Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
1888. Július IS. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A termőképesség jobb kiaknázásának lehetőségei A szemes kukorica legprodukttvabb növényeink közé tartozik, s felbecsülhetetlen tartalékot jelent az állattenyésztés eredményeinek hatékonyabbá tételében. Ogy is lehetne fogalmazni, hogy a kukorica genetikai termőképességének teljesebb kihasználása nélkül aligha képzelhe ö el a szemesek Iránti növekvő Igény ktelé-. gltése. Ma a kukorica azon növények közé sorolható, amelyeknél aránylag gyors a hibridválaszték felüjítása, a termőképesség és a minőségi mutatók vonatkozásában egyaránt. A szemes kukorica hektárhczamalnak elemzése az utóbbi években azonban arra utal, hogy ezen a téren sem sikerült lépést tartanunk a világviszonylatban végbemenő fejlődéssel. Ä fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országokban az utóbbi évek folyamán a szemes kukorica termelési volumenje, de hektárhozamai is dinamikusan nőttek. A fejlett országokkal ellentétben hazánkban — a statisztikai adatok szerint — a szemes kukorica hozamai kisebbek, mint a búza átlaghozamai. A kukorica hozamainak nagy mértékű ingadozása — mind az egyes évjáratokban mind az egyes mezőgazdasági üzemek viszonylatában — arra utal, hogy a hozamokat egyelőre még mindig nagyobb mértékben határozza meg az időjárás alakulása, mint a céltudatos, szakmailag megalapozott agrorómlai munka. Persze ezzel a megállapítással nem akarjuk lebecsülni a meteorológiai elemek hatását a kukorica hozamaira. Kísérleti eredményeink, de az élenjáró mezőgazdasági üzemel; tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy az új nagy hozamú kukoricahibridek sokkal igényesebbek az agrotechnikára, a termelési folyamat intenzitására és az agroökológiai feltételekre. Az ól hibridek gyengébb ökológiai stabilitású növényekként is jellemezhetők. Ha a kukorica klimatikus feltételekkel szembeni Igényeit az időjárás évjáratonként! alakulásával hasonlítjuk össze, akkor kiderül, hogy termőhelyi adottságaink között aránylag rendszeresen ismétlődnek a kisebb vagy nagyobb kilengések a kukorica élettani igényeitől. Különösen érvényes ez a csapadék alakulására. Je1- lentős ingadozások tapasztalhatók nem csupán a csapadék évi átlaga, hanem eloszlása tekintetében is a tenyészldő folyamán. Az eltelt harminc év Időjárása alakulásának az elemzéséből kiderült, hogy Szlovákia kukoricatermelő körzetében — ahol a tenyésztőé folyamán az évi csapadék átlagban 340 — 360 milliméter között ingadozott, és az átlagos napi hőBizonyos módosítással a szemes kukorica magasabb növényzetében Is eredményesen alkalmazhatók a csörlós, tömlős öntözőberendezések (Klamarcsik Mária felvétele) mérséklet meghaladta a 15 Celsius fokot évente, két vagy négy alkalommal rövldebb vagy hosszabb Ideig tartó szárazság áll be. A vízhiány pedig több tonna termést von el a növényzet genetikai termőképességéből. A hazánkban termesztett kukorloahibrldek vízigénye 480—550 milliméter körüli. A kukoricának a generatív szervek képzésének szakaszában a legnagyobb a vízigénye. Ebben az időszakban a kipárolgás értéke meghaladja a 200 millimétert, ami közel 45 százaléka a kukorica egész évi vízszükségletének. Hazánkban ilyen mennyiségű, s Ilyen kedvezően eloszlott csapadékot csak minden tizedik évben mértek. Az évjáratok többségében a kukorica fejlődésének kritikus szakaszában rendszerint 25—25 százalékkal kevesebb víz jut, mint amennyit igényelne. Az elemzések arra is utalnak, hogy a kukoricatermelő körzetekben az évjáratok többségében indokolt a kukorica öntözése. A vízhiányra a kukorica a virágzás és a beporzás Időszakában reagál a legérzékenyebben. A vízhiány ebben az időszakban időtartamától és intenzitásától függően 20— 40 százalékkal csökkentheti a hozamokat. Ezért a kukoricatermelő mezőgazdasági üzemekben fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az említett fejlődési szakaszban a növényzet a gyökérrendszer egész rétegében minél jobban el legyen látva vízzel. A talaj jó vízellátottsága a címerhányás Időszakában meghoszszabbítja a virágzás időszakát, serkenti a pollenképződést, s ezáltal kedvező feltételeket teremt a magképződéshez. Általában elmondható, hogy az idén a kukorica növényzetének állapota igen kecsegtető. A májusban uralkodó kedvező hőmérséklet, valamint a május végén és június elején lehullott csapadék kedvezően hatott a fejlődésre, főleg ott, ahol az agronómusok fokozott figyelmet fordítottak az agrotechnikára és a növényápolásra. Tehát adottak a feltételek a biológiai termőképesség teljesebb mértékű kihasználására. A végeredményt azonban a kukorica kritikus fejlődési szakaszában rendelkezésre állő nedvességtartalom dönti majd el. A hozamképződés folyamatát a talajvízháztartás módosításával kedvezően befolyásolhatjuk. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben több mint 30 ezer hektárnyi területen mód nyílik a kukorica öntözésére. Területi vonatkozásban is olyan lehetőségről van sző, amelynpk kihasználásával már jelentős mértékben hozzájárulhatunk a gabonaprogram megvalósításához. Nem csupán a kísérleti eredmények, hanem számtalan élenjáró mezőgazdasági üzem eredményei Is igazolják, hogy az öntözés hatására hektáronkénti átlagban több mint egytonnás hozamnövekedés érhető el. S akadnak olyan táblák Is, ahol a hektárhozamok meghaladják a 10 tonnát. Az Ilyen gazdaságok közé sorolható a nádszegi (Trstice), a vásárúti (Trhové Mýto], a légi (Lehnice) a vágseílyei (SaTal és az ostrovi efsz, valamint az Agrokomplex nagymegyeri (Galovo) üzeme. Tekintettel arra, hogy a kukorica öntözése Jelentős gazdasági eredménnyel jár, olyan kedvező feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a kukorica öntözését legalább 7—10 nappal a címerhányás előtt, megelőzve így a nedvességhiányt. A kukorica gyökérrendszerrétegében a csapadék alakulásától függően olyan vízkészletet kell kialakítani, hogy ez a csörlős, tömlős öntözőberendezések alkalmazásakor a hasznosítható vízkapacitást 30 százalékkal, a Fregattok esetében pedig 60 százalékkal haladja meg. Az öntözés heti operatív terveinek az összeállításánál a következő elveket kell figyelembe venni: Előnyben kell részesíteni a középkorai és a közepesen kései hibrideket a korai hibridek előtt. Ugyanis minél hosszabb egy hibrid tenyészideje, annál gyengébb azok ökostabilttása, viszont annál kedvezőbben reagálnak az öntözésre. Az öntözéssel nagyobb hozamnövelő hatás érhető el komplett, valamivel sűrűbb s persze egészséges és gyommentes növényzetben. Fokozott figyelmet kell szentelni a homokos, sekélyebb termőrétegű talajokon termesztett növényzeteknek, főleg ott, ahol Fregattokkal rendelkeznek. Ezeken a területeken kisebb adagokban juttatjuk ki az öntözővizet — az időjárástól függően — 10—12 napos időszakokban. Az öntözés fontossági sorrendjének a fölállításánál figyelembe kell venni az egyes hibridek igényeit is. Mindenképpen a vízre igényesebb hibrideket részesítjük előnyben, mert ezek az érés időszakában gyorsabban adják le a vizet. Különös figyelmet kell szentelni a vetőmagnak termesztett kukorica öntözésének. Mivel az öntözés hatására a jő beporzás révén növekszik és stabilizálódik a hozam. Nem is beszélve arról, hogy a vetőmag minősége Is jobb. Mindez jelentős gazdasági hasznot jelent. Az öntözéses gazdálkodásban kiemelt helyet érdemel a silókukorica is. Ennek ez öntözése sem szorítható az öntözött növények sorrendjének a legvégére. A silókukorica tekintetében a hozamnövelésnek reális lehetőséget még kiugrőbbak, mint a szemes kukoricánál. A biomassza alakulása és a minőség tekintetében a silókukorica öntözésére Is hasonló elvek érvényesek, mint a szemes kukorica tekintetében. Az intenzív kukoricatermelés szempontjából ugyan nem tudhatjuk előre az Időjárás alakulását, viszont ismerjük az öntözőberendezések kapacitása adta lehetőségeket, és az alternatív öntözési módokat az időjárás alakulásától függően. Célszerű tehát, ha kellő Időben üzembe állítjuk a rendelkezésre álló öntözőberendezéseket úgy, hogy az esetleges aszály ne szedjen túl nagy vámot az ígéretesnek mutatkozó termésből. Ezek ч lehetőségek nemcsak reálisak, hanem gazdasági és népgazdasági szempontból egyaránt előnyösek. michal Santa mérnök, a Bratlslaval Talaj-termőképességt Központ Öntözőgazdálkodás! Intézetének munkatársa «Keserű gyümölcs" Liszenko megnyeri Sztálint V. RÉSZ TÉVEDETT-E DARWIN? 1945. november 5-én összehívták Moszkvába a növénynemesftő állomások dolgozóit, s Liszenko előadást tartott nekik „A természetes kiválasztódás és a fajon belüli harc“ címmel. Az előadás lényege az volt: ügy látszik, Darwin tévedett, helytelenül képzelte el az evolúció mozgatóerőit, s ezt a hibát egyedül ő, Liszenko vette észrel Szerinte az evolúció elméleletének megalapítója kritika nélkül fogadta el Malthusnak a túlnépesedésről szóló elméletét, s ezért Jutott arra a hamis következtetésre, hogy a természetben fajon belüli harc van. „A fajok és a fajták sohasem jutnak el a túlnépesedéshez — állította Liszenko. — Ellenkezőleg, rendszerint túlságosan kicsi a népességük ..ezért fajon belüli verseny nem létezik.“ Ebből a következtetésből kiindulva „fölfedezte“ a növényeknek a „kölcsönös segítségnyújtását“, sör „az önfeláldozásra való képességét“. Ezzel Liszenko minőségileg új fokra, az alkalmazott tudományból az elmélet magaslatára kívánt emelkedni. Liszenko „logikája“ a szakemberek körében általános értetlenséget maid felháborodást keltett, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a darwinizmus-központi tételének hibás voltát Liszenko közönséges számtani hamisítással indokolta. Ekkor nézeteinek védelmére olyan erőket mozgósított, amelyeknek semmi közük sem volt a tudományhoz — ámde kifogástalanul működtek! ZSEBRAK ÉS A BECSÜLETBIRÚSAG Abban az Időben Sztálin — híven doktrínájához, miszerint „az osztályharc a szocializmus építésének előrehaladásával éleződik“ — az Ideológiát nyomás változatos formált alakította kt A. A. Zsdanov az SZKÍbjP Központi Bizottságának ttikára már megtartota első, az értelmiséget támadó előadását a Zvezde és a Lenin grad cfmü folyóiratok állítólagos hamis álláspontiáról Ezt követték a zeneszerzőket és a filmrendezőket, a filozófusokat és a történészeket sújtó vádak: még azokat Is megvádolták, akik hehtelenü! értelmezték a római rabszolgafelkelést. Valamivel később azokat állították pellem géire akik „hajbókolnak a Nyugat előtt“ ..kaméleonkodnak és „kozmopolitáskodnak“ S haragosan hirdették kt: ezek bármelyik pillanatban készek eladni a hazájukat, számukra a nyugati kollégák helyeslése fontosabb a tisztességnél és a becsületnél, s elfelejtik, hogy a motoros hajó is, a gozmozdony is, a telefon Is, a rádió is, a repülők is először Oroszországban jelentek meg. Ismét perek kezdődtek, szabotázzsal, technológiáknak Nyugatra való eladásával és kémkedéssel vádolva a kiszemelteket. Liszenko a politikai légkör ezirányú változásait Igyekezett kihasználni. Ebben talán az fs sürgette, hogy 1947 februárjában a központi bizottság ülése az ország mezőgazdaságának helyzetét tűzte napirendre, s ott nyilvánvaló lett, hogy nem váltak be Liszenkónak az új fajták létrehozására tett ígéretei, nem igazolták a hibrid kukorica káros voltát, illetve az azt hirdető nézetei, hogy hasznos volna Ukrajnában a/ összes őszi búzát felváltani tavaszira, s az összes tavaszi búzát őszire. A párt és a kormány vezetői között Is fokozódott az elégedetlenség tevékenysége iránt. Meg kellett hát erősíteni a helyzetét! A kialakuló légkörben ehhez mindössze a célpontot kellett helyesen kiválasztania, odacsapni valamelyik nagy ellenségére, lehetőleg olyanra, akire „odafenn“ Is figyelnek. Anton Romanovics Zsebrak akadémikus megfelelő áldozatnak látszott, Indítéknak pedig az a cikk kínálkozott, amelyet Zsebrak 1945-ben tett közzé a Science című amerikai tudományos ÍS A FAJOMiRÖlI KÜZDillr ® о — > (6 r— о и s e > folyóiratban „A szovjet biológia“ címmel. Az írás taglalta a szovjet tudósok eredményeit, s tisztes hangon bírálta Liszenkót. Véleményének nagy volt a súlya, mert a cikk a felső pártvezetés tudtával, majdhogy nem annak utasítására Jelent meg. Hogy miért? Nos, kiderült: Liszenko testvére a háborúban a fasiszták oldalára állt, s ez megrendítette a pártnak Liszenko tudományos eredményeiben vetett bizalmát is. De nemcsak Zsebrak cikke jelezte, hogy a legfelsőbb pártvezetők Liszenko iránti bizalma apadőban van. 1946-ban a Sztálln-díjat ffem Liszenko jelöltjei kapták, hanem két olyan tüdős, akiknek Llszenkőhoz fűződő rossz viszonya közismert volt. Ráadásul nem az 6 valamelyik hívét választották be ez akadémiába, hanem éppen azt az Ny. P. Dubinyint, aki Zsebrak segítőtársaként vállalta, hogy az akadémia keretében egy új genetikai intézetet szervez. A Zsebrak elleni támadás azzal kezdődött, hogy 1947. március 6-án a Leningradszkaja Pravda című lapban megjelent Liszenko egyik legközelebbi munkatársának, a jogászból lett biológusnak, I. I. Prezentnek a cikke Az ideológiák harca a biológiában cfmmel. Ez a következő szavakkal kezdődött: „Fejlődésének imperialista szakaszában a rothadó kapltalizmus világra hozta a biológia halva született korcsát, a formális genetikának teljesen metafizikus, történelmietlen tanítását“, majd hosszasan szidalmazta a genetlkusokat — mégpedig nem a nyugati, hanem a szovjet genetlkusokat—, és pocskondiázta A. R. Zsebrakot. Ez az első kirohanás azonban nem érte el a kívánt eredményt, ezért 1947. szeptember 2-án a Pravdában Is megjelent egy újabb támadó cikk a mezőgazdaság-tudomány egyik kevéssé Ismert kandidátusának, I. D. Laptyevnek a tollából. „Zsebrak... a legreakciósabb külföldi tudósokkal együtt... lealacsonyítja és ócsárolja haladó szovjet biológiánkat és annak kiemelkedő modern képviselőjét, Liszenko akadémikust“ — frta. A cikk befejező mondatai a tragikus 1937. évnek — a perek esztendejének — a stílusára emlékeztettek: „A közvélemény bírósága elé azokkal, akik... hazaellenes tetteikkel rossz hírét keltik haladó szovjet tudományunknak!“ A felsőoktatási miniszter akkor egy Llszenkőhoz közel álló ember, Kaftanov volt. ö rendelte el, hogy Zsebrak tettét „becsületbíróság“ vizsgálja meg. A becsiiletbfróság egy hónap múlva hatalmas tömeg előtt ült össze a Politechnikai Múzeumban. A tárgyalást megelőzte a becsületbíróság elnökének „kiképzése“ — ezt az SZK(b)P KB akkori titkára, M. A. Szuszlov végezte. Zsebrakot Dubtnyin, az akadémia levelező tagja védte. Az ügyből nem sikerült kirakatpert kreálni: a becstíletbírőság egyszerűen semmi meggyőzőt nem tudott mondani a közönségnek, ezért beérte azzal, hogy nyilvánosan megdorgálja Zsebrakot, mert „hazafiatlanul“ nem a szovjet sajtóhoz, hanem külföldi laphoz fordult. A Pravda-ctkk és a becsületblróság következményei mégis súlyosak voltak számára: leváltották a Belorusz Tudományos Akadémia elnöki posztjáról, minszki lakásán pedig az állambtztonság emberei keresték, ö azonban ekkor már moszkvai barátainál rejtőzött. Valerij Szajfe cikke nyomán T
