekről van szó. Ekkor az egyik kérdező ezt a kérdést tette vei: “A kérdésben szereplő emberek külső megjelenésükben különböznek a többi emberektől?” “Igen” — hangzott a válasz. Mire jött a következő kérdés: "Az amiben különböznek a többiektől a derékon alul vagy a derékon felül van?” A közönség olyan nevetésben tört ki, hogy a műsor vezetője percekig nem tudott felelni... • • New Yorkban a 10-ik Avenuen egy korom sötét éjszaka egy haza felé siető embert megállít egy hang: "Nem segítene ki egy szegény állástalan embert?” Az ember tovább akar menni:. "Hagyjon békén nem is látom ebben a sötétben”. De a hang igy folytatja: “Ne legyen ilyen kőszívű, nincs a világon semmim, csak egy revolverem, amit a kezemben tartok...” • • Egy new yorki játék kereskedésbe egy asszony visszahoz egy fecskendő játék pisztolyt: "Nem működik” mondja és a segédre irányitva meghúzza a ravaszt, mire a piros tinta bele frecskel a segéd szemébe. “Érdekes — mondja az asszony — hogy itt milyen jól működik. Meg is tartom”. • • A háború alatt történt, hogy Henry Kaiser a hires autó és hajó gyáros beszállt egy repülőgépbe- Washingtonban, hogy Chicagóba repüljön. De mielőtt a repülőgép elindult volna felkérik, hogy adja át a helyet egy őrnagynak, aki hivatalos ügyben utazik. Miután a repülőgép elindul valaki véletlenül megemlíti, hogy Henry Kaiser volt, akit kiszállítottak a repülőgépből. “Szent Isten — kiált fel az őrnagy — én azért re-, pülök Chicagóba, hogy Henry Kaiserrel találkozzam”. • • Calvin Coolidge elnök hires volt a szótlan természetéről. Mária akkori román királynő látogatóban volt Washingtonban és a Fehér Házban lakott. Együtt ebédeltek és együtt vacsorázott Coolidge-al, aki állítólag egy szót sem szólt hozzá. Az utolsó reggel azonban mielőtt elutazott, Coolidge összeszedte magát és elhatározta, logy beszélgetni fog a királyi vendégével. Odafordult hozzá reggeli közben és ezt kérdezte: “Mondta kérem ön melyik országnak a jdrálynője?” • • O’Dwyerről New York volt polgármesteréről, a mostani mexitoi követről mesélik ezt a történeket: Amikor még az állami főügyészi állásra pályázott, a választói. gyülléseken kivett a zsebéből egy iv papirost, amelyen átszólag a beszéde volt lejegyezne. Akkor azután úgy tett, mintla ismerősöket fedezett volna fel t közönség soraiban és leszólt: Halló Mike.... Hogy vagy Bob. .. le régen láttalak Johnny.... nem S számitottam rá, hogy ennyi jó jarátommal fogok találkozni.... [lines is szükségem arra, hogy itt jarátommal fogok itt találkozni, pk”. Erre összegyűrte a kezében ártott papír lapot és eldobta. Keiét a szivére tette és igy folytatta: Hozzátok innen fogok beszélni, íem a jegyzetekből”. Valaki egy$er kíváncsiságból felszedte az eldobott papír lapot, hogy megnézze, mi állott rajta. Egy mosoca számla volt. • • Egy bostoni újságban jelent neg ez az apró hirdetés: Fiatal jtgyes pár három szobás lakást keres. Két hét múlva esküdnek. Nincs gyerek. ITT KÜLDÖM AZ ELŐFIZETÉSEM Mellékelve küldök...............dollárt, mint az "Amerikai Magyarság“ évi (félévi) előfizetési diját. Sziveskedjék a lapot továbbra is az alábbi pontos címemre küldeni: Név:....................................................................................................... Utca és házszám: ................................................................................ Város és állam: ..........................................*.........................................
