Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
POPÉLY GYULA Magyar pártszervezödések Csehszlovákiában az impériumváltás után Az impériumváltással járó bizonytalan, átmeneti idők és a Magyarországi Tanácsköztársaság ellen folytatott csehszlovák intervenciós háború elmúltával a Csehszlovák Köztársaságba bekebelezett északi magyar nemzettöredék bódultán és tájékozatlanul tekintett szét a számára idegen, ismeretlen - illetve a fordulattal azzá vált - államban. A nagy történelmi földcsuszamlás természetszerűleg egyben a régi magyar pártpolitikai keretek szétpattanását, megszűnését is jelentette az egykori magyar Felvidéken. Az itteni magyar lakosság szervezetlenül és tájékozatlanul csak passzív szemlélője lehetett az új rend és államhatalom berendezkedésének és kezdeti konszolidációjának. A felvidéki magyarság politikai szervezkedése azonban gyorsan beindult, mihelyt azt a körülmények lehetővé tették. Már 1919 őszén megtörténtek az első kísérletek a pártpolitikai szervezkedésre, amelyek aztán 1919/1920 telén tovább folytak. Mindenek előtt a már a háború előtt is felfelé ívelő keresztényszocialista mozgalom próbált meg rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez a világnézeti alapon politizáló mozgalom - követői 1907-ben külön politikai pártba tömörültek - már az impériumváltás előtti években közismert volt nemzeti toleranciájáról. Az 1919 őszétől és folyamatosan újjászerveződő keresztényszocializmus tehát szinte törvényszerűen fordult az ún. őslakos koncepció felé, amelynek segítségével szerette volna elsimítani a Felvidéki magyar és egyéb nemzetiségű népessége között az impériumváltás következtében oly meghatározó jellegűvé izmosított nemzetiségi-nyelvi választóvonalat. A keresztényszocialista pártszervezkedés az egész elcsatolt északi országrész lakossága - magyarok és nem magyarok - számára szeretett volna elfogadható politikai keretet biztosítani, ezért kínosan ügyelt rá, nehogy túlméretezett hangsúlyt kapjon a szervezkedés magyar jellege, s ez esetleg zavarja az őslakos alapokra épülő koncepciót. Az 1919 őszén újjáéledő keresztényszocialista szervezkedés tehát a régi magyar politikából saijadt, s bár jellege vitathatatlanul magyar volt, a nemzeti jelszavakat szinte teljesen mellőzte. A "nemzetit" igyekezett minden vonalon az "őslakos" tudattal helyettesíteni, s abból kovácsolni ki a prágai hegemonista törekvésekkel szembeszegezhetö - mintegy nemzetfeletti - "felvidéki" öntudatot. A zászlót bontó párt Magyar-Német Keresztényszocialista Párt nevet vette fel, ezt azonban később Országos Keresztényszocialista Pártra változtatta. A párt alakuló kongresszusára 1920. március 23-án került sor Pozsonyban, amelyen országos pártelnökké Lelley Jenő nyitrai ügyvédet választották. A kongresszuson elfogadott pártprogram leglényegesebb pontja Szlovákia autonómiájának követelése volt. A magyar pártalapítási kísérletek azonban más vonalon is beindultak. A további pártszervezéseknek Komárom, Rimaszombat és Léva lettek a gócai. Komáromban 1920. február 17-én modták ki Füssy Kálmán kezdeményezésére az Országos Magyar Kisgazdapárt megalakétását. Ez a párt is régen, még impériumváltás-előtti politikai gyökerekkel rendelkezett, s lényegében az 1909-ben a Nagyatádi Szabó István vezetésével létrehozott Függetlenségi és 48-as Országos Gazdapárt felvidéki szervezeteinek aktivizálódásával kelt életre. A párt elnökévé Szent-Ivány Józsefet választották. A pártprogram értelmében az Országos Magyar Kisgazdapárt mindenek előtt a parasztság érdekeiért kívánt küzdeni, de e program egyben azt is leszögezte, hogy a párt a csehszlovákiai magyarság nemzeti jogaiért is síkra száll. 1920 februárjában újabb magyar politikai párt proklamálására került sor Komáromban, a Magyar Nemzeti Pártéra. A párt alakuló nagygyűlését először 1920. február 22-re hívták össze, azt azonban a karhatalom feloszlatta, így az új párt megalakulásának kimondását egy héttel elhalasztották. A Magyar Nemzeti Párt 1920. február 29-re összehívott komáromi alakuló nagyülése már zavartalan lefolyású volt. Szervezői és összehívói Gaál Gyula nyugalmazott polgármester, Kamrás József törvényszéki bíró és Ghyczy János ügyvéd voltak. Kamrás József ismertette az egybegyűltekkel a Magyar Nemzeti Párt programtervezetét, amely kimondta, hogy a létrehozandó párt "minden magyar ember jogaiért, osztály és valláskülönbség nélkül küzd és szíves örömmel üdvözli táborában mindazokat, akik a magyarsághoz tartozóknak érzik és vallják magukat, vagy a pártnak minden ember és népfaj számára egyenlő és igazságos elbánást követelő elveivel együtt éreznek". A programtervezet a továbbiakban leszögezte, hogy" a magyar Nemzeti Párt jogállamot kíván, a jog, a törvény és igazság feltétlen uralmával, mely szegénynek és gazdagnak, gyengének és erősnek, minden egyes népfajnak egyformán biztosítja az egyenlő és igazságos elbánást. (...) Követeli az összes nemzeti kisebbségeknek, köztük a magyarságnak is, a tót testvérekkel, valamint a köztársaság többi nemzeteivel való egyenjogúságot, ennek a társadalmi élet minden ágazatában való intézményes biztosítását és a nemzeti kisebbségek önkormányzatát". A Magyar Nemzeti Párt szervezői az általuk létrehozandó politikai tömörülést a felvidéki magyarság egységes, osztályok és társadalmi rétegek fölött álló, minden magyar emebrt magába foglaló pártjaként szándékoztak életre hívni. Erről tanúskodik többek között a párt egyik agilis szervező egyéniségének, Gaál Gyula nyugalmazott polgármesternek az 1920'. február 22-re összehívott nagygyűlésen - amint arra már utaltunk, ezt a nagygyűlést a karhatalom feloszlatta - mondott ünnepi beszéde is, amelyben a szónok kellő nyomatékkai kihangsúlyozta a minden magyar erő egyetlen, közös pártba való tömörítésének szükségességét. "Soha nem volt oly létszükség, parancsoló kötelesség minden magyar emberre nézve, hogy a magyarság erejét pártharcokkal, osztályküzdelmekkel, felekezeti ellentétek kiélesítésével szét ne forgácsolja, mint most!" - indokolta meg Gaál Gyula az erők összefogásának, a magyar egység megteremtésének szüségét. "Azért csak egy pártnak van ma létjogosultsága - fejtegette a továbbiakban a szónok -, egyetlen egy párthoz kell mindannyiunknak tartoznia, egy egyetemes, minden általános és magánérdeket kielégítő pártba, melynek jellegét és alapgondolatát magyar voltunknak önérzetes tudata és élniakarásunk elszántsága szabja, adja meg, mert enélkül, máskülönben az új állami alakulat különböző népei közt a szétmorzsolódás, felszívódás lassú, vagy a gyorsabb enyészet martalék sorsa jut osztályrészül". A három említett pártalakuláson kívül említést kell még tennünk a maygar szociáldemokrata szervezkedésről. A Felvidéken 1920 tavaszán megalakuló, illetve újjászerveződő magyarjellegű politikai pártok sorában ugyanis ott található a Magyar-Német Szociáldemokrata Párt is, amely az államfordulat előtti Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt jogutódjának tartotta magát. Valójában ez volt az egyetlen olyan magyar jellegű politikai párt a Felvidéken, amely az impériumváltás viszontagságai közepette sem tűnt el teljesen a közélet színteréről. * * * Az 1920. évi áprilisi nemzetgyűlési választások kiírása meggyorsította a magyar pártok szervezkedését. Lázasan folytak az előkészületi tanácskozások, komoly problémát jelentett a pártok jelölteinek kiválasztása, a pártok egymáshoz való viszonya, a választópolgárok bizalmának megszerzése stb. A választások előestéjén - 1920 márciusában második felében - azonban valójában csak két magyar jellegű párt megszervezése volt befejezettnek tekinthető, a Magyar-Német Keresztényszocialista Párté, illetve a Magyar-Német Szociáldemokrata Párté. Az Országos Magyar Kisgazdapárt, illetve a Magyar Nemzeti Párt szervezése még javában tartott, úgy látszott azonban, hogy a választások napjáig sikerül befejezni az elkezdett munkát. A választások előtt a Magyar-Német
