Szabad Kapacitás, 1995 (7. évfolyam, 3-11. szám)
1995 / 6. szám
A nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális és oktatási a u ton ó m iá j a Szlov ákiában Tisztelt Tanácskozás;! Az önállóságának harmadik évébe lépett Szlovák Köztársaság többnem zetiségű állam. Az 1991-ben végzett utolsó csehszlovákiai népszámlálás alapján Szlovákiában a lakosság 85.7%-a vallotta magát szlováknak. Számbelileg a legjelentősebb kisebb ség az 567 296 lelket számláló ma gyar nemzetiség, amely az összlakos ság 10.76%-át tette ki. Szlovákiában ma 505 község található, amelyben a magyar lakosság aránya meghaladja a 20%-ot. Ezeken kívül még 4 nagy városban (Pozsony, Kassa. Léva, Losonc) él a szlovákiai magyarság döntő többsége, hol szélesebb, hol keskenyebb savban, a magyar-szlovák határ menlen viszonylag kompakt tömegben. Ez utóbbit érzékelteti, hogy az említett összesen 505 köz ségből 435-ben a magyarság a lakos ság abszolút többségét alkotja. Előadásomban a Szlovákia lakos ságának majd 15%-át kitevő nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális és oktatási autonómiájának jogi és poli tikai esélyeivel foglalkozom. A beve zetőben azonban értelmezni szeretnék néhány fogalmat. A sokat vitatott egyéni és kollek tív jogokkal kapcsolatban két fogal mat célszerű megkülönböztetni. Ez a két fogalom a kollektív jogok, illetve a közösség tagjait megillető, de kol lektív módon gyakorolt jogok fogal ma. Kollektív jog esetén a jogalany maga a közösség, míg a második esetben a közösséghez tartozó egyé nek a jogalanyok, akik azonban szük ségszerűen kollektiven gyakorolják jogaikat . A kollektív módon gyako rolt jogok alapvető dilemmája, hogy' ki a közösség tagja. A kollektív jogok esetében a fő probléma az, ki igé nyelheti a jogokat a közösség nevé ben. Véleményem szerint a nemzet közi jog széleskörűen elfogadja a kö zösen gyakorolt kisebbségi egyéni jo gokat, szemben a csupán korlátozot tan elismert kollektív jogokkal. Elő adásomban mindvégig a kisebbség tagjait megillető, de kollektív módon gyakorolt jogokról szólok. A kisebbségi autonómia fogalma . elemenvém szerűit három különbö ző módon értelmezhető: 1. A kisebbség a helyi többség birtokában gyakorolja az államigaz gatási területi autonómiát, illetve az államigazgatási rendszerében a ki sebbség által lakott terület sajátos autonómiát kap (kisebbségi területi autonómia). 2. A kisebbség az állami oktatási illetve kulturális intézménvrendsze- ren Hbehili kisebbségi intézmények tekintetében országos vagy helyi szinten irányítási jogokat gyakorol (kulturális autonómia). 3. A szórványban élő kisőbkségi egyéneket nyelvi, kulturális, politikai jogok illetik meg a többségi hata lommal szemben (egyéni autonómia). Az ismertetett kisebbségi auto nómiák közül a kisebbségi önazonos ság szempontjából talán ő legfonto sabb az előadásom témájául szolgáló kulturális autonómia. Az tehát, hogy a kisebbségi személyeknek ne csupán arra legyen joguk, hogy ő saját ere jükből oktatási és kulturális intézmé nyékét tartsanak fenn, hanem a ki sebbségi intézmények az állami okta tási és kulturális lntéztnenvrendá/er részeként működjenek és irányításu kat, oktatási anyagukat, gazdálkodá sukat stb. maga a kisebbség szabhas sa meg. A önállósodó Szlovák Ko/laiáa- ságnők jelentős számú nemzetiségei hez fűződő felemás voltát jól szemlél teti az 1992-ben elfogadott Alkot mány (Törvénytár 1992/460 sz. tör vény). A preambulum néhány sora így hangzik: "Mi, szlovák nemzet (...) együtt a nemzeti kisebbségek kel és etnikai csoportok tagjaival (...) tehát mi, Szlovákia polgárai, ..." Ma tehát Szlovákiában államal kotónak kell tekinteni ő szlovák nem zetet, ám ugyanakkor valamennyi állampolgárt is mint egyént. Nem államalkotók ugyanakkor a nemzeti kisebbségek mint kollektívumok. Az új szlovák alkotmány értelmében te hát ma Szlovákia minden polgára államalkotó, ám ugyanakkor a szlo vák nemzet mint kollektívum domi- nőncláJő ugyancsak rögzítve van. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogaival az alkotmány két rövid cik kelye foglakozik. A 33. cikkelyben kimondják a nemzeti alapon történő diszkrimináció tilalmát. A következő. 34. cikkely első pontja témánk szem pontjából a legfontosabb, mivel ki mondja, hogy ő nemzeti és etnikai ki sebbségekhez tartozó egyéneknek a kisebbségek más tagjaival közösen joguk van "kulturális és oktatási in tézmények létrehozásához, vala mint azok fenntartásához. Á részle te kről törvény rendelkezik." Ez azt jelenti, hogy jogilag semmi sem áll- hőljő útját akár egy ég'étém -agy. más intézmény létrehozásának, költ ségvetési támogatás igénylésének, és utal egy ezt a területet szabályozó majdan megszületendő törvényre. A cikkely második pontja a kissé szo katlan "az államnyelv elsajátításá hoz való" jog szavatolásával kezdő dik, itt érdemes felfigyelni az állam nyelv fogalomra. Az alkotmány elő ször rögzíti ő szlovák nyelvet mint államnyelvet, eddig hivatalos nyelv ként szerepelt ő jogszabályokban. A bekezdés többi része ugyanakkor rögzít három nagyon fontos alapjogot ő kisebbséghez tartozó polgárok szá mára: • az őnvőnvélvén történő művelő dés jogát, • ő hivatalos érintkezésben a ki sebbség nyelvének használatát • ő kisebbségeket érintő ügyek intézésében való részvétel jogát. A 34. cikkely utolsó 3. bekezdése érzékletesen szemlélteti a születő szlovák állam kisebbségekkel, első sorban ő magyarokkal szembeni fé lelmét ezért érdemes teljes egészében idézni: "Á nemzetiségi kisebbsé gekhez és etnikai csoportokhoz tar tozó polgárok ezen alkotmányban szavatolt jogainak gyakorlása nem Angyal Béla előadása a Szatmárnémetiben, 1995. május 12-15-én megrendezett Közösségi Érdekvédelem és Önkormányzat című tudományos tanácskozáson
