Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Grendel Lajos Az FMK országos gyűlése előtt A Független Magyar Kezdeményezés, anélkül, hogy létrehívásának pillanatában ezt sejthettük volna, a szlovákiai magyar politikai élet színskáláján az egyik legmarkánsabb, legbefolyásosabb erővé vált. Neve ismert az ország határain túl is, tagjainak száma elég ahhoz, hogy regisztráltassa magát a belügyminisztériumban, s hamarosan megtarthassa első országos gyűlését. Nem tudom, ki hogyan van vele, engem mindenesetre váratlanul értek ezek a fejlemények. November 18-án este, vagyis az FMK megalakulásának óráiban, nem gondoltam, hogy néhány napon belül politikai fordulat következik be az országban, hogy alapjaiban megrendül a sztálinista szocializmus struktúrája, s hogy a politizálásnak merőben új feltételei alakulnak ki. Inkább arra számítottam, hogy az FMK amolyan magyar Charta 77-ként szívós és kockázatoktól egyáltalán nem mentes harcot fog vívni az ország demokratikus átalakításáért, hogy kudarcokkal és rendőri megtorlásokkal egyaránt szembe kell néznie. A november 17-e utáni események hál'Istennek nem igazolták szkepszisemet. Az FMK gyorsan és helyesen reagált az eseményekre a tüntetések és sztrájkok másfél hetében, s legitimitását és tekintélyét ennek aí gyors és határozott fellépésének köszönheti. Improvizáltunk, de improvizációnkba nem csúszott hiba. Ha nincs az FMK, ha nincs Magyar Diákszövetség, a prágai és pozsonyi "gyengéd" forradalom magyar részvétel nélkül zajlott volna le. A változások gyorsasága és radikalizmusa elégedettséggel tölt el, ugyanakkor nem hallgathatom el azt sem, hogy aggályaim is vannak az FMK jövőjét illetően. Az újév első heteiben új politikai helyzet alakult ki az országban, s ez új taktikát és az FMK mint állmpolgári mozgalom célkitűzéseinek újragondolását követeli meg tölünk. írásomban ehhez szeretnék néhány szempontot felvetni. Az FMK és a VPN viszonya Az FMK a novemberi események első napjaitól fogva együttműködik a VPN-nel, mivel annak alapelveivel csaknem azonos alapelveket vall. Az együttműködés oly szoros, hogy a külső szemlélőben az a látszat keletkezhet, az FMK tulajdonképpen a VPN afféle fiókintézménye. Ez lehet a magyarázata, hogy bár az FMK hangsúlyozza önállóságát, a közvéleményben (főleg vidéken) összemosódik a VPN-nel. Ebben mi is egy kicsit hibásak vagyunk. Nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy ugyan a legszorosabb koalícióban állunk a VPN-nel, ám sose fuzionáltunk. Az FMK ebben a tekintetben több hibát is elkövetett. Késön próbálta regisztráltatni magát, nehézkesen és rugalmatlanul viszonyul vidéki alapsejtjeihez, s nem fordított kellő figyelmet anyagi hátterének a kiépítésére. Az FMK abban a kétértelmű helyzetben van, hogy egyszerre van bévül és kívül a VPN-en. Ezt a kétértelmű helyzetét tisztáznia kell. Legkésőbb a regisztrálása és az országos gyűlése után egy olyan megállapodásban a VPN-nel, amely pontosan rögzíti a VPN és az FMK együttműködésének alapelveit és játékszabályait. A kisebbségi kérdés és az FMK viszonya a pártokhoz Amint az előrelátható volt, a sztálinista struktúra megrendülésével egy olyan politikai folyamat indult el a társadalomban, amely a többpártrendszerű demokrácia, a parlamentarizmus irányába mutat. Arra is számítani lehetett, hogy a szlovák-magyar viszonyban meglevő feszültségek és antagonizmusok a forradalmi eufória elmúltával a felszínre kerülnek, s a szlovák-magyar együttélés légkörét megmérgezhetik. Az FMK, mivel alapelvei hasonlóak a VPN alapelveihez, valóban beolvadhatna a nagy szlovák állapolgári mozgalomba. Önállóságának értelmét abban látom, hogy csupán így, önálló magyar kezdeményezésként képes a magyar kisebbség érdekeit nyomatékosan kifejezni, s ezekre az érdekekre felhívni az ország minden számottevő politikai erőjének figyelmét. Ebben a tekintetben az FMK sikereket és kudarcokat egyaránt elkönyvelhet. Legnagyobb sikere a VPN Koordinációs Bizottságával közösen kibocsátott nyilatkozata, amely a Veřejnost és a Nap hasábjain rögzíti a kisebbségi kérdés rendezésének alapelveit. Leginkább ez a közös nyilatkozat igazolja az FMK irányvonalának helyességét abban a vonatkozásban, hogy a november 17-e után a felszínre került új politikai csoportosulások és pártok közül a VPN-nel áll szövetségben. Az ország nagyobb politikai erői közül egyedül a VPN tanúsított konstruktív, toleráns, európai szellemű magatartást a kisebbségi kérdés kezelését illetően. Jó okunk van tehát arra, hogy szövetségünket a VPN-nel a jövőben is megőrizzük és erősítsük. Különösen fontos lehet ez az együttműködés a választások idején. Az FMK-nak közös listán kellene indulnia VPN-nel, ha a választási törvény diszkriminatív lesz a kisebbséggel szemben. Ez mindkét fél számára előnyökkel járhatna. A VPN-nek szavazatokat hoznak a magyarlakta területeken, az FMK pedig képviselőket juttathatna a parlamentbe. Az FMK és a magyar szervezetek, intézmények viszonya Itt van a legtöbb ellentmondás és tisztázatlan kérdés. November 17-e előtt a Csemadok volt a legfontosabb magyar kisebbségi intézmény Szlovákiában. November 17-e után a FMK-n és a Magyar Diákszövetségen kívül megalakult a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, amely nemigen hallat magáról az utóbbi időben. Nem véletlenül. Túl hamar összefonódott a Csemadokkal. A novemberi "gyengéd" forradalom nemcsak az éppen kivajúdott FMK-t, hanem a legtöbb magyar nonkonformista és félellenzéki értemiségit is felkészületlenül érte. Az FMK szóvivői testületét és tagságát zömmel a mai harmincasok-negyvenesek nemzedéke alkotja, míg a CsMF magját főleg az idősebb nemzedék, a "hatvannyolcasok". A magam részéröl a CsMF és a Csemadok fúzióját elhamarkodott és szerencsétlen lépésnek tartom, amelyet reálpolitikai megfontolások helyett illúziók tápláltak: az 1968-as reformkommunista kísérlet megismétlődésének és a Csemadok politikai súlyának illúziója. Pedig legkésőbb november-december fordulójára nyilvánvalóvá vált, hogy itt a hatvannyolcas dubčeki kísérletnél többről és másról van szó, és hogy a Csemadok, mivel a döntő napokban kivárásra rendezkedett be, elszalasztotta az alkalmat, hogy a bukott struktúráról - igaz, a huszonnegyedik órában, ám legalább akkor - leválassza magát. A vezetőség - ráadásul következetlen - megújítása, és a forradalom eszméinek elfogadása megkésett lépés volt. A forradalom napjaiban autentikus magyar erőként az FMK és a Magyar Diákszövetség merült föl. Ez nem dicséretes, csupán ténymegállapítás. Ha az elmúlt húsz évben félreállított vagy üldözött értelmiségünk, s vele a mögöttük álló nem kompromittált tömegek felsorakoznak az FMK mögé, ha a Csemadok valóban következetesen megtisztítja sorait a nem túl nagy számú kompromittált tisztségviselőjétől, ma kisebb a tanácstalanság és megosztottság a szlovákiai magyarság soraiban. Midez nem jelenti azt, hogy az FMK nem követett el hibákat. Nagyobb türelmet, disztingválást és körültekintést kellett volna tanúsítania a CsMF irányában, és a Csemadokot sem kellett volna legjobban kompromittált vezetőivel azonosítania. A Táncoljon a Csemadokkal, politizáljon velünk viccnek talán frappáns, politikai szlogennek annál kevésbé, ráadásul sértő a népi kultúra és hagyományok felválalóival szemben. De minderről és az FMK-ban is jelenlevő túlságos radikalizmusról és fundamentalizmusról majd néhány sorral alább. Előbb még egy fontos kérdésről. Főleg vidéken, egyre sürgetőbben merül fel egy kisebbségi színezetű politikai párt megalakításának igénye. Erős kétségeim vanna afelöl, hogy a kialakuló többpártrendszerű demokráciában egy ilyen párt hatásosan tudná-e képviselni a magyar kisebbség sajátos érdekeit. Ezzel szemben az FMKpártszerüen működő állampolgári mozgalom,
