Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. július 15 VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • Egy vadásztársaság életéből A Szlovákiai Vadászok Szövetségének Szécsénkei (Sečianky) Alapszervezete 4060 hektárnyi vadászterülettel rendelkezik. A 31 tagú vadásztársaság bat környékbeli község lakóibál verbuválódott. Az elnöki teendőket már jó néhány esztendeje dr. Lóska Tibor látja el, helyettese Deák István, a vadgazda felelős tisztét pedig hoszszú évek óta Török Ferenc tölti be. — Régen, több évtizeddel ezelőtt — fog múltidéző emlékezésbe a vadgazda —, a főként fácánban és mezei nyúlban módfelett gazdag ipolybalogi (Balog nad Iplom) földek az fpolyrodott. Természetesen az állatok védelmére különösen nagy gondot fordítunk. Társadalmi munkában, legfőképp a szécsénkei labdarúgópálya mentén, ahol a közös munkagépei nem tudnak boldogulni, nyaranta füvet kaszálunk. És Ilyenkor, a nyári hónapok alatt átellenőrizzük, megjavítjuk, s feltöltjük a sózókat, az etetőket, megreparáljuk a magasleseket, s kitisztítjuk a cserkészutakat. S hát a mintegy 300 ezer korona ráfordítással épült vadászházunkon és közvetlen környékén is mindig akad dolog, tennivaló. Vadászat előtti utolsó eligazítás sági (Šahy) alapszervezet vadászterületét gyarapították. A balogí gazdák idegenkedtek a műtrágyák, a vegyszeres gyomirtók használatától, ami esztendők leforgása alatt a vadállomány • elszaporodásához vezetett. Aztán 1964-ben Ipolybalogon is megalakult, éppen Török Ferenc pedagógus vezetésével, az önálló vadásztársaság. A 2009 hektár területet birtokló maroknyi alapszervezet mindössze öt tagot számlált. S közülük is egyedül az elnök volt helybéli lakos. — Kevesen voltunk, nem győztük területeink ellenőrzését, ezért felvettük a szomszédos szécsénkei vadásztársasággal a baráti kapcsolatot — újságolja Török Ferenc —, közös vadászatokat rendeztünk, s egymás segítségére siettünk, ha a szükség megkívánta. Aztán Villant Lajos bácsival, a nyugdíjas szécsénkei vadgazdával elhatároztuk: még szorosabbra fűzzük a két alapszervezet között a barátság szálait, és közös vadásztársaságot alakítottunk. A „házasságkötésre“ 1969-ben került sor. Legtöbb aprővaddal ezután Is, még sokáig az immáron szécsénkei társaság balog! határa büszkélkedhetett. Hat esztendeje például az S7.VSZ. járási bizottsága egyedül a szécsénkei alapszervezet területére tervezhetett apróvad kilövésére nagyvadászatot. Fersze egy Idő után a hét falu határát egyesítő Ipolybalogi Egységes Földműves-szövetkezet földjein is lemérhető lett a modern nagyüzemi gazdálkodást kísérő vegyszeres növényvédelem hatása: vészesen apadni kezdett a vadállomány. Pár éve már egyedül a Szécsénke és Ipnlynyék (Vinica) terület határán csörgedező Galamia-patak két oldalán megmaradt szalagterületen, a mintegy öt hektárnyi csalitosban érezhették biztonságban magukat a nyulak, őzek, fácánok. — A nagygazdaság vezetői — dicséretükre legyen mondva — nem törekedtek minden áron művelés alá fogni, feltörni a vadfüvektő] burjánzó földsávot, amit szinte ki is béreltek maguknak az erdei mezei állatok — vélekedik Török Ferenc. — Most már ismét akad a vadászterületünkön szép számmal nyúl, meg fácán, sőt özállományunk is mintegy félszázra szapoA szécsénkei vadásztársaság mostanság perben, vitában áll az ipolysági alapszervezettel. — Mintegy 800 hektár, apróvadban gazdag erdős területet szeretnénk visszakapni ipolysági vadásztársainktól — sorolja a részleteket a pedagógus-vadgazda —, ahol, a dagonyázóhelyeken szinte mindig lehet vaddisznót találni. Az ötvenes évek elején a négytagú szécsénkei vadásztársaság tagjai képtelenek voltak összterületüket gondozni, vadászni, ezért az ominózus területet egyszerűen átengedték darab apró állatot telepítettünk. Három kerek hónapon ét éjszakánként felváltva őriztük a területet, mégis napról napra apadt a mennyiség. Szabadon engedésük után pedig már csak hírmondó maradt belőlük. Többségük természetes búvóhely és mesterséges védelem hiányában pusztult el. A társaság tagjai szorgalmasan Irtják a ragadozókat, a kóbor, szabadon csatangoló kutyákat, macskákat, meg a jószágot tizedelő kártevő madarakat Is. Az egerészölyv lövése tilos, holott e madár nagyon elszaporodott, s komoly károkat okoz a fácáncsibék között, s alaposan megdézsmálja a kisnyulakat is. Ismét a vadgazda szavalt jegyzem: — Néhány éve kipusztult területünkről a fogoly, ám az idén, a mezsgyék, dűlők, csalitosnk alapos átfésülése után örömmel állapíthattuk meg, hogy újfent költött nálunk néhány nagyhasznú futómadár. Mi puska nélkül is gyakorta Járjuk a határt, s nem csupán vadászunk, hanem védjük, neveljük, ápoljuk és állandóan gyarapftjuk Is az állományunkat. Tavaly, az állomány védelme érdekében, a tervezett öt körvadászat helyett, saját felelősségemre csak kettőt engedélyeztem. Igaz, meg is kaptam érte a járási konferencián a fejmosást ... A vadásztársaság tagjai tavaly vadhúseladfisi tervüket 17,7 százalékkal túlteljesítették, SÍ 8 kilogramm helyett ugyanis 610 kilő húst adtak el a felvásárlóüzemeknek. — Nem csupán a fülöncsípett orvvadászokat büntetjük meg szigorúan, hanem felelőtlen társainkat is megfegyelmezzük — szögezi le a lelkes vadász. — A múlt esztendőben három szarvast, 4 őzet, 16 vaddisznót, 3 vadludat, 35 vadkacsát, 18 rókát, 45 kóbor kutyát és 80 fészekrabló mezőn kószáló macskát, továbbá 12 görényt és 130 varjút kaptunk puskavégre. Idén terveink között 7 őz, 4 szarvas és 19 vaddisznó kilövése szerepel. Baleset a vadászatainkon még soha nem történt. A szövetkezet gabonaföldjein a varjúkon kívül a vaddisznók is jelentős károkat okoznak. Nem ártana, ha a lucernaföldeken dolgozó kaszálógépeket a traktorosok az előírásoknak megfelelően mindig ellátnák, felszerelnék csörgőriasztóval is. Sok kis tapsifüles és fogolycsibe meAz elnök, helyettese és a vadgazda a nagyobb lélekszámú sági alapszervezetnek. Mi, csak jogus tulajdonunkat szeretnénk ismét, újra a magunkénak tudni. Már az illetékes minisztériumhoz fordultunk orvoslásért... Remélhetőleg az ügy végére hamarosan végérvényesen pont kerül, mindkét tél megelégedésére természetesen. A szécsénkei társaság vadászai 18 vadetetővel és többek között 5 magaslessel rendelkeznek. Egy másfél hektáros területen az állomány etetésére szánt takarmánynövényeket termesztik. — Öt esztendeje — tudom meg továbbá Török Ferenctől, — saját készítésű fácánnevelő telepünkre 1100 nekülne meg a btztos pusztulástól. Az SZVSZ Szécsénkei Alapszervezete szívesen foglalkozik a természetvédelem iránt érdeklődő pionírokkal is. Egyszer érdekes, nem mindennapi eset történt a vadásztársaság egykori szécsénkei elnökével, Villant Lajossal. Eső után, egy nyári délután az idős ember vállára akasztotta lőfegyverét és határszemlére indult. Az erdő szélén, a sűrű bozótosból neszezést hallott. A learatott gabonatáblán az egyik félkereszt tövében lecövekelt és várt. Ä fák közül előbukkanó hatalmas vadkanra azonnal tüzelt. Am a jókora állatot nem érhette halálos lövés, mert elkezdett sebesen körözni a kepe körül. A tapasztalt vadász megbabonázva figyelt, miközben a vaddisznó egyre kisebb köröket írva tovább folytatta pokoli körtáncát, A tizenkilencedik kör után már szinte karnyújtásnyira volt megsebesitőjétől. Ekkor, két méternyire a férfitől, hirtelen megállt, aztán vad horkantással egyenesen feléje rontott. Szerencséjére Villant Lajosnak helyén volt a szíve és az állatba tüzelt. Oldalra kellett ugrania, hogy a lövéstől azonnal kimúlt állat utolsó lendületével ei ne sodorja, le ne döntse a lábáról. — El sem merem képzelni, mi tör-, ténik — mesélte másnap hitetlenkedő vadásztársainak —, ha véletlenül csütörtököt mond a fegyverem, vagy elhibázom a rám rontó célpontot,.. Határszemlén (A szerző felvételei) ZOLCZER lAszlö Hattyúk terjeszkedése Ki ne ismerné a hőfehér tollazatú, impozáns, méltóságteljes magatartású vizimadarat, a hattyút? Valamikor évekkel ezelőtt még ritkaságszámba ment. Akkor jobbára csak képeslapokból ismertük. Manapság, főleg a Duna térségében kezd mind gyakoribbá válni, évek óta már rendszeresen költ, sőt szaporasága révén további térhódítása várható. A bütykös hattyú (Cygnus‘olor) — mert arról van szú — élőtere a Britszigetektől, Európán és Ázsián keresztül egészen Kínáig terjed. Európában tömeges előfordulása főleg az északi államokat érinti (Lengyelország, NDK, NSZK. Dánia). Terjeszkedése a Duna felső folyásán kezdődött, miután Bajorországban túlszaporodott. -A hatvanas években Bálát a Csallóköz orniszában, valamint Keve a Duna középső szakaszáról írt madártani munkájában még nem említi a bütykös hattyú fészkelését. Az első költési adatokat a Duna jobb partján Magyaróvár (1974) és Ásványráró (1977), majd Lipót (1978) térségéből közölték az ottani ornitológusok. Szenzációszámba menő első sikeres fészkelését a szenei (Senec) tavakon 1979-ben észlelték. Néhány év múlva (1982) már tizenöt fészkelőhelye volt ismert a Duna csehszlovákiai szakaszán, egészen a Vág vonaláig. E sorok írásakor további sorozatos bütyköshattyú-fészkelésről van tudomásunk a Vágón túli térségben Vágfüzes (Vŕbová nad Váhom) határában fekvő levelesi holtágban. Martos (Martovce) belterületén a virti Zsitván és másutt. Terjeszkedése tehát folyamatos, azt mondhatni inváziószerű, hiszen az azelőtt csaknem ismeretlen vízimadár ma már minden valamirevaló tavunk lakója lett. Valaki felteheti a kérdést — miért „bütykös“ a hattyú? Nos a név a madár fontos jegyére, nevezetesen a hattyú csőre tövén levő gombszerű bütyökre vonatkozik (lásd a fényképen az anyamadarat). Általában szelíd madárról van szó, mintha tudatában volna, hogy védettséget élvez. Áprilisban lájt hozzá a fészkeléshez. Erre alkalmas tavakon, holtágakon rakja meg hatalmas fészkét, melybe a tojó 5—9 tojást tojik, majd azokon 35—38 napig kotlík. A gúnár — a hűség jelképe — az őrző szerepét vállalja és azt derekasan el is látja. Magatartása ilyenkor ingerültté, sőt agresszívvá válik a vizimadarakkal (de az emberrel) szemben is. Ezért néhol nem szívlelik a helyi gazdaszszonyok a különös, impozáns jövevényt. A virti Zsitván az idén ismét felújultak a konfliktushelyzetek a hattyügúnár és a háziiudak között, melyekből természetesen az utóbbiak húzták a rövidebbet. A libapásztorok középkori módon „megkövezték“ az ottani hattyúk fészekalját. A fészkelés így sajnálatos módon elmaradt s talán egy időre újra visszaállt a régi rend a háziiudak és a hattyúk között. Természetesen az Ilyen és hasonló önkényes bíráskodások a természetvédelmi törvényekkel és rendeletekkel szöges ellentétben állnak, ezért elítélendők, hiszen fokozottan védett madárfajról van szó. Május végén — ha minden jól megy — általában a hattyúk már vezetgetik a fiókáikat. A fiatal, még pelyhes hattyúk közütt rendszerint nemcsak fehér színűek vannak, hanem szürkésbarnák is. Ezeket úgynevezett „immutabilis“ mutációknak tekintjük. A fiatalok szeptember végén már majdnem anyánylak, sőt már repülőképesek. Ivarérettségüket azonban csak 3—4 év után érik el. Táplálékuk növényi eredetű (hínár, rence, nád és gyékényrügyek). A telet folyóvizeken, csoportosan összeverődve vészelik át. Bratislava belterületén, vagy Pőstyénben (Piešťany) a „Kolonáda híd“ környékén tucatszámra telelnek és szívesen veszik, ha táplálékkal kínálják őket. A kemény fagyok idején sok hattyú elpusztul, megfagy. Ilyenkor különösen fontos az ember jóakarata és segítsége. (A szerző felvétele) Meg kell említenem azt is. hogy a bütykös hattyún kívül Szlovákia térségében mint alkalmi léli vendég néha ellátogat még az ugyancsak nagytestű északi rokun: az énekes hattyú (Cygnus cygnus), melynek hazája Izland, Grönland, Skandinávia és Szovjetunió északi része. Kimondottan ritkaságszámba megy a fele nagyságú kis hattyú (Cygnus bewickii), melynek költőterUlete még északabbra fekszik. Nálunk a kis hattyú csak egyszer fordult elő 1907 február 20-án Gután (Kolárovo). Ne feledjük, hogy a bütykös hattyú folyamatos terjeszkedése egy új, impozáns faunaelem térhódítását jelenti vizeinken. Mindhárom hattyúfa] hazánkban a védett állatok listáján szerepel. Eszmei értéküket hatezer koronában állapították meg. STOLLMANN ANDRÄS Könyvespolc ШявяшшяшятвттттташятятятяшвШ^ „A vadászat mestere“ И Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban jelent meg Cserszilvásy Ákos »A vadászat mestere« J Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára) című könyv. A szerzőről annyit, hogy álnév: Vajda János írói álneve. Kevesen tudják, hogy igen jó riportokat írt. Még kevesebben tartják számon mint szenvedélyes vadászt. »A vadászat mestere« címmel íB58-ban könyvet írt, amelynek már akkor igen nagy sikere volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a Mezőgazdasági Kiadóban immár 4., átdolgozott, 1896-ban megjelent kiadását juttatja el az olvasóhoz. Azt hiszem az is elegendő, ha a szerző bevezetőjéből csak egy kis bekezdést Idézünk: „Másjelöl bizton lehet 'állítani, hogy sokkal több volna a szenvedélyes vadász, ha minden ifjú, kiben csak parányi hajlam mutatkozik is a vadászathoz, mindjárt kezdetben helyes útmutatáshoz futhatna.“ 'A könyv első részében az olvasó megismerkedhet a vadászpuskával és a vele való bánásmóddal, a lövészeti és vadászati általános szabályokkal, valamint fa vizslatanítással. A szerző a további részben a galamb és gerlice, a haris, a fúrj, a fogoly, a sárszalonka, a vadkácsa és -lúd, a túzok, a borz, a róka, a nyúl, a szarvas és őz, a vaddisznó, a farkas, valamint a medve vadászatával foglalkozik. Ä könyv az egyes hónapokra szóló, nagyon érdekes vadásznaptárral fejeződik be. A könyvben mindössze egy ábra található, amelyen a tengeri és mezei nyúl, a macska, az öz, a borz, a vidra, a róka, a vaddisznó, a nyest, a görény, a szarvas, a dámvad, a hermelin és a vtzsla lábnyomai láthatók. A vadászoknak és a gyűjtőknek ajánlható könyvritkaság Magyarországon 98 forintért vásárolható meg. (blm)
