Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
Nemzeti vagyonunk... A gazdasági mechanizmus átalakítási folyamatában elsődleges helyet foglal el a mezőgazdaság fejlesztése, melynek viszont több alapvető tényezője van. Az egyik a biológia, tiszen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élőlényekkel, vagy azokból származó termékekkel dolgozik. A nővén} ek, az állatok, a mikroorganizmusok biológiai adottságai jeizik azt a felső határt. amihez alkalmazni, igazítani kell a műszaki fejlesztést, a gépeket, a vegyszereket és az üzemszervezési eljárásokat. Még a hatvanas évek elején is uralkodott olyan vélemény, hogy a biológia igazi kibontakozása és termelőerővé válása csak az évszázad végére, de még inkább a jövő század elejére várható. A felgyorsult fejlődés azóta megcáfolta ezeket a nézeteket. Szemünk előtt zajlott le a gabrnafélék termesztésének „forradalma“. Az intenzív bózafajták, valamint a kukoricahibridek termesztése a hozamok ugrásszerű növekedését eredményezte. Sajnos több gazdasági növénynél — például a burgonyánál, cukorrépánál, néhány zöldségfélénél — még korántsem jutottunk el a biológiai lehetőségeknek és a műszaki feltételeknek ahhoz az összhangjához, amit a gabonaféléknél sikerült elérnünk. A fenti ellentmondás arra utal. hogy az agrártudományi kutatásszervezésünk magában hordta hibáit is. Gyekran mechanikus volt. nem a célra crlentált intézményeket támogatott, s nem a konkrét feladatnk megoldását szolgáló teameket finanszírozott. Ez azzal járt, hogy számos intézményben a kutatók nem kis hányada, állami támogatással. egy egy „témán“ 4—5 évig. vagy még tovább is eldolgozgatott. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a kutatógárda összetételét: Ilyen körülmények között csak az átlag termelődött újjá. A megrendelők — konkrétan a mezőgazdaság gyakorlati szakemberei — pedig levonták a következtetést ... A fajtanemesítésben, a biotechnológiában. a vegyszeres növényvédelemben. az Üzemszervezésben és az pari trágyák felhasználásában elért gyakorlati eredmények mellett hazánk növénvtermesztésében háttérbe szorult az agrártudomány néhány alapvető tényezője. A kezdeti lendület nyomán a műszaki fejlesztés néha nagyobb mértékben hatolt be a nöténytermesztés egy egy ágazatába, mint amilyen mértékben azt a szakmii és a biológiai környezet képes volt befogadni. Egészében véve viszonylag gyorsabban korszerűsödtek azok a technológiák, amelyekkel egy többékevésbé egyenletes és a gépi beavatkozásokat károsodás nélkül elviselő növényállományból lényegében azonos minőségű termékeket állítottak elő. A kalászos gabonafélék, a takarmánynövények gépi betakarítása mellett nem sikerült olyan berendezéseket forgalomba hozni, amelyek például a paradicsomot, a bogyósgyümölcsfieket és (6 néhány más kertészeti terményt úgynevezett asztali minőségben tudnának szüretelni. Egyórai ez az indítéka annak a sokféle vitának is, amely a szőlőkombájn vagy a metszőgén mellett és ellen érvelők kiizütt zajlik. Mindezekből kitűnik, hogy a növénytermesztésben hasznnsitott agrártudományi fejlesztés nem könnyű feladat. Vaíóra váltásáért a jövőben jobban együtt kell dolgoznia a géptervezőnek a gépüzemeltetővel, a gépészmérnöknek az agrármérnökkel és a ncmesftővel, végül mindnyájainak együtt kell gondolkodniuk az üzemgazdásszal. Növénytermesztésünk valós helyzetének megfontolt megítélésére utal az a figyelmeztetés is, hogy a technológia fejlesztésekor is új módon kell eljárni. Az ú| gazdasági szabályozók bevezetése ntán a jövedelemképzés szempontiából előtérbe kerül a gazdaságos műszaki fejles stés. Ennek figyelembevételével olyan technológiákat kell kialakftani, amelyek mellett a termelésnövekedés gazdaságos. az anyagfelhasználás, az amortizáció mérsékeltebben emelkedik. Semmiképpen sem hagyhatók figyelmen kívül azok a szándékok sem. amelyek a természetes erőforrások erőteljesebb kiaknázását tűzték ki célul. Így a jövőben az ésszerű vetésváltásnak, a talajkfméiő művelésnek, a melléktermékek és a természetes energia felhasználásának jelentősége egyaránt növekszik. Igaz ez a nemesítésben, a gépesítésben, a kemizáiásban, a technológiák kialakításában, egyáltalán abban a tevékenységben, amelyet ma innovációként szokás emlegetni, üszszegezve nemcsak a szándékot, hanem a szemléletet is ökonomikussá kell tennünk. A tudományos-műszaki fejlesztésről, ezen belül a gépesítésfejlesztésről alkotott nézeteinket kell állandóan korszerűsítenünk ahhoz, hogy a munka össztársadalmi szinten ne csupán a biológia, a technika, a kémia, hanem az ökonómia és mindenekelőtt a dolgozó ember jogos követelményeinek feleljen meg. Talán elkoptatott frázis, hogy a fizika „robbanását“ éltük át az elmúlt évtizedekben, s ugyanerre most a biológia terén számíthatunk. Divatos szóhasználattá vált például az enzim-re akció, a sejt- és szövettenyésztés, a génsebészet, a mikroszaporftás, ugyanakkor valahogy megfeledkeztünk a biológiai védekezésről. Bár azt el kell ismernünk, hogy a biológiai védekezés periférikus területeihez tartozó, úgynevezett biotechnikai módszerekben elfogadható a kutatási képviseletünk. Van az attraktánsokkal, repellensekkel. szexfernmonokkal és rovarhnrmnnokkal foglalkozó pár fős kutatócsoportunk. S korábban részt vettünk az akkor reményekkel kecsegtető sterilhfmes genetikai kutatásokban ts. Azonban sem akkor, sem ma nem fordítanak kellő figyelmet, kapacitást a biológiai védekezés klasszikus területeire. Pedig a nemzetközi keretek megvannak a részletek intenzívebb művelésére, mind a KGST növényvédelmi témája, mind pedig a Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet keretében. A káros rovarfajok — az amerikai fehér szövőlepke. a burgnnyabogár. a kukoricamoly stb. — visszaszorítása nem csupán vegyszeres technológiai kérdés, mint ahogy ezt sokan hitték a múltban, vagy tartják néhányan még manapság is. Sokkal inkább ökológiai feladat ez. és ezért azt kelt keresnünk, hogy a ma még tűlnyomóan uralkodó vegyszeres technológiát hogyan „szelídítsük" olyan szintre, hogy a kellő hatás mellett a legkevesebbet ártson a nagy többséget adö hasznos vagy közömbös állatpopulációknak és magának ez embernek. Az okok közismertek: a vegyszeres védekezés környezeti és hnmánegészség-ügyi ártalmai, a vegyszerek iránti rezisztencia stb., illetve ezek elkerülésének kívánalmai. Ä kutatás céljai között nagyobb teret kell adni a hasznosítható termékek minőségi mutatóinak is. A búza sikértartalma, a kukoricaszemben levő lizin mennyisége, a különféle fz- és zamatanyagok optimumának kialakítása az eddigieknél lobban kell. hogy foglalkoztassa a nemesttőket és a kutatókat. Nemzeti vagyonunk az agrártudománv, meiv küldetését csak a műszaki és tudományos eredmények eddiginél gyorsabb alkalmazásával, jobb munkaszervezéssel, megfelelő ösztönzéssel, a politikai és eszmei tényezők együttes jelenlétével tudja betölteni. Ez utóbbi követelményrendszert foglalja magába az új gazdasági mechanizmus. mely a tudományos-műszaki feilesztésen beiül a kutatómunkát az újratermelést folyamat egyik legfontosabb alkotóelemének tekinti. CSIBA LÄSZLÖ A CSTK-felvétel a Piegfanyi Növénytermesztést Kutatóintézetben készült Gondok és remények a Garam mentén (4.) Meghívó a Hungaroringre (6.) Folyamatos termény fel vásárlás au Uborka föld alól ?, (12.) ч « i I V
