Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 9. szám
ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY legalább 13 szlovák parlamenti képvi selő aláírását egy jövőbeni alkot mánybírósági beadványhoz (mivel összesen 30 kell az ilyenhez és a 17 magyar megvan), amivel kérjük a minden bizonnyal elfogadásra kerülő államnyelvvédelmi törvény megszünte tését, továbbá hogy szerezzük meg a vezető nyugati hatalmak és szerveze tek támogatását ebben a kérdésben, akkor én emellett döntenék. Mégpedig azért, mert tudom, hogy az SNS nemegyszer kijelentette, hogy az ál lamnyelv-törvény elfogadása után minden további vita az alternatív ok tatásról fölöslegessé válik, azért, mert bármennyire is szeretnénk, kis párt ként nem tudjuk álvállalni nagy társa dalmi szervezetek feladatait, azért, mert nekünk ez a másik módszer egy szerűen jobban fekszik és azért, mert ha nem sikerül megszereznünk a szlo vák ellenzék és a köztársasági elnök támogatását ebben a kérdésben, akkor itt elvi selhetlenül forróvá és kilátásta lanná válhat a légkör nemcsak kor mány - magyar ellenzék viszonylat ban, hanem szlovák ellenzék - magyar ellenzék viszonylatban, általános szlovákiai viszonylatban és szlovák - magyar államközti viszonylatban is, ami semmi jóval nem kecsegtet a jövő re nézve és a két ország európai integ rációjának esélyeit tekintve. Amennyiben az elején azt mond tam, hogy válságjelek mutatkoznak az MPP-ben, én éppen arra gondoltam, hogy a fent vázolt prioritások nem kezelődnek eléggé prioritásként, hogy nem mindig megfelelő eszközök és adekvát módszerek bevetésével valósulnak meg. A fent vázolt 3 terü leti prioritásra (tehát parlament, önkormányzatok és külügy) gyakor latilag csak 4 teljes munkaidejű emberünk van + talán még két-három részben. Eközben az MPP-ben vannak fizetett politikai funkciók és ezenkívül egy sor további szervező jellegű mun katárs, akinek a munkája nem egészen világos, hogyan fűződik eme három prioritáshoz. Én ezt egy súlyos szerke zeti egyensúlyzavarnak tartom, amin változtatni kellene A parlamenti munkánkon javí tanunk kell. A kezdeti berobbanást követő tavaszi - nyáreleji kevésbé markáns jelenlét a parlamentben rész ben objektív okokkal magyarázható. De valljuk be. megtettünk mindent, hogy ez a parlamenti jelenlétünkön és a parlamenti történések lereagálásán ne érződjék? El kéne döntenünk, hogy egyetlen parlamenti képviselőnk képviselő legyen-e elsősorban, vagy pártszervezési feladatokkal elhalmo zott partfunkcionárius? Azt hiszem. a válasz egyértelműen adódik. A nagypolitika elsősorban a parlament ben zajlik. Mint már említettem, a gazdaságpolitikánkat és kisebbség politikánkat elsősorban a parlamenti munkán keresztül, a parlamenti törté nések lereagálásán keresztül és a par lamenti sajtón keresztül kell megnyil vánítanunk. A meglévő, hálistennek eléggé te rebélyes önkormányzati struktúránk az intenzív pártszervezés alapját kell hogy képezze. Az intenzív párt szervezést én a meglévő önkormány zati struktúrának mint gócponthálónak a kisugárzását és más gócpontok ezál- tali aktivizálását képzelem el (vagy nevezhetjük ezt az egész folyamatot a fentiek értelmében helyi lobbizásnak is). Az emellett működő extenzív párt szervezést én fölösleges energiapazar lásnak tartom. Azt kell mondanom azonban, hogy a meglévő önkormány zati struktúra ébren tartása, szakmai segítése stb. sem valósult meg az elemzett időszakban kellőképpen, a fentebb vázolt intenzív pártszervezés meg aztán pláne nem. A külügyi tevékenységről azt szoktuk mondani, hogy jelentős sike reket értünk el. Elmek ellenére megál lapítom, hogy a külügyi tevékeny ségben is jelentős hiányosságok mu tatkoznak. A külügyi titkár, vagy ha tetszik, a külügyi tevékenységet vivő elnökségi tag munkaidejének pusztán egy részét, néha csak töredékét tudja arra fordítani, ami pedig a munkája lényege volna - a politikai lobbizás, az információcsere, a folyamatos tá jékoztatás. az LI felé, az ELDR felé, az EP felé, az ET felé, a külképvisele tek felé, különböző nemkormányzati szervek felé, Magyarország, a magyar országi pártok felé. A koalíciós Kül ügyi Bizottság egész évben nem mű ködött, hála istennek már megalakult. Elmek a működtetésére égető szükség van, mégpedig úgy. hogy mi legyünk benne az irány- és hangadók. Azért van rá szükség, hogy elkerüljük a kü lönböző ballépéseket, amelyek sajnos az egész koalícióra visszaütnek, bár mely párt követi cl őket. A külföldi hitelvesztés súlyos következmények kel járna az egész szlovákiai magyar ság szempontjából. Mindezek tükrében milyen fel adatokat látok én magunk előtt? 1. Parlament. A parlamenti szakmai háttérmunkát össze kell hangolni a l)S-szel, ill. SKOI-val és a DU-val. Mindez részben megvaló sulóban van. Ha mi egy liberális és szakmailag felkészült imázst akarunk magunknak kreálni, akkor, sajnos nem támaszkodhatunk csak a saját szellemi kapacitásainkra, a magyar koalíció szellemi kapacitásaira sem, hanem igénybe kell vennünk a szlovák, ha sonlóan gondolkodók kapacitásait is. Természetesen ez vice versá vonatko zik. A parlamentben komoly lobbimunkát kell végezni, nemcsak a formális, hanem az informális kap csolatok megerősítésén keresztül is. A parlamentben a képviselőnkön kívül állandóan jelen kell lennie még további 2-3 embernek, hogy egyrészt segítsenek A. Nagy Lászlónak lobbizni, másrészt sajtót szervezzenek neki, esetleg saját maguk is szerepel jenek a sajtóban. A sajtó krémje a parlamenti időszakok alatt a parla mentben tartózkodik. Mindez nemcsak a plenáris ülésekre vonatkozik, hanem a bizotsági ülésekre is. 2. Szorosan kapcsolódik ehhez a szélesebb értelemben vett belpolitikai lobbizás Mindazon szakmai és poli tikai szakértőcsoportok működésére, amelyekről májusban - júniusban megegyeztünk az ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalásaink első fordulójá ban, égető szükség van. Hogyan akar juk őket meggyőzni a saját igazunkról, ha nem mi leszünk a folyamatosan kezdeményezők*? Talán azt hisszük, hogy a sajtóbéli platomkus felhívása inkra majd önként tódulnak hozzánk? 3. Önkormányzati munka. Újra beindítani a találkozásokat a polgár mesterekkel, képviselőkkel, szakmai képzést, tehát mindazt, amit a Civitas segítségével tavaly csinál tunk. Ennek révén bővíteni és mélyí teni a szervezeti és tagsági bázisunkat (amit feljebb intenzív pártszervezés nek neveztem). Ebbe a folyamatba kell aktív részesként és kezdeménye zőként bevonni a járási elnöksége ket. miközben el kell ismerni, hogy sok helyen komoly munkát végeztek még az elmúlt időszakban is. 4. A külügyi tevékenység (közvetett) fontosságát az utóbbi években a párt politikai szervei néze tem szerint folyamatosan alábecsülték, holott már az 1992-es választások utáni lévai Országos Választmány ha tározatában is olyan prioritásként je lenik meg a külügyi tevékenység (külügyi lobbizás), amely a jelenlegi szlovákiai belpolitikai viszonyok kö zött az egyik leghatékonyabb módszer ha nem is a céljaink megvalósításá ban, akkor legalább az ellenünk irá nyuló lépések megakadályozásában. Gondoljunk csak vissza az 1993-as Memorandumra, amelynek alapján az Európa Tanács megfogalmazta ajánlá sait Szlovákiával szemben. Hajlamo sak vagyunk elfelejtem, hogy a Me-
