Szabad Kapacitás, 1991 (3. évfolyam, 3-5. szám)
1991 / 3. szám
in. Nekünk ma az egész csehszlovákiai ma gyarságot keli reprezentálnunk a kormány koalícióban, hogy a jövőben is súlyának megfelelő helye legyen az ország élete ala kításában, saját sorsa irányításában. Rend kívül nagy felelősség ez. Ennek a közgyűlés nek egyik legfontosabb feladata, hogy erre a kihívásra választ adjon. Mint mondtam, mozgalmunk erejét meghaladó feladat ez. Ezért is kérnék mindenkit, aki felelősséget érez kisebbségünk sorsáért, lehetőségeihez mértem segítse munkánkat, segítsen abban, hogyMennek a feladatnak eleget tudjunk tenni. Az elmúlt időszakról rendkívül hosszasan lehetne beszélni. Hadd hagyjam ezt immár a politikai elemzőkre, a történészekre, mind azokra, akik avatott szakemberei a kérdés nek. Mi nosztalgizáló gyülekezetté válnánk, ha pusztán ezzel foglalkoznánk. Nekünk summásan kell tudnunk értelmezni és érté kelni az elmúlt évet, hogy mozgalmunk szempontjából a politizálás további menetét meghatározhassuk. Hiszem és tudom, hogy mozgalmunkban és most itt a teremben olyanok vannak jelen, akik ezt könnyedén meg tudják tenni. Az elmúlt év megpróbálta tásai, hajszája és irama kifejlesztette ben nünk azt a pótolhatatlan politikai érzéket, amely mer és tud is dönteni az adott történel mi pillantokban. Röviden: nem vallottunk szégyent, és tudom, hogy ma sem lesz ez másként. Ma itt elsősorban azokkal a kérdésekkel kell szembenéznünk, amelyeken nem tud tunk úrrá lenni, ahol hibáztunk, vagy ahol nem voltunk kellő körültekintőek ahhoz, hogy megfelelően döntsünk. Ma itt önma gunkkal kell szembenézni és azzal a társa dalmi közeggel és kisebbséggel, melynek gondjait felvállaltuk és továbbra is képviselni akarjuk. A politikai vezetésnek az elmúlt évet érté kelő vitáiban felmerült, hogy egy évvel eze lőtt kissé rosszul mértük fel a helyzetet. Úgy gondoltuk, hogy a létrejövő új és friss politi kai erők tanulva az elmúlt évtizedek tapasz talataiból túl kívánnak lépni azon az önző, ideologikus állásponton, amely térségünk történelmi mozgásainak oly tragikus megha tározója volt és az egyéniség kibontakozta tása helyett a tömegszellemet kívánta az egyéni kreativitás fölé helyezni. Amit Bibó István oly találóan, zsákutcás történelemnek nevezett, amikor is a nemzeti és vallási érzék vezéreszmék jegyében kisajátítható volt a polgári értékrend kialakulásának és meg- gyökerezósónek rovására. Úgy gondoltuk, hogy ezek az új politikai erők érdekeitek eb ben. Ma már be kell ismernünk, hogy téved tünk, pontosabban, ez az érdekeltség nem volt oly mértékű, mint azt feltételeztük. Füg getlenül attól, hogy megelégedettséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy ezen érdekeltség erősítésében itt Szlovákiában szerep jutott nekünk is, ma már ezzel a ténnyel vagyunk kénytelenek szembenézni. Ez sokkal szívósabb munkát kíván meg tő lünk, mint azt az első hónapokban látni lehe tett. Másfajta megfontolásokat és konkrét lé péseket. Amitől féltünk és óvtunk, bekövet kezett. A szemünk láttára olyan erők befolyá solták a politikai folyamatokat, amelyek ne gatív hatása években mérhető. Tudtuk, hogy ha létrejön az a differenciáit politikai és társa dalmi közeg, melyet kívánatosnak tartot tunk, rendkívül nehéz lesz az érdek- és aka rategyeztetés mechanizmusainak a kialakí tása, de hogy a történelmi beidegződések ennyire úrrá tudnak lenni tapasztalt és hét próbát kiállt egyéniségeken, azzal azért nem számoltunk. Értelmezésünk szerint, a nemzeti erők el őretörése az elmúlt időszakokban teljesen Papp Zoltán
