Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 198*. aufusütus tí MALOMKŐ ÉS KOMPUTER Ahogy múlnak az évek, Íróasztalom fiókjaiban egyre több a fénykép. Riportképek, ki tudja, hogy hány hely. színen készült felvételek. A múltkor, amikor a fényképek között kutattam, jobban odafigyeltem az egyikre. A felvétel közepén egy asszony, hófehér blúzban —< s munkatársaival beszélget. Igen, 6 az, — ébredtem rá —, 6 az a részlegvezető, akivel évekkel ezelőtt munkahelyén találkoztam. Nemrég viszont más viszonylatban hozott össze vele a sors: Nyltrán (Nitra), a mezőgazdasági újító- és feltalálómozgalom értékelő gyűlésén vehette át a Zenit-érmet, egyedüli nőként a népes „férfiseregben . Jarmila Molnárová 1984-től dolgozik az érsekújvári (Nové Zámky) No* vofruct Konzervgyárban. Először a gyermektápszereket gyártó részlegen mesteri beosztásban dolgozott. 1980- tól pedig a fűszerpaprika-feldolgozó részleg vezetője. Ennyit röviden a részlegvezetőről, egyben újítóról, a többit — kérdéseimre válaszolva — ő maga mondta el: ■ Tudom, hogy Pardubicében szerzett szakérettségit в Malomipari Szakközépiskolában. Érdekelne, hogyan keríti egy érsekúfvárl lány ParduMeéba? •i— Már gyermekkoromban az volt a vágyam, hogy az élelmiszeriparban dolgozzam, később konkretizálódott, hogy a malomiparban. A gyerekfantázia persze ezeket a fogalmakat nagyon egyszerűen fogta fel: hatalmas, sült .cipókban, kellemesen nyikorgó. Ä részlegvezető munkatársai körében búzaszemeket ropogtató malomkövekben fogalmaztam meg ezt tudatomban, Amikor a pályaválasztás előtt álltam, az osztályfőnököm megemlítette: ... létezik Pardubicében egy olyan Iskola, ahol én bizonyára Jól érezném magam. Igaza volt. Tényleg jól éreztem ott magam, kitüntetéssel érettségiztem. Közben Érsekújváron felavattak egy új konzervgyárat —' ■hol az én tudásomat Is kamatoztatni lehetett... ■ 1980 ban egy olyan részleg vezetésével bízták meg, ahol a megálmodott malomkő — átvitt értelemben — munkaeszközévé vált... — Hát Igen. ön konkrétan a paprika őrlésére gondol. Am itt nem őröltek malomkövei — ősi módon —. kővel. Én mégis Ide álmodtam a malomkövet ... így lettem Zenit-érmes újító. ■ Tehát elérkeztünk a csodálatos, nagy társadalmi hasznot eredményező újításhoz. Még mielőtt részletesen elmesélné újításának lényegét, kíváncsi lennék a következőkre: mi késztette arra, hogy a paprika őrlését, feldolgozását illetően valamit tenni kell? — Hogy ne bonyolítsam mondókámat érthetetlen szakkifejezésekkel: az eredeti — korszerűnek mondott ■— technológia alkalmazása mellett három fázisban történik a paprika feldolgozása. Rájöttem, hogy a levegővel történő transzportálás árt a paprikának, ami kiszárad, elveszti Igazi zamatát, színét. Ezt a „légutat“ görgős futószalaggal váltottuk fel, az (A szerző felvételei) eredeti őrlöszerkezetet malomkövekkel helyettesítettük. Az újítás bevezetése után azt tapasztaltuk, hogy Jobb az általunk feldolgozott fűszerpaprika minősége... ■ Persze, az ötlet életbeléptetése, gyakorlati hasznosítása korántsem olyan gördülékenyen folyt la, mint ahogyan azt most elmesélte... — Bizony nem. A közvetlen munkatársaim nagyon sokat segítettek abban, hogy ez ez újítás megvalósuljon. A gépek átcsoportosítására, az új gépelemek beiktatására akkor került sor, amikor a berendezéseink karbantartását végeztük. így egyetlen napot sem „eshetünk kl“ a termelésből. Maga a gyár Igazgatója Milan Košťálik mérnök, kandidátus mindent megtett azért, hogy tervünk sikerüljön. Fersze, még valaki nagyon sokat segített ... De ez már családi ügy... ■ Mégis: ki is volt az? — A férjem, ö máskülönben villamosmérnök. Az összes szakterületével kapcsolatos kérdésekben szaktanácsokkal szolgált, segített a tervrajzok kidolgozásában. Hetekig tartóan otthon, éjjelente készült a vázlatrajz, s ha őszinte akarok lenni, azt Is el kell mondanom: sokat mérgelődtünk — közösen — a rajzok felett... Sok volt a vitás kérdés... Ugyanis Itt nem egy gépelem szerkezeti módosításáról volt csupán szó. Oj technológiát kellett kidolgozni, a gépeket másként kellett csatarendbe állítani, anyagi, technológiai lehetőségeink keretén belül kellett megszerkeszteni az őrlőberendezést Is ... Máskülönben a kő törékeny „jószág“, több újítást kellett eszközölnöm annak érdekében, hogy Itt se legyen fennakadás... ■ Sohasem hittem volna, hogy Toldi Miklós olyan messzire hajítja el malomkövét, hogy az egészen a huszadik század végéig röpül... — Ezek szerint én találtam volna meg Toldi messzire repülő malomkövét? De félretéve a szimbólumokat: én sok helyen voltam tanulmányúton. Többek között Szegeden Is. Azt tapasztaltam, hogy a komputerekkel felszerelt gépcsodák korában is mindenütt Igyekeznek úgy feldolgozni a paprikát, hogy az új módszerekből ne hiányozzanak az ősi technológiák alapszabályai. De azt is tapasztaltam, hogy a fűszerpaprikát feldolgozó üzemekben nagy gondot fordítanak a fűszerpaprika termesztésével foglalkozó mezőgazdasági partnerüzemek munkájának milyenségére, tanácsadó szolgálattal, gépekkel segítik rnunká-Ünnepélyes pillanat: Jarmila Molnárovinak átnyújtják a Zenit-érmet jukat. Ezen a téren nekünk még nagy adósságaink vannak. Lgyanls nemcsak rajtunk múlik, milyen Is lesz az üzletekben megvásárolható csomagolt fűszerpaprika minősége. ■ Újításával 1 millió 84 ezer korona hasznot teremtett népgazdaságunknak. Ez valóban szép. „férfias“ teljesítmény volt. Mit tanácsol azoknak, akik rendes munkakötelességelken kívül többet szeretnének nyújtani a társadalomnak? — Én tizenkét éve dolgozom gyárban, ez alatt az Idő alatt módomban volt sok mindent tapasztalni. 6n mindig is azokat a munkatársakat tiszteltem. akik csakis tiszta emberi kapcsolatokkal, jó munkateljesítménnyel próbálták saját jövőjüket alakítani, a társadalom hasznára lenni, s hát Ilyen módon alakítani azt a környezetet, amelyben dolgoznak. Nyíltan kimondom: utálom a pletykákat terjesztő hamis embereket, például akik nem képesek elviselni mások sikereit, örömeit, s mindenféle gonoszkodó praktikákkal próbálják aláásni munkatársuk tekintélyét, fékezni előrelépését. Én Is egy munkacsoportot vezetek, s tudom, hogy sok múlik a vezetőn: ha 6 nem hamis, nem gyűjt maga köré úgymond „kedvencekRt“, csúnya szó, de kimondom, besúgókat, ha mindig is a szocialista demokrácia szellemében képes dönteni, akkor kiegyensúlyozott, jó munkateljesítményeket nyújtó emberek munkacso portját vezetheti majd. Tehát ha ml azt akarjuk, hogy egyre bővüljön az alkotó, az adni akaró emberek tábora, akkor feszültségek nélküli, úgymond jó hangulatú munkahelyeket kell teremtenünk. Higgye el nekem: az ötletekkel teli, jó szakemberekből bőven van. Am — hogy röviden fejezzem ki magamat — meg kell adni a lehetőséget ezeknek az embereknek. Ezzel jól szolgáljuk majd a gazdasági mechanizmus átalakításának egészséges folyamatát — s egyben támogatjuk ez újító- és feltalálómozgalmat. KALITA GÄBOR A ház sok mindent átélt, régi, a kert szinte , a végtelennek tűnő határba nyúlik. Az udvar közepén néhány tyúk unottan kaptrgál, a vén diófa árnyékában két kutya élvezi a falusi élet nyugalmát. A kapuzörgetésre lassan, komótosan érkezik a keresett személy, Gyetvan János. Besén (BeSa) egyszerűen csak Jani bácsinak szólltfák, vagy ács-molnárnak. Mert 6 mindkettő egy személyben. — Nem ' panaszkodhat от, hogy a beselek nem fogadtak be magúk közé. Mert nagyon távolból kerültem én ám ide. Málnapatakrűl (Malinecf. Tetszik tudni, hol van? 'A Losonci (LuBenec) járásban. Ketten voltunk testvérek. Vagyis.., Két leánytestvérem csecsemőkorában meghalt. Apám urasági földeken gürcölt, hogy némileg biztosítani tudja a betevő falatot. 'Az első világháborúban szerzett egy komolyabb sérülést. Most már pontosabban nem emlékszem arra, hogy milyen következményekkel járt. Anynyit azonban tudok, hogy be volt temetve. Anyám a mezőgazdaságban dolgozott, no meg végezte az otthoni teendőket. Jómagam a szülőfalumban végeztem el a hat elemit. Szó, ami sző, nem voltam buta diák. Meg rest sem. Ezerkilencszázttzenkilencben mentem tanoncnak, négyéves iskolába. Ozdínban és BystriBkában tanultam. 1923-ban kaptam meg a munkakönyvemet a Losonci Ipartestülettöl. — Molnár és ács. Mennytre áll közel egymáshoz ez a két mesterség? S mennyi tdeig volt tnkább molnár, illetve ács? — Nézze, ami a rokonságot illett, a két szakma között: nekem az a véleményem, minél több dologhoz ért az ember, annál többször ember. így van ez ugyebár a nyelvekkel ts. Iskolai tanulmányaim befejeztével elsősorban molnároskodtam. Jártam a környékét. Bystrička. Ozdtn, ПопПапу, Voltár. Vagy négy öt éven keresztül. ’Azt követően pedig csakis az ácsmesterségre összpontosítottam. De még visszatérve a molnároskodáshoz. Egy napra öt koronát fizettek. Nyolc óra alatt 4—5 mázsa gabonát lehetett leőrölni. Akkoriban ez nagy mennyiségnek számított. Szeretném hozzáfűzni, hogy nem akárhogyan ment az őrlés. Csupán utalványokra szabadott őrölni a gabonát. Majd öt esztendő után váltottam ... — Mennyiben befolyásolta ez az átállás életének további alakulását? — Amíg napi öt koronáért dolgoztam molnárként, ácsként megkerestem a húsz koronát ts. Na és természetesen inkább ez a mesterség nőtt a szívemhez. A második világháború befejezésének az évében nősültem, már egyáltalán nem fiatalon — negyvenévesen. Tíz esztendővel fiatalabb élettársra akadtam, ötvenben kerültem Besére.- De szülőfalumat nem hagytam el örökre. Továbbra is oda jártam dolgozni. Nem tudtam megválni az ottani emberektől, a környezettül. Maszekoskodtam és a szövetkezetben ts dolgoztam. Havonta egyszer-kétszer jártam haza. Vagy néha gyakrabban. Ahogy sikerült. Sajnos, egy alkalommal táviratra érkeztem haza. Tűz pusztított az udvaron, sok minden elégett. Körülbelül 30 ezer korona értékű kár keletkezett. Odaégett a sopa, a kiváló faanyagom... óriást kár volt... Pedig micsoda nagyszerű fa volt. Valódi, kemény bükk. Mennyi mtndent lehetett volna belőle készíteni. Nagy távolságról volt szó, tehát minden hétvégén nem vállaltam az utazást. Ekképpen ingáztam egész nyugdífbavonulásomlg. — Vagyis? — Ezerktlencszázhatvanötlg. Azóta ugyanis csakis otthon dolgozgatok. Méghozzá saját szükségletemre. Nézze meg ezt a házat. Minden ácsmunkát én végeztem rajta. Ami itt hozzá volt építve, még most is rejteget számomra bőven ácsmunkát. Vagy ott az a pajta. Az szintén az én müvem. Igaz, már nem nagyon bírok dolgozni. Gyengébb a látásom, s a kezem is elfáradt. Meg azért egyéb elfoglaltságom is akad. Nem jó az egyedüllét. Feleségem nemrég halt meg, két családom elköltözött otthonról. Ritkán keresnek fel. Pedig sokszor olyannyira várom valamelyiküket. Aztán csak telnek-múlnak a napok — s körülvesz a néma csend. Van úgy, hogy hetekig, hónapokig 4 egyedül vagyok, csak a kutyáimhoz szólok- néha-néha. — Es közben tapasztalta egy mesterség pusztulását. Mert tényleg egyre kevesebb ma már az ács. Ha jönnének egy kurta szóváltásra a szakmáról, örülne? — Felettébb! Nagyon szívesen elbeszélgetnék bárkivel. De nem csupán az én szakmámról. Bármelyikről. Mindig is tiszteltem és becsületem az igazi mesterembereket. A jó szakember óriást érték. Főleg manapság, amikor azokból egyre kevesebb van. Ezért fáj kétszeresen, hogy az ácsok száma ts állandóan csappan. Pedig a munkájukat senkt sem tudja helyettesíteni. Az igazi ácsok pótolhatatlanok. SUSLA BÉLA „Ezt az ablakrámát is én készítettem ...“ „És a pajtát úgyszintén ...“ (Kalita Gábor felvételei)
