Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Könözsi László A Független Magyar Kezdeményezés mezőgazdasági programja (tervezet) Alapkoncepció A Független Magyar Kezdeményezés mezőgazdasági programja azon a felismerésen alapul, hogy bármilyen gazdasági egységet hatékonyan működtetni csak tulajdonos tud. A nyereségtermelésben és vagyongyarapításban való közvetlen tulajdonosi érdekeltséget sem állami irányítással, sem az ún. üzemi demokrácián alapuló vállalati önigazgatással nem lehet a gazdasági visszaesés és a hatékonyságromlás veszélye nélkül helyettesíteni. Országunk mezőgazdaságában ez a két vállalati forma az uralkodó. Az állami vállalatok felügyeletével és működtetésével megbízott hivatalnokgárdának szinte semmilyen érdekeltsége nincs a nyereségtermelésben és vagyongyarapításban, egzisztenciája nem attól függ. A mindenkori korm8nyok kezelése alatti vállalatoknál a meghozandó döntésekben a gazdasági törvOmytzcrüsé'gek gyakran háttérbe szorulnak a kormány politikai céljaival szemben, így a hatékonyság romlik. Az állami vagyonkezelő bürokrácia fenntartása is a költségvetést terheli. A vállalati önkormányzáson alapuló gazdaságirányítás látványos csődjére Jugoszlávia a példa. A munkások által választott vezetés léte attól függ, hogy kiszolgálja-e a munkavállalók bérköveteléseit a vagyongyarapítás és a fejlesztés terhére. Az alkalmazottak kétféle szerepbe kényszerülnek: mint tulajdonos kéne hogy gondolkodjanak, de mint munkavállalók az érdekvédelmüket helyezik előtérbe. Az érdekviszonyok ilyen kuszasága destabilizáló tényező a gazdasági döntéshozatalban. A dierektív állami irányítás megszűnésétől alapvető változás nem várható, mert ez önmagában nem változtat a valóságos tulajdonlás hiányából fakadó, mindenütt tapasztalható érdektelenségen. Ezért a mezőgazdaságban is rendszerváltásra van szükség. Az FMK mezőgazdasági programjában alapvető célként szerepel a tulajdonviszonyok sürgős megáltoztatása. így alakul ki a valós érdeklődés, tualjdonosi és gazdaszemlélet, mely motorja a munkának, termelésnek. Az átmenet nehézségeit figyelembe véve ezt a változást úgy akarjuk végrehajtani, hogy folyamatosan biztosítva legyen a hazai élelmiszerellátás. Meg kívánjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy különböző tulajdonformák és üzemi szerkezetek jöjjenek létre, melyek arányáról és életképességéről a piacnak kell ítéletet mondania a gazdasági egyejogúság feltételei mellett. A mai nagyüzemi struktúra túlsúlya miatt szükségszerű, hogy a jövőben a mezözazdasági vállalkozók nagy számban jelentkezzenek és önállóan szerveződhessenek. A piaci viszonyok létrehozásához és a magánvállalkozások létrejöttéhez nélkülözhetetlen a földpiac megteremtése és a föld valós értékének a piac által való meghatározása. A szabad földforgalom megteremtését a jövőbeni struktúraváltás alapjának tartjuk. A földbOrlet önmagában nem oldja meg a biztonságos mezőgazdasági termelés problémáot és a föld kizsarolásához vezethet. A föld magántulajdonán alapuló mezőgazdasági vállalkozás, létrehozandó vagy együttmaradó szövetkezet képes csak biztosítani a mezőgazdasági termelés stabilitását. Tulajdonreforma a szövetkezetben A tulajdonreform megvalósításához alapfeltételnek tartjuk a szövetkezeti összevonások megszüntetését. Vezérelvünk az erőszakos kollektivizálás által kifosztott parasztság teljes erkölcsi és anyagi rehabilitációja. Központi döntésként vissza kell állítani a parasztság és utódaik földtulajdon feletti rendelkezési jogát. Ezután szükségesnek tartjuk a termelőszövetkezetek vagyonközösséggé való átszervezését. A tulajdonos a bevitt földjével arányosan szövetkezeti részjegy vagy vagyonjegy formájában birtokolná tulajdonát. A vagyonjegyek szabadon adhatók, vehetők és örökölhetök lennének. Ezzel jelentős lépést teszünk az igazi szövetkezetek felé, mert a tulajdonosok vagyonuk arányában részesednek a gazdálkodás eredményéből. Már ez a tulajdonrendezés minőségi változást kell hogy hozzon, mert a gazdasági vezetés feletti tulajdonosi ellenőrzés javítani fogja a termelés hatékonyságát. A szövetkezeti vagyon feletti tulajdonjog viszaállítása nem jelenti a vagyon felosztását, de megteremti annak a lehetőségét. Utána már a tulajdonosok szabad akaratán múlik, hogy a vagyonrészeket milyen formában működtetik tovább. Ha számukra előnyös, továbbra is együttmaradhatnak, vagy másfajta szövetkezetét, részvénytársaságot és egyéb gazdasági társaságot alakíthatnak. Jól működő szövetkezet esetében, ha a földet bevivök is ügy akarják, tartsák fenn a tulajdonosi viszonyuk mellett a közös használati jogot, gyakorlatot. A magántulajdont ebben az esetben is rendezni kell részjegy, részvény vagy más alapon, ami örökölhető attól függetlenül, hogy az örökös szövetkezeti tag, vagy kívülálló. A fennmaradó szövetkezetek esetében is az egyes üzletrészek önállósítása szükséges ahhoz, hogy a vállalat belső érdekviszonyai világossá váljanak. Az új szövetkezetek szerveződése valóságosan az önkéntességen és a tagság tulajdonosi jogain alapuljon. Azok a tulajdonosok vagy utódjaik, akik földjüket ki akarják venni, ezt szintén megtehetik. Földjüket egy darabban kapnák vissza, a bevitt föld minőségének figyelembevételével. Az így elkülönített területen farmergazdálkodást folytathatnak, mezőgazdasági vállalkozásokat indíthatnak. A régi közösségi földek tulajdonjogát a falusi közösségeknek kell visszaadni. Ugyanúgy kell eljárni azoknak a földeknek az esetében is, ahol valamilyen okból a tulajdonjog megszűnt. A mostani tagság azon részét is, amelynek nincs bent földje, érdekeltté kell tenni a vagyongyarapításban értékpapírok formájában, melyek után ök is egyenrangúan részesednének a gazdasági eredményből, a szövetkezetben ledolgozott évek arányában. Tulajdonreform az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok esetében is szükségesnek tartjuk a tulajdon valamilyen formában való nevesítését. Az államnak hosszú távon nem lehet érdeke, hogy a mostani nagyságú terüjleten mezőgazdasági termelést folytasson, ezért a jövendő kormányok törekedni fognak ezen vagyon privatizálására. Az államnak mindig lesznek olyan feladatai az agrárgazdaságban, amelyek megvalósításához földterületre lesz szüksége. Ezért az állami gazdaságok egy kis részét fenn kell tartani. Ezek szolgálják az eredeti célt: útmutatás a fejlett módszerekben, vetőmagtermesztés, szaporít8s, fajtafenntartás, nemesítés, apaállat ellátás. Az állami gazdaságok túlnyomór részét azonban ki kell vonni az állam tulajdonából. Az államkassza számára csak minimális nyereséget hozhatnak, és egy állami vagyonkezelő hivatal fenntartása tovább növelné az adófizetők terheit. Az állami földvagyonból kell kártalanítani mindazokat, akik beépítés vagy más ok miatt földjüket elvesztették. Az állami gazdaságokat a területükön található helyi közösségek tulajdonába, a helyi önkormányzatok irányítása alá kell adni. A gazdálkodás hasznából is ök részesednének, és az egész közösségi hasznára felhasználhatnák. Finanszíroznák a község fejlesztését, az infrastruktúra kiépítését. így csökkennének a költségvetés terhei és növekedne a község gazdasági önállósága. E gazdaságok felett a helyi önkormányzatok
