Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
Hogyan és mivel Az atkífe nem a rovarok, hanem a pwszabásúak osztályába tartozó apró ízeltlábúak, ezért nem három, hanem négy pár lábuk van. Persze itt is vannak kivételek. A gubacsatkák alrendjébe tartozó fajoknak csak két pár lábuk van. Legnagyobb gazdasági szerepe az atkák közül a takács-, tetű-, valamint a gubacs-,^illetve a levélatkáknak van. 7AKÄCSATKÄK A takácsatkák (Tetranychi dae) közül legismertebb a piros gyümiilosfa-takácsatka (Panonvchus almi) és a közönséges takácsatka (Tetranychus telar'us). A közönsége« tnkácsatka elsősorban a lágyszárú növényeket károsítja. Csaknem 200 különböző zöldségféle, szántóföldi és dísznövény tartozik a tápnövényei közé. Nagyon gyakran károsítja az uborkát, paprikát. paradicsomot, babot, szegfűt, gerberát, és számos szobanövényt, valamint a gyümölcsfákat is. A piros gyiimölcsfa-Jakáesatka tápnövényköre sokkal kisebb. Elsősorban az almafákat és szilvafákat, ritkábban a szőlőt károsítja. Ez a faj pete formájában a rügyek közelében vagy a kéregrepedésekben telel át. Ezek az ún. téli tojások piros színűek és annak ellenére, hogy nagyon kicsik (kb. 0,15 mm) szabad szemmel Is láthatók. A lárvák, melyeknek csak három pár lábuk van, rtigyfakadás után kelnek ki és kezdik meg a szivogatást. A takácsatkáknak évente 4—6 nemzedéke fejlődhet. A piros gyümölcsfa takácsatka A közönséges takácsatka kifejlett nősténye különféle rejtekhelyeken telel. Az üvegházakban és a lakásokban télen is szaporodik és károsít, jelenlétéről a levelek színén megjelenő ezüstös pontocskák, a levelek fonákján pedig a sűrű, pókhálóra emlékeztető szövedék árulkodik. Az erősen károsult levelek sárgulnak és később lehullanak. A piros gyümölcsfa-takácsatka szövedéket alig készít. Szívása nyomán a levelek rozsdabarna színűek lesznek, összesodródnak és idő előtt lehullanak. A mángold osztályozása A mángold két formáját két minőségi osztályban vásárolják lel. A metélőmángold levélnyele vékony, a levéllemoze kiest. A bordás mángold levélnyele széles, a levelek erősen bordázottak. Az I. osztályú mángold levélnyéllel ellátott legyen. A levél alakja, felülete és a színe (zöld vagy sárgászöld) a fajtának megfeleljen. Nem lehet töredezett vagy összetépett. A levélnyél legyen fehér vagy krémszínű. Nem szabad földesnek lennie A metélőmángoldnál a levélnyélhossza 150. a hordás mángold levélnyelének szélessége pedig 40 mm. A levelek 5 százaléka lehet olyan, amely külsőbpn, nagyságában és tulajdonságaiban a II. osztálynak felel meg. A II. osztályú áru alakjában és a levél felületével a fajtától kissé eltérhet. A levélnyél és a levéllemez egy kicsit károsított Is lehet. A színe zöld vagy sárgászöld, szélei sárgásak lehetnek. A levélnyél lehet zöldes Is, nem baj, ha áz alja kicsit földes. A metélőmángold levélnyelének hossza 100, a bordás mángold levélnyelének szélessége 30 mm. A levelek 10 százaléka a szabványtól eltérhet. Lehet károsított, de fogyasztásra alkalmas. Mindkét osztályra érvényes, hogy a leveleket a ládába szabadon rakjuk, de köthetők csomóba Is. Minden csomóban azonos számú levél legyen. Hosszabb szállítás után a mángold levelei egy kissé hervadtak — de nem sárgák vagy fonnyadtak!!) — lehetnek. Magdaléna Valšiková agrármérnök, kandidátus A takácsatkák elleni harc az utóbbi Időben több akadályba ütközik. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a gyakran használt foszforsavészter hatóanyagú rovarölő szerek (például Metation E 50) az atkákat nem pusztítják el, de a természetes ellenségeiket igen. Ezzel pedig az atkák túlszaporodását közvetve segítik Hasonló a helyzet az utóbbi időben elterjedt piretroidokkaj is. Ezért a takácsatkák ellen speciális atkaölő szereket (akarlctdeket) kell használni (lásd a táblázatot). A nagyüzemek egész sor akariciddel rendelkeznek, de a kertészkedők részére nálunk eddig nem árusítják őket. A gyümölcsfa takácsatka el len legjobb a tömeges lárvakelés idején (általában az almafák virágzása előtt) permetezni. Ha ugyanis a lárvákat elpusztítjuk, akkor újabb nemzedék nem tud kifejlődni. A közönséges takácsntka ellen fs rögtön az első tünetek megjelenése után kell beavatkozni. A permetezést érdemes n—10 nap múlva megismételni, mert a felsorolt készítmények általában csak nz atkák mozgő alakjait pusztítják el. Meg kell várni ezért, amíg a petékből a lár% vák kikelnek, ezek ugyanis az akaricldekkel szemben már érzékenyek. A szüret közeledtével ügyelni kell az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására. amely növényenként eltérő. Az utóbbi években a kö zönséges takácsatka ellen az üvegházakban és a fóliasátrakban — elsősorban uborkán — a Phytoselulus persimilis nevű ragadozó atka segítségével biológiai harcot Is folytatnak. Äz eredmények ugyan biztatóak, de a ragadozó atka egyedszámát, valamint a többi károsító elleni készítmények kiválasztását Is nagy figyelemmel kell kísérni, hogy azok a ragadozó fajra ne legyenek káros hatással. GUBACS- ÉS LEVÉLATKÄK A négylábú atkák alrendjéből nagyobb gazdasági jelentőségük a gnbacsatkáknak (Eriophyidae) és a levélatkáknak (Phylloeoptidae) van. Mindkét csa-í Iád képviselőit elsősorban mint a szőlő kártevőit Ismerjük. A szőlő erinózisát a szőlűgubacsatka (Eriophyes vitis). akarinózisát pedig két faj (Epitrimerus vitis és Phylocoptes ví*:s) okozza. Mind a három faj a szőlő rügyeiben, illetve a kéreg repedéseiben telel. Rügyfakadás után a levelekre vándorolnak és megkezdik szívogatásukat, illetve kártételüket. Az erinózis esetében a levelek fonákján szöszösödés. a színén pedig dudorok jelentkeznek. Az akarinózist а-hajtások törpülése az apró szívásnyomok jellemzik. Az erlnózist, illetve az akarlnóztst okozó atkák ellen részben téli lemosó permetezéssel, részben pedig rügyfakadáskori permetezéssel harcolunk. Télen A szőlőlevélatka (Dr. L. Barabás rajza) Nitrosannal vagy Arborol M- mel, rügyfakadáskor pedig SulJ kával (5 %), Polybarittal (3 %) vagy Sulikol K-val (3 °/o) permetezünk. A vegetációs időszak alatti permetezések már kevésbé hatásosak. az atkák ellen TETÜATKÄK Az atkák harmadik csoportját a tetűatkák (Tarsonemidae) képviselik. Közülük legnagyobb károkat a szamócaatka (Tarsonemus tragariae) okoz. Teste a takácsatkákra hasonlít, de tőlük sokkal kisebb (0,1—0,2 mm, a takácsatkák teste átlagban 0,5 mm hosszú). A szamócaatka nőstényeire jellemző, hogy a negyedik pár lábuk cérnaszerűen elvék onyodott. A szamócaatka főleg a szamócán, de több dísznövényen (pl. Cyclamen, Salntpaulla, Gloxinia) is károsít. A növények Ä TAKÄCSATKÄK ELLEN HATÁSOS KÉSZÍTMÉNYEK TÖMÉNYSÉGE (%) ÉS AZ ÉLELMEZÉS EGÉSZSÉGÜGYI VÄRAKOZÄSI IDEJE (NAP) szívlevelel között tartózkodik és a fiatal leveleken szívogat. A szívás hatására a levelek erősen torzulnak, később megbarnulnak, majd elszáradnak. Ä szamócaatka ellen a szamócát tavasszal a virágkezdemények megjelenése előtt vagy pedig a nyár folyamán a szüret után Metatlonnal (0,4 °/o), Basudin 00 EC-vel (0,15 °/o), vagy Díazinon 60 EC-vel (0,15 %) permetezzük. A permetezést áztatásszerüen végezzük, a permetlevet a szívlevelekre Irányítjuk. Maflák György agrármérnök Készítmény % Gyümölcs-Uborka Paprika Díszfák növények Miiből ЕС 0,2 21 7 3 Mitran 50 WP 0,1 7 3 Neoron 500 ЕС 0,1 14 5 Omite 57 E 0,1 28 5 14 3 Peropel 25 WP 0,1 28 Pllctran 25 WP 0,1 35 7 7 Rospin 25 ЕС 0,1—0,15 21 7 Torque 50 WP 0,05 14 7 5 Bl-58 ЕС 0,1 ~ 28 14 7 Morestan 0,05 21 5 10 3 Az utolsó két készítmény nem speciális atkaölő szer. A Bl-58 elsősorban a levéltetveket Irtja, de atkaölő hatása is van. A Morestan atkaölő mellékhatással rendelkező lisztharmat elleni készítmény. 3 Kezdetben úgy látszott, hogy a szerves foszforsavészter hatóanyagú rovarölő szerekkel a vértetű elleni védekezés is megoldódott. E készítmények viszont a vértetűt és a vértetüfürkészt egyaránt elpusztítják, akárcsak a vértetű más természetes ellenségét. Állandó kártevő Ä vértetű egyedszáma a szerves foszforsavészter készítményekkel permetezett gyümölcsösökben tartósan alacsony maradt, de várható volt, hogy amennyiben a rovarölő szerek hatása valamilyen oknál fogva nem érvényesül, a vértetű ismét veszélyes kártevővé válik. A Jelenlegi üzemi védekezés mellett Is egyre gyakrabban fordul elő tömeges elszaporodása, elsősorban azokban a gyümölcsösökben. ahol piretrold hatóanyagú vegyszerekkel Is védekeznek. Äz újabb külföldi és magyarországi tapasztalatok szerint a szelektív hatású rovarölő szerek. mint a kitinszintézist gátló készítmények (példán! a Dimilln) rendszeres használatát követően újból gondot okoz a vértetű elszaporodása. Más okok miatt ugyan, de az 1920-as és 30-as évekhez hasonló helyzet alakulhat ki, amikor az alma kártevői ellen hatásos, a tenvészldőben használatos rovarölő szerek a vértetű ellen hatástalanok maradtak. így szaporodásának mértékére természetes ellenségeinek száma, valamint a rendelkezésre állő táDnövény gyakorol jelentős hatást A vértetű, amióta behurcolták. almaiiltetvényeinkben változó egyedszámban ugyan, de állandóan jelen van. Elsősorban azért, mert telepei az alma földfeletti és talajszint alatti részein egyaránt fennmaradnak. A fa törzsén és koronájában élő vértetű telepek a különböző védekezési beavatkozásoknak eléggé kitettek. Egyes rovarölő szerekkel, különösen a télvégi permetezések alkalmával többségük elpusztítható. VÉRTETŰ AZ ALMAFA GYÖKERÉN A tél végére, valamint a tenyészidőben végzett permetezések hatékonyságát befolyásolja a fa kora és állapota is. Minél idősebb, mennél több repedés van a kérgén és rosszul behegedt vágási, metszési felület az ágain, annál több vértetű élhet rovarölő szerektől védett helyen. A föld feletti részeken élő telepekre Európa számos vidékén, fgy a Kárpát-medencében Is, erősen hat a téli időjárás, fancke mái 1929-ben megállapította, hogy Naumburg környékén (Lipcse közelében) a hideg teleken csak a gyökéren élő vértetvek maradnak életben, a következő évben ezek a fertőzés kiinduló forrásai. A későbbiekben hasonló eseteket figyelt meg Ehrenhardt az Alsó-Elba vidékén, majd Zawadska Lengyelországban, Evenhuls pedig Hollandiában. Az 1986—87-es téli hidegek után Kecskeméten Is csak a gyökéren ás e gyökérnyakon találtunk élő vértetű telepeket. (Jancke adatai szerint a vértetű egvedeknek mínusz 18 C-fokon 92 óra múltán 83, mínusz 25 C-fokon egy órán belül 75, 18 óra alatt pedig száz százaléka pusztul el.) A GYÖKÉRNYAKON MEGMARAD Viszonyaink között a vértetű sok esetben a talaj felszíne alatt, elsősorban a evökérnvaki részeken élő telepek révén marad fenn. amelyek a növényvédő szerektől és a hidegebb telektől egyaránt védettek. Envhe teleket követően, vagy gondos tél végi lemosó permetezés hiányában természetesen a föld feletti részeken is fennmaradnak. A védekezés különböző lehetőségeit tanulmányozva többen is vizsgálták a fajták vértetűre való fogékonyságát, ellenálló képességét Is. Az 1920-as, 30-as években számos alany és nemes fajtát tanulmányoztak, ezeknek egy kis része bizonyult ellenállóknak. Ez időben Ismertette Speyer a Northern Spay immunitására vonatkozó megállapítását. A további vizsgálatok szerint az ellenálló képesség öröklődő tulajdonságnak bizonyult. ELLENÁLLÓ alanyt . Miután a vértetű a gyökéren élő telepek révén marad fenn. fontossá vált az alanyfajták ellenálló képessége. Stamilard tizennyolc Angliában szelektált almaalany vértetű érzékenységének. Illetve ellenálló képességének vizsgálatáról számolt be. A megállapított jelentős különbségek alapián vélekedett úgy, hogy a vértetűnek részben vagy teljesen ellenálló alanyok használata a célszerű. A tizennyolc vizsgált alany közül három Igen érzékenynek, nyolc (közöttük azM-4) érzékenynek, öt kevésbé ellenállónak (közöttük az M-9 és az M-7) és kettő ellenállónak bizonyult. _ Az ellenálló Northern Spay fajtát keresztezés! partnerként használva állította elő Hatton és Tydemann a ma MM jelzést viselő alanysorozatot, amelv több vértetű ellenálló alanyt is magában foglal. Ilyenek az MM 106. 1П9. 111. Magyarországon több kedvező tulajdonsága alapján az M-4 alanv használata vált általánossá. Noha feltűnő vértetű fogé konysága már korábban Ismert volt. a szerves foszforsavészter készítmények használatának Időszakában nem látszott veszélyeztettnek. llgvanebben az Időben Nyugat-Eurőpában az M-9- es vált általánossá annak ellenére, hogy ez is a kevésbé ellenálló alany. A szelektív rovarölő szerek és védekezési eljárások bevezetését' követően ezért Is okoz újbóli nehézségeket a vértetű gyakori elszaporodása Nyugat-Eürópa almaültetvényeiben Is. A vértetű érzékeny M 4 alany kellemetlen tulajdonsága az erőteljes gyökérsarj képzés. Ugyanis a vértetű viszonyaink között nem az alany vastagabb gyökerein, hanem a gyökérsarjak gyökérnyaki részén él. A vértetű elleni védekezés hatékonyságát növelné a gyökérsarjak kialakulását gátié készítmények használata. A sarjak mechanikai eltávolítása is javítja a helyzetet, de csak Időlegesen. Azokban az almaültetvényekben. amelyek M 4 es vagy más vértetü-érzékeny alanyon állnak, a tél végi permetezést feltétlenül k) kell egészíteni a tenvészidőhen végzett további kezelésekkel. A jövőben célszerű lenne a termesztési igényeknek Is megfelelő vértetűnek ellenálló vagy legalábbis kevésbé fogékony alanyfaftákat használni. Amenynylben ez nem lehetséges, továbbra Is számolni kell a vértetű fennmaradásával, gyakori elszaporodásával és az ellene való vegyi védekezés szükségességével. (Kertészet és szőlészet 1988/23) * • HIRDETÉS • Eladók kalia tövek. Ar megegyezés szerint. Cím: Ambrus Mária, Baka 85. Dnnaszerdahelyi (Dim. Streda) járás. Tel.: 0709/944 24. SZF-53
