Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
1988. augusztus 12. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A további eredményes helytállásért A határt Járó újságíró a tanúja annak, hogy a rendkívüli szárazság nem kedvez az aratást követő mezőgazdasági munkálatoknak. A gondok, problémák ellenére azonban a földhöz szokott ember sohasem adja fel a harcot, s a lehetőségek szerint mindent megtesz azért, hogy feladatait jól végezze. Ezt tapasztaltuk a galántai (Galante) Május 8. Efsz-bm tett határjáró kőrútunkon is. PORNYELÉS A NAPRAFORGÓ VETÉSE KÖZBEN — Várni kell agy-két percét, leszáll a porfelhő, aztán már látni is fogjuk egymást... Boros Antal traktoros viccnek szánt mondásán Igazán csak akkor tudtunk .derülni, amikor tényleg „leült" a por. A galántal szövetkezet gépke zetője helyén való panassza kezdte a beszélgetést: — Az esőhiányt alaposan megsínyli ember és gép egyaránt. A másodvetés, amit most végzünk, odafigyelést kívánó munka, ám a talajelőkészítést még a legnagyobb Igyekezetünk ellenére sem tudtuk olyan tökéletesen elvégezni, mint ahogyan azt kellett volna. Még az ismételt tárcsázás. hengerezés sem segített, eléggé rögös maradt a vetésterület,.. Aztán együtt nézegetjük a felhántott tarlót, a vetés minőségét. Majd a traktoros felül gépére, s elindul, mondván hadd lássam én Is, a fényképezőgép lencséje Is: ez a munkafolyamat milyen összetett, Igényes... Száz métert sem haladhatott a traktor vontatta vetőgép, meg kellett állni... Boros Antal a vetőgép kezelőjével együtt tisztította meg a csoroszlyákat a szalmától, ellenőrizte a vezetékeket, nlncs-6 valahol dugulás... — Tudja, ez egy „kirakattevékenység“, itt nem lehet tévedni. s valóban becsületes munkát kell végezni. Mert. ugye. ha valahol nem kél ki a takarmánynak szánt napraforgó. hát... — Milyen az esély az említett becsület megtartására? — Mindenesetre van esély, hiszen ezeket a területeket öntözni fogjuk, s hát reméljük, előbb-utóbb kiadós esók Is segítik majd a napraforgó növekedését ... Morovics Géza —* ottjártunkkor — a tarlóhántás utáni hengerezést végezte. Egy szuszszanásnyl pihenő alkalmával megemlítette: — Még szerencse, hogy a naptői kiégett rög nagy része szétporlad a henger sülva alatt, így megvan a remény arra. hogy jó termés lesz zöldtakarmányból. — Az aratási munkákat épphogy befejező gépkezelőnek nincs sok tdeie a pihenésre ... — Nincs, de hát azért vagyunk itt, hogy elvégezzük a ránk bízott feladatokat. Allí. Ш í sä Csillag István: „Mi termelők vagyunk“ Ián búza — konkrétan „Ágra“ fajta — után tarlókeveréket vetünk. A galántai Május 9. Efsz összesen mintegy 270 hektáron vet tarlókeveréket, részlegünk pedig valamivel több mint nyolcvan hektáron. Arra törekedtünk, hogy csakis az öntözhető területekre kerüljön tarlókeverék. No és természetesen nagyon oda kell figyelnünk mind a szemes, mind pedig a silókukorica öntözésé, re. Ebben az óriási szárazságban rengeteg vizet igényelnek a növények. Folyamatosan öntözünk, most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy mióta. Egyébként tovább bővítjük öntözőhálózatunk kiépítését. A kukoricával kapcsolatosan még annyit szeretnék elmondani, hogy eléggé egyenletlen volt a kelése, s ebből kifolyólag megállapítható, hogy a tavalyi esztendő ezen időszakában ígéretesebb volt szövetkezetünkben ez a növényfajta. A további napok Időszerű tennivalói? Már a holnapi nap folyamán elkezdjük a trágyaszórást egy 66 hektáros táblán — az őszi búza, a cukorrépa, valamint a konal burgonya alá. Ezt a munkafolyamatot szombaton-vasárnap is végezzük, nyújtott műszakokban, kedvező időjárás esetén éjszaka úgyszintén. Majd újfent visszatérő téma az aratás. Annál is Inkább, mivel ... A tótnyárasdi részleg agronómusa szomorkodik. De nem ez eredményeken... — Valóban nem. A kalászos gabonafélék termését illetően tényleg nem lehet okunk panaszra. Most a galántai szövetkezet vonatkozásában: 1900 hektáron termesztettünk kalászos gabonaféléket. Az első összegezések-alapján egy hektár átlagában 6,9 tonna termést gyűjtöttünk be. A mi részlegünket illetően: 340 hektáron volt búzánk, valamint 65 hektáron tavaszi árpánk. Ezen a táblán hektáronként átlagosan 6,7 tonnával szolgált az „Ágra“. A búzatermés átlaga azonban 7,2 tonna, ami nálunk rekordtermésnek számit. Az előbb említett fajtán kfvül termesztettünk „Selectát“, „Vigtntát“ és „Danubiát". A legjobban bevált fajta szövetkezetünk természeti és termelési feltételet közepette a „VIginta“ és a „Danubia“. De hogy tulajdonképpen miért Is vagyok elkeseredve. Az bosszant hogy a gabonafelvásárlásra a rutintalanság felettébb lellemző. Sajnos ... Ha majd együtt megnézzük! A búza — nem kis mennyiségű — a szabad ég alatt. Ebben a kánikulában még hagyján. Csak nehogy hirtelen zápor lepjen meg. Szükséges lenne végre tudatosítani, hogy a mezőgazdasági üzem elsősorban termelő s nem gabonatároló és -kezelő. Persze, tudjuk, hogy ezen igényes munkafolyamattal kapcsolatosan nekünk Is vannak kötelességeink. Azonban azzal Is tisztában vagyunk, hogy a szövetkezetnek elsősorban a termelésre szükséges minden erejével összpontosítani. A felvásárlók részéről mindenképpen mellőzni kellene a könnyelműséget, hiszen tulajdonképpen egész évi igyekezetünkről és — ez sokkal fontosabb — az ország kenyeréről van szó Nem kis tét, ezt felesleges kü lönösképpen nyomatékosítani Például most, az aratás folya mán szállítják a szemes kuko ricát a Cseh Szocialista Köztársaságba. Ezzel nem kevésbé fékezik az aratási munkálatok ütemét. Körülnézünk az Ideiglenes „tárolókban“. A szövetkezet egyik gazdasági udvarán — az agronömus szerint — mintegy 1500 tonnányi búza a szabad ég alatt. A másik udvaron szintén hasonló a kép. A galántai Május 9. Efsz-ben gazdag volt az idei gabonatermés. Kár. hogy a 4 ezer 400 hektárnyi szántóterületen gazdálkodó mezőgazdasági üzemnek a gabonafelvásárlással akadtak nem kis problémái. A napsugarak ontják a forróságot. Csillag Istvánnal együtt bizakodunk, hogy még ió néhány napon keresztül... (Újsághír, július 30-ra vonatkoztatva: a Galántai iárásban mintegy 10 ezer tonna gabona hever a szabad ég alatti! ( ita, sb) Morovics Géza végezte a hengerezést (Fotó: K. G.) Odakint kánikula, aki csak teheti, árnyékba húzódik... A Gellei (HolineI Egységes Földműves-szövetkezet konyhájában pedig még nagyobb a hóség. A gáztűzhelyek szinte elviselhetetlenül ontják a forróságot. Pár perc múlva tizenegy óra, mindjárt elkészül az ebéd. A két szakács, nő — Cséfatvay Margit és Molnár Hona — szorgosan dolgozik. Patakban folyik róluk a veríték — nem ts csoda! —. kezük fürgén jár. Hőségben is a tűzhely mellett Az ajtó mellett vagy húsz táska, bennük ételhordók. — A termelésben dolgozók és a nyugdíjasok már reggel Idehozzák az ételhordóikat, mert ók nem itt, az ebédlőben fogyasztják el az ebédet, hanem otthon. Csak az adminisztrációban dolgozók. a helyi egészségügyi központ dolgozói és a távolabb lakók étkeznek itt — magyarázzák a szakácsnők szinte egyszerre, amikor elcsodálkozom a sok ételhordó láttán. — Nemrég újítottuk fel a konyha felszerelését. de szükségünk lenne egy nagyobb vlllanysütőre Is. amelyhez ugyan külön villanyvezeték szükségeltetik, s ennek bevezetése kissé körülményes, a szakácsnők munkáját azonban lényegesen megkönnyítené. A sütőt már meg is rendeltük, de egyelőre még nem kaptuk meg. Hűtőink, mélyhűtőink Is vannak. A húst a helyt hentesüzletben vásároljuk, vagy a szövetkezet biztosítja. a zöldséget és gyümölcsöt pedig a helyi zöldségesboltban. Az ellátással nincsenek különösebb gond- 1aink, esetleg tavasszal, amikor egy ideig hiánycikk a burgonya. Olyankor nem annyira változatos az étrend — mondja Viola Gabriella, a szövtekezetl konyha vezetője. — A szövetkezeti konyhában egyébként hárman dolgoznak. A harmadik szakácsnő — Németh Cecilia — most másutt segédkezik. — Fél hétre Járunk munkába, aratáskor általában este fél tízig, tizenegyig Is Itt kellett lennünk. Először reggelit készítettünk a vendégkombájnosoknak, aztán ebédet — mindenkinek —, majd uzsonnát az aratóknak és vacsorát a vendégeknek. A mosogatást, törölgetést és takarítást is mi végezzük — mondja Cséfalvay Margit. A szakácsnők munkáiét órabérben fizetik. Az „aratási túlórákért“ félévi jutalmazáskor 500 koronát kapnak. — Igyekszünk a heti étlapot a lehető legváltozatosabban összeállítani. Mindig együtt beszéljük meg a következő hét ételeit. És az itt étkezők javaslatait, új ötleteit is felhasználjuk. Az étel minőségére és mennyiségére még sohasem hallottunk panaszkodni senkit — mondja Viola Gabriella és bizonyításképpen már mutatja is az ételkiosztó ablakocska mellett a falon függő étlapot és a mellette lévő, megsárgult panaszkönyvet, melybe évek óta ftalán a szövetkezeti konyha megalakulása ótal nem jegyzett be senki semmit. Viola Gabriella mosolyog: — Talán hihetetlennek tűnik. hogy még sohasem voltak különösebb gondjaink, de ez így van. Az itt dolgozók, kollégáim csak dicsérik az ételeket, a szakácsnők munkáját. Egyetlen problémánk, hogy nem tudjuk kielégíteni az Igényeket, nem tudunk több mint 110— 120 személy száméra fózni. Sokkal többen szeretnének Itt étkezni, az étkezde bővítése egyelőre megoldhatatlan. Közben elkészül az ebéd: zöldborsóleves, rostélyos rizzsel és savanyított káposztával. Lassan megtelik az ebédlő. Elsőként a nyugdíjasok érkeznek. Mozoli Rozália nyugdíjas a hőségre panaszkodik: — Ma én Jöttem az ebédért, mert a férjem rosszul lett a nagy forrőságtől. Alig tudtunk az éjjel aludni. Különben ml mindig innen visszük az ebédet és soha semmi panaszunk nem volt. Nagyon meg vagyunk elégedve. Csak az a bal. hogy hétvégén nem főznek! Megérkeznek a többiek is. Van, aki csak most hozza az ételhordóját. A falu távolabbi részén, Bekettfán és a szomszédos Cséfán f Cechová) lakó szövetkezeti tagok is megjönnek. Az ételkiosztő ablakocska kinyílik, a szakácsnők osztják az ebédet. Akit megkérdezek, mindenki dicséri a szövetkezeti konyhát. — Ez nem afféle üzemi konyha, kényes gyomornak való! Finom házi főztet ehet itt az ember, akárcsak otthon — jegyzik meg többen is. Minderről magam ts meggyőződhettem. A gellei szövetkezet konyhájának szakácsnői el sem engedtek, míg meg nem kóstoltam ízletes, finom „Házi főztjflket“. Ezek a szakácsnők nem éppen irigylésre méltó körülmények között dolgoznak — főleg Ilyen hőségben —, munkájukról mégis csak dlcsérőleg szóltak. Pőda Erzsébet Délután három ára tájban éjszakai sötétség szakadt a földre. Forgószél vitte mayasba a port, szünet nélkül dörgött és villámlott. Olyan hirtelen jött mindez, hogy Dagt János, a juhász meglepetésében néhány percre elvesztette a cselekvőképességét. Ott állt a juh karéjában. Kökény és Cigány a lábánál nyüszített. Mozdulni sem tudott. A szél szemét, száját telecsapta, nyaksztrtfén érezte: kegyetlen tüszúrásokkal veri a homok. Amikor eszmélt, csak káromkodott. — A keserves mtndenit, ez aztán nagymise, ilyet még nem értem meg. A szél elfutott, utóvédként hideg áramlások nyargaltak át a tarlön. Beleborzongott. Ez telfesen magához térítette. — Mozdultatok — mordult a kutyákra és előbb Kökénybe, aztán pedig Cigányba rúgott. Cigány vagy négy métert repült, az összebújt birkák hátára esett. Nem volt könnyű a rémült állatokat a nyárfásba terelni. Volt ott egy árok. Dagt János vagy négy éve kunyhót készített mellé, oda igyekezett. A félig földbe ásott kunyhó tágas, kényelmes volt, friss szalmával bélelt. Bejáratánál meglepetés érte. Asszonyokkal, lányokkal volt tele. — Bújj be gyorsan, János — szólt kt egy fiatalos hang. A juhász a nyájára nézett. Azok megint boglyába gyűltek, a ktsbárányok a kör szélére szorultok. — Jöjjenek kt, asszonyok — szólt halkan, de határozottan a juhász. Kikacagtak a kunyhóból a nők. — Csak nem a birkákat akarod behajtani. Azok nem áznak, nem fáznak, van bunda rajtuk bőven. Gyere, most mutasd meg, hogy legény vagy, választhatsz közülünk. Dagl János nem vitatkozott. Felvette az első klsbárányt és már dobta ts be a nők közé. A vihar, a szél újra felerősödött. A nyárfák nyögve, fafongva dőltek délkeletnek, majd a szél ördöge kanyartntott egyet, visszájára csapta el a szálfát. Az asszonyok visítottak, a bárányok bégettek, Kökény és Cigány vonyttva ugatott. Az ötödik, kunyhóba dobott ktsbá-VIHAR rány után kiszaladt az első nő. X karfa vérzett, felsértette. Egyenesen Vaginák, az istenverte Juhásznak rontott: — Te marha — kiabálta és hátulról a viharkabátba csimpaszkodott, ököllel verte a juhász fejét. Az, mint egy türelmes tehén a maceráló bögölyt, egyetlen suhintással csapta félre a nőt. Már hullott a fég. rAz asszonyok a kunyhó előtt álltak, a ktsbárányok bementek a kunyhóba és a szalmába búftak. — jöjjenek a fabódéba, van ott dikó meg minden — mondta a juhász az asszonyoknak. Azok, mint a birkák, hallgattak a szóra, összebújtak, akinek jutott hely, az a dikóra ült, akinek nem, az a sarokban talált helyet. Dagt János pokrócokat vett elő és betakarta őket. Néhányon sírtak, sajnálták a paprikát, a paradicsomot, oda az eddigi fáradozásuk. A fég mindent leveri, a szőlőn ügyetlen fürt sem maradt. Többen szitkozódtak. Nem tartott sokáig. Ä Jégverés a kertészetet teljesen letarolta, még a kukorica szárát is leverte. Ttzcentis jégréteg takarta a földet. Dagt János a nők mellett guggolt. Fájt a háta, de nem ügyelt rá. Az egyik nő fehér, kemény húsú combját nézte. Idős lány, de jól tartja magát. Néhány évvel ezelőtt a zárszámadó közgyűlést kővető bálon próbálkozott vele szót érteni, de valahogyan abbamaradt. Pedig akkor többen ts mondták, hogy egymáshoz illenek. Hirtelen nagy forróságot érzett a szive körűi. Elmúlt a vihar. A sötétség eloszlott, magához tért az ég, az ember. A nők úgy néztek a guggoló juhászra mint a bélpoklosra. — Megbánod te ezt, János — mondta ellenségesen a vérző karú nő, akt a fürdőruha felső részét Igazította magán. — Lesz ennek böjtje. — Szép húsod van, Böske — válaszolta csendesen a juhász, majd hozzátette: — Meglátogathatnál, hiszen olyan egyedül vagyok itt. Anyám ts nagyon örülne. Ez megbolondult, de azért helyes és derék ez a János — ez a gondolat tükröződött a nő tekintetében, ahogyan a gázspör körül mozgó férfit nézte. Néhány perc múlva juhtúró, hagyma, paprika került az asztalra és feketekávé Illata árasztotta el a fabódét. Aztán valaki kuncogni kezdett, végül kitört a kacagás. A lány előbb a méregtől fehéren, aztán pironkodva Igazgatta hajfürtjeit. Kiderült az ég, a nap ts kisütött. ILLÉS BERTALAN A tábla szélén hirtelen leié kéz egy sárga Skoda, amellyé a tótnyárasdl (Topofnica) rész leg agronómusa, Csillag 1st »án érkezett. Rögvest sorolj! Is az aznapi teendőket. — Ezen az 53 hektáros táb tóm, hogy a tulatdonképpenl aratás idején valóban mindenki helytállt, senki sem hányta fel senkinek azt, hogy éjfél Is elmúlt, amikor ágyba kerültünk, s alig plrkadt, amikor ébredtünk. Elvégeztük a feladatainkat, s ez borzasztó jó érzéssel tölt el bennünket. De hát várnak az új feladatok, menni kell tovább ... AZ AGRONOMUS PANASZA
