Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-22 / 29. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. július 22. Szilárd elvi alapokon A somorjai (Šamorln) Kék Dona Efsz pártbizottságának mindennapi munkája sok-sok szállal kötődik a gazdaság éle­téhez. A pártalapszervezetek és a pártcsojiortok a politikai munka Javítása érdekében a társult szövetkezet minden te­rületéről felszínre hozzák, ösz­­szegyüjtik, tanulmányozzák és nagy felelősséggel közvetítik a hasznos tapasztalatok sokasá­gát. A pártbizottság vezetőségé­nek — többek között — az a kötelessége, hogy a jelensége­ket, folyamatokat elemezze, s eljusson a pértmunkát megha­tározó következtetésig. A gaz­dasági mechanizmus átalakítá­sának Időszakában, az ű] szö­vetkezeti törvény gyakorlatba való átvitelének követelmény­­rendszerében alapvető felada­tuknak tekintik fejleszteni mindazt, ami előre visz, és le­küzdeni azt, ami gátolja hala­dásukat. E témát lengyel Ist­vánnal, az üzemi pártbizottság elnökével elemeztük. — A CSKP Központi Bizottsá­gának 7. ülése gyakorlatilag tárgysorozatát képezte a CSKP XVII. kongresszusa irányvona­lának következetes megvalósítá­sáért, a gazdasági mechanizmus átalakításáért és a pártdemok­rácia további megszilárdítá­sáért folytatott harcnak. Ä CSKP Központi Bizottságának 7. ülése, majd az ezt követő ke­rületi és járási pártkonferen­ciák határozataikban megerősí­tették a XVII. pártkongresszus irányvonalának helyességét és érvényességét, s a gazdasági és társadalmi feilődés meggyorsí­tásának folyamatát a forradal­mi változások megvalósítása feltételeként fogalmazták meg. Párttagjaink ezekkel a fontos dokumentumokkal a taggyűlé­seken Ismerkedtek meg, s a kö­rülményeinkre való lebontásuk után valóra váltásukra szinte naponta visszatérünk. A párton belüli demokrácia nyújtotta le­hetőségek aktív alkalmazásával egyidőben gazdaságunk párt- és szakmai vezetésének is tudato­sítania kellett, hogy a demok­rácia a pártban nem a kivételes alkalmakra korlátozódik, ha­nem a munka mindennapi vele­járója. A gazdasági mechaniz­mus átalakítása ugyanis nem je­lenti a párt -és gazdasági mun­­kában szerzett eddigi tapaszta­latok elvetését, konkrétan fo­galmazva nem tagadfuk azt, ami az eddigiek folyamán haté­konynak bizonyult. Dialektikus tagadásról van szó. ami azt Je­lenti, hogy gazdaságunkon be­lül kiküszöböljük a munkaszer­vezésben, az irányításban, a munka- és technológiai fegye­lemben. valamint a Javadalma­zásban az eddigiek során elő­forduló hiányosságokat. Mind­erre kiváló feltételeket teremt szövetkezetünkben az eddigiek folyamán is sikeresen alkalma­zott belüzemi önelszámolás, melynek további tökéletesítésé­vel emelhetjük magasabb szint­re a kollektív vezetés és irá­nyítás formáját. Célunk az, hogy a brígádszerű munkaszervezés és Jutalmazás a dolgozók tuda­tában ne csak az anyagi oldal növelésének formális lehetősé­geit, hanem a magasabb szintű ■munkaszervezés, a hatékonyság és a belterjesítő tényezők fon­tosságát helyezze előtérbe. A párt- és a szövetkezeti demok­rácia ugyanis a tudatosság is­kolája. a párt- és gazdasági el­lenőrzés és felelősségvállalás táptalaja. De semmjféleképnen sem valamiféle állapot, amibe egyszerűen beleteleoszünk, sok­kal inkább embereket, viszo­nyokat alakító harc. Az üzemi pártbizottság elnö­ke a továbbiakban rámutatott, hogy az egységes földműves­­szövetkezet pártbizottságának a iövőt illetően Jobban ki kell áll­nia a tudományos-műszaki ha­ladás iegűfabb vívmányainak gyakorlati alkalmazása mellett, s nagyobb figyelmet kell for­dítania a gazdaságosságot és a hatékonyságot növelő beruhá­zásokra. E két tényező kölcsön­hatásával pedig el kell érni, hogy a 8. ötéves terv teljesíté­se, illetve túlteljesítése mellett tovább lavuljon az egyes ter­mékek minősége. Kiemelte, hogy a szocialista társadalom, s ezen belül a Kék Duna Efsz ts nagy felelősséget vállal az emberért, mivel min­den dolgozónak cselekvő és együttműködő, magát és kör­nyezetét alakító szerepe van. Hangsúlyozta, hogy ma és hol­nap egyaránt szükség van az alkotó gondolkodásra, amely vi­szont csak szubjektív úton le­szervezet számára, amely a szö­vetkezettel szerződéses viszony­ba lép. Az érvénybe lépő gazdasági szabályozókról felmérést készí­tenek annak érdekében, hogy azok milyen hatással lesznek a szövetkezet gazdasági eredmé­nyeire. Ennek ismeretében úgy alakítják a,z efsz gazdasági szerkezetét, hogy az számukra a gazdaságosság szempontjából, a lehető legelőnyösebb legyen. Ennek érdekében nagy figyel­met fordítottak az új szövetke­zeti törvény áttanulmányozásá­ra, amely teljes mértékben tar­(Tóth József felvétele) hetséges. Az elmondottak kap­csán örömmel konstatálta a szocialista versenymozgalmat, mely ebben a szövetkezetben a termelés egyik legfontosabb lendítőkereke. A szövetkezet­ben ugyanis 17 szocialista bri­gád ténykedik 384 dolgozót tö­mörítve. ami az efsz állandó dolgozóinak több mint 72 szá­zalékát teszi ki. A brigádtagok közül 20 dolgozó az aranyérem, 98 az ezüstérem, 226 pedig a bronzérem tulajdonosa. A szo­cialista brigádokba tömörülő párttagok a pártonkfvüliekre nemcsak a felajánlások teljesí­tése szempontjából hatnak ösz­tönzőleg, hanem aktív hozzáál­lást tanúsítanak a brigádérte­kezleteken. részt vesznek az előkészítésekben, s rendszeres tájékoztatást és megbízatásokat kapnak az ülések közötti idő­szakban. Meglátásaink szerint mindezt annak köszönhetik, hogy a párt- és gazdasági munkában meg­erősítették a kollektív vezetést, arra törekedve, hogy a döntés ne kollektív bőlintás legyen, hanem a nézetek ütköztetése és a vitában kialakított egységes álláspont. A gazdasági mechanizmus át­alakítása kapcsán az üzemi pártbizottság elnöke elmondot­ta, hogy bevezetésével a mező­­gazdaságban olyan sajátos sza­bályozók érvényesülnek, ame­lyek teljes mértékben megfe­lelnek a termőtalajon való gaz­dálkodás jellegének és a kü­lönböző termőhelyi adottságok­nak. A pénzügyi-gazdasági sza­bályozóknak viszont ezekből az objektív feltételekből kell kiin­dulniuk, hogy ne takarják el az azonos termőhelyi adottságok között gazdálkodó mezőgazda­­sági üzemek közötti indokolat­lan különbségeket. Az ügy érdekében — a párt­elnök megfogalmazása szerint — a Kék Duna Efsz párt- és szakmai vezetése elsősorban a gazdasági szerződések megkö­tésére fog odafigyelni, annak érdekében, hogy az minden te­kintetben az egyenlő partnerek viszonyát tükrözze. Mindez azt jelenti, hogy a gazdasági szer­ződés ne legyen — ne lehessen — egyoldalúan előnyös azon talmazza a Jogokat és az elvá­rásokat. Az üzemi pártbizottság mun­kájának homlokterébe egyre in­kább az ellenőrzési jog gyakor­lása kerül. A végrehajtás fe­gyelmét viszont nemcsak az ellenőrzéssel, hanem a pártde­mokráciával és a lenini elvekre épülő centralizmussal is egybe­kötik. Mindezt azért említette az elnök, mert az üzemi párt­­bizottság a Jövőt illetően to­vábbra is nagy gondot fordít a felsőbb pártszervek határoza­taiból következő helyi tenniva­lók kidolgozására, biztosítja a határozatok egységes értelme­zését, a végrehajtásban és az ellenőrzésben pedig előtérbe helyezi a személyi felelősséget. Egységet teremtenek az értel­mezésben és a tennivalók kivá­lasztásában. Az üzemi pártbi­zottság tervében ezért olyan konkrét feladatok szerepelnek, melyek a végrehajtás módjához, határidejéhez és a felelős sze­mélyéhez kötődnek. — Minél több a talpán biz­tonságosan álló párttag, annál sokrétűbb és gazdagabb a párt­­munka. Engels, amikor a tár­sadalmat a természettel hason­lította össze, azt írta: „A tár­sadalom történetében . . . embe­rek cselekszenek, csupa tudat­tal rendelkező, megfontolással vagy szenvedéllyel cselekvő, meghatározott célokra törő em­ber; semmi sem történik tuda­tos szándék, akart cél nélkül.“ A fenti idézet arra figyelmeztet bennünket, hogy az emberi té­nyező előtérbe helyezésével mi­nél több értéket hozzunk fel­színre, persze nem csupán po­litikai. erkölcsi, hanem anyagi értelemben is. Kétségtelen azon­ban, hogy a helyesen értelme­zett pártmunka eriesztője, ösz­tönzője a még hatékonyabb ter­melésnek, ami végeredményben az egész tagság javát szolgál­ja. A kommunistákét, akikkel a pártmunkát gyakoroljuk, s akik nélkül nem valósíthatjuk meg — a pártonkfvüliek bevo­násával — egyetlen Jó elgondo­lásunkat, tervünket sem — fe­jezte be közös elemzésünket Lengyel István. CSIBA LÄSZLÖ BIZTATÓ TÁVIATOK A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Két hét távlatából szemlélve a KGST 4. ülésszakának eredményeit az azóta már tucatjával közzétett jelentések, közlemények, elemzések, kü­lönböző nézőpontokat tükröző kommentárok tannlságait össze­gezve a közélet iránt érdeklődő megpróbál a maga számára ké­pet alkotni a szocialista közös­ség gazdasági fejlődésének ki­látásairól. Azt a gazdaságpoliti­kában kevéssé jártas ember is érzi, népgazdasági gondjaink egyre inkább elodázhatatlanná váló megoldásának egyik kul­csa valahol a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok radikális át­alakításában keresendő. Nos, ennek széles körű vonatkozásai voltak a 4. ülésszak napirend­jén. Fő napirendi pontként a tag­országok és Jugoszlávia képvi­selői megvitatták a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak az 1991 és 2005 közötti idő­szakra vonatkozó koncepcióját, az 1991—1995-re vonatkozó nép­­gazdasági tervkoordináció pon­tosított programját, illetve a tagországok sokoldalú, távlati gyártásszakositási és kooperá­ciós elképzeléseit. Áttekintet­ték, hogy milyen eredményeket értek el a népgazdaságok elek­tronizálásában, ami a 2C90-ig érvényes komplex program egyik fő iránya. Szó volt a KGST ülésszakának 1989-re és 1990-re vonatkozó munkaprog­ramjával, valamint a 45. ülés­szak napirendjéről és időpont­járól. E napirendi pontok meg­vitatásakor valamennyi küldött­ség vezetője kifejtette országa álláspontját. Az ülésszak fő dokumentuma, a kollektív koncepció az egyes országok gazdaságpolitikájának közös elemei alapián rögzíti az együttműködés fejlesztésének általános és az egyes kiemelt ágazatokat illetően konkrétan is megfogalmazott fő irányait. Kerüli a sematikus, adminiszt­ratív eszközöket. Az olyan együttműködésre való áttérést tűzi ki célul, amely fokozódó mértékben épít az áru- és pénz­viszonyok, valamint a piac nö­vekvő szerepére, a gazdálkodó egységek közötti közvetlen ter­melési és egyéb kapcsolatok szélesítésére. Ennek távlatilag az a célja, hogy egyesített sza­bad piacot alakítsanak ki, ala­posan felmérve ehhez az elő­feltételeket. A kollektív koncepció és a távlati programok megvalósítá­sának fő eszközeként jelölték meg a KGST-tagországok nép­­gazdasági terveinek a koordi­nációját, amellyel elő kell se­gíteni a népgazdaságok inten­zív fejlődési pályára állítását. A gazdasági stratégia fő célja valamennyi tagországban a la­kossági szükségletek kielégíté­sének biztosítása. Ennek egyik döntő feltétele, hogy mind szo­rosabbá váljék a népgazdasá­gok integrációja, amelynek megvalósítása érdekében konk­rét intézkedésekről döntöttek a küldöttségek képviselői. Az egyes tagországokban azonban különböző időben érlelődnek meg az integrációs intézkedé­sek megvalósításához szükséges közgazdasági feltételek. A jár­ható út az, hogy az egyes sza­kaszokra beütemezett intézke­déseket azok az országok való­sítsák meg, amelyek erre felké­szültek. A tudományos-műszaki fejlesz­tés 20ü0-ig szóló komplex prog­ramjának megvitatása kapcsán megállapították: nem sikerült előrelépni abban, hogy a leg­fontosabb feladatokra összpon­tosítsák az erőforrásokat. Ezek felaprózódása azért aggasztó, mert a csúcstechnikákhoz és -technológiákhoz vezető utakon nem futunk előre a kellő ütem­ben, és reális a veszélye annak, hogv országaink lemaradása fo­kozódik. Ezért a tudománvns­­műszaki fei'ődés intenzívebbé tételére, valamint az elektroni­kái ipar és a népgazdaságok elektronizálása gyors ütemű fej­lesztésére radikális intézkedé­seket helyeztek kilátásba. Az ülésszak figyelmét nem kerülte el a nemzetközi politi­kai helyzetben tapasztalható normalizáiédási folyamat sem. Megállapítást nyert, hogy a le­szerelés eredményeként felsza­baduló eszközöknek a gazdasá­gi és társadalmi fejlődés érde­kében többek között a fejlődő országok támogatására történő átcsoportosítása megfelelne a világgazdasági stabilitás és a világbéke érdekeinek. A küldöttek aggasztónak ta­lálták a fejlődő országok gaz­dasági helyzetének romlását. Állást foglaltak amellett, hogy továbbra is törekedni fognak a fellődő országokkal való együtt­működés bővítésére és tökéle­tesítésére, elősegítik gazdasági önállóságuk és politikai függet­lenségük erősödését. Végül pedig a világgazdasági kapcsolatok egész rendszeré­nek radikális átalakításához, az új nemzetközi gazdasági rend kialakításához jelentős lépésnek bizonyul a hivatalos kapcsola­tok felvételéről szóló közös nyilatkozat aláírása a KGST és az Európai Gazdasági Közösség között. A segítség fogalmába még dip­lomáciai szinten is belefoglai­­tatik a jó szándék. Kölcsönös gazdásági segítség — azaz, a jó szándék alapjára épülő gazda­sági együttműködés kölcsönösen előnyös, racionális és progresz­­szív formájával rásegíteni egy­más népgazdaságait a felemel­kedés útjára. Am — amint az már igazolást overt — a puszta jő szándék kevés, a határozott lépéseken, a tetteken a sor. f-es) Nyugati végeken, barátainknál Közös cél: AZ EREDMÉNYES HATARVEDELEM A baráti kapcsolat akkor iga­zán értékes, ha kétoldalúan előnyös, ha az értékes tapasz­talatok a közjó, a jő cél elé­rése érdekében hasznosulnak. Ilyen elvtársi-baráti kapcsolat és együttműködés jött létre ta­valy a domailicei és a Bratl­­slava-Kapitulsktj dvor-i határőr­egységhez tartozó önkéntes ha­tárőrök között. Elsőként a kez­deményezők jártak nálunk, megtekintve Szlovákia erőtelje­sen fejlődő fővárosát és kör­nyékét, megismerkedtek sajátos körülményeinkkel, hasznosítha­tó tapasztalatainkkal, szövöget­ve a barátság szálait... Láto­gatásukat az idén, július első napjaiban több mint harmincán viszonoztuk. A több mint félezer kilométe­res távolságot fél nap alatt ma­gunk mögött hagytuk. Vendég­látóink forró baráti-elvtársi fo­gadtatásban részesítettek mind­annyiunkat. Gondoskodtak róla, hogy a rövid idő alatt semmi­ben sem szűkölködjünk. A tartalmas, sokat ígérő progrgm első pontjaként meg­tekintettük a műemlékekben rendkívül gazdag, 12 ezer lako­sú várost, járási székhelyet. Bővebben tájékozódhattunk a város jelenéről és jövőbeni fej­lődéséről azon a fogadáson, amelyre a városi nemzeti bi­zottság patinás épületének dísz­termében került sor. A legille­tékesebb járást és városi párt- és közigazgatási szervek kép­viselői ismertették eredményei­ket, problémákat, s kifejezték azt az óhajukat, hogy ez az őszinte baráti kapcsolat legyen minél eredményesebb, melyhez a maguk részéről minden segít­séget megadnak. Miért hang­zott annyira szívhez szólóan és meggyőzően a kívánságuk? — Mert nagyon felelős tiszt­ségük betöltése közepette ön­kéntes ' határőri teendőket ts ellátnak kevés szabadidejükben. Múzeumok látogatása közben beteknithettünk Chodsko népé­nek múltjába, megismerhettük gyönyörű népviseletét, múltbeli használati tárgyait, a jobblé­tért, a szabadságért, a fasizmus ellen vívott harcát és elszánt­ságát. A múlt tárgyi emléket máig elemi erővel hatnak a tu­datformálásban. A forradalmi múlt üzenete munkált Ez „érhető tetten“ a domailicei Csehszlovák-Szovjet Barátság határőregység hagyo­mányőrző emlékszobáiban. Mtpd­­ez nem csupán a múlt tükre) a közelmúlté és a jelené is, a szocialista hazaszeretet iskolá­ja, annak gazdag és tiszta for­rása. Ebből a kristálytiszta for­rásból merítenek az országha­tár bátor, elszánt védelmezői: hivatásosak, katonák, önkéntes határőrök egyaránt. A hagyományőrző emlékszo­bák szemléltető tárgyai — hi­teles okmányok, igazolványok, fényképek, tőrök, kések, pisz­tolyok, gránátok, géppisztolyok, adóvevők stb. — mind annak bi­zonyítékai, hogy a határvéde­lem képes meghiúsítani a ha­­társértők. banditák cselszövé­seit, felforgató tevékenységét, még ha az olykor áldozatokat is követel. Egyébként az írásos, fényképes krónika is a határ­védelem megörökítendő esemé­nyeit őrzi nemcsak a jelen, ha­nem az utókor számára is, mint­egy tanulságul: a határőr min­dig éber, figyelmét semmi sem kerülheti el!... A Köztársaság Érdemrenddel kitüntetett határőregység tevé­kenységének eredményességét a mintegy 90 tagú önkénteshatár­­őr-alegység is jelentősen előse­gíti. Ennek az alapegységnek az élén Olyan kipróbált harcos áll, mint ján Skrejval parancs­nok, akinek a fényképét a mú­zeumban is láthattuk. S nem érdemtelenülI Hiszen forradal­mi tapasztalatait mindmáig hasznosítja, átadva az ifjabb nemzedéknek. A vele és Magda Hrabaíková­­val, a női raj (mintegy 15 ta­gú) parancsnokával folyó rö­vid beszélgetésből kitűnt, hogy az önkéntes határőrök — kom­munisták és pártonkívüliek —■ jelentős tisztségeket töltenek be a közéletben, a párt- és társa* dalmi szervekben: pártszerveze­tek elnökei, képviselők stb. Ha­vonta egyszer jönnek össze, hogy értékeljék előző havi te­vékenységüket, kitűzzék a kö­vetkező időszakra szóló határ­­védelmi és közbiztonsági fel­adataikat. Ezeket a feladatokat példásan teljesítik, amit az is bizonyít, hogy közülük mintegy hetvenen a Példás Önkéntes Ha­tárőr jelvény viselőt. És elköte­lezett eredményes tevékenysé­gükért sokan kiérdemelték már a „Csehszlovákia Államhatárai­nak védelméért“ kitüntetést is. Amellett a közrend példás vé­delmezői, őrei is. Ezek után nem csoda, ha Do­­maílice már kétszer megkapta lés megvédte) a Példás Határ­őrváros, címet. Örömmel és büszkeséggel tölti el őket az a tudat, hogy sikeresen elősegítik a CSKP honvédelmi és bizton­ságpolitikájának gyakorlati va­lóra váltását. Határozottan vallhatjuk: igaz barátságunk és együttműködé­sünk szálai ez alkalommal is tovább szilárdultak. A tapaszta­latcsere nagyon értékesnek és hasznosnak bizonyult. N. Kovács István Munkatársunk levelével kö­szöntjük a közelmúltban ünne­pelt csehszlovák határőrséget.

Next

/
Thumbnails
Contents