Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

1988. július 1.

SZABAD FÖLDMŰVES

Diákszemmel: JELEN ÉS JÖVŐ

„A főiskolák tudományos-kutatói tevékenysége korszerűsítésének igénye nem lehet öncélú, hanem garantálnia kell, hogy az oktatásügyi tárca fe/lesztéeére fordított költségek a kutatás eredményeiben, valamint a szakemberek felkészültségében megtérülnek

MICHAL KOVAC professzor, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola rektora

„... újra az agronómiát választanám, mert lenyűgöző ez a legősibb szakma, és izgalmas is, mert bonyolultabb, mint az atomkutatás, hiszen még annyi ismeretlent reft magában De nélkülözhetetlen szakma is, mert az emberiségnek mindig szüksége lesz élelemre. És a legbékésebb, mert semmi olyat nem termel, ami az emberiség irtását szolgálná.“

' EMIL ŠPALDON akadémikus

Lapunk korábbi számainak hasábjain már találkozhattunk szövfeg tözben a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola két

nagy hírű tudósának kijelentéseivel, amelyeknek most azzal adtunk nyomatékot, hogy mottóként kiemeltük. Hozzájuk hasonló neves pedagógusok és tudományos munkatársak tucatjai fáradoznak évtizedeken keresztül a magas szintű szakképzés és a korszerű elmélet, illetve a mezőgazdasági gyakorlat tudományos-műszaki hátterének megteremtése érdekében, megerősítve ilyképpen Szlovákia egyetlen mezőgazdasági főiskolájának vezető szerepét népélelmezésünk bázisának folyamatos korszerűsítésében. A főiskola érdemei közt meg kell említeni a gabonafélék termesztése hatékonyságának növelése érdekében folytatott eredményes kutatómunkát, az állattenyésztés technológiája, a hüvelyesek betakarítása és a mezőgazdasági üzemvezetés fejlesztéséhez való konkrét hozzájárulását. Gesztora a növénytermesztés munkafolyamatainak automatizálásával, valamint a biotechnológiával kapcsolatos kutatásoknak, és a KGST-tagországok mezőgazdaságának tudományosműszaki fejlesztése komplex programjának két kiemelt irányzatában is részt vesz. Fennállása óta mintegy huszonegyezer szakembert készített fel. — Vajon mennyiben tükröződnek a nagyszámú szakember felkészültségében, illetve mezőgazdaságunk eredményeiben a mezőgazdasági főiskola tudományos-kutatási erőfeszítései? Milyen akadályai vannak a megszerzett szakismeretek, a szellemi potenciál teljesebb gyakorlati érvényesítésének? Hogy tekintenek ők és — érzésük szerint — iskolájuk a társadalmi-gazdasági átalakulás elébe, hogyan látják a jelent és saját jövőjüket leendő agrármérnökök? — Ezekben és ezekhez hasonló kérdésekben vizsgálódtunk a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói körében.

Kora este a kollégiumban. Szabadidőruhában ki Indul, ki meg érkezik az edzésről. Aftőnyltogatás: „Szia, add kölcsön, légy szíves ... — Visszahoztam, kösz a lábast, a könyvet, a magnószallagot... — X-kor találkozunk.“ — Néhány csoportnak tart még, vagy éppen most ért véget a gyakorlat. A megbeszélt időben azonban együtt a társaság: a növénytermesztési kar hallgatói közül Balia Zsolt, első éves. Fehér Sándor és Kiss Dezső, másodévesek, Svinger József és Szüllő Béla, harmadévesek, valamint Csiba Ferenc és Mészáros Löránt. az állattenyésztési kar első. Illetve harmadéves hallgatói, a gyöngébb nem képviseletében pedig Kubiöka Zita, aki környezetvédelmet tanul.

■ Egy bel- és külföldön egyaránt jó nevű főiskola diákjaiként mennyiben érzitek jogosnak és igazoltnak iskolátok társadalmi rangját, presztízsét?

Svinger József: ,

— Ennek megítélésében különböző szempontokat kell figyelembe venni. A főiskola valóban a mezőgazdasági tudományok fellegvára hazánkban, a mezőgazdaságnak mint tudómánynak rangra emelésében, fejlesztésében, az agrárszakemberek felkészítésében elévülhetetlen érdemel vannak. A tanáraink csupa szaktekintély, professzorok, tüdősök, kutatók, szóval az agrártudományokat magas szinten művelik és tanítják, csak — véleményem szerint — azok adaptálását, gyakorlati alkalmazását — tekintettel a feltételek sokféleségére — nem tanítják meg, talán mert ők maguk sincsenek közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal. Mezőgazdaságunk jelenlegi fejlettségi fokában nem tükröződik az itt folyó szakemberképzés tudományos megalapozottsága.

Szüllő Béla:

— Főiskolánk hírneve nem újkelető és tizenöt-húsz évvel ezelőtt még valóban korszerűek voltak oktatási módszerei és a hallgatók rendelkezésére álló szakirodalom is Ma azonban már nagvon megérett rá az idő, hogy ój tanterveket vezessenek be és a szakirodalomra Is ráférne, hogy felújítsák. A főiskolai jegyzetek esetenként igencsak elavult adatokkal érvelnek

Mészáros Lóránt:

— Sok tanár tudományos munkája minthe öncélú lenne, mintha nem is annyira a munka társadalmi haszna, mint inkább a saját tudományos előmenetelük lenne a fő szempont. A gyakorlati oktatás megoldása bizony gvenge ponMa az iskolának. Annak, aki mezőgazdasági iskolából, vagv egy két éves gyakorlat után jött, szerencséje van, de aki gimnáziumban vagy más középiskolában érettségizett, annak nem sok gyakorlati fogást lesz szerencséje itt ellesni. Mi, leendő állattenyésztési szakemberek, néha kimegyünk a környező gazdaságokba, ahol korszerűbb technológiával dolgozik az állattenyésztési ágazat, de ott is általában a hibákról hallunk, a gyakorlati útmutatás ritkább.

Balia Zsolt:

— A tanárok eléggé elzárkóznak a gyakorlatra vonatkozó kérdéseink elő]. Ha kimegyünk terepszemlére, a tábla szélén állva Is azt halljuk, hogy hogyan nem szabad, de hogy hogyan kell csinálni, azt ritkán tudjuk meg.

Ш Ezek. gondolom, jogos észrevételek. Tudtommal már folyamatban vánnak intézkedések a tantervek, a műszaki ellátottság korszerűsítésére, valamint a gyakorlati oktatás gondjának megoldására, és a gyakorlatnak nyújtott segítség hatékonyabbá tételére is, amelynek konkrét eredményei eleddig többnyire a kiválasztott, élenjáró üzemekben mutatkoztak meg legfőképpen. Ezekben ugyanis nagyobb az Igény a tudomány Iránt. A tudományosmőszaki Ismeretek gyakorlati alkalmazásának rugalmatlansága, akadozásának okai tehát nem elsősorban a tudományos és felsőfokú oktatási intézményekben keresendők. Többek között ezeket hivatott orvosolni a gazdasági mechanizmus átalakításának és a gazdasági fejlődés fokozásának koncepciója, illetve az állami vállalatról szóló és a mezőgazdasági szövetkezeti törvény. Hogy néznek ezen társadalmi gondok elébe a majdani gazdasági szakemberek?

Kiss Dezső:

— Mi ezekről egyelőre csak az újságokból tudunk. Pedig előnyös lenne, ha a közgazdaságtan előadásokon vagy 0 gyakorlatokon érintenénk ezeket az időszerű témákat. Az állami vállalati, illetve mezőgazdasági szövetkezeti törvényt nem ismerjük részleteiben, de a lényeget, hogy növekszik majd az üzemek önállósága az eddigi utasításos módszerekkel szemben, tudjuk. És ebből az is következik, hogy megnő az üzemvezetés felelőssége.

Svinger József:

— A vezetőképzés terén szintén lesz mit behoznia a mezőgazdasági főiskolának, hiszen azt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termelésben dolgozó agrármérnökök egyben vezetők is, kisebb-nagyobb részlegek, dolgozókollektfvák élén állnak. Egy vezetőnek a nagyfokú szaktudáson kívül kifogástalan téliemben tulajdonságokkal, jó diplomáciai érzékkel kell rendelkeznie, azonkívül jó emberismerőnek és emberszeretőnek kell lennie. Egy Japánról szőlő cikkben olvastam a menedzserképzésről, hát az egészen észszerű dolog.

Balia Zsolt:

— Véleményem szerint Jő vezetőnek születni kell, azt nem lehet megtanítani.

Mészár os Lóránt:

— Igaz, hogy kell némi adottság, de szerintem inkább a gyakorlatban kell megtanulni a vezetés művészetét. Az nem állítja jó fénybe a kezdő szakembert. ha belépésétől kezdve mindjárt dirigálni akar, de úgy hét-nyolc évnyi gyakorlat után már helyénvaló lenne, ha lehetőséget adnának a fiatalnak is képességei kibontakoztatására. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy például sok szövetkezeti elnök nem éppen munkasikereinek köszönhetően, hanem inkább régi érdemei, tekintélye, kiépített kapcsolatai jóvoltából nyugdíjaztatásáig megingathatatlan az elnöki poszton, pedig egy friss szakember talán sokkal jobb eredJ ményeket tudna felmutatni.

Balia Zsolt:

— Én egyéves gyakorlat után jelentkeztem a főiskolára. Abban a szövetkezetben, ahol dolgoztam, a búzatermesztési technológia fejlesztése érdekében végeztek kísérleteket. Az egyik parcellán szakérettségivel rendelkező agronőmus vegyszermentesen, a másikon pedig agrármérnök az előírt technológiával, gyomirtók és műtrágyák optimálisnak tartott felhasználásával termesztette a búzát. Az eredmény: a középkáder nyereséggel, a mérnök veszteséggel zárta az évet. Ez az eset ott természetesen cinizmust és előítéleteket font a mezőgazdasági felsőoktatás köré.

Svinger József:

— A termelői gyakorlatban gyakran elhamarkodott véleményt alkotnak a fiatal mérnökök szakértelméről. Példa rá a Zsolt által említett eset Is. Kérdem én, hogyan lehet a mezőgazdaságban egyetlen év eredményei alapján értékelni. Az említett agrármérnök technológiája, lehet, nagyon Is megalapozott volt, de jótékony hatása talán csak két vagy három év múlva lesz tapasztalható. Közismert, hogy a talajerőgazdálkodásban többéves programokkal dolgoznak. A természettel, a földdel lélegző „gazda" évtizedes, évszázados tapasztalata nem lebecsülendő, de korunkban a tudományos-technikai

vívmányokkal szembeni gyanakvás nagyon fékezi a fejlődés kerekét.

Csiba Ferenc:

— Vegyük például a fajtanemesltési programokat, azok sem jövedelmeznek máról holnapra. Sokszor évtizedek kemény munkája hoz csak eredményt.

Fehér Sándor:

— A gazdasági átalakulást valahogy úgy képzeljük el, hogy a gazdálkodás piacorientáltabbá válik, nagyobb szerepe lesz a szellemi értékeknek, az alkotókészségnek, a megalapozott kockázatvállalásnak. Csak ezekre építhetünk, tekintve, hogy az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé az állóalapok javítását, legalább Is egyelőre nem.

■ Néhány új szak nyílt a főiskolán, nevezzük akár ágazatközi szaktantárgyaknak vagy inkább határtudományoknak. Milyen az érdeklődés?

Kubiőka Zita:

— Igen, ezek a kertészet, a

környezetvédelem, biotechnológia, agrárpublicisztika és a szakpedagógia. Valamennyi lránt óriási az érdeklődés a hallgatók körében. Különösen a lányok között népszerűek ezek a szakok, mivel az Ilyen képesítés nem feltételezi a termelésben történő elhelyezkedést. A fokozott érdeklődés miatt elég nehéz ezekre az irányzatokra bejutni. Sanyi esetében például még függőben a kertészet, Józsinak meg sikertelen próbálkozása volt a pedagógia irányzaton. Ha valóban kizárólag az előmenetel alapján történne a felvétel, akkor 6 biztosan bejutott volna, néhányak ellenében, akiknek viszont végképp nem indokolt a felvétele. Nekem véletlenül sikerült, környezetvédelmet hallgatok. Aligha van ennél aktuálisabb tudomány. Manapság — azon túl, hogy miből mennyit, sőt menynyiért termelünk — egyre sürgetőbb kérdéssé válik, hogy mennyire környezetkímélő a termelés módja. Hát ennek a gondunknak biztatóbb távlatai érdekében kell majd tennünk nekünk, a Jövő szakembereinek. És ehhez, gondolom, a széles körű tárgyi tudáson kívül nagy. nagy felelősségérzet kell egymás és egyáltalán a világ sorsa iránt. /

■ Korunk szakemberét úgy képzelem el, hogy az iskolában szerzett képzettségen kívül igyekszik megragadni minden lehetséges alkalmat szaktudása, mőveltsége további gyarapítására. Ilyen a külföldi ösztöndíj, a nyelvtanulás az idegen szakirodalomban valő tájékozódás lehetősége érdekében, a tanulmányutak stb.

Svingar József:

— Az ismeret- és tapasztalatszerzésnek ezekre a módjaira is lehetőséget nyújt a főiskola,

de ez a nagyszámú hallgató egy töredékének jelent csupán realizálódó lehetőséget. Tudtommal 15 külföldi egyetemmel van kapcsolatunk. Többnyire a magyarországi agrártudományi egyetemekre, a szovjet és a bolgár főiskolákon történő tanulmányokra nyújt a főiskola féléves ösztöndíjat. Én is megpályáztam a debreceni egyetemre szóló ösztöndíjat, már-már.a kezemben volt, — azaz elhúzták a mézes madzagot az orrom előtt — amikor is röviddel az indulás előtt értesítették, hogy a külföldi tanulás lehetősége esett. Voltam viszont egy Szovjetunió-beli tanulmányúton. Sok érdekeset láttunk összehasonlítást alapnak jő volt, ám szívesen látnék a mlenkénél fejlettebb agrártermelési technológiákat, például a bábolnai agrokombinátban vagy más fejlett mezőgazdaságú állambeli üzemben.

Kubiőka Zita:

— Én csak magánút során töltöttem pár napot Gödöllőn és Keszthelyen a diákok között, meghallgattam néhány előadást, és gyakorlatokon is részt vettem. Ez a röpke pár nap is igazolta számomia az ottani agrártudomány világszínvonalát és az oktatók és diákok közötti viszony nyitottságát. Persze már az Is nagy plusz volt, hogy anyanyelvemen hallottam mindent.

Csiba Ferenc:

— A nyelvtanulás pádig a főiskola évei alatt majdhogynem reménytelen. Igaz, van választható idegen nyelv mint tantárgy, de ezt valahogy — annak tudatában, hogy nekünk első rendű kötelességünk a szakmára valő felkészülés —, maguk az oktatók sem veszik elég komolyan. A vizsgákra valő felkészülés valóban leköti minden Időnket, nekünk különösen, hiszen még a szlovák nyelvben Is tökéletesednünk kell.

Szüllő Béla:

— Ä magyar anyanyelvűek esetében általában nyelvi hátrányról szokás beszélni. Hát nem inkább nyelvi előnyről van-e szó, anjjkor csekélyke többletfáradság árán mi már eleve két nyelvű szakirodalomban vagyunk képesek eligazodni. Annak az embernek, aki főiskolai képesítésre alkalmasnak érzi magát, a „nyelvi nehézségek“ nem okozhatnak iga(Csiba Ferenc felvétele)

zán gondot. Ez elsősorban önbizalom és akaraterő kérdése.

ES Hogyan képzelitek el a pályakezdést mint majdani agrármérnökök és egy község értelmiségének tagjai? Szükséges-e erre már a diákévek alatt is gondolni?

Fehér Sándor:

— Ezekre a feladatokra véleményem szerint idejekorán el

kell kezdeni a készülődést. A tárgyi ismereteken kívül arra is gondolni kell, hogy munkánkat vezetőként vagy akár egyszerűen munkatársként emberek között, emberekkel fogjuk végezni. Nemcsak dolgozni fogunk majd, hanem szórakozni is, és falusi értelmiségiként esetleg be kell kapcsolódnunk ma|d a község közéletébe. Tehát a szakmán kívül egyéb irányú szellemi épülésünkre is gondot kell fordítanunk. Kár, hogy elég formálisan értékelik az iskolán kívüli aktivitásunkat. Csak azt írják a javunkra, amit konkrétan az iskolai SZISZ-szervezet tervéből eredően teljesítünk. A kérdés: részt vett a futóversenyen vagy színházi előadáson, nem, hát akkor maga nem csinált semmit. De az, hogy tagja vagyok a Fiatal Irők Körének, hogy időnként verseim jelennek meg az Irodalmi Szemlében, hogy otthon la faluban irodalmi körben. színjátszőkörben rendszeresen dolgozom, azt nemigen veszik figyelembe.

Svinger József:

— Már a falura is jellemző

az elidegenedés, mindenki „süti a maga pecsenyéjét“, építi a házát, műveli a kertjét, az embereknek kevés a szabadidejük. A pályakezdő mérnök is általában családot alapit, existenciát teremt magának, és ebben merül ki minden energiája. Különben is értelmetlennek tartja az árral szemben úszni, hiszen nincs Igény a közösségi életre.

K u b i ô к a Zita:

— Sok igazság van abban, amit Józsi állít. Az ifjúsági klub (JUGYIKJ és különböző önképző körök tagjaiként tulajdonképpen arra Is képessé válunk, hogy a kultúra, a művelődés terén szerzett tapasztalatainkat tovább tudjuk adni ott, ahol arra igény és lehetőség lesz. Csak éppen az említett okokból a kultúra pártolói többnyire az otthon lakó diákok vagy a már megállapodott negyvenesek közül kerülnek ki.

Készülnek, tanulnak, álmodoznak, terveket szőnek. Mindegyikükben ott lapul nyílt vagy latens formában a tettvágy, az ambíció. Ha tudatosítják, hogy nem a kényelem szüli a nagy dolgokat, és környezetük nem vonja majd meg tőlük a bizalmat, talán szépíthetnek a világ arcán. GYEPES ARANKA

ь