Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. július 22. A herefüves keverékek jelentősége Ä Kelet-szlovákint-síkság kedvezőtlenebb adottságú területein az állandó gyepterületek növényzetében fontos helyet foglal el a fehérhere. Ez az eddig kellőképpen ki nem használt pillangós növény fontos tartalékot jelent a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányalap megteremtése szempontjából. A tömegtakarmányok termelésének Intenzitása és hatékonysága ugyanis nagymértékben befolyásolja az állattenyésztés eredményeit. Köztudott az Is, hogy a Kelet-szlovákial-síkság feltételei között még jelentős tartalékok tapasztalhatók a szarvasmarha-tenyésztésben, főszont 350 kilónál nagyobb nitrogénadagnál a fehérherét visszaszorították az erősebb fűfélék. Intenzív öntözés mellett a herefüves keverékek hozamai meghaladják a 20 tonnát hektáronként, szárazanyagban számítva. A herefüves keverékek — a tiszta kultúrában termesztett fflfélékhez viszonyítva — nagyobb mennyiségű szárazanyagot tartalmaznak, a hozamuk nagyobb, béltartalmai értékük kedvezőbb és ízletesebb. A hozamképződés a tenyőszldő folyamán, de az egyes évjáratokban is kiegyensúlyozottabb. Kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy a Kelet-szlováleg ami a termelőképességet és a termelés gazdaságosságát illeti. A tömegtakarmányok termelésének hatékonysága sem éri el azonban a kívánt szintet. A Kelet-szlovákiai-síkságon az extenzív rétek és legelők a mezőgazdasági területnek mintegy 21 százalékát foglalják el. A növénytermesztés egyetlen ágazatában sem találhatók olyan széles körű lehetőségek a hozamok növelésére, a minőség javítására, valamint a termelési költségek és az élőmunka-szükséglet csökkentésére," mint éppen a tömegtakarmánycjk termelésében. A síkság területén a szarvasmarha-állomány sűrűsége aránylag alacsony. Egy hektár mezőgazdasági terület átlagában 0,50 számosállatot tartanak. Gyengék azonban az állandó gyepterületek hozamai is. Szárazanyagban számítva alig érik el a hektáronkétl 2,5—3 toiinás hozamokat. Már a felsoroltakból is látható, hogy mennyire időszerű a takarmány-teripelés intenzifikálása, beleértve a termelés ésszerűsítését, valamint a korszerű termelési és betakarítási technológiák alkalmazását. Többéves kísérletek rámutatnak arra, hogy a Kelet-szlovákiai-síkság kötött talajain a fűfélék, illetve a herefüves keverékek érvényesülnek a legiobban. Persze a rendszeres felújításuk szükséges, továbbá az, hoey a növényzetben bizonyos részarányban a takarmánybükköny is legyen. A füvek termesztésében Is a nagy biotömeg csak öntözéssel érhető el. Viszont az öntözött körülmények között a nagyobb mennyiségű nitrogénműtrágya szükségletével a termelés energetikai Igényessége is növekszik, s ezáltal költségesebbé válik. A mezőgazdaságban viszont adott a lehetőség arra, hogy az energetikai költségeket legalább részben biológiai módszerek segítségével csökkentsük, így például a herefélék termesztésével, amelyek képesek a levegőbeli lévő nitrogén megkötésére. A herefélék közül fontos helyet foglal el a fehérhere, főleg ennek magasabb növésű fajtái. A Kelet-szlovákiai-síkság öntözéses viszonyai között a fehérhere eredményesen termeszthető réti csenkesszel, nádcsenkesszel vagy periével. Ajánlatos, hogy a szükséges hektáronkénti 33 kiló vetőmagmennytségből a fehérhere 3—4 kilós arányban részesedjen. Ezzel elérhető az, hogy a növényzetben a fehérhere részaránya elérje a 25—35 százalékot. A fehérhere a nagyobb mennyiségű nitro- géntrágyázást Is jól bírja. Jól tűri az intenzív öntözést, továbbá az ötszörös kaszálást, de a legeltetést is. A herefüves keverékek a Kelet-szlovákiai-síkság termőhelyi adottságai között még a közepesen csapadékos évjáratokban is a tenyészidő folyamán nagyobb mennyiségű, öntözővi-et i,génveinek. Ezért szükséges öntözéssel legalább 150—220 milliméter vizet juttatni. A herefüves keverékeknél intenzív hozamnövekedést tapasztaltak, még a hektáronkénti 450 kilogramm nitrogénadagnál is. Vlkiai-sikság öntözéses gazdálkodásában — hektáronkénti 150 kilogrammos nintrogénadagnál — a herefüves keverékekből 19 tonna szárazanyaghozam érhető el. Ez megfelel olyan tiszta kultúrában termesztett fűféléknek, amelyeknél a hektáronkénti nitrogénadag 300 kiló körüli volt. Tehát a fehérhere termesztésével hektáronkénti átlagban 150 kiló nitrongénműtrágya takarítható meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyakorlatban csak a 70—75 százalékát érik el annak, ami a kísérleti körülmények között érhető el, akkor öntözött körülmények között 15 tonna szárazanyagban számított hektárhozam elérésére hektáronként 150 kiló nitrogéntrágya elegendő. Ez pedig már Jelentős nitrogénműtrágya megtakarítását1 jelenti. A herefüves keverékekben a fehérhere környezetvédelmi szempontból is fontos szerepet tölt be, főleg azáltal, hogy gátolja az altalajvizek nitrátokkal való szennyeződését. Annak ellenére, hogy a herefüves keverékek termőképességét a legnagyobb mértékben a talaj nedvességtartalma határozza meg, a fehérhere fűkeverékei önlőzetien területeken is Jól termeszthetők. A fehérhere' a keverékekben elsősorban növeli a hozamokat, a takarmányokban a nitrogéntartalmú anyagok mennyiségét, de jelentős mértékben hozzájárul a tala jtermőképesség növeléséhez is. A növényállomány beszántása után — termesztésének 4—6. évében — a talaj szántőrétegében körülbelül 13— 15 tonna szárazanyag halmozódik fel hektáronként. A beszántott növénymaradványok nttrogéntartalma eléri a 250—280 kilót hektáronként. Ez a szervesanyag hektáronként 45—55 tonna istállótrágya beszántásának felel meg. Jelenleg a fehérhere nagyobb arányú termesztését a Kelet-szlovákialsíkságon elsősorban a vetőmag hiánya hátráltatja, ezért szükséges lenj ne mielőbb ezt a kérdést megoldani, egyrészt behozatalból, másrészt pedig hazai termelésből. Bár a fehérhere vetőmagszaporítása köztudottan kockázatos, akkor sem lehetünk közömbösek a hiányához, mivel egy igen értékes növényről van szó. Ma már a mezőgazdasági üzemek gépi felszereltsége, jól képzett szakembergárdája kedvező lehetőséget teremt az aránylag kockázatmentes fehérhere megszaporításához, a talajelőkészítéstől kezdve, egészen a betakarításig. A lehetőségek különösen kedvezőek a Kelet-szlovákiai-síkság öntözéses gazdaságaiban. A síkság nagy kiterjedésű rétéi és legelői szinte kikényszerítik az intenzívebbé tételüket a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében. A szarvasmarha-állományok bővítése és a termelőképességük növelése, valamint az erőtakarmányokkal és az energiával való takarékos gazdálkodás indokolttá teszi a herefüves keverékek, ezen belül pedig a fehérhere széles körű termesztését. FRANTIŠEK HREŽO mérnök, a tudományok kandidátusa Bogoly János és Tőth József illusztrációs felvételei Uborka főid alól? Mindenki tudja az iskolából, hogy a növények normális fejlődéséhez talaj és napenergia szükséges. S ezért abszurdnak tűnhet az az ötlet, hogy mélyen a föld alatt, ahol sem az egyik, sem a másik nincs, zöldséget termesszünk. De mégis... A mélyen fekvő térségek felhasználását az ember már régen megtanulta. A föld alatti vágatokat alkalmassá tetté a legkülönfélébb archív anyagok, a gyorsan romló élelmiszerek, a friss gyümölcsök tárolására. Napjainkban a tudósok egy sokat ígérő ötlet iránt érdeklődnek: a zöldséget nemcsak tárolni, hanem termesz-* teni is akarják a föld alatt. Méghozzá a leművelt ércbányák — azt hinné az ember — teljesen alkalmatlan harántvágataiban. A szovjet szakembereknek már rendelkezésére állnak azoknak a többéves kutatásoknak az eredményei, amelyek a Dnyepropetrovszki Mezőgazdasági Főiskolán folynak. Ezéket a Krivorozsjei Bányekerületi Üzemvezetőség Gigant-Glubokaja bányájában kezdték, később pedig az ország más körzeteiben lévő bányákra is kiterjesztették. A Gigant-Glubokaja harántvágatában — 370 méter mélyen — berendeztek és már használatba is vettek két ilyen melegházat. Már az első eredmények felülmúlták a tudósok várakozását. A föld alatt termesztett uborka alakja és mérete nem tér el a megszokottól, a színe élénkebb, az illata erősebb. Sőt még az íze is kellemesebb. A paradicsom mind küllemében, mind pedig ízminőségében nem marad el a szabadon termesztett társáétól. Sőt mi több, a föld alatt termettek jól elállnak és nagy távolságra is szállíthatók. A paradicsom és az uborka tápértékét elsősorban a benne lévő cukor határozza meg. Nos, ebből a „föld alatti“ paradicsomban kicsit kevesebb, míg a uborkában jóval több. S még valami: a mélyben megérett paradicsom C-vltamin-tartalma valamelyest elmarad a hagyományosétól, ugyanakkor a szomszédságában termesztett uborkában ennek a vitaminnak .a mennyisége többszörösen felülmúlja a hagyományos mutatókat. Ily módon a bányában termesztett zöldség minőségben teljes értékűen felveszi a versenyt a hagyományos módon termelt növényekkel. Ez azzal magyarázható, hogy a nagy mélységekben a növények fejlődésének feltételei — bármennyire különösnek' A MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ ÚJDONSÁGAI GEORGES BUBLOT: A MEZÖZADASÄGI TERMELÉS GAZDASÄGTANA A belga professzor könyvének magyar nyelvű kiadása olyan ismereteket tartalmaz a mezőgazdasági vállalati gazdaságtan termelésökonómiai alapjairól, amelyek teljes körűvé teszik e tudományterület elméleti megalapozását. Ez a témakör klasszikus és időálló része a mikroökonómiának. A könyv tizenöt fejezete részletesen tárgyalja: — a ráfordítás—hozam, a ráfordítás-összetétel, a termékösszetétel és a költségfüggvények alapvető elveit; — az időpreferencia, a költségek és bevételek időbeli súlyozásának, a jelenlegi és jövőbeni érték számításának alapvető ökonómiai kérdéseit; — az erőforrások elosztását; — az állóeszköz-gazdálkodás legfontosabb ökonómiai kritériumait; — a piaci egyensúly és a termelés egyensúlyának kapcsolatát; — a kockázat és bizonytalanság kérdéseit; — a mezőgazdaság idő- és térbeli sajátosságait; — a technikai fejlődés ökonómiai összefüggéseit. BALOGH JÄNOS—GERGELY ISTVÁN: A CSEPEGTETŐ ÖNTÖZÉS ALAPELVEI A csöpögtető öntözés eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy világszerte rohamosan terjed, s a kutató-fejlesztő intézetek tevékenysége nyomán a gyártó cégek évről évre újabb, s tökéletesebb berendezésekkel jelennek meg a piacon. Előnyei: pontos, a növény igényét figyelembe vevő vízadagolás, automatizálhatóság, kis vízveszteségek. Ezek a jellemzők elsősorban akkor fontosak, ha a rendelkezésre álló öntözővíz kevés, a kézimunkaerő drága, és a növénykultúra értékes. A csepegtető öntözés tehát az intenzív mezőgazdasági termelés módszere, s mint ilyen, nagy jövő előtt áll. A könyv első, bevezető része a módszer kialakulásának történetével alkalmazhatóságának feltételeivel foglalkozik. A második rész elsősorban a tervezőknek szól — a méretezés, az üzembe helyezés kérdéseit tartalmazza, ezen belül a szárnyvezetékcsoportok számítógépes méretezésének programja is megtalálható. A harmadik fejezet az üzemelésről, a negyedik pedig a csöpögtetve öntözött növények vízigényéről tájékoztat. Az előbb említett könyv az agrár-felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak és oktatóknak, valamint a mezőgazdasági gyakorlati szakembereknek, az utóbbi pedig a mezőgazdasági szakembereknek ajánlható. (gcs) tűnik is — néha még jobbak, mint a föld felszínén: a vegetáció teljes Időszakában állandó hőmérséklet, nagy légnyomás, nagyobb széndioxidtartalom a levegőben és mesterségesen létrehozott különleges megvilágítás. Gondoljuk csak meg, természetes körülmények között a nap meghatározott időszakában — különösen nyáron — a hőmérsékleti' és fényviszonyok miatt lelassul a növények fejlődése. A kísérletek során a tudósok a föld alatt az uborkának 10, a paradicsomnak 12 órás optimális „nappali“ megvilágítást állítottak be, a „nappalok és éjszakák“ pedig 18 óránként váltották egymást. Ennek az lett az eredménye, hogy a bányában az uborkapalánta 15—20 nap múlva kiültethető (a téli melegházban csak 30—35 nap múlva), a termés pedig ennek megfelelően 80—85 nap alatt érik meg (a kiültetést követő hagyományos 100—110 nap helyett] Hasonló eredményeket kaptunk a többi zöldségféle termesztése során is. A szakembeiek számításai lehetővé teszik, hogy a föld alatti zöldségtermesztés gazdaságosságáról is beszéljünk. A téli melegházakban [a Dnyepropetrovszki terület példáján) az uborka márciustól júliusig és szeptembertől novemberig hoz termést. Az év négy hónapjában a fedett terület talaja nem ad termést. Az ércbányák elhagyott tárnál az egész év során hasznosíthatók. Ezekben már nem két, hanem négy-öt vetésforgó lehetséges. A föld alatti ágy ásóknál ez a sajátossága különös jelentőséggel bír a Szovjetunió északi körzetei számára, mivel lehetővé teszi a zöldségtermesztés és -fogyasztás szezonjel’egének kiküszöbölését. A felszíni melegházakban a talajt 3—4 évenként cserélni kell. A bányákban ez felettébb munkaigényes, gazdaságtalan volna. Véleményünk szerint itt más úton kell járni: a kis térfogatú hidropónia módszerét kell alkalmazni. Ebben az esetben az 5— 20 mm átmérőjű kavics csere nélkül mintegy 15 évig használható. A hidropónlás termesztéshez az eredmények vasbetonból, műanyagból, hoszszában kettéfűrészelt nagy átmérőjű eternitcsőből készíthetők. A kételkedők legfőbb ellenvetése az energiaráfordítás. A növényeket teljes sötétségben termesztjük, ez pedig olyannyira sok energiát igényel, hogy a zöldségtermesztés értelmét veszti. De hiszen a hagyományos melegházakban is nem kevés villamos energiát fordítunk a mesterséges világításra és a fűtésre. A bányákban azonban a villamos energia főkéopen a világítóberendezésekhez szükséges, mivel a föld alatti Oltetyényt alapjában a Föld természetes melege fűti. Számításba véve az összes „pluszt“ és „mínuszt", arra a következtetésre jutottunk, hogy a föld alatti zöldségtermesztésnek van jövője. Mindenesetre, a melegház! mödszerrel szembeni előnyei kétségtelenek. Az uborka és a paradicsom csupán „elsőszülöttel“ az új technológiának. A jövőben még citromfé’ék és gyógyszerkészítmények előállításához szükséges nyersanyagként néhány. gyógynövény Is termeszthető a fold alatti vágatokban. ÍAPN)
