Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 9. szám
ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY Ennek ellenére tényként kell ke zelnünk azt a kérdést, hogy 1995-ben egy sor komoly nehézséggel küszkö dött, sőt, hogy bizonyosfajta válságban volt (van) az MPP. A nehézségeket szerintem három fő okra lehet visszavezetni: 1. A szraOrzrti felépítés hibái és zavarai. 2. Személyi ellentétek és bizo nyos csoportérdekek nem megfelelő érvényesítése. 3. Politikai stratégia-béli zava rok 1. A párt viszonylag nagy appará tussal működik, a teljes állásban fog lalkoztatott, illetve részben fizetett munkatársak száma véleményem sze rint meghaladja az MPP reális lehető ségeit. Főleg, ha annak a jelei mutat koznak, hogy ezt az emberi potenciált csak részben sikerül hatékonyan he veim a párt jelenleg legfontosabb te- vékenvsegi területem (ezekre később kitérek). Nyilván arról van szó, hogy kom petenci azavarok, átfedések és tisztá zatlanságok vannak a párt politikai szervei és appararátusa közti kapcso latrendszerben és hogy az apparátus ban nincs egy világos, egyértelmű hie rarchia, ami segítené a politikai dön tések gyors és hatékony átvitelét a gyakorlatba. i992-ben felhagytunk a főtitkári rendszerrel, ami pedig a mugateurópai pártfejlődés eredménye, és azóta sem tettünk komolyabb kísér letet az újbóli bevezetésére (részben valószínűleg azért sem,, mert nem volt rá megtelelő ember). Ehelyett különfé le kombinált megoldásokkal próbálko zunk, mint legutóbb a Központi Iroda vezetőjének és a pártszervezési alel- nöknek a kombinációja, illetve a Ki vezetőjének szerepét kiemelő rendszer és az alelnöki rendszer vegyítése. 2. Többek szerint a szerkezeti és működési zavarok pusztán a megjele nő személyi ellentétek és csoportér dek-ütközések eredményei. Nyilván van ebben sok igazság, azonban ennek taglalásával nem kívánok foglalkozni, mivel úgy gondolom, hogy jelen dol gozatom témája és megközelítési módja szempontjából ez másodlagos. Fölöslegesnek és a jelenlegi helyzetre való tekintettel luxusnak tartom az ar ról szóló vitát, vajon mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. 3. Mivel a megközelítési módom szempontjából a harmadik pont a leg fontosabb, engedjétek meg, hogy első sorban ezzel foglakozzam és talán ép pen ebből próbáljam levezetni a másik két okot is. Ez a megközelítési mód egy olyan beavatott külső szemlélő vizsgálódása, akinek bizonyos elvárá sai vannak az MPP-vei szemben. Ezek az elvárások konkrét tényekből és tapaszatalatokból táplálkoznak, még pedig abból, hogy a Magyar Polgári Párt egy európai politikai hagyomá nyokat cs módszereket tisztelő cs ér vényesítő liberális párt, amely mar káns múlttal cs ismertetőjegyekkel rendelkezik: pl. hogy a nemzetiségi kérdést képes összefüggéseiben ke zelni, hogy képes a szlovák-magyar politikai katalizátor szerepét nemcsak eljátszani, hanem ténylegesen katali zátorként működni, egyszóval, hogy az MPP nem. a szavak, hanem a tettek pártja. Ez a külső szemlélő (és enged tessék meg nekem ennek a külső szemlélőnek a véleményét tolmácsol ni, amire talán feljogosít az a tény, hogy én az átlagosnál gyakrabban ta lálkozók vele, legyen ő szlovák, ma gyar, külföldi, sajtos vagy politikus), arra figyel fel, hogy olykor a párt stratégiai szempontból nem egészen átgondolt lépéseket tesz, hogy néha mintha egyfajta szerep- és kiildetésza- var-szindróma jelentkezne nála, és habár tett néhány biztató kísérletet a stratégia és az arculat megfogalmazá sára, ez a gyakorlatban kevésbé való sult meg. Úgy vélem, hogy az MPP-nek újra kell fogalmaznia, vagy jobban mond va: újból meg kell fogalmazna a saját arculatát. Meg kell fogalmazna. azt, mi a párt a szerepe, küldetése, fel adata, felelőssege cs prioritásai a jelenlegi szlovákiai (cs szlovákiai magyar) társadalomban, a jelenlegi szlovákiai, sőt közép-európai politiká ban. Szerintem ezek a prioritások két síkon fogalmazhatóak meg, és mátrix szenten kapcsolódnak egymáshoz.. A kiemelt tevékenységi területek a kö vetkezők: 1. Parlamenti munka. 2. Önkormányzati munka. 3. Külügyi munka. Mindhárom területen, de legin kább a parlamenti munkában, illetve ezen keresztül kell markánsan meg jeleníteni a párt politikai prioritása it: A. Gazdaságpolitika (ami ese tünkben elsősorban regionális poli tikát jelent). B. KisebbsCgpolitika (ezen belül jogalkotás cs aktuális művelődéspo litika). ■ A mindezt összefogó általános cél, bármennyire is fellengzősen hangzik, a szlovákiai demokrácia ki építéséhez való hozzájárulás és a ma gyar kisebbség helyzetének javítása. Mi az a módszer, amivel a fenti cClok leginkább megvalósíthatók, és ami az MPP arculatának és hagyomá nyainak a legjobban megfelel? Ez a módszer, és talán ez lehetne a mondandóm lényege, a lobbizás. Az MPP legyen egy olyan párt, amely ki tartóan, szívósan tárgyal, gvőzögeti a. partnerét, legyen az politikai lobbizás a szlovák pártok felé, a külföldi pártok és szervezetek felé, a külképviseletek felé, a társadalmi intézmények és ér dekcsoportok felé, a nemkormányzati szervek felé, sőt, a másik két magyar párt felé (meggyőződésem például, hogy több parlamenti helyet a jövőben is csak megegyezéssel tudunk elérni, karikázási kampánnyal nem). És nem utolsósorban, rendkívül fontos a pénz ügyi lobbizás, illetve pénzszerzés és a sajtópolitika. Ez a módszer nem any- nyira látványos, mint a populizmus, és nem is hoz amiyi szavazatot, de célra vezetőbb és felelősségteljesebb. A fe lelősségtudatra nagyon nagy szükség van a jelenlegi szlovákiai politikában. Dehát mindezt az MPP már művelte 89 és 92 között. Pusztán újra elő kell varázsolni a párt valódi arculatát, le csiszolva, finomítva, a jelenlegi hely zethez idomítva.. 1990 és 1992 között nagyon ko moly lobbizó tevékenységet! folytatott az . MPP a parlamentekben és a kor mányban. Ugyanakkor nem maradt energiája a helyi és regionális munka szervezésére, ami azután (más körül mények - elsősorban a koalíciós kísér letek sikertelensége - közrej át Szásá val) visszaütött a választási esélyeink szempontjából. Most azonban, amikor a. magyar koalíció remélhetően stabil tagjaként újból "nagypolitikai" ténye zőkké váltunk, hacsak egy képviselő vel is, és viszonylag kiterjedt önkor mányzati és helyi struktúrákkal ren delkezünk, nem látom a miértjét an nak, hogy a "tömegpárttá” válás délibábja, vagy a sajátságosán Cr- telmezelt "százalckharc" Crdekeben elhanyagoljuk a politikai lobbimunkát. Hadd hozzak fel itt egy szemléltető példát. Mondjuk, hogy csak egy egy ség energiánk van és két majdhogy nem egyforma fontosságú és jelentő ségű feladatunk, amely egyben egya zon cél elérésének két útjaként jelenik meg. A választás itt nyilván egy stra tégiai fontosságú döntésként értékel hető. Az elején már említettemé milyen hasznos munkát végzett egynéhány já rásban az MPP, más szervezeteket (pl. Pedagógusszövetség) is helyettesítve, az ún. alternatív oktatás elleni helyi fellépés megszervezésében. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a mérleg másik serpenyőjében az a feladat len ne, hogy lobbizással szerezzük meg
