Szabad Kapacitás, 1996 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
Szabad Kapacitás 1996/2 Törvényjavaslatokra van szükség A szlovákiai magyar politizálás egy meglehetősen súlyos problémától szenved, attól, hogy nincs kézzelfogható megol dási javaslata a kisebbségi lét mindennapos gondjaira. Nincs ilyen javaslata kettős értelemben: nincsenek az asztalon reá lisnak tekinthető és a szlovákiai pártok számara tárgyalási alapul elfogadható törvényjavaslatok, ugyanakkor a szlová kiai magyar pártoknak csak nagyon homályos elképzelésük van ■ arról, hogy milyen módon kellen elérni bármit is a par lamentben és a végrehajtó szervekben. Kevés csupán azt hajtogatni, hogy meg kell egyeznünk a demokratikus ellen zékkel, ha ez az ellenzék szemmelláthatólag nem fogékony a nemzetközi dokumentumokból és nagyívű elméletekből "kicsemegézett" magasröptű alkotmánytörvény-javaslatokra és törvényjavaslatokra. Egy politikus, vagy egy politikai párt nem ragadhat le az elméleteknél és a konferenciaszintű ön sajnálatnál, mivel abban az esetben nem törekszik arra, ami lényege kell legyen: . elképzelései megvalósítására. Semmit sem segít választóinkon esetleges elméleti igazságunk - már feltéve ha azt valóban birtokoljuk - ha abból semmit sem tu dunk megvalósítani. Ezzel lehet konferenciákon szerepelni, de nem lehet -aktívan politizálni. A szlovákiai magyar kisebbség sok jelentős problémájá nak megoldására Szlovákiában kétféle megoldás létezik: al kotmánymódosítás, vagy egy új kisebbségi alkotmány-tör vény meghozatala, illetve a jelenlegi alkotmány által adott jogok alapján meghozandó törvények. A szlovákiai magyar politikai és értelmiségi elit szinte teljes többsége az első megoldást látja megfelelőnek, vagyis alkotmányos megoldást szeretne elérni. Paradox módon teszi ezt annál vehemenseb ben, minél jobban romlik a magyar kisebbség általános hely zete, minél inkább halad Szlovákia egy dél-amerikai, balkáni típusú berendezkedés felé, minél alacsonyabb szinten van or szágunkban a demokrácia és az egyén autonómiája. Nem árt azonban figyelembe venni azt az egyszerű tényt, hogy bármi lyen alkotmánytörvény meghozatalához legkevesebb 90 képviselő egyetértése és igenlő szavazata szükséges, tehát aki alkotmánymódosítást akar, annak azt is meg kell mon dania, hogy ezt milyen úton kívánja elérni. Elképzelhető te hát, hogy a szlovákiai magyar pártok olyan alkuhelyzetbe kívánnak kerülni, hogy egy esetleges alkotmánymódosításnál szükség legyen rájuk. Ez egy legitim stratégia volna, mely ha reálisnak bizonyulna, senkinek sem lehet kifogása ellene. El képzelhető, bár nehezen megvalósítható, de hát a politikának nem kell mindig csak rövid távon gondolkoznia. A baj csu pán az, hogy a szlovákiai magyar pártok és a szlovákiai ma gyar értelmiségi elit nem rendelkezik ilyen világos stratégiá val. és nem tud felmutatni egy olyan tervet, mely legalább egy belső vita szintjén kiállná a megvalósíthatóság próbáját. Kiáltványokkal és nagy elhatározásokkal semmire sem me gyünk, ezt jól dokumentálják a komáromi nagygyűlések ha tározatai; belőlük eddig vajmi kevés valósult meg, azért, mi vel megfogalmazásuknál senki sem gondolkozott el azon, hogy mennyit ér mindez a realizálás szintjén. A félreértések elkerülése végett - bár akinek ez érdekében áll, az úgyis félreérti majd - semmi kifogásom az alkot mánymódosítás ellen, csupán két dolgot szeretnék vele kap csolatban leszögezni: E addig, amig nem kapcsolódnak szervesen a . szlovákiai jogrendhez és nem tartalmazzák a megvalósítás módjait, addig tudományos konferenciákon és értelmiségi összejöveteleken van a helyük, beleértve ebbe természetesen a nyilvános vitákat is. 2. Az ilyen jellegű el képzeléseknek akkor van helyük politikai pártok nyilatkoza taiban és politikai pártok programjaiban, ha azok legalább víziószerűen tartalmazzák a megvalósítás módját, s ha ehhez konzekvens gyakorlati politizálás is párosul. Tehát össze gezve: a politikai pártok foglakozzanak ezzel a megoldási lehetőséggel is, de gyakorlati súlyának megfelelően és ne más megoldások hiányát elkendőzendő. Nézzük most a kisebbségi problémák egy másik lehetséges megoldási módját, ez pedig a jelenlegi alkotmány és a Szlo vákia által ratifikált nemzetközi dokumentumok keretei közt mozgó egyszerű törvények meghozatala. Ezek közös tulajdon sága, hogy megszavazásukhoz nincs szükség legkevesebb 90 képviselő egyetértéséhez, hanem elegendő a határozatképes parlament egyszerű többsége. Másként szólva, a szlovákiai magyar pártoknak olyan helyzetben 'kell lenniük, mint voltak a Carnogursky-, vagy a Moravcik-féle kormányok idején, ma gyarán szólva, kormányzati tényezőként kell megjelenniük. Ennek elérése sokkal egyszerűbb - bár ez nagyon viszonyla gos - mint az alkotmányos többség elérése. Mondhatjuk ezt másként is: egy esetleges alkotmányos többség elérésének szükségszerű előfeltétele a kormányzati többség megszerzése. Egy ilyen jellegű politizálás már sokkal inkább elképzelhető, és a szlovákiai magyar pártoknak van is benne gyakorlatuk. Érdemesnek tűnik tehát kialaktani egy stratégiát, mely kor mányzati többség elérésére és a jelenlegi alkotmányból kiindu ló törvények kikényszerítésére törekszik. Hangsúlyozom, hogy egy ilyen stratégia nincs ellentétben az alkotmányos többség megszerzésének szándékával, de kizárólagos előfeltétele an nak, s kialakítható a megszerzéséhez vezető gyakorlati politi zálás. Hogy minderről ne csak feltételes módon beszélhessünk, meg kell vizsgálni a jelenlegi alkotmányban rejlő lehetősége ket, melyeket - és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - megfelelő kormányzati többség birtokosaként ki lehet kény szeríteni a koalíciós partnerekből (példa erre a Moravcík kor mány idején elfogadott néhány kisebbségvédelmi törvény). A jelenlegi szlovák alkotmány a következő jogokat biztosítja a kisebbségeknek: 1. jog a sokoldalú fejlődéshez, 2. jog a saját kultúra fejlesztéséhez, 3. jog az anyanyelven történő információszerzéshez és az információk terjesztéséhez, 4. jog a nemzetiségi szervezetekben való tömörüléshez, 5. jog kulturális intézmények létrehozásához és azok fenntartásához, 6. jog művelődési intézmények létrehozásához és azok fenntartásához, 7. jog az anyanyelven való művelődéshez, 8. jog az anyanyelv használatához a hivatalos érintkezés során, 9. jog a kisebbségeket érintő ügyek megoldásában való részvételre. Az alkotmány mindezen jogok megvalósítását törvények meghozatalához, illetve törvények által biztosított feltételek létezéséhez köti. Leszögezhetjük tehát, hogy az alkotmány több kisebbségvédelmi törvény meghozatalát feltételezi, melyek lehetővé teszik ezen alkotmányos jogok gyakorlását és esetleges bírói úton való kikényszerítését. Azt is leszögez hetjük, hogy ilyen törvények alig léteznek, tehát meghozataluk előfeltétele annak, hogy jelenlegi jogainkkal élni tudjunk, és ne
