Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-22 / 29. szám

1988. Július 22.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Egyelőre nincs javulás

Lapunk Idei 25. számában már beszámoltunk a romániai területrendezési programról. A témakörhöz — az új fejlemények tükrében — Ismét visszatérünk. Ehhez a legjobb kiindulási alapot a Magyar Népköz érsaság Országgyűlésének nyári ülésszaka adta, amelyen a képviselők többek között megvitatták az Országgyűlés külügyi bizottságának jelenrését a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében.

A legutóbbi lépések, Így például a nem román személy- és helységnevek használatának magtiltása, de főleg az' úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki Magyarországon és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilllónyí magyarság erőszakos beolvasztását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hegy elhagyják az országot. A román vezetés e lépése ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek vallási vezetők és közéleti személviségek emelték fel tiltakozó szavukat. Ráadásul az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti.

A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került. Például a hazai napilapjainkban is beszámoltak arról a tiltakozó akcióról, amely a budapesti Hősök terén, illetve a román nagykövetség épülete előtt zajlott le. A memorandumot azonban a román nagykövetség képviselője nem volt hajlandó átvenni. Mindezeken a megmozdulásokon a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul, hanem éppan ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki.

Az, aki az utóbbi időben figyelemmel kísérte a magyar — romín viszony alakulását, megállapíthatta: nem a magyar félen múlt, hogy a kapcsolatokban nem sikerült előrelépniük. A román fél elutasította javaslataikat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezést a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbált szítani, rendszeresen rágalmazza j magyar párt és állam politikáját és vezetőit, a magyar nép jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha^ megemlítjük a Román Szoc alista Egységfront országos tanácsának és a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának június végi üléseit, amelyeken Nícoláe Ceausescu, az RKP főtitkára a többi között részletesen szólt a magyar — román kapcsolatokról. A főtitkár emlékeztetett az MSZMP és az RKP vezetőségének levélváltására. Kijelentette azonban azt is, hogy az üzenetváltás után Magyarországon “újabb soviniszta, szocialista, román- és szoclalistaedenes megnyilvánulások voltak“.

Az azonos szövetségi rendszerbe tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősült a román párt- és állami vezetőség azon döntése, hogy az MNK kolozsvári főkonzulátusának működését azonnali hatállyal megszüntette és közzétette, hogy a főkonzulátus személyzete 48 órán belül hagyja el Románia területét. A döntést a romániai településrendezési tervek elleni magyar tiltakozó megmozdulásokkal indokolta. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az 1977. évi debreceni — nagyváradi legfelső szintű találkozón a két fél kézjegyével hitelesítette azt a változatlanul érvényben levő jegyzőkönyvet, amely az 1973-ban Bukarestben aláírt konzuli szerződés alapján meghatározza, hogy az RSZK és az MNK Kolozsvár, illetve Debrecen székhelylyel főkonzulátust létesít. A megállapodást követően a magyar főkonzulátus 1980-ban, a román 1981-ben kezdte meg működését. Románia 1985 végén — gazdasági helyzetére hivatkozva — felszámolta debreceni főkonzulátusát.

Az említett események ellenére a magyar fél továbra is készen áll a külügyminiszterek és a két párt közi ponti bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Ezekről a kérdésekről Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. az MNK Minisztertanácsának elnöke nyilatkozott a Magyar Hírlapnak, amiről a hazai napilapjaink is beszámoltak. A magyar vezető megismételte az ország elvi álláspontját a magyar — román kapcsolatok ügyében, melynek lényege: Románia politikájának tiszteletbentartása és azoknak az eredményeknek az értékelése, amelyet az ország fejlődésében az utóbbi Időszakban ért el. Magyarország már nem egyszer klfejtete nézetét, hogy a Romániában élő magyar kissebbségnek aktívan be kell kapcsolódnia a szocialista építőmunkába. Magyarország békében és barátságban akar élni a szomszédos Romániával, nem fontolgatja a határok felülvizsgálatát, mivel ezek a határok a második világháború után jöttek létre, történelmi ténynek tekintendők és ezen Magyarország semmit sem akar változtatni.

Több ízben kértük azonban — mondotta Grósz Károly — Románia se'gítse elő, hogy a területén élő magyarok kapcsolatokat tarthassanak fenn Magyarországon élő rokonaikkal, a Magyar Népköztársasággal, hogy gazdagíthassák kulturális értékeiket és megőrizhessék történelmi és kulturális örökségüket az elkövetkező nemzedékek számára.

A Magyarországon mostanában megfigyelhető reagálások abból indulnak ki, hogy nem áll rendelkezésre teljes információ a falvak felszámolását érintő román tervekről. Magyarországon, mint minden demokratikus országban, az állompolgároknak joguk van kifejezésre juttatni meggyőződésüket és véleményűket. A kormány nem érdekelt abban, hogy megakadályozza az állampolgárokat nézeteik kifejtésében, de feltétlenül' meg kell akadályozni azt,.hogy ezek az akciók nemkívánatos, beláthatatlan következményekkel járjanak. A magyar — román viszony megoldása kimondottan a két ország ügye, s megoldását a többi szocialista ország azzal segítheti elő, ha folytatja a lenini elveknek megfelelő, következetes nemzetiségi politikáját. Ezzel összefüggésben Grősz Károly utalt Csehszlovákiára, ahol sok pozitív példa van a nemzetiségi politika megvalósítására.

/-га/

A Pentagon elintézte az incidenst

{{. Kersin rajza)

Ä barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé 1988. július 15-én és 16 án Varsóban tanácskozott. Az ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió küldöttsége, valamint Viktor Kulikov, a Varsői Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. A tanácskozáson a CSSZSZK küldöttségét Miloi Jakoš, a CSKP KB főtitkára vezette.

Az ülés résztvevői megállapították, hogy a szocialista országok, a nemzetek és a széles nemzetközi közvélemény erőfeszítéseinek, valamint annak a realizmusnak az eredményeként, amit a különböző államok és politikai körök tanúsítottak, a nemzetközi életben nyilvánvalóvá váltak bizonyos kedvező tendenciák. Ugyanakkor még nem történt gyökeres, kedvező fordulat. A világhelyzet változatlanul bonyolult és ellentmondásos. Óriási mennyiségű atomfegyver van felhalmozva, folytatódnak a nukleáris kísérletek, a fegyverek új fajtáit állítják elő. Nem hárult el az emberiség, a földi élet megsemmisítésének veszélye.

A tanácskozás résztvevői kifejtették véleményüket, hogy korunk alapvető kérdése a háború megakadályozása, a fegyverkezési verseny beszüntetése, a határozott áttérés a leszerelésre. elsősorban a nukleáris leszerelésre.

A résztvevők információ- és véleménycserét folytattak az országaikban folyó belső fejlődésről és átalakításról, s üdvözölték a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szovjet—amerikai szerződés hatályba lépését. A szerződést a valódi leszerelés első fontos intézkedésének tekintik, amelyet további leszerelési megállapodásoknak kell követniük, elsősorban az atomfegyverek jelentős, azok teljes felszámolásáig menő csökkentésének.

A Varsói Szerződés tagállamai hangsúlyozták a szocialista és más országok közötti építő párbeszéd, a magas- és felsőszintű találkozók és látogatások, a kölcsönös megértést és a békét szolgáló megállapodások jelentőségét. A tanácskozáson képviselt államok kijelentették, hogy mindegyikük a lövőben is szélesíteni fogja az érintkezést és együttműködést más országokkal a nemzetközi helyzet javítása, az európai és világbéke erősítése érdekében.

A Varsói Szerződés / Politikai Tanácskozó Testületének üléséről

A Varsói Szerződés tagállamai ismét felhívással fordultak a NATO tagállamaihoz, a helsinki folyamatban részt vevő országokhoz, az egész nemzetközi közösséghez: fokozzák erőfeszítéseiket, hogy mielőbb nagy jelentőségű megátlanodásnk szülessenek a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről, a biztonság és a stabilitás erősítéséről. Tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely nehézségeket okozhat ezen a téren.

A leszerelés területén kiemelten fontosnak tartják az alábbi feladatokat: i

— a szerződés megkötése a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok hadászati támadófegyveroinek 5П százalékos csökkentéséről, az ABM-szerzódés szigorú betartásával abban a formában, ahogyan azt 1972- ben aláírták, s azzal, hogy a szerződést egv közösen megállapított időn belül nem mondják fel;

— az atomfeevver-kísérletek telies és általános eltiltása, az ehhez vezető lépésként megállapodások megkötése a hatékony ellenőrzési intézkedésekről a Szovjetunió és az Amerikai Egvesült Államok közötti. 1974-es és 1978-os szerződések mielőbbi ratifikálása céljából, továbbá megállanodások a Szovjetunió és az Amer'kai Egyesült Államok atomrobbantásai hatóerejének és számának további csökkentéséről;

— egvezmény aláírása a vegvi fegyverek teljes betiltásáról, azok készleteinek megsemmisítéséről;

— a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentése Európában, a katonai költségvetések megfelelő csökkentése mellett;

— a leszerelés során felszabaduló eszközöket a gazdasági és társadalmi fejlődés szolgálatába kell állítani.

A tanácskozás résztvevői rámutattak: időszerűek a NATO-tagáliamoknak tett javaslataik arra, hogy cseréljék ki az Európában állomásozó fegyveres erőkre és hagyományos fegyverzetükre vonatkozó adatokat. A jövendő tárgyalásokon a gvors és eredményes haladás érdekében az Dven adatcserét a tárgyalások eleién, vagy ha erre 'ehetőség lesz. akkor még azok megkezdése előtt lehetne

Havasiatok

megvalósítani, lehetővé téve az átadott adatok helyszíni ellenőrzését.

A tanácskozáson dokumentumot fogadtak el az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló tárgyalásokról. A tanácskozás résztvevői megerősítették javaslatukat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői vessék össze a katonai doktrínákat. figyelembe véve azok haditechnikai vonatkozásait. Ennek célja az, hogy mindkét katonai szövetség és azok tagjai katonai doktrínáinak és koncepcióinak szigorúan védelmi jelleget adjanak.

A szövetséges szocialista államok hangoztatták, hogy az európai stabilitás erősítésének és a háborús veszély csökkentésének megfelelne, ha a közeljövőben külön tárgyalások kezdődnének az enrópai harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről és későbbi felszámolásáról, beleértve a kettős rendeltetésű eszközök nukleáris alkotúrészeit.

Véleménycserét folytattak az ökológiai biztonság kérdéseiről. Kifejezésre Jutott az a meggyőződés, hogy a környezet védelme és javítása, a természeti források ésszerű felhasználása szorosan qsszefügg a nemzetközi biztonság valamennyi elemének biztosításával, a fegyverkezési verseny megszüntetésével és a leszereléssel, elsősorban a nukleáris leszereléssel. A Varsói Szerződés tagállamai dokumentumot fogadtak el a fegyverkezési hajszának a környezetre gyakorolt hatásairól és az ökológiai biztonság más aspektusairól.

Az ülésen kéuvlselt államok vezetőinek meggyőződésük, hogy a jelenlegi helyzetben különös jelentősége van az emberi jogok betartásának és érvényesítésének, a nemzetközi egvüttműködés fejlesztésének humanitárius téren. Ügy vélik, mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítva legyen minden ember joga az életre és a munkára a béke és a szabadság feltételei között, biztosítva legyen politikai, kultnrális és más jogok teljes érvényesítése, azok összességében. az államok szuverenitása, a beliigyekbe való be nem avatkozás tiszteletben tartása mellett.

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Európa gazdasági életében lezárult egy abnormális korszak; Luxemburgban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség, a kontinens két legnagyobb gazdasági tömörülésének vezetői a közelmúltban aláírták a hivatalos kapcsolatok felvételéről szóló közös nyilatkozatot.

A kapcsolatfelvétel különösen abból a szempontból figyelemre méltó, hogy a KGST hamarosan negyvenesztendős lesz, és a Közös Piac is már több mint három évtizede működik. A két szervezet viszont az aláírásig hivatalosan nem vett egymásról tudomást, noha a köztük bonyolódó árucsere-forgalom értéke viszonylag magas. Ennek a helyzetnek vetett véget az aláírásra került közös nyilatkozat, amely hoszszas tárgyalások eredményeként született.

Az okmányt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere és Rudolf RohlíCek, a szövetségi kormány első alelnöke, e két gazdasági tömörülés soros elnöke, továbbá Vjacseszlas Szicsov, a KGST titkára és Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bizottságának nemzetközi kapcsolatokért és kereskedelempolitikáért felelős tagja írta alá. ,

A hivatalos kapcsolatfelvételt rögzítő közös nyilatkozatban ez áll:

„A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa egyrészt, az Enrópai Gazdasági Közösség másrészt,

— figyelembe véve a KGST és az EGK alapító okmányét, különös tekintettel a Római-szerződésre,

— hivatkozva az Enrópai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányára, továbbá tekintettel az európai biztonsági és együttműködési utótalálkozók eredményeire, — törekedvén arra, hogy az illetékességükkel összhangban álló tevékenységükkel hozzájáruljanak a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás fontos tényezőiét jelentő nemzetközi gazdasági együttműködés bővüléséhez, a következő nyilatkozatot teszik:

1. Ennek a nyilatkozatnak az elfogadásával a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség felveszi a hivatalos kapcsolatokat.

2. A felek fejleszteni fogják az együttműködést az illetékességüknek megfelelő és a közös érdeket képviselő területeken.

3. A felek ki fogják nevezni képviselőiket. akik találkozóikon, megbeszéléseiken tisztázzák majd az együttműködés körét, formáit és módszereit.

4. A felek' az együttműködésük során szerzett tapasztalataik alapján,

EGYÜTTMŰKÖDÉSI

KÉSZSÉG

szükség esetén meg fogják vizsgálni az együttműködés további területekre, formákra és módszerekre történő kiterjesztésének lehetőségét.

5. Ami ennek a nyilatkozatnak az Európai Gazdasági Közösség részéröl való érvényesítését illeti, a nyilatkozat azokra a területekre érvényes, amelyekre az Európai Gazdasági Közösség alapitó szerződése vonatkozik, mégpedig az alapító szerződésben körvonalazott feltételek szerint.

6. Ez a nyilatkozat két eredeti okiratban készült angol, bolgár, cseh, dán, francia, görög, holland, lengyel, magyar, mongol, ném8t, olasz, orosz, portugál, román, spanyol és vietnami nyelven.“

A nyilatkozat ünnepélyes aláírása alkalmából Rudolf Rohlíček beszédében többek között kijelentette: A tárgyalások során jobban megismertük egymást, megértettük a partner érdekelt, s szinte lépésről lépésre közelítettünk a reális, politikai szempontból viszont mégis újszerű megoldásokhoz. Elmondhatjuk, hogy a gyakorlatban, sikerült érvényesítenünk az új gondolkodásmód alapelveit. A hivatalos kapcsolatfelvétel jelentőségét az adja, hogy normalizálódik a viszony a két nagy nemzetközi gazdasági szervezet között, s ezáltal létrejönnek a feltételek mindkét közösségben a gazdasági növekedéshez és a szociális ha-* ladáshoz. A dokumentum kétségkívül elő fogja segíteni a KGST és az EGK kapcsolatainak bővítését. A nyilatkozat aláírásával lezártunk egy fontos szakaszt, s ugyanakkor egy új, jelentős fejezetet nyitunk. Ez az okmány minden jelentősége mellett ts csupán az első lépés annak irányába, hogy az együttműködés lehetősége valósággá váljék. A kapcsolatfelvétel újabb bizonyítéka annak, hogy kellő jóakarattal és realista hozzáállással a különböző társadalmi rendszerű államok egyetértésre juthatnak fontos nemzetközi problémákban úgy, hogy emellett megőrzik alapelveiket. A KGST és az EGK kapcsolatfelvételét a helsinki Záróokmány gyakorlati megvalósításának tartjuk.

Jacques Delors, az Európát Közös-1 ségek Bizottságának elnöke reményét fejezte ki, hogy a megállapodás meg fogja gyorsítani a Közös Piac tárgyalásait a KGST egyes tagországaival. Kitért rá, hogy különösen előrehaladott fázisban vannak a tárgyalások Csehszlovákiával és Magyarországgal.

Ezen utóbbi alátámasztására annyit, hogy a közelmúltban Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország még tavaly kezdett hivatalos tárgyalásai, s parafálták az EGK és a Magyar Népköztársaság között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösséggel.

A KGST és az EGK. valamint az EGK és Magyarország között létrejött dokumentumoknak a gazdasági vonatkozásokon túl igen komoly politikai jelentőségük van. A kelet—nyugati viszony javulása nélkül ugyanis egyik sem születhetett volna meg. Ugyanis tehetetlen az európai enyhülés és biztonság a gazdasági szálak erősítése nélkül.

A KGST és az EGK közötti kapcsolatok normalizálásával, valamint a KGST-tagországok és az Európai Közösség közötti hivatalos kapcsolatok felvételével a KGST 44. ülésszakán is behatóan foglalkoztak. jblm)