Szabad Kapacitás, 1996 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
Szabad Kapacitás 1996/2 legyünk kitéve állami hivatalnokok kényekedvének, mint például iskolák létrehozásánál, a Csemadok támogatásánál, vagy a ki sebbségi kultúra támogatására szánt pénzek folyósításánál. A fenti jogok megvalósítása tehát elképzelhető kilenc önálló törvény által, lehetséges összefoglalásuk egy átfogó kisebb ségvédelmi törvény segítségével, de nem kizárt egy köztes megoldási javaslat sem. Az alábbiakban erre teszek javaslatot, előrebocsátva, hogy mindez csak hozzájárulás kíván lenni egy átfogóbb vitához, melynek végén a szlovákiai magyar pártok egy kisebbségi közmegegyezésen alapuló törvényjavaslat- csomag-gal lépnek a demokratikus ellenzéki pártok elé. Léteznie kellen tehát egy átfogó törvényjavaslatnak a ki sebbségi szervezetekről, mely a már létező társulási törvény ben foglaltakon túl meghatározza azokat a részterületeket, melyek elengedhetetlenül szükségesek a kisebbségi identitás megőrzéséhez. A kisebbségi szervezeteknek ezeken a terüle teken (pl. központi könyvtár, bibliográfia, kisebbségi kuta tás, levéltár stb.) át kell vállalniuk az állam szerepét, s ezért a törvényből adódóan jogosultak lennének az állami költségve tés támogatására. Ez a támogatás tehát nem vonatkozna a ki sebbségi szervezetek társulási részére, de mindenképpen alapfeltétele volna intézményi részüknek. Egy következő törvényjavaslatnak kellene foglalkoznia a kisebbségi kultúra és Írásbeliség területével. Meg kellene fo galmazni a kisebbségi kultúra azon területeit, melyekben az államnak támogatnia kell a kisebbségi kultúrát a költségvetés útján (színjátszás, múzeumok, folklór, irodalom, stb). Létre kellen hozni egy kisebbségi közalapítványt, mely önkor mányzati alapon osztaná szét a kisebbségi kultúrák támoga tására járó, normatív alapon meghatározott költségvetési összeget. Ugyanezen törvényjavaslatnak kellene garantálnia a kisebbségi kulturális intézmények létrehozásának és fenn tartásának részleteit, hogy elkerülhetők legyenek az önké nyes hivatalnoki beavatkozások. Ezen törvényjavaslatnak kellene foglalkoznia az anyanyelven történő információ szerzés és terjesztés részleteivel és törvényes garanciáival is. A harmadik törvényi avas latnak részletesen kellene szólnia az anyanyelven történő művelődés problémájáról. Anélkül, hogy akár csak jelzésszerűen is érinteném a művelődés szakmai problémáit, véleményem szerint, ennek a törvénynek garanciákat kellen tartalmaznia a kisebbségi iskolarendszer egészének és egyes elemeinek létezésére, az egyes iskoláknak a szülök kérésé re történő létrehozására, akaratuk ellenére történő megszüntetés kivédésére, valamint itt kellene rögzíteni a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények jogalanyiságát. A negyedik törvényjavaslatnak kellene szólnia a kisebb ségi nyelvhasználatról. Mivel itt létezik közös koalíciós ja vaslat, mely kiindulási pontja lehet az esetleges tárgyalások nak, nem tartom fontosnak részletezni saját elképzeléseimet. Az ötödik törvényjavaslatnak kellene foglalkoznia azzal a jogunkkal, hogy részt vegyünk a bennünket érintő ügyek in tézésében. Minden valószínűség szerint az volna a legrészle tesebb, s egyben a legfontosabb törvényjavaslat. Mindenek előtt definiálnia kellene a következőket: 1. Melyek azok a dolgok, események és intézkedések, melyek érintik a kisebbségeket (pl. iskolaügy, sajtó,, kulturális ügyek, településszerkezeti problémák, nyelvhasználat stb.). 2. Melyek azok az intézmények, s milyen szinten léteznek, me lyek az előbb említett ügyekben döntések meghozatalára jogo sultak (pl. kormány, szaktárcák, regionális állami hivatalok, regionális önkormányzatok, helyi hivatalok, önkormányzatok stb.) 3. Milyen formában lehet ezen intézményekben részt venni, az említett ügyekben való döntésben részt vállalni. 4. Milyen mértékű lehet az egyes ügyekben való kisebbségi részvétel (pl. önálló döntés, közös döntés, vétójog, kon zultációs kötelezettség, informálási kötelezettség, informáltsági jog stb.), s milyen ennek a konkrét mértéke. Általában leszögezhető, hogy a beleszólás mértékének annál nagyobbnak kell lennie, minél inkább csak a ki sebbségre tartozik az illető ügy, mindezt azonban a tör vénynek kellene garantálnia. 5. Melyek azok a kisebbségi szubjektumok, melyek (illetve akik) részt vesznek a döntésekben. Ezek egyes esetekben egyének, más esetekben szervezetek, intézmények, kép viselői testületek stb. 6. Végül ennek a törvénynek kellene szólnia a fenti intéz mények létrejöttének és időszakonkénti megújulásának módjairól. (Pl. valamilyen formájú választások útján, korporativ alapon, a kettő kombinációja által, esetleg más módon, miközben mindenképpen biztosítottnak kell len nie az illető kisebbség akaratának lehetőleg torzulásmen tes megjelenítése.) Egy ilyen törvény, amennyiben sikerülne megfelelő minő ségben megalkotni, nagyon jelentős előrelépést jelentene a mai helyzethez viszonyítva. Le kell ugyanakkor szögezni, hogy ennek a törvénynek csak akkor van értelme, ha kiterjed a választott szervek tevékenységére és a végrehajtó szervek tevékenységére is, megfelelő és logikus módon. Összefoglalva a fentieket: véleményem szerint, a szlová kiai magyar pártoknak és a szlovákiai magyar közgondolko zásnak akkor van reális esélye a helyzet javítására, ha leg először a jelenlegi helyzet konkrét javítása érdekében fejti ki energiáit, s ennek keretén belül a jelenlegi alkotmányos jo gok megvalósításának törvényes garanciáit próbálja megal kotni, miközben arra törekszik, hogy ezeket a garanciákat kormányzati tényezőként a jelenlegi demokratikus ellenzék kel közösen léptesse életbe. Csak ezt követheti egy esetleges alkotmánymódosítás, amennyiben ez akkor szükségesnek látszik. A fordított út illúzió kergetés, mely ezen túl a szlo vákiai magyar választókkal szembeni nagyfokú felelőtlen ségre is utal, ugyanis nem rendelkezik eszközökkel a vágy álmok megvalósításához. Gyurovszky László
