Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
1988. július 22. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Felzárkózási törekvések кат, A Losonci (Lučenec) járásdin alig 800 hektáron termesztenek szemes kukoricát. Miért csak ennyit? Arról Pavel Pejok mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság föagroiiómusa a következőket mondotta. — Először is Járásunkbar nem' adottak a kukorica termesztés termőhelyi adottságok. Továbbá a feleprőzott táblák java részét erdők határolják. emiatt tetemes a vadkártétel. Öntözési lehetőségeink is korlátozottak. Ráadásul a kalászos gabonafélék gyengébb hozamai miatt a szemes kukorica betakarításának idején, az éjszakák leple alatt a lakosság Is “besegít“... Míg az elmúlt esztendőben — az 5,16 tonnás hektárhozam elérésével — 13,2 százalékkal sikerült túllépnünk a kalászos gabonafélék tervezett hozamát, addig izemes kukoricából mindössze 79 százalékra1 teljesítettük a tervet. Kukoricatermelő gazdaságaink közül a Buzitai (Buzitka) és az Ipolygalsal (Foliša) Efsz-ek érdemelnek említést. Az előbbi 250 hektáros vetésterületétel ez évtől kezdve tagja az IKR-nek. Az utóbbi pedig 150 hektáron — ugyancsak úttörőként — a Bajai Kukoricatermelést Rendszer keretében vetette el tavesszal a “magravalót". Tapasztalatokkal tehát még nem rendelkezünk, de reméljük, hogy a termelési rendszerben termesztett növénykultúra várakozásainknak megfelelő hozammal hálállja meg az eddiginél korszerűbb agrotechnikai és biológiai gondoskodást. Ennyi előzetes tájékoztatás után felkerestem az 1260 hektárnyi szántóterületen gazdálkodó, a “Kiváló Munkáért“ állami kitüntetésben részesült ipolygalsal Május 1. Egységes Földrafives-szövetkezptet. Pavel Blážik mérnök növénytermesztési főágazat-vezetö a termelési rendszerbe való bejutásuk sajátságos körülményeinek “kuliszatitkal“ — kezdte a szakmai Ismertetést: — Az új gazdasági irányításra való áttérés időszakában, az átépítés programjából kiindulva a növénytermesztés szakaszán a kukoricatermesztés fellendítésére helyeztük a fő hangsújt. S mivel törekvésünkben a járási mezőgazdasági igazgatóságtól segítséget kaptunk — magunk vettük kézbe a dolgok irányítását. 1987 őszéli írásban kérelmeztük az IKR-be történő felvételünket. Erre január negyedikén kaptuk meg az elutasító-elszomorító választ. Eközben szerezтш mm, mmmmm Ш Ш Ш (Klamarcsjk Mária illusztrációs felvételei) tünk tudomást a BKR létezéséről. Január húszadikán pedig mér el is juttattuk kérelmünköt a rendszergazdának számító Ekecsi (OkoC) Efsz-be. Nyolc nap múltán megjött a felvételünket jelentő, 150 hektárra szóló “igenlés“1. Ezt követően aztán már peregnek az események. Ján Sojka traktoros — a vezetéssel megbízott dolgozónk — és a főgépesítőnk Ekecsen részt vettek egy átkébző tanfolyamon. A Bajáról még a tavaszi munkák előtt érkezett szakemberek elláttak bennünket sok szakmai jótanáccsal. Letesztelték és saját gyártmányú porlasztóikkal pontos adagolásra állították be permetezőgépeinket. Meglévő munkagépeinket bővítettük s vásároltunk egy nagy teljesítményű rotációs tárcsásboronát. A rendszergazdától megkaptuk a táblák szerint kidolgozott agrotechnikai munkálatok-feladatok pontos forgatókönyvét, amelynek előírásait ez ideig sikerült a legutolsó betűig betartanunk. Választásútn(к — a termőhelyi (éghajlat, talaj) adottságokat figyelembe véve — a Mona és Mirna hibridek termesztéséte esett. A kiváló minőségű vetőmag egy Pneumasen vetőgóppel Ján Sojka és Stefan Berze traktorosok juttatták, a rotációs tárcsákkal és hidraulikus boronákkal Jól előkészített magágyba. A bajaiak ajánlására egy (a vetőgépre szerelt) applikátorral a drótférgek elleni Dursban és Dyfonáte vegyszert is kiszórtak. A gyomosodásra hajlamosabb területeken az Acenit gyomirtó szer is bekerült a talajba. A növényzet azóta szépen . fejlődik mindnyájunk nagy gyönyörűségére. Hiszen a Ipolygalsal határ eddig még nem ringatott ilyen tiszta (gyommentes) és kiegyenlített szép kukoricát. A Bajáról idelátogató és tanécsadó-határszemlét tartó agronómus szakvőleményzése szerint a csallóközi gazdaságok előtt sem kell szégyenkeznünk. — Milyen terméshozamra számítanak, illetve tartanak “igényt“? — öt és fél tonnát terveztünk egy hektárról. Amennyiben továbbra is zavartalanul fejlődhet a kukorica, lehet hogy még túl is lépünk ezen az “alapugrásra“ felálított értékhatáron. Viszont tény, hogy a kukoricatermesztésünk mintegy évtizedes Időszakában ennél lényegesen, a kalászos gabonaféléktől is kisebb hozamokat sikerült eltérnünk. Ha elképzeléseink beválnak, akkor a jövőben a kukoricát tesszük meg főnövényünkké, és a termelési rendszer keretében 200 hektárra növeljük a termőterületét. A szemes kukorica termesztéséért közvetlenül Patay László, a szövetkezet agronómusa-speclalistája a felelős, aki elmondta, hogy a betakarítást a Losonci Gép- és Traktorállomás kombájnjaival közösen fogják elvégezni. A termés esetleges szárítását azonban nem tudják vállalni, mivel a BS-6-os típusú szárítójukat még nem kötötték rá a gázvezetékre. KORCSMAROS LASZLÖ AGRÁRVILÁG Az Egyesült Államok és japán delegációinak nem sikerült megállapodniuk néhány kritikus termékféleség amerikai exportjának szabályozásáról. A marhahús és a citrusfélék beviteli kvótáinak felszámolására vonatkozó japán javaslatot elégtelennek tartották az amerikai küldöttek, ezért a két ország vitája most már minden bizonnyal a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) elé kerül, lapánban hangsúlyozták, hogy minden további engedmény az agrárgazdaság e szektorában tevékenykedő termelők létét veszélyeztette volna. A két ország hosszabb ideje húzódó vitájában az Egyesült Államok egy ízben már lépéseket tett, hogy a genfi székhelyű nemzetközi kereskedelmi fórum elé vigye követeléseit. Április-A világ állattenyésztői Finnországban találkoznak Ezen a nyáron az ezer tó országában rendezik meg az Állattenyésztők S. Világkonferenciáját. Témája a kutatás, oktatás és tájékoztatás egyre fokozottabb kihívása a világ állatitermék-előállításának fejlesztésére. Az első állategészségügyi világkonferenciát Rómában tartották az Európai Állattenyésztők Szövetségo (FEZ, EAAP), a FAO szervezésében, amelyen 53 ország szakemberei vettek részt. Ezt követően 1965-ben alakult meg az Állattenyésztők Világszövetsége, amely ötévenként tart kongresszust a világ különböző pontján. Eddig az USA- ban, Ausztráliában, Argentínában és japánban rendeztek kongreszszust, és az idén ismét Európába, Finnország fővárosába, Helsinkibe került a rendezés joga. A világkonferencia egyúttal helyt ad az Európai Állattenyésztők Szövetsége évente megrendezésre kerülő tudományos ülésszakának és közgyűlésének is. A kongresszus megrendezése jó alkalmat ad arra. hogy a vendéglátó ország állattenyésztéséről rövid tájékoztatást adjunk. Az ország lakossága alig éri el az 5 milliót, ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy felszínének egytlzedét vízfelületek — elsősorban tavak — teszik ki. Az északi fekvés sajátos helyzetet alakított ki a mezőgazdaságban, a déli országrészben a vegetációs időszak 180. míg az Északi sarkkör közelében alig 130 nap. A déli országrészben júniusban a nappalok hossza ugyan 19 óra, de decemberben csak g óra. A legészakibb területeken a Nap 70 napon keresztül nem nyugszik le, ugyanakkor a téli időszakban 50 napon keresztül nem is mutatkozik egyáltalán. Az élelmiszer-ellátás színvonalára utal az egy főre jutó 58 kilogrammos húsfogyasztás (hal nélkül), halhúsból ezenfelül 30 kilogrammot, és 230 kilogramm tejterméket fogyasztanak. E termékek döntő többségét maguk termelik meg, jól szervezett állattenyésztésükkel és fejlett feldolgozóiparukkal. A legtöbb élelmiszerből jelentős mennyiséget exportálnak is. Az állattenyésztés alapját a kiváló képességű fajtákból álló állományuk adja. Az országban 37 ezer lovat, 16 millió szarvasmarhát, ebből 628 ezer tehenet, 112 ezer juhot, 1,3 millió sertést, ebből 127 ezer kocát, 8,5 millió barnmfit es 345 ezer rénszarvast tartanak. Ezenkívül kiterjedt a prémesállattenyésztés és prémfeldolgozás, valamint a halászat, haltenyésztés és -feldolgozás. A tejelésellenőrzés alatt álló több mint 305 ezres tehénállomány termelése 1986-ban 5820 literes, a tej zsírtartalma 4,40 százalékos, a tej fehérjetartalma pedig 3,25 százalékos volt. A mesterséges termékenyítési hálózat a Központi Mesterséges Termékenyítő Szövetség irányítása alatt működik és hatásköre az egész országra kiterjed. Ez a szervezet hivatott öszszehangolni a helyi szövetségek érdekeit, és koordinálja a szakemberképzést, valamint a mesterséges termékenyítéshez, állattenyésztési szolgáltatásokhoz szükséges anyagok, eszközök beszerzését és értékesítését. A testületet az igazgató tanács irányítja, tagjai a mesterséges termékenyítő szövetségek igazgatói, a Finn Állattenyésztők Szövetségének és a Tejeléselienőrző Szövetségnek képviselői, jelenleg hat mesterséges termékenyítő szövetség működik az országban, és mindegyik rendelkezik mesterséges termékenyítő állomással és önálló bikaparkkal. (K. G.) Az amerikai - japán agrárkereskedelem kudarca ban azonban Japán ezt meghiúsította, így a felek visszatértek a kétoldalú egyeztető tárgyalásokhoz. A tokiói delegáció kinylvánitotta azt a készségét, hogy öt év alatt fölszámolja a mennyiségi korlátozásokat, ahhoz azonban ragaszkodott, hogy ezek helyébe bizonyos „általános érvényű“ rendelkezések lépjenek. Ez utóbbiak japán elképzelések szerint speciális tarifák vagy felárak lettek volna, amelyeknek meg kellett volna védeniük a belföldi termelőket. A kompromisszum elérése végett az amerikai delegáció elfogadta volna, hogy japánban bevezessenek bizonyos importváraokat, ahhoz azonban ragaszkodott, hogy ezek ne lépjenek túl bizonyos határokat. A tokiói kereskedelmi tisztségviselők ezzel szemben elengedhetetlennek tartották, hogy a mindenkori helyzethez igazodó, rugalmasan változtatható szabályozókat alkalmazzanak. A két ország vitája annak ellenére is a GATT elé fog kerülni, hogy Japánban sokan inkább a kételdalfl megállapodást szorgalmazzák. Egy különbizottság által folytatandó GATT- vizsgálat a számítások szerint hosszú hónapokig tarthat, és ez az Egyesült Államoknak sem előnyös. Washington elszántságát mindenesetre jól mutatja, hogy óva intette Japánt a nemzetközi kereskedelmi szervezet eljárásának lehetetlenné tételéről. Az Egyesült Államok fővárosában máris sejteni engedték, hogy végső soron újabb árulistát állítanak össze azokból a japán termékekből, amelyek bevitelét adandő alkalommal szankciókkal sújtanák. A kérdéssel kapcsolatos legújabb japán nyilatkozatok szerint Tokióban nem ellenzik a GATT-vizsgálőbizottság kiküldetését. (Magyar Mezőgazdaság) Liszenko levele Sztálinhoz VI. RÉSZ A központi bizottság tudományos osztályának vezetője 1947-ben jurlj Zsdanov, a központi bizottság titkárának, Andrej Zsdanovnak a fia lett. Ö gyakran beszélgetett a szovjet biológia mindkét irányzatának képviselőivel, s mert nem volt eleve elfogult ember, megértette, hogy a genetika fontos stúdium. A területi pártbizottság előadóinak 1948. április 10-én Moszkvában tartott szokásos szemináriumán — a Politechnikai Múzeum nagy előadótermében — a biológiai helyzetét taglalva Liszenko hibáit Is szóvá tette. Liszenko — mondotta — kisajátította a biológiát, s hosszú évek óta elérhetetlen sikerek Ígéretével áltatja a mezőgazdaságot, miközben elnyomja azokat az Irányzatokat, amelyek valódi segítséget nyújthatnának az agrárágazatnak A SZOMSZÉD SZOBÁBAN HALLGATÖDZOTT Az Ifjabb Zsdanov nem tltkoltá véleményét, s ezért előadásának híre már a szeminárium előtt eljutott Ltszenkőhoz. 0 aztán barátjának M В Mityirnek, a politikai és tudományos ismeretek terjesztéséért felelős össz szövetségl társaság elnökhelyettesének ugyancsak a Politechnikai Múzeumban lévő Irodájából hangszórón hallgatta az előadást, s arról följegyzést készített. Az előadás után pedig levelet Irt Sztálinnak és az idősebb Zsdanovnak. Megpróbálta megvédeni magát és megingatott helyzetét, mégpedig azon az áron, hogy önként lemond az Össz-szövetségl Mezőgazdasági Akadémiának — az MTÖA-nak — az elnöki posztjáról. Ez a lépése azért volt meglepő, mert mindenki tudott a látszólag hidegvérű Sztálin rejtett lobbanékonyságáról, arról, hogy a „pótolhatatlan ember nincs-“ elvét így értelmezi: megkaptál egy beosztást, dolgozz, nem a te dolgod eldönteni, hogy mikor váltanak le vagy akasztanak fel... A két levélnek sorsdöntő szerepet lett a későbbi eseményekben: nyitánya lett annak a nagyon kemény programnak, amelyet Sztálin hozzájárulásával Liszenko rendezett a biológiában. „Nekem, mint a Mezőgazdasági Tudományok Össz-szövetségi Lenin Akadémiája elnökének és mint tudósnak, nagyon nehéz a dolgom, ezért Önhöz fordulok segítségért1' — írta. — „Az, hogy ebben a tudományágban folyt és folyik a harc a régi metafizikus és az új micsurini irányvonal között, közismert tény, s ezt én Is rendjén valónak tartom... Most azonban olyan dolog történt, aminek következtében valóban elcsüggedtem. Folyó év április 10-én Jurij Andrejevics Zsdanov elvtárs, az SZK(b)P KB Propaganda Hivatala tudományos osztályának a vezetője az SZK(b)P területi bizottságai előadói számára előadást tartott »A mai darwinizmus vitás kérdései« címmel. Az előadó ebben a saját nevében Ismételte meg az antimtcsurinlsta ellenségnek reám szórt rágalmait. Világos számomra, hogy az anttmicsurinlsták rágalmait, ha azok az előadótól — az SZK(b)P Propaganda Hivatala tudományos osztályának vezetőjétől — származnak, az SZK(b)P területi bizottságai előadóinak nagy tábora igazságnak fogadja el. Ezzel az antimicsurinisták és az új darwinisták hazugsága jóval hatékonyabbá válik mind a tudósok, mind a mezőgazdasági gyakorlat vezetői körében. Ezáltal pedig az általam vezetett tudósok gyakorlati tevékenysége sokkal nehezebb lesz. Ez reám nézve Is olyan nagy csapás, hogy nehéz azt elviselnem. Ezért is fordulok Önhöz egy számomra nagy fontosságú kérdéssel: ha szükségesnek tartja, segítsen ebben — nekem úgy tetszik — a mezőgazdasági és biológiai tudománynak fontos ügyben.“ Vajon milyen segítséget várt Liszenko, midőn levelében visszautasította az ifjabb Zsdanovnak azt a megállapítását, hogy 6 — mármint Liszenko — nem viseli el a kritikát. Felpanaszolta, hogy beszéde előtt Zsdanov nem hivatta őt magához, nem beszélgetett el vele, s mégcsak belépőt sem kapott az előadásra. Arra a vádra, hogy a tudomány általa megszabott irányvonalának érdekében adminisztratív eszközökkel nyomta el a másik felet, ezt válaszolta: „A valóságban azonban ez — tőlem független okok miatt — sajnos, koránt sincsen, így.“ Azzal érvelt, hogy „helytelen követelményeket állítottak elém: elvárták tőlem, hogy biztosítsam a tudomány különböző irányzatainak a fejlődését... Ez a követelmény számomra teljesíthetetlen. Ráadásul elnyomni sem tudtam az ellentétes irányzatokat.“ Majd igy zárta a levelét: „Segíteni tudom a mezőgazdasági tudomány legkülönbözőbb ágainak fejlődését — de csak a micsurini tudományéit. Annak az irányzatnak az ágait, amely elfogadja, hogy az élővilág az életkörülményektől függően változik, s hogy a megszerzett tudajdonságok öröklődnek. Boldog lennék, ha ön módot adna nekem arra, hogy kizárólag ezen a területen dolgozhassam. Itt érzem az erőmet, s hasznot hajthatnék szovjet tudományunknak, a Mezőgazdasági Minisztériumnak, kolhoz- és szovhozgyakorlatunknak. ( (Valerij Szojfer cikke nyomán) I f i i f
