Szabad Kapacitás, 1997 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1997 / 2. szám
Szabad Kapacitás 1997/2 MPP TÜKÖR Vélemények, nézetek, észrevételek, nyilatkozatok és egy sajtófogadás képei Az MPP áprilisi sajtófogadásának nyitánya „Kelet-Európa nacionalistái, a nemzetiségi oktatás és kultúra "reformátorai" gyakran példálóznak Amerikával, amikor a ki sebbségi nyelv visszaszorításával, használatának korlátozásá val próbálkoznak. Az Egyesült Államokban, amely ugye a demokrácia fellegvára, s temérdek nemzetiségi és faji kisebb ség él ott, bizony nincs anyanyelvi oktatás és kétnyelvűség, mondják nemzetébresztő „barátaink". Ez természetesen merő demagógia. Nemcsak azért, mert az amerikai nyelvi és etnikai kisebbségeket nem lehet mechani kusan összehasonlítani az európai „őshonos" etnikai közössé gekkel, mert gyakorlatilag mind bevándorlók, hanem azért is, mert Amerikában gyakran még az illegális bevándorlók nyelvi és kulturális sajátosságai is nagyobb tiszteletnek örvendeznek, mint egynémely kelet-európai országokban a más nyelvű állampolgárok. Még a New York-i metróban is minden információt két nyelven tüntetnek fel - angolul és spanyolul -, pedig hát New York igencsak messze esik Floridától, Texastól vagy Uj- Mexikótól, ahol a spanyol nyelvű lakosság száma már megkö zelítette, esetleg meg is haladta az angol ajkú lakosság számát. Az egyetlen „őshonos" etnikai, faji csoportot Amerikában az indiánok képezik, Ok jelenleg kb. 1,7 millióan vannak, s így az összlakosságnak alig egy százalékát alkotják. Az a mód, ahogyan a múlt században az akkori kormányzat „elintézte" az indiánkér dést - rezervátumokba szorította őket - mai szemmel nézve bi zony nem tűnik nagyon demokratikusnak vagy liberálisnak. Petőcz Kálmán: Kétnyelvűség - amerikai módra. Új Szó, 1997.4.23. „Ritka előny, ha egy országban az önkor mányzatok egységesen képesek fellépni az érdekérvényesítésre a kormánnyal szem ben. Nyugat-Európában már kialakult az együttműködés mechanizmusa, térsé günkben ez még nem jellemző. ...Napjainkban már folynak a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos tárgya lások, amelyekre az SZVFT taktikát váltott. A korábbi szakértői bizottságok számát lecsökkentették, így nem történ het meg, hogy illetékes miniszterek az éppen jelen nem levő társukra mutogat va próbálnak kitérni az állásfoglalás elől. Az önkormányzati szövetség nem titkolja, milyen minimális elvárásokkal vágott neki a tárgyalásoknak. Ezek kö zött szerepel, hogy nem csökkent része sedésük a központi adók elosztásában, ha esetleg a tervezetthez képest adó többlet keletkezik, akkor azt is el kell osztani, az útadó elosztását pedig a he lyi utak tényleges hosszának megfelelő en javasolják. Nagy vita várható a kis faluknak adott dotáció körül. A hegyvi déki falvak ugyanis azt hangoztatják, hogy a síkságokon az ingatlanadóból nagyobb bevételhez jutnak az önkor mányzatok, így ők több támogatást igé nyelnek. Ezzel kapcsolatban most há rom-három falu bevonásával egy felmé rés készül, melynek célja a valós hely zet feltárása. Ennek minden valószínű ség szerint az lesz az eredménye, hogy az alföldi önkormányzatok az állami dotáció hiányában tengődő mezőgazda sági vállalkozóktól a jobb fold után sem nagyon kap semmit, míg a hegyvidéki falvak kasszájába az oda áramló mező gazdasági dotációból is bővebben jut. A költségvetésen kívül egyéb érdekes té mák is aktuálisak, például a kerületi ön kormányzatok kialakítása és az európai önkormányzati charta aláírása. Ez utób bival kapcsolatban a sok ködösítés után végre egy konkrét időpont is felmerült: a kormány 1998 első felét jelölte meg az aláírás időpontjaként. Sok vita lesz viszont a regionális önkormányzatok felállítása körül. Nem csak azért, mert a kormány koncepciója a közigazgatási felosztáshoz hasonlóan nyolc regionális parlamenttel számol, a SZVFT viszont 11-el. A polgármesterek nemrég döb benten hallgatták az olyasfajta elkép zelést, amely ezen a szinten gyakorlati lag minden fontos döntéshozatali jog kört a kerületi államigazgatási hivata- Mintha csak az Uj Szó mosolyogna le ránk A. Nagy László és a bájos Horváth Gabriella lókra ruházna át. Az SZVFT viszont egyértelműsítette, hogy amennyiben a regionális önkormányzatoknak csak statisztaszerepet szánnak, akkor inkább nem is kérnek az egészből. A helyi ön kormányzatokkal kapcsolatban legalább annyit sikerült kicsikarniuk, hogy a kormány sem tervezi, hogy a regionális szint kialakítása valamiképpen is érin tené a helyi szint jelenlegi hatásköreit és tulajdonát. Tuba Lajos, Egységes fellépésre ítélve. Új Szó, 1997.4.24.